PIF Dettinek

Detti jelezte a blogján, hogy megkapta a PIF-ajándékomat, úgyhogy most már megmutathatom, hogy csináltam is valamit az utóbbi napokban:) Egy könyvjelzőt csomóztam neki, és hogy legyen mibe beletennie (nna ez most olyan volt, mintha nem lenne egy könyve sem, pedig biztos nem így van), küldtem neki egy idézetes könyvecskét csudajó idézetekkel. De most nagy dilemmában vagyok, valahogy úgy érzem, hogy elfelejtettem kiradírozni az árát... Irulok-pirulok... Hát igen, ilyen is csak velem történhet meg... Remélem nem így van... Detti kapott tőlem még két képeslapot is a szeretetfalára, az egyiket Pozsonyról, másikat Szlovákiáról.

Szerettem csomózni ezt a könyvjelzőt is, de a táborban annyira elrontottam, hogy egy jó darabot vissza kellett fejtenem belőle. A szélei kicsit csálék lettek szerintem... De így jó:) Remélem örömet okoztam vele...

Hát az árottfelejtés miatt szerintem lesz pár álmatlan éjszakám...

Butterfly & Clematis

Ez még a keddi állás, tegnap egészen sokat sikerült kihímeznem, de valószínűleg már csak készen fényképezem. Mást nem csináltam mostanában sajnos...


Házikónk

Na akkor jöjjenek a fotók.
Így utólag átnézve némelyiken nagyobb a rend, mint amikor már majdnem mindent "összetakarítottunk".

Ez még Megyeren volt, mielőtt elköltöztünk:

A fürdőszobában ebből

csináltunk ezt:

Készül a konyhabútor:

Nagyon szeretem ezeket a csempéket:

Bátyám szobafala:

Az én szobám:

Kandalló félkészen:

Bátyám szobájából átnézve az egész házon:

Ekkora kupiból kellett rendet csinálnunk:


Ezek nem az utolsó képek, azóta rengeteget rendezgettünk, takarítgattunk, a szobám is majdnem teljesen be van rendezve, de egyrészt egy ideig nem volt nálam a fényképezőgép, másrészt amikor nálam volt, nem találtam meg a rendetlenségben, és nem utolsósorban kedvem sem volt aztán már fényképezni... Majd lencsevégre kapom a teljesen berendezett házat:)

PIF II.


Mivel elkészültem az utolsó ajándékkal is az első PIF-körből, és a másodikra még nem jelentkezett senki, most újra kiteszem a felhívást, szóval három emberkét keresek, aki szívesen kapna ajándékot tőlem:) PIF II.

Beköltöztünk...


Kicsit eltűntem mostanában, de jelentem, nyomós okom volt rá. Beköltöztünk az új házba:) Végre 25 év után van saját külön szobám a bátyámtól, és nem is akármilyen. Nagyon tetszik, az apum pedig ki akarja velem cserélni a sajátjára:) De én nem adom, nem és nem! Az igaz, hogy ritkán leszünk otthon, de akkor is a sajátom:) Az átállás a városi forgatag után a falusi életbe egyáltalán nem volt nehéz. Igaz, az első este alig aludtam valamit, mert nem találtam meg a takarómat a nagy kupiban, úgyhogy jócskán megfagytam, de a másik éjjel már zökkenőmentes volt. Lett volna, ha lenne szúnyoghálónk, és nem lenne tele a ház legyekkel, mert azok a szemtelenek reggel 6-kor ébresztettek mindkét nap. Jól kifáradtunk a takarításban, és már szerintem mindenkinek agyára megy a rumli, de már kezd ház formája lenni a dolognak. Csináltam pár képet, de még az egy héttel ezelőtti állásról, és azóta rohamtempóban haladtunk a takarítással, de azért felteszem majd ide őket, hogy később is emlékezzünk rá. Képek este.

A héten még befejezik a kandallónkat, jönnek a tv-sek, lehet hogy az ablakosok is szúnyoghálózni, ablakpárkányozni, redőnyözni, lesz gázóránk és hamarosan meleg vizünk is, hétvégen teraszt betonoznak a szüleink (mi talán végre elmegyünk kirándulni egyet), talán lesz internet is. Ajtók csak valahogy szeptember végén lesznek, de én már megszoktam az ajtónélküliséget, hisz itt Pozsonyban sincs már 8 hónapja egy árva ajtónk sem...

