Végre összeszedtem a bátorságomat, hogy felpakoljak pár képet abból a majd 500-ból, amit Rómában készítettünk...
Hétfőn délután 4 órakor indultunk útnak - negyvenedmagunkkal, busszal. A társaság vegyes volt, voltak nálunk fiatalabb párok, velünk egyidősek, és idősebbek is, úgy 20 és 55 év között. Mindjárt másnap összeismerkedtünk egy magyar párral, majd egy testvérpárral is. Voltak még, akik értettek magyarul, de nem beszéltek. Na nem mintha szlovákul nehezünkre esett volna megszólalni, de mégis jó érzés volt anyanyelven beszélni egy olyan országban, ahol senki sem ért meg minket:)) Az út elég hosszú volt, másnap 8 óra körül értünk Rómába. Aznap csak este mentünk a szállásra, mindjárt bedobtak minket Róma közepébe. Metróval jártunk az egyes állomások között, de szerencsére nagyjából minden egy helyen van. Azért az első két nap így is lejártunk vagy 30 kilométert gyalog. Egy kicsi az első-második-harmadik-és végső benyomásról Rómáról és az olaszokról:
1. Kosz van. Na nem akkora, mint amire számítottam barátnőim elbeszélése alapján (valószínűleg mi rendetlenebbek vagyunk, mint ők, és ezért nem zavart annyira:)), de összehasonlítva Pozsony álomtiszta. Amikor még a buszban ültünk és először mentünk az állomásra, elképedtem, mekkora a bordel. A két autósáv közötti füves rész minden centiméterén szemét volt. Az egyik étterem teraszán a pincérnő a földre söpörte a szemetet...
2. Az olaszok nem tudnak vezetni. Index? Mi az? Van egyáltalán beépítve az autóba? (van, Fiatunk van). Rádió helyett dudát használnak. Autósávok, szemaforok... Az meg micsoda??? Még a hosszabb alagutakban sem kapcsolják be a világítást. Rengeteg a motoros, ők jobbról-balról előznek, ahonnan épp szabad az út. A legjobb az volt, amikor egy szűk kereszteződésben arra vártunk, mikor megy el előlünk az autó, végül kiderült, hogy az autóban nem ül senki...
3. Ordibálósak. Mindjárt az első nap megismerkedtünk az olasz mentalitással, a metróban egy férfi úgy ordított egy nővel teljes hangerőre kapcsolva, hogy az arca elé rakta a kezét (mintha kilométerekre állna a nőtől), pedig az arca csak pár centire volt a nő arcától.
4. Turistaszezonban nem jó utazni. Rómát elfoglalták a németek. Ha egy téren százmillió buborékot láttál csak, akkor tudtad, hogy ott kb. tízmillió német gyerek van. Először a Négy folyó kutjánál a Piazza Navona-n találkoztunk velük, majd amikor másnap a Colosseumból és a Forum Romanumból, harmadnap pedig Ostia Antiqua anfiteátruma felől is jöttek már a buborékok, érezni kezdtem, hogy ők bizony követnek minket. Paranoiás lettem. Elkezdtem gyűlölni a német nyelvet.
5. Lerázhatatlanok. A metrótól a Vatikánig minden 10 méteren áll valaki, aki felajánlja, hogy idegenvezetőnk lesz. Lépten-nyomon rózsát, esernyőt, kalapot és izémizét akartak ránktukmálni. De hát ők ebből élnek ugyebár...
6. DE! Róma csodaszép, mindenkinek csak ajánlani tudom. Érdekes lehet olyan helyen élni, ahol minden sarkon egy csodaszép templom, bazilika, szökőkút, obeliszk áll... Azok a freskók a falakon, a szobrok a temlomokban... Hihetetlen érzés úgy sétálni a Colosseumban, hogy tudod, ott ezrek haltak meg, a Vatikánban, ahol a pápa megáldja az embereket (nem volt kedvem zongoráért imádkozni, inkább azért imádkoztam, hogy gyógyuljak már meg:)). Teljességgel megérte annyit utazni!
