Segítség!!

Lányok, a segítségeteket szeretném kérni! Találtam egy képet, amit ki szeretnék hímezni - az új szobánk falára, de olvashatatlan a mintája... Nincs véletlenül meg valakinek, ill. nem tud valaki elérhetőséget hozzá? Erről lenne szó:


Köszönöm előre a segítségeket!!

Köszönöm Soleil-nek, akitől máris megkaptam az olvasható mintát. Holnap megyek bevásárló-körútra:)))

Garfield

A szabadság első napja, bár ma ünnep van Szlovákiában. Rá kellett jönnöm, hogy workoholik vagyok, igaz, nem volt nagy megállapítás. Hiányzik a munka, mindig azon gondolkodok, mennyi mindent kell majd csinálnom, ha visszamegyek. Pedig épp ezért akarok felmondani... Alig találtam a helyemet itthon. Tízkor keltem, még a szomszédom sem ébresztett. Reggeli után nekiálltam Garfieldhoz, hűen saját magamnak tett ígéretemhez, hogy szabi alatt sok mindent befejezek. Négy óra alatt sikerült is "kikontúroznom", mivel szegény Garfieldom enélkül meztelennek, pofátlannak és szemtelennek érezte magát. Most már nem kell szégyenkeznie. Garfieldom teljes pompában (aki nem emlékezne: A "lusta-projektem" egyik szenvedő alanya):


Ezen próbáltam ki először a francia csomót is. Szerintem nem úgy kéne kinéznie, ahogy kinéz, de nekem tetszik, van szeme, nem?:)

Míg alkottam, Szabó Magda Für Elise csodálatos regényét hallgattam meg hangoskönyv formájában - már kitudja, hányadszor. Könyvben is olvastam már, egy-két hónapig eltartott. Meglepődtem, hogy szóról-szóra olvassák, mégsem sokkal több 4 óránál. Vajon bennem van a hiba? Én szeretek rágódni a könyveken, főleg ezen a csodás alkotáson. Egyszerűen imádom Szabó Magdát. Épp tegnap olvastam, hogy most lesz 90 éves, és még meg akarja írni a Für Elise folytatását. Hihetetlen erős, szívós nő - főleg az alapján, amit a könyvben is mesél magáról. Úgy döntöttem, egyszer megszerzem az összes könyvét.

Délután aztán nekiálltam főzni, mert ugye a L'ecsóban azt mondták, hogy főzni mindenki tud. Valami egyszerűvel kezdtem: rakott krumplival, olyat sokszor csináltam már. De még egyszer sem robbantottam fel majdnem a konyhát, csak ma:) Holnap palacsinta lesz a soron, azzal legalább lesz egy kis sikerélményem, pénteken maradok a száraz koszton, szombaton jön anyum:))) Végre.

Még megnéztem a Lostot, majd kimentem az erkélyre Anne Frank-ot olvasni. Egy óra alatt kis híján lefagyott a seggem, nem gondoltam, hogy ilyen hideg lesz, bár hallottam előrejelzést. De a könyv nagyon lekötött. Megható, ahogy a rejtőzködésről tud írni, és elképzelehetlennek tartom azt, hogy olyan emberekkel éljek egy fedél alatt, akik másban sem lelik az örömüket, mint az én nevelésemben, és mindenben hibát találnak. A körülményeik sem voltak éppenségesen fényesek, vagy gusztusosak... Ráadásul 2,5 éven keresztül még az utcára sem tehették ki a lábukat... Brrr, remélem többször nem lesz háború...

Beszéltem a párommal, annyira hiányzik...
Fogalmam sincs, holnap mit fogok csinálni. De nem megyek vissza dolgozni. Most kötelezően pihenek, és csak magammal foglalkozom!!! Megyek is Dr.House-t nézni.

Befejeztetlen befejezések

A hétvégém megint szuper volt, főleg hogy pénteken meglátogatott a párom, és maradt is vasárnap délutánig. Moziba terveztünk csak menni, ehhez képest a szombatunk eléggé mozgalmasra sikerült:)