Még sok minden vár minket, egy csomó helyen bejelenteni a lakcím-változást, új igazolványt csináltatni... Tegnap még csak fél órája voltam balonyi lakos, már útba kellett igazítanom egy cseh sofőrt, aki a helyi szövetkezetet kereste. Vicces volt...

Alkotni csak akkor tudtam, amikor nem voltam szabin, dolgoztam Pozsonyban, és munka után öltöttem pár sort, de elkészült Detti PIF-ajándéka, amit ma postára is adok. Butterfly-vel haladtam elég sokat, majd este azt is lefényképezem és feltöltöm. Másba nem böktem, újba pedig nem akartam kezdeni.
Este még megyünk moziba (Batman-re), majd később jönnek a képek...

Könyves blog

Hogy itt csak a kézimunkával kapcsolatos bejegyzéseim legyenek, hoztam magamnak létre egy könyves blogot is, ahol az olvasmányaimról fogok írni. Ha valakinek van kedve, nyugodtan lessen be hozzám, szívesen várlak ott is Titeket:)

Augusztusi "csináldmeg-lista"

Tegnap azzal a tudattal mentem haza munkából, hogy egy jó kis biciklizés után nekiülök és befejezem Detti ajándékát. Táborban ezzel az egy dologgal ügyködtem csak, és olyan jó érzés volt még munkában belegondolni, hogy másnap postára adhatom... De aztán jött a nagy meglepetés: valamit elrontottam... Szerintem többet kellett visszafejtenem, mint amennyit táborban haladtam vele...

Valamit kezdenem kell magammal. Bár nincs nagy kézimunkás szekrényem vagy komódom, amiben halomban áll a befejezetlen munka vagy a kellékek nagy összevisszaságban, de van egy kosárkám a kanapé mellett, ami viszont csurig van. Már át sem látom az egészet, azt sem tudom, mibe kezdtem már bele, és mik is vannak abban a kosárban. Arra még emlékszem, hogy a rendetlenség kezdete óta kétszer is vettem fonalakat, melyek se felbobinázva nincsenek, se beírva az Anchor-os táblázatomba. Arról meg ugye ne is beszéljünk, hogy nem néz ki valami szívderítően a rendetlen kosár a szoba közepén...

Ráadásul egy csomó dolgot akartam csinálni még, mielőtt beköltözünk a házba. Pl. van egy kb. 45 cm-s babám (ez az egyetlen maradt meg gyerekkoromból, többit elajándékoztuk). Szép ruhája volt, de kb. 100 éve a nagynéném esküvőjekor odaadtuk a babaruhát, mert a menyasszonyi autón üldögélő baba „nem volt megfelelően öltözködve“. Mi megkaptuk azt a babaruhát. Namármost ez 2x kisebb, mint a baba:) Úgyhogy szegénykém még hiányosabb öltözékben üldögélt egymagában a szobámban, senki még csak rá sem nézett. Az új szobámban viszont szeretném, hogy ez a baba is jól mutasson, szóval gondoltam, kötök neki valamit. De a minta is spanyol vagy olasz, azt is le kéne fordítani... Aztán kéne kispárnákat csinálnom a Petinek és nekem, mert anélkül nem nagyon tudunk aludni, otthon viszont nincs párnánk. Na meg ott van a Butterfly anyunak, és már közeleg az ősz is, pulcsi is kéne.

Úgyhogy megfogadtam, hogy augusztusra listát csinálok, mit kell befejeznem. Hogy rend legyen a szobában, és a lelkemben is. És ha sikerül betartanom, akár lehet így a következő hónapokban is... Megpróbáltam kevés dolgot felírni erre a hónapra, mert tudom, hogy a sokat úgysem tartanám be, ráadásul valószínűleg 18-án kezdődik az autósuli, meg amúgy is sokszor elcsábulok más iránt... De ezeket muszáj lesz befejeznem:

  • Butterfly & Clematis
  • Detti ajándéka - míg ez nincs meg, a többit nem is csinálom
  • Összevarrni a barna pulcsimat – a fele már kész
  • Összerakni a szanaszét heverő fonalaimat, és felbobinázni őket
  • Lefordítani a babaruha-mintát
  • Egypár négyzetet is köthetnék...

