Névválasztás

Hétvégén megkaptam Heidi Murkoff - Arlene Eisenberg: Az első 12 hónap könyvét. Még jó, hogy már túl vagyunk a névválasztáson, meg amúgy is, hogy vegyek komolyan egy olyan könyvet, amiben ez van írva:

"Hogy fog a név csengeni mások fülében? Nincs-e olyan rejtett jelentése vagy hangzása, ami kellemetlen lehet a gyerek számára, és később tréfák, piszkálódás célpontjává teheti? Ha, mondjuk, a "Vég" vezetéknevet viseljük, nem túl jó ötlet a "Béla" utónevet ragasztani újszülött kisfiunkra." :))))

Amúgy a könyv szuper!!! Ha lesz időm, havonta fogom majd olvasni, ahogy a kiscsaj növekszik, addig pedig még van hátra jó sok fejezet a babavárásról...

Nora Corbett: Lilly (2)

A tündit eredetileg a múlt hétvégi selmeci akciónkra szerettem volna vinni - bekeretezve. De mint tudjuk, ember tervez, Isten végez, a jó munkához idő kell, stb, stb.
Azért végre elkészültem a szoknyájával, és belekezdtem a szárnyaiba is. Egyelőre nekem fura a barnás árnyalatokhoz a lila szárny, ráadásul a ruhája felső részében zöld is lesz, de biztos szép lesz. Bízom Nora Corbett ízlésében:) Pár napja itt állok, hétvégén megpróbálok vele haladni, esetleg befejezni:


Forever Love - keretezve

Most nézem, hogy tavaly összesen 33 blogbejegyzésem volt, ebben az évben pedig már most van annyi, úgyhogy talán egyszer megjavulok:) Nagyon hiányzik a blog, csak sajnos nem sok minden történik velem, pedig jó lenne kiírni magamból a dolgokat. Motivál az is, hogy rátaláltam barátnőm blogjára is, aki szintén babát vár, jó így "első kézből" olvasni, mi van vele:)

Elég gyakran változik a hangulatom mostanában. Sokszor vagyok depressziós, de a tegnapi nap egész jól telt el. Az utolsó adóbevallásokat csinálom munkában, szeptembertől már csak "felügyelni" fogom a munkát, tanítani, magyarázni. Persze azért van még mit csinálnom, sok olyan dolog van, amit eddig csak halogattam, de nem lenne tiszta a lelkiismeretem, ha nem fejezném be őket, mielőtt elmennék anyaságira. Van még időm, október 24-e körül megyek csak...

Lakásban nagyjából áll a felújítás, valamire mindig várnunk kell. A nappali már leparkettázva, de valószínűleg elszakadt az internetkábel, úgyhogy várni kell a technikusra, mielőtt helyére tolhatnánk a bútorokat. Tegnap Petivel nekiugrottunk a fürdőszobának, mert már muszáj beüzemeltetnem a mosógépet, úgy kellett mára külön bugyit mosnom magamnak:) Persze az sem segít rajtam, hogy már nem sok holmimba férek bele... Úgyhogy tegnap szépen felmostam a festékcseppeket a csúnya gumipadlóról (egyébként pont a festés miatt nem akartam még letenni szőnyegeket a fürdőben, de aztán rájöttem, hogy vettünk zsákokat a padló és szekrények letakarásához), kimértük és letettük a két szőnyeget, Peti beszerelte a mosógépet, ééééés... csöpög. Mert miért ne. Nem, nem is csöpög, folyik a csapnál a víz. Valószínűleg hiányzik belőle a tömítés, ma veszünk, aztán remélem már tudok mosni... A mosdóra is szerelt Peti új csapot, miután hétfőn még azon is elbőgtem magam, hogy nem tudtam megnyitni. Miközben felmostam, megmutattam, hogyan lehet háttal levenni a legalsó polcot a falról, úgyhogy további veszélyes helyzetek elkerülése végett azt is likvidáltuk:) Amúgy sem tetszenek azok a polcok, olyan szocisak. Azért a négyből hármat még meghagytam, kelleni fog az még. Ma még lemosom a falakat, felteszem a zuhanyfüggönyt, a szocis tükör helyett új tükröt, két krómozott polcot a fürdőkádhoz, kicseréljük még a fürdőkádnál a csapot és a zuhanyrózsát, és azt hiszem, a fürdőszobát kb. 3 évre élvezhetővé nyilvánítom. Közben a fiúk remélem már nekiugranak a gyerekszobának...