Kezdem is ott, hogy délig akartunk aludni - erre hajnali 8.50-kor becsengetett a szomszédom, hogy adjak már neki kölcsön egy tojást, mert nincs kedve lefutni üzletbe. Hát miért nem lehet zsíroskenyeret reggelizni??? Nem sokkal később átruccantunk Pozsonyba (kb egy óra autóval tőlünk), hogy megnézzük a lakást, ahova remélhetőleg októberben már beköltözünk - egyelőre eredeti állapotában. Párom úgy mondta, hogy jó nagy szobánk lesz, erre nem is olyan nagy... De sebaj. A lakás viszont hatalmas, nagy konyhával, igaz a fürdőszoba elég kicsi, de a konyhából le lesz hozzá kanyarintva. Alig várom már, hogy menjünk. Benéztünk még két könyvesüzletbe is, és végre rátaláltam arra a könyvre, amit már alapsuli óta szeretnék elolvasni, de nem volt meg soha a könyvtárunkban. Ez Anne Frank naplója. Úgyhogy most megvan egy időre az örömöm:)

Utána ebédre voltunk hivatalosak a mamámhoz, de Petim kitalált egy jó ötletet, mit csinálhatnánk a Corvuson belül (ez a csillagászati egyesületünk) - pontosabban, hogy kicsiknek készíthetnénk kifestőket. Ezt persze el kellett mondani az egyesület "igazgatójának" is, úgyhogy csak négyre értünk el ebédre. De mindjárt meg is kaptuk a feladatot: szeptember végéig össze kell állítanunk, milyen csillagképeket szeretnénk a kifestőbe, és előkészíteni hozzá a mitológiát - "aranyosan" megírva, hogy a kicsik is érthessék. Petim szeptember közepéig dolgozik, meglátjuk hogy érkezünk majd. Mamától még hazamentünk a távcsővel, amit az egyesülettől kértünk kölcsön, sajnos észlelni nem volt módunk vele:S

Végre eljutottunk moziba is Győrbe. Megnéztük a L'ecsót. Mindenkinek tudom ajánlani, aranyos kis mese. Főleg olyanoknak, akik el vannak havazva, mint én, és nincs kedvük utánagondolni a történteknek. Két dolog jött le nekem a meséből: most már tényleg meg kell tanulnom főzni, mert ugye "Főzni mindenki tud" (ez a mesében volt), és el kell menni Párizsba
.


Kb. 10 után voltunk otthon, de annyira jó idő volt, kimentünk még egyet sétálni a városba. Két lagzit is láttunk. Épp aznap egy üzletközpontban mondtam Petinek, hogy ok, most egy időre leadtam arról, hogy elveszel (mindig ezzel szoktam húzni), most mégis megjött a kedvem hozzá, de nem szóltam semmit:)

Tegnap megint a szomszédom ébresztett:S Ebédre elmentünk pizzára, és egy rockbanda mellett ebédeltünk. Tényleg, ti ismeritek a Rómeó vérzik zenekart? Ez egy szlovákiai együttes amúgy...:) Forma1 után Petim hazament:S 3 hétig nem találkozunk.......

Aztán végre befejeztem Hortenzita ajándékát, amit még nem mutatok meg, de legkésőbb csütörtökön postára adom. Eszembe jutott, hogy ha a héten tényleg sikerül szabira mennem, akkor befejezem az elkezdett, már majdnem befejezett műveimet - értem ezalatt főleg Garfield-ot, aki szegényke még mindig kontúr nélkül tengeti napjait, valahogy felszerelem LovingYou-t méltó helyére (segítséééég, hogyan?:), és befejezem a tűpárnámat. Ja és Fanni fániját is megcsinálom:) Legalábbis lefordítom a leírást...

Változások

A héten nem igazán fogok mutogatni. Ennek több oka is van. Először is szenvedélyesen csinálom Hortenzita ajándékát, végre rákaptam az ízére. Ahhoz képest, milyen régóta csinálom, nem is lesz olyan nagy. Nade ugye nem a méret a lényeg:) Fotóztam helyzetjelentést, de csak akkor mutizom meg, ha az illető már megkapja.

Ezen kívül hirtelen felindulásból elkezdtem egy világoskék margarétá
s tűpárnát, a nagyobbikat (még csak két kis sötétkék levélke van meg, szóval mutogatnivaló még nem nagyon van). A minta nagyjából olvashatatlan, úgyhogy improvizálok. Remélem sikerül majd - imádom a világoskéket és a margarétát...


Az utolsó ok, hogy teljesen kivagyok. Nagyon elfáradtam a munkában és utazásban, semmihez sincs kedvem, mire hazaérek. Nem is nagyon látok... Ma már majdnem kiakadtam a főnöknek, mert jól tudja, hogy millió dolgom van, akkor is egy most hanyagolható munkával zaklat, amikor hétfőn adóbevallások vannak. De mostanra megérett bennem, hogy tuti beadom a felmondásom. Már csak a legjobb munkaajánlatra várok. Igazság szerint nehéz lesz innen elmenni, hiányozni fognak a jó barátok, de ezt így nem lehet tovább bírni. Arra gondoltam, hogyha létezik egyáltalán valamilyen könyvelős minta, akkor hímeznék a kollegáknak egy képet, úgyis tudják, hogy szeretek hímezni. Ti már láttatok valami hasonlót? Mondjuk könyvek-papirok fölé hajoló manócskákat, szemüveges bácsikat... Szeretném őket valamivel meglepni.