A szállásunk kb. 30 kilométerre volt Rómától egy Terni nevű városkában, Hotel Villa Aricia. Szép, szerény hotel volt, a városka is hangulatos. Péntek este kimentünk sétálni, és elvillogtattunk pár képet:
Hétfőn délután 4 órakor indultunk útnak - negyvenedmagunkkal, busszal. A társaság vegyes volt, voltak nálunk fiatalabb párok, velünk egyidősek, és idősebbek is, úgy 20 és 55 év között. Mindjárt másnap összeismerkedtünk egy magyar párral, majd egy testvérpárral is. Voltak még, akik értettek magyarul, de nem beszéltek. Na nem mintha szlovákul nehezünkre esett volna megszólalni, de mégis jó érzés volt anyanyelven beszélni egy olyan országban, ahol senki sem ért meg minket:)) Az út elég hosszú volt, másnap 8 óra körül értünk Rómába. Aznap csak este mentünk a szállásra, mindjárt bedobtak minket Róma közepébe. Metróval jártunk az egyes állomások között, de szerencsére nagyjából minden egy helyen van. Azért az első két nap így is lejártunk vagy 30 kilométert gyalog. Egy kicsi az első-második-harmadik-és végső benyomásról Rómáról és az olaszokról:
1. Kosz van. Na nem akkora, mint amire számítottam barátnőim elbeszélése alapján (valószínűleg mi rendetlenebbek vagyunk, mint ők, és ezért nem zavart annyira:)), de összehasonlítva Pozsony álomtiszta. Amikor még a buszban ültünk és először mentünk az állomásra, elképedtem, mekkora a bordel. A két autósáv közötti füves rész minden centiméterén szemét volt. Az egyik étterem teraszán a pincérnő a földre söpörte a szemetet...
2. Az olaszok nem tudnak vezetni. Index? Mi az? Van egyáltalán beépítve az autóba? (van, Fiatunk van). Rádió helyett dudát használnak. Autósávok, szemaforok... Az meg micsoda??? Még a hosszabb alagutakban sem kapcsolják be a világítást. Rengeteg a motoros, ők jobbról-balról előznek, ahonnan épp szabad az út. A legjobb az volt, amikor egy szűk kereszteződésben arra vártunk, mikor megy el előlünk az autó, végül kiderült, hogy az autóban nem ül senki...
3. Ordibálósak. Mindjárt az első nap megismerkedtünk az olasz mentalitással, a metróban egy férfi úgy ordított egy nővel teljes hangerőre kapcsolva, hogy az arca elé rakta a kezét (mintha kilométerekre állna a nőtől), pedig az arca csak pár centire volt a nő arcától.
4. Turistaszezonban nem jó utazni. Rómát elfoglalták a németek. Ha egy téren százmillió buborékot láttál csak, akkor tudtad, hogy ott kb. tízmillió német gyerek van. Először a Négy folyó kutjánál a Piazza Navona-n találkoztunk velük, majd amikor másnap a Colosseumból és a Forum Romanumból, harmadnap pedig Ostia Antiqua anfiteátruma felől is jöttek már a buborékok, érezni kezdtem, hogy ők bizony követnek minket. Paranoiás lettem. Elkezdtem gyűlölni a német nyelvet.
5. Lerázhatatlanok. A metrótól a Vatikánig minden 10 méteren áll valaki, aki felajánlja, hogy idegenvezetőnk lesz. Lépten-nyomon rózsát, esernyőt, kalapot és izémizét akartak ránktukmálni. De hát ők ebből élnek ugyebár...
6. DE! Róma csodaszép, mindenkinek csak ajánlani tudom. Érdekes lehet olyan helyen élni, ahol minden sarkon egy csodaszép templom, bazilika, szökőkút, obeliszk áll... Azok a freskók a falakon, a szobrok a temlomokban... Hihetetlen érzés úgy sétálni a Colosseumban, hogy tudod, ott ezrek haltak meg, a Vatikánban, ahol a pápa megáldja az embereket (nem volt kedvem zongoráért imádkozni, inkább azért imádkoztam, hogy gyógyuljak már meg:)). Teljességgel megérte annyit utazni!
A szállásunk kb. 30 kilométerre volt Rómától egy Terni nevű városkában, Hotel Villa Aricia. Szép, szerény hotel volt, a városka is hangulatos. Péntek este kimentünk sétálni, és elvillogtattunk pár képet:
a szállodánk - ez internetes kép
kilátás a szobánkból
Terni
templom Terniben
éjszakai élet
.png)
.png)
2 comments:
Róma az Róma, de a szállásotok is
milyen szép helyen volt - a képeid
alapján. Örülök, hogy jól sikerült
a kirándulásotok :)
Hm, hát biztos teljesen más világ ez, mint ami nálunk/nálatok van. De azért egyszer én is látni szeretném! :) Mert szépnek tuti nagyon szép!
Zverejnenie komentára