Miközben pakolásztam egyik helyről a másikra, megtaláltam az unokatesóm esküvőjére szánt Forever Love képet, amit már kb. 2 hete bekereteztettem, de még nem volt alkalmam átadni. Egyszerű fa keretet választottam hozzá, szerintem jól megy a színe a macikhoz. Egy üveg bor kíséretében remélhetőleg most vasárnap átadom (vagy lecserélem babaruhákra:)


Egyébként azért olyan csúnya a kép mögött a fal, mert amikor fényképeztem, a parketta már le volt rakva, de a listák még nem...

Bemutatom Sára Annát:)

Amíg merő bordel a lakásunk és babám sem engedi, hogy összegörnyedt pózban hímezzek, sajnos be kell érnetek a panaszkodásommal vagy az aktuális babaüggyel:) Most is egy ilyen poszt következik. 

Tegnap ugyanis kiderült, hogy a kis pocaklakó nem más, mint Veress Sára Anna személyesen, Pannika, kicsihusi, most már mindegy, a lényeg, hogy lány:))) Apuci, készülj fel (főnököm ma már valami fegyvereket ajánlgatott, hogy nem ártana beszerezni...).




video


És most végre hosszú idő után nem Pozsonyban fogjuk tölteni a hétvégét, Selmecbányára megyünk a nyaralóba, annyira várom már, hogy kimozduljunk... Van tervem hétvégére, remélem sikerül is valamit csinálnom (természetesen már a Pannival kapcsolatos:)

"Másállapot" és otthonalakítás

A terhesség szó annyira nem illő ide... Egyáltalán nem érzem (még) tehernek, imádom azt az érzést, hogy bárhova megyek, nem vagyok egyedül, a baba mindig velem jön:)

Tegnapelőtt éjjel Peti bátyjáéknál aludtam át. Miután reggel picurom megetetett velem 5 db pirítós kenyeret (két zsíros-májas-hagymásat, mindjárt utána három nutellásat), azzal a szent elhatározással mentem vissza a lakásra takarítani, hogy ha találok egy darab papírfecnit, a kenyérpirítót felveszem a karácsonyi kívánságlistámra. Bár papírfecni egyáltalán nem került elő, az az egyetlen használatban volt a WC tapétázásánál, három hatalmas zsák 2010-ben lejárt száraz kaja kipakolása közben találtam egy használatlan 1993-as évjáratú Rowenta kenyérpirítót. Minden vágyam így teljesüljön:)) Ráadásul miután éppen azon filóztam, hogy elfogyott a csomagolópapírom a szekrény kitapétázáshoz, abból is találtam annyit, amennyi háromszori tapétázáshoz is elég.

Egyébként WC kitapétázva (napszemüvegben kell bemenni, olyan világos lett, szőnyeget is vettünk, de nem érdemes még lerakni, míg festékkel futkároznak a lakásban), nappali kifestve és parkettázva. Holnap bekötik az internetet és tévét, Peti kedd estig még táborban van, de utána lerakja a parkettalistákat is, hozza az új függönyöket, és végre be lehet költözni a nappaliba. Már nagyon várom, hogy legalább egy szoba kész legyen:) Valahogy mindig azt álmodom mostanában, hogy a babó túlságosan elsieti az érkezést, és semmivel sem leszünk készen...

A másállapotban az nagyon jó, hogy minden nap tudom, ülni fogok a buszon. Csak felszállok a buszra, nézek két pillanatot bambán, és mindjárt szólnak, hogy tessék csak leülni, kislány. Persze általában anyuka-kinézetűek az illetők, a fiatal srácok úgy csinálnak, mint aki senemlát, senemhall.

A másállapotban az nem jó, hogy 8 évi folyamatos együttlét után annyira tud hiányozni VALAKI, hogy 2 napi szalmaözvegység tudatában képes vagyok este fél 6-tól 11-ig folyamatosan bőgni:(♥♥♥

Filc virágok

Szerintem is nagyon tutik:) Már gyűjtögetem az ötleteket a lakáscsinosításhoz. Legalább addig sem vagyok depis:) Leírás (képekben) a képre kattintva.

Szomorúság


Én nem bánnám, ha néha-néha meglátogatna a Szomorúság. Mondjuk, havonta egyszer. Vagy inkább félévenként. Elüldögélhetne itt. Még be is sötétítenék a kedvéért. Összehúznám magam. És sajogna, sajogna a szívem.