Állatkák

Már megint milyen oldal talált rám:) Van egy csomó állatka rajta, még nem néztem végig az egészet, de jópárnak a mintája is megvan. Azt hiszem, kötök egy fánit a kis Fanninak, párom unokatestvérének a lányának, szeptember 11-én lesz egy éves.

Enyhe álomkór

Mostanában nemsok időm van bármire is, illetve semmire sem. Álmodozva nézegetem főleg Évi blogját, aki csodás dolgokat művel. Tudom, hogy neki sincs több ideje, mint nekem, úgyhogy próbálom megfejteni, hogy az életbe csinálja, hogy mindig van mutogatnivalója:)
Azért nekem is sikerült befejeznem a könyvborítót, már csak azt kéne tudni, hogy a búsba aplikálom fel a könyvre:) Ami természetesen kb. egy centivel kisebb, mint a kép. De sebaj, majd megoldom. Azért várom az ötleteket:)Közben rájöttem, hogy a fényképezéshez (is) kissé ügyefogyott vagyok. Majd egyszer kicserélem a képet, ha párom is itt lesz. Nekem ő a gyakorlatibb felem:)
Amennyire nem szeretek kontúrozni, annyira élveztem a Loving You-nál, tetszett, ahogy alakult a kép. Bár az elején kicsit gondban voltam, nem tetszett az egy szálas kontúr, főleg a fekete részeknél szinte semmi sem látszódott. Aztán a többiek rábeszélésére mégis
maradtam az egy szálnál, és nem bántam meg.





Most még hátravan Garfield kontúrozása - remélem nem fogom miatta megint megutálni a kontúrt. Azután szeretnék végre valami IGAZI-t, valami nagyot, szépet hímezni... Nemsokára költözünk vissza Pozsonyba, egy új lakásba, és a szobánkba szeretnék egy képet. De nem tudom, hogy milyet:( Legszívesebben valami nőciset szeretnék - pl. Winter Queen (imádom a világoskéket). Párom mellett viszont nehéz választani. A nőcik (rajtam kívül) nem igazán jönnek be neki, sem a virágok, macik szerintem gyerekesek egy "felnőtt" szobába. Szerintem tájkép lesz a vége, vagy egy szép híres hely. Nemtom... Nektek mi díszíti a szobátok falát?
Szeretnék már kötni is végre, vagy táskát hímezni. Tényleg Ninocska, említetted, hogy van egy szép tulipános mintád, meg tudnád akkor mutatni?:)

Hullócsillagok

A hétvégét csillagásztáborban töltöttem, már megint... De most azzal a különbséggel, hogy én is "gyerek" voltam, nekem is kötelezőek voltak az előadások, mind az egy:))) A csillagászatból nem sokat élvezhettünk ki, mivel nem volt jó idő, végig be volt borulva a hétvégén. Viszont jól elszórakoztunk, élveztem együtt lenni a barátaimmal, jókat beszélgetni, logikai kockákat rakosgatni. Sátoroztunk. Az volt a legjobb az egészben, hogy a környéken szinte mindenhol égszakadás volt, itéletidőt is jelentettek, ezt a falut viszont valahogy kihagyta a rossz idő. Persze esett éjjel, de csak csendesen, senkinek sem ázott be a sátra. Vasárnap viszont szörnyű volt. Délután 3tól fájt a fejem, egészen este 10ig, mikor végre belémtukmáltak egy fél fejfájáscsillapítót. Ha ezt tudom, hogy negyed óra múlva kutya bajom, talán, esetleg, lehetséges, hogy hamarabb beveszem. Önfejű vagyok, vesztemre. Párocskám szépen hazafurikázott velem éjjel tízkor (pedig úgy volt, hogy a táborból megyek munkába), hogy jól kialudhassam magam. Megtörtént, jól vagyok, bár alig látok... Szerintem túlhajtottam magamat. Hülye tervek - nem feküdhetek le úgy, hogy nem csináltam semmit -, aztán naponta 4-5 órákat alszom másfél hónapja... Már pénteken kijött egy kicsit rajtam, annyira hiányzik már egy kiadós alvás, egy hétvége amikor sehova sem kell mennem, nem kell felkelni, menni-menni-és-csinálni... A héten még többször lemegyek a táborba, hétvégén újra sátorozás, jövő héten párom Bécsbe akar menni. Nem rossz, örülök neki, csak már kivagyok...