Azt hiszem, ennyi elég is, hisz más területen is vannak lemaradásaim, de azok nem erre a blogra tartoznak:)

Butterfly & Clematis

Tábor alatt szinte semmit sem kreatívkodtam, "csak" Detti ajándékát készítgettem. Még tábor előtt egy szabadnapom alatt azért sokat haladtam a Butterfly-vel. Kell is haladnom, már nagyon jól áll a házunk, és ezt a képet anyunak készítem az új konyhába... Majd megpróbálom nappali fénynél is lefényképezni. Már csak egy A4-es lap van hátra, na de az telibe van hímezve...

Újra a szürke hétköznapokban...


Egy kicsit eltűntem innen a blogról az utóbbi időben, mert egy hétig táborban voltunk. Szombaton törések és minden egyéb elváltozások nélkül hazajutottunk a táborból. Újra a szürke hétköznapok vesznek körül...

Már negyedik éve járok ebbe a csillagásztáborba mint vezető, de teljes lelkiismeretfurdalás nélkül állíthatom, hogy ez volt idáig a legjobb, legértelmesebb, legtartalmasabb és legkimerítőbb táborom. Igaz, az előadásunkat mindjárt vasárnap lezavartuk (Petivel csillagképekről adunk elő mitológiát, most csak a kiscsoportnak tartottuk, akik jobban értékelik a meséket), mégsem unatkoztam a tábor végéig. Mindig volt mit csinálni, úgy érzem, most már aktívan kivettem a munkálatokban a részem, és ez már csak javulni fog. Mivel nem sokat értek a csillagászkodáshoz, inkább mint gyermekfelügyelő vagyok jelen... De legalább van alkalmam megismerni a gyerekeket. Persze most is volt olyan, aki egyáltalán nem evett (máig sem értem, hogyan élte túl a tábort...). A legjobban a tábortűznél lepődtem meg, amikor mondta, hogy szereti a szafaládét (špekačky:), és mikor arra került a sor, hogy sütöttünk is párat, addigra már nem volt éhes... Nádszálvékony kis 9 éves fiúcska volt, állítólag otthon sem eszik rendesen... Az első napokban még szótlan volt, aztán egyszercsak elkezdett nekem beszélni arról, hogyan építi majd otthon át a távirányítós autóját robottá, tankká, emelőkocsivá... Nagyon okos kiskölök volt!!!

Aztán volt persze egy hiperaktív gyerek is, mert olyan is kell, aki - bármit is mondtunk
neki - fütyölt ránk magasról... Távcsövezés közben a kastélyban gyújtogatta a lámpákat, mikor 20-szor rászóltunk, hogy ne tegye... Viszont minden egyes tesztet esténként ő írta meg a legjobban. Ő is lett az első a kicsik közül, egy gyönyörű könyvet, az Univerzum-ot kapta ajándékba. A nagyoknál távcső volt az első díj. Volt még terepfutás, amit két nap indítottunk, mivel az első nap elmosta az eső, naná, hogy másnap is, és perszehogy ugyanaz a két-három csapat csinálta végig az egészet, jópár csapat még el sem indult:) Volt is belőle irigykedés...

Na és amiért igazán megérte elmenni, természetesen a csillagászkodás volt. Igaz, a
z idei előadásokból csak a sajátomon voltam, ott is csak azért, mert előadtam:D, másra most nem mentem be. De persze most is voltak meteorozások. Az a legszebb, amikor már nem úgy nézel fel a hullócsillagokra, hogy jéééé, hullócsillag, gyorsan kívánjak valamit, hanem elcsodálkozol, milyen szép, fényes, hosszú, magja is van és nyomot hagy. Ugyi Peti:D

Augusztus elsején 11 óra tájt részleges napfogyatkozást volt alkalmunk figyelni. Nálunk csak kb. 20 %-os volt a fogyatkozás, ha valaki a teljes napfogyatkozást akarta látni, Szibériába kellett volna utaznia... Remélem más is figyelte a fogyatkozást, ha nem, akkor felrakok pár képet (az új gépünket rákapcsoltuk a távcsőre, ésésés):



Azért örülök, hogy már itthon vagyok...
 
christine blogja Blog Design by Ipietoon