De hogy mindennap eljön! Na nem, azt már mégsem! Hogy felidézze minden: egy ferde tekintet, egy régi tárgy, egy poros fénykép, a szélfújta levelek, az eső, az eldübörgő vonatok zaja. Na nem! Alig merek már kinézni az ablakon. Ott szokott előbukkanni a Szomorúság, a faluvégi dombhát mögül. Hű, komor ám, sötétbarna! Lép egyet, s már a Ráday-kastély tetején van, még egyet, s már itt áll a vasúti kocsma udvarán; s mi neki onnan az én ablakom! Semmi. Már kopog. „Dehogy eresztlek - gondolom -, dehogy!” Törődik is vele! Átszivárog az ablaküvegen, betelepszik a szobámba. A fekete feketébb lesz tőle, a barna barnább, a pirosok kialusznak, elszürkülnek a sárgák, megfakulnak a kékek, a zöldek, mint a hamu. Reménykedem mindig, hogy nem hozzám jön. Annyian laknak errefelé... És már kopog is, kopp... kopp.

Lázár Ervin: A Négyszögletű Kerek Erdő

Lakásprojekt 3. - Befejező rész

Nem is tudom, hol fejeztem be a múltkor. Alig telt el pár nap a kezdetek óta, és mi már az új lakás adta örömöket "élvezzük"... Talán túl hamar is sikerült mindent elintézni, mert egyelőre nem tudom magamban helyre tenni a dolgokat...

Eléggé sürgetett az idő, hisz valamiért nem tudtunk megegyezni az albérlet tulajdonosával, mikor hagynánk el a lakást. Elejétől fogva augusztus elsejétől hirdetett mindenhol... Mindegy, túltettük magunkat rajta, ha sikerül átköltöztetni a bútorokat és holmikat, akár párom bátyjánál is meghúzhatnánk magunkat.

Aztán valahogy begyorsultak az események. Pedig szerintem nem is nyomakodtunk sehol, csak hagytuk, minden menjen úgy, ahogy kell. Gyorsan elérkezett a hónap végi utolsó hétvége, és mi megkaptuk a kulcsokat, hogy legalább a bútorokat átvihessük. Rendes emberek ezek, gondoltuk... Ekkor jött az első sokk, hogyan tudtunk egy szoba-konyhás lakásba ennyi holmit felhalmozni? Igyekeztem én szelektálni is, de már nem maradt sok időm, energiám, úgyhogy bedobozoltunk mindent és már ment is a másik lakásba. Szerencsére nem kellett sokat hurcolkodni, kb. 300 méterre költöztünk csak. Vasárnap estére jól kifáradtunk, de átköltöztünk.

Két napig aztán eléggé spártai körülmények között - egy ággyal, tévével, nyuszival "felszerelkezett" lakásban éldegéltünk. Fizikailag nem hiányzott semmi a boldogságomhoz, gondoltam is, mennyi felesleges holmink volt, szinte mindent ki lehetne dobni:), de másnap már lelkileg eléggé megviselt a szeretett és minden nap látott holmik hiánya. Nyuszi is kereste a bútorokat, a kanapét, az íróasztalt és a székeket, ahova mindig fel szokott ugrani pihenni. Csak úgy körözött a lakásban, nem tudta, mitévő legyen. De azért talált egy csomó új helyet, ahova kidőlhetett:)

A hónap utolsó napján már fel voltunk készülve arra, hogy párom testvéréhez költözünk. Erre hívtak minket, hogy kettőkor aláírhatjuk a szerződést, és valószínűleg a kulcsokat is megkapjuk. El is mentünk a bankba, ott először találkoztunk a tulajdonos sráccal. Mondanom sem kell, olyan "felépítésű" volt, hogy inkább hónapokig meghúzódtam volna sógoréknál, mint hogy meg merjem kérdezni, költözhetnénk-e esetleg még ma:) Szerencsére az ingatlanközvetítő csajszi nem volt olyan betoji, és a srácnak mindegy volt, mikor megyünk. Épp csak befejeztük a kései ebédet, már hívott is a csajszi, hogy fél ötkor átadják a lakást és a kulcsokat, de még menjünk előtte az irodájába a papírokért, mert ő nem tud jönni. Jó kis nap, 6-ra jött volna a srác, aki helyünkre költözik, szintén át kéne adni a lakást... Pontosan fél 5-kor beestünk az új lakásba, itt ért a következő sokk, úristen, mikor fogjuk magunkat ebből a kupiból kivakarni? 6 körül haza is értünk, de még egy csomó cuccunk ott volt a régi lakásban, mire azt átcipeltük és aláírtuk az átadásról a papírokat, volt már fél 9 is... Átugrottunk sógorékhoz megfürödni (még másnap sem volt időm kitakarítani a fürdőszobát:)) és bespájzolni a hűtőben tartott holmikat (még most sincs hűtőnk)... Egy csomó cucc, bútor, kaja maradt a lakásban, amit megörököltünk. Van egy jókis dupla ágy is, úgy döntöttünk, azt megtartjuk, csak veszünk bele új matracokat. Úgyhogy addig a régire raktunk egy ágytakarót, arra rá a saját régi kisebb matracunkat, úgy alszunk még ma is...