Munkában sem éppen rózsás a helyzet. Szeptemberben költözködünk pár emelettel lejjebb, kisebb irodák lesznek, de csak 2-2 ember lesz egy irodában a mostani 4-6hoz képest. Persze én már megint nem ülhetek egy irodában azzal, akivel akarok!! Sőt, mivel összvissz ketten tudunk normálisan tárgyalásszinten németül, úgy gondolta a főnököm, hogy a saját cégeinket, amiket én könyvelek, és nem kell sokat kommunikálnom németül, adjam át egy csajszinak, aki most állt ki középsuliból, egy céget kapott, azt is jól összezagyválta (így én felszabadulhatok és kaphatok német cégeket). Ja és hogy
  1. tanítsam be,
  2. minden kérésére ugorjak, mert ő még nem olyan jó könyvelésből (értem ezalatt a legalapvetőbb kérdéseket, amit egy középiskolásnak már tudnia kellene).
  3. csináljam mellette a saját munkámat, ami ugye több lesz, mert ha elvesznek, akkor hozzá is adnak,
  4. ja és persze segítsek be az évvégi zárásnál!!!
Az utóbbinál persze jól felhúztam az orromat, hisz amikor megkaptam ezt a 4 céget, mindjárt csinálhattam is a zárást, de senki egy árva szót sem szólt, hogy mit hogyan. Na persze, így is alig győztem a zárásokat, most még dolgozhatok más helyett is!! Ja és ami a legnagyobb félelmem: megmutatok a csajszinak mindent, egy-két hónapig könyvel, aztán felmond, vagy az igazgató nem egyezik bele, hogy ő csinálja a könyvelésünket, de közben már csinált egy csomó hibát, és én átvehetem újra, és tisztíthatom megint a könyvelést... Nagyon mérges vagyok, nem tudom miért mindig velem kell kitolni. Ha már ezt így eltervezte a főnököm, legalább ülhessek azzal, akivel akarok, mert különben felmondok!
Nade hogy ne panaszkodjak annyit: elég sokat haladtam Petikém könyvborítójával, már majdnem kész a kontúrozás is, ma még dolgozok rajta egy kicsit, este fényképezek és holnap (ha a bátyám berakja a gépbe a képeket) mutizok. Ja és mindenkinek ajánlom, menjen ki ma este a párocskájával hullócsillagokat nézni, nagyon romantikus! Ma sok-sok hullócsillag lesz (tegnap is, páromék 2 óra alatt 180 meteort észleltek - naná, hogy nekem ilyenkor kell betegnek lennem:S)



Ide süssetek!

A csomózóverseny első helyezettje :O Leesett az állam. Ha nekem ennyi türelmem és időm lenne...



Update

Remélem, így szebb a kép:)
És Garfield készen, egyelőre kontúr nélkül. De ami késik, az nem múlik:)
A hétvége szuper volt... Kb. 2 hónapja vettünk a párommal egy autót, ami általában nála van 150 km-re tőlem. Valahogy nagy késztetést éreztem ahhoz, hogy végre én is vezessem. Hülye fejemmel ezt meg is mondtam Petinek, erre ő ELVITT VEZETNI!!! 2 napon keresztül!!! Azt hittem, becsinálok, de nem így lett. 30-cal száguldoztam a fürdő parkolójában, szuper volt. Már a kettest is be tudom tenni:) Persze csak úgy, ha párom szóban besegít. Még kell egy kis idő, mire azonnal reagálni tudok a parancsaira. A hisztizésem viszont nem tetszett neki. "Úúúristen, 30-cal megyek, de gyoooors!!!" Szerintetek megtanulok egyszer vezetni?

Pénteken pedig megtudtam, hogy jó úton halad a lakásvásárlás, és októberben remélhetőleg már költözhetünk is vissza Pozsonyba. Be vagyok most indulva, bútort nézegetek, egyetlen dolog, amink van, az egy ágy. Még szekrény meg íróasztal és székek, stbstbstb... Olyan érdekes és újdonság ez most nekem, amíg a párommal össze nem veszünk a szekrény formáján...

Nem is tudtam, hogy ilyen fárasztó és fájdalmas dolog gondolkodni. A kolleganőmnek írom össze, milyen könyveim vannak suliból (ugyanarra a szakra jelentkezett, mint amit én fejeztem be ebben az évben), és mit adnék el, főleg hogy mennyiért. Ez a legnehezebb része... Múlt héten felégettem neki cd-re az összes lehúzott anyagomat, segítségeimet, puskákat és szemináriumi munkákat. Egy kollegám szerint ez jó pénzt megérne. Én kaptam érte két csokit. Nekem jobban megérte:) Megyek és gondolkodok tovább, brr....:(((

Karácsony 2007

Elfelejtettem válaszolni a múlt heti kérdésre. Íme:

Ki mit részesít előnyben: képet, vagy bármilyen más használati tárgyat?


Nálam a használati tárgy fogalma a nyerő... Vannak persze képek is, amelyek nagyon tetszenek. Szerintem egy szoba üres a falra akasztott képek nélkül. Az én lakásomban is lesznek majd egyszer gyönyörű, nagy képek. Hímzettek vagy nem hímzettek, egyre megy. A lényeg, hogy összhangban legyen a szoba berendezésével.
Azért főleg inkább használati tárgyat szeretek hímezni... Vegyük ugye a párnákat. Ha tízfajta minta tetszik, tízfajtát fogok kihímezni egyszer. Ezenkívül ott vannak még a tűpárnák, ágytakarók, babáknak előkék, kiságyra védők, könyvjelzők, könyborítók, konyharuhák, törölközők - ezernyi felhasználási mód. Szép is, használható is. És akkor még a kötésről nem is volt szó, mert ugye az ember a kötött holmit inkább használja, mint nézi:)
Egyértelműen a használati tárgyak felé húz a szívem.

Meglepi érkezett:)

Ahogy tegnap már jelentettem, megérkezett az ajándékom Bucillától. És olyan szép:)))) Egy gyönyörű tűtartót kaptam, aprócska hímzéssel az elején. Nekem már attól megfájdult a szemem, ahogy próbáltam kivenni belőle az x-eket, akkor milyen lehetett hímezni??? Bucilla, nagyon-nagyon-nagyon szépen köszönöm!!! Egész este vele bíbelődtem. Mint egy kisgyerek, ha új ajándékot kap... A színe ettől sokkal-sokkal szebb...


Végre lecserélhetem csúnyácska kis tűpárnámat, amit vagy ezer éve hímeztem. Vagy három. Nem mindegy?:) Jaj, ezt a csúnyaságot én csináltam, nem Bucilla (mivel hogy ő nem tud csúnyaságot csinálni:) :


Ráadásnak kaptam még két anyagdarabkát is (nem is olyan kicsit). Az a fehér Aida, ugye? A nagy panama-ismeretemmel nehéz megállapítanom:) Akartam képet felrakni, de majd holnap pótlom, ha igazi fényképezőgép vagy jobb telefon közelébe kerülök... Bocsi...

Mindenkinek kívánok ilyen nyári karácsonyt, mint nekem van most:D Promócióm óta egyfolytában ajándékokat kapok, lassan be sem férek a szobámba...

Tegnap Dr.House közben haladtam egy kicsit Garfielddal is. Szerintem lassan (nagyon lassan...) kész lesz:) Bár amennyi időm van mostanában hímezni, ez is nagy haladásnak számít nálam. Élőben egyáltalán nem ilyenek a színei. Itt olyan fáradtnak néz ki...

Internet-moly


Mostanában alig kreatívkodom. Sőt, mióta mutattam a Garfieldos képet, semmit sem csináltam. Ennek nem az az oka, hogy nem lenne kedvem, vagy időm kreatívkodni, hanem sajnos internetfüggő lettem... Találtam egy nagyon jó blogot, a Lime&Violet-et, amely bár csak a napokban indult, minden kötős-horgolós ismerősömnek szívből tudom ajánlani. Rengeteg ingyenes minta (vagy legalább hivatkozások blogokra, ahol mintákat találhatunk), könyvbemutató, fonalbemutató... Úgy néz ki, a lányok körében a zoknikötés a menő, a legtöbb ingyenes minta ebből a témakörből való. Találtam még szótárt is az angol kötésmintákhoz. Szerintem ti is kukkantsatok be oda, ahányszor rákattanok, mindig van valami új...

Ma megkaptam Bucilla ajándékát is, de egyelőre csak egy sárga papírfecni alakjában:( Holnap anyum megy érte postára, már most izgatott vagyok!!! Olyan kiváncsi vagyok, de este fél nyolcig ki kell bírnom, akkor érek haza munkából... Legyen már holnap:o)
 
christine blogja Blog Design by Ipietoon