Én nem tudom, mivel telnek mostanában el a napok... Egyszerűen csak nézegetjük a nagy kupit, és nem haladunk semmivel. Minden nap tele vagyok energiával, tervezgetek, rendezkedek, mire este hazaérek, már rámtör a depresszió, és nem tudom, mit csináljak ellene... Kiborít minden, amihez hozzányúlok, takarítani próbálok. A WC szaga, ill. az illatosító bűze elviselhetetlen, de nem volt gumikesztyűm, hogy ki merjem cserélni. A csapok kicsit vízkövesek, a kádba alig csordogál a melegvíz, és fogmosás, fürdés után Peti jár utánam elzárni a csapokat... A függönyök rémisztőek, az ablakok kívülről homályosak, olyan koszosak, a hálószoba szőnyege meg hihetetlenül ronda... A kád viszont ahhoz képest, hogy öreg, elég jó állapotban van. Úgy gondoltam, ha már most nem építsük át a fürdőszobát és WC-t, és mivel Petiék lakása épp ugyanolyan felépítésű, mint a miénk, legalább legyen olyan, mint a megszokott, azaz próbáljuk úgy berendezni a fürdőt, mint ahogy náluk megszoktuk. Így a villanykapcsolókat tegnap Peti meg is fordította, most fordítottan működnek, de legalább nem ég a villany mindkét helyiségben egész éjjel, mert más kapcsoláshoz vagyunk szokva:)

Mióta beköltöztünk, nem is voltunk nagyon sokat otthon. Szerdán elmentünk az Ikeába matracokat beszerezni és valamiért csak este 10-re értünk haza, csütörtökön a tévét és internetet intéztük - a srác valahogy be volt lassulva, pénteken pedig irány haza anyuhoz, hogy egy kicsit pihenjünk is. Azért szombaton megvettük az új függönyöket, anyu a héten megvarrja és jövő hét kedden Peti hozza is fel Pozsonyba. Vettünk még három szobára való parkettát, új tükröt a fürdőszobába és új csapokat is. Ma a párom elkezd festeni és parkettázni a bátyjával, remélem azután már minden szebb és jobb lesz, mint most. Mivel nem nagyon tologathatok, pakolhatok, én a lakás "fenntartásáról" gondoskodom, villany már elintézve, gáz is folyamatban, és a lakbér van még hátra, csak ahhoz kell a tulajdonlevél. Próbáltam takarítgatni is a konyhát, mivel arra most nem lesz pénz, hogy átépítsük, de elakadtam a mosogatónál, ugyanis jócskán be van dugulva a lefolyó... Nyuszika is depis még egy kicsit, aki jól elvan, az a babuci a pocakban, na neki aztán minden mindegy, diszkózik így is minden éjjel. Aminek persze örülök:))

Jó volt most kiírni ezeket a gondolatokat... Remélem pár napon belül már nem látom ilyen sötéten a helyzetet, és a lakásprojekt helyett egy újba kezdhetek, aminek a címe "Lakásból otthont" lesz. Például:)

Peti panaszkodik, hogy ez kimaradt:D Múlt héten, munkában csetezés (ejjej, bizony-bizony, de mentségemre legyen szólva, nagyon sokat dolgozok, és kell az, hogy Petivel beszélgessünk is közben, ha van miről...)

(2:12:53 PM) christine : most epp a nemet "levelezotarsnommel" mailezek pont a lakasrol (eredetileg munkaügyben, csak most írtam meg azt is a német kolleganőnek, hogy anyaságira megyek októberben, aztán elkezdtünk minden másról levelezni)
(2:14:23 PM) christine : mi a poskladat nabytok nemetul?
(összeszerelni a bútorokat)
(2:15:06 PM) pumu: schufli eingemachen zusammen
(2:15:39 PM) christine : huleeeeeee
(2:15:51 PM) christine : zusammen amugy jo
 
christine blogja Blog Design by Ipietoon