Panni tegnap volt 6 hetes. Végre "bármit" csinálhatnék, ha lenne hozzá kedvem, és nem fájna folyamatosan valamim, mindig más, most éppen az aranyerem (vagy a varrataim, majd a doki csütörtökön megmondja).
6 hete másra sem tudok gondolni, kb. 3 óránként, sokszor még az etetések közben is, hogy mi legyen a szoptatással. Mert már beleőrülök. Komolyan mondom, már azt szeretném, hogy történjen valami, vagy menjen el a tejem, vagy jöjjön meg végre (inkább a második variáció), de ez a köztes állapot egyszerűen sz@r úgy ahogy van. Azt sem akarom, hogy ne szopizzon a gyerek, mert inkább keveset, de mindenképpen egyen anyatejet is, de így éjjel van, hogy másfél-két órát is fent vagyunk, mire szopizik, tápszert eszik és sikerül visszaaltatnom. Másfél óra múlva pedig elméletileg kezdhetnénk elölről az egészet, ha Panni felkelne, de szerencsére azt azért nem teszi meg velem.
Az egész szerintem a kórházban kezdődött. Előtte titokban arra gondoltam, hogy lesz sok tejem, és nem kell majd vásárolni a tápszert. Hétfőn reggel 5-kor betolták a szobára a gyereket, hogy most már csináljak vele, amit tudok, de azért még be-benéznek segíteni (megjegyzem, ha arra vártam volna, hogy mikor mutatják meg a pelenkázást, amit beígértek, pár nap múlva alig tudtam volna kivakarni a gyereket a szrutyiból). Fura volt, hogy Panni csak nyűgösködik szopizásnál, rángatja a fejét, állandóan lecuppan rólam. 2 nap múlva, amikor már hullafáradt voltam az egész napos bőgéstől és a 24 órás szoptatástól, és elbőgtem magam a gyerekorvos előtt is, akkor kezdtek el foglalkozni velem. De akkor már késő volt, a mellem kemény mint a kő, mellbimbó kisebesedve, gyerek kiéheztetve. Gyorsan zuhanyoztassam a melleim és fejjem le, Panni pedig kapjon egy kis fecskendő tápszert. Sokat nem segített... Másnap egy másik "tejes" nővérke jött rá, hogy befelé fordul a mellbimbóm, az lehet a baj. Azóta kalappal szoptatok... De ekkor már Panni a 3500 grammos kezdősúlyáról 3150-re fogyott. Majdnem haza sem akartak engedni a kórházból. Persze ez azért is van, mert ahány napos a baba, annyiszor 10 ml tápszert kellett volna kapnia, ő még az utolsó nap is 20 ml-t kapott...
Én már mindent kipróbáltam. Iszom a teákat, homeopátiás bogyót szedek, sört iszom, túrót eszem, megpróbálok 3 litert inni egy nap, de hiába. Hogy ne legyenek olyan hosszúak a szoptatások, most már inkább lefejem a tejet, és cumisüvegből etetem (egyébként kalap nélkül már egyáltalán nem fogadja el a cicimet). Így legalább azt is tudom, hogy mennyi tejem van. Egy nap 200 ml-t sikerül lefejnem összesen a két mellemből. Ami, valljuk be, szinte semmi... Így hát tápszerezünk ezerrel.
Szóval alig várom már, hogy Pannus elérje a bűvös 6. hónapot, hogy már elkezdhessem hozzátáplálni. De azért belül fáj az, hogy nem tudom szoptatni, szerintem kell neki is az a kis hozzábújás, az anyja melege. Azért este még mindig cicin altatom el... Egyébként nem tudom, mit vártam, a családunkban szinte senkinek sem sikerült szoptatnia sokáig, még így is én húzom legtovább...
.png)
.png)
5 comments:
Milyen ismerős :(((( Nekem sem megy jobban. És nekem még befele forduló mellbimbóm sincs. Sőt harmadjára csinálom, lehetnék akár ügyesebb is. De mindhárommal megszenvedtem, és Kolos 6 hónapos koráig kapott, de kapott ez alatt tápszert is, Botondnál 4.5 hónaposan azt mondtam, hogy elég, én ezt nem csinálom tovább. Mosts meg Zoéval még rosszabb... annyira sem indult be, mint annak idején a fiúkkal... És ez tényleg olyan rossz érzés. Hibásnak érzi magát az ember, főleg hogy mindenki okoskodik, hogy még mit próbálj ki. De pont ugyanez van, hogy kb két percem van mindenre. És kezdődik újra ez a körforgás... Én is most írom a szoptatós bejegyzésem :) Mindjárt kész vagyok, ha Zoé is úgy akarja, mert már sokadik részletben írom :-D
Szoptatási tanácsadó. Komolyan, csodákat tudnak művelni.
Én ugyan nem beszéltem még szoptatási tanácsadóval, és talán első gyereknél még megoldható amiket tanácsolnak, de én ebben sem hiszek, hogy mindenkinek egyformán van teje. Mert egyrészt ez két emberen múlik, 1: anyuka adottságai, és elvárásai 2: a baba (hogy szopik, mire hajlandó, meddig lehet "nyúzni")
De pl lehet hogy szép és jó, de a gyerek mellett én szeretnék élni is. Így is a 3 óránként ciklus úgy elmegy mint a huzat, és én nem tudok, és nem is akarok álló nap a gyerekkel ágyban feküdni, és szoptatni ahogy odafordul. Nekem is kell ennem, vécére mennem, és azt szeretném ha minden másra is meg tudnám tanítani a babámat, mint egyedül megnyugtatni magát, egyedül aludni, hogy ne függjön teljes mértékben tőlem, és nem mert lelketlen anya vagyok, hanem mert neki akarok jót, hisz bármikor bármi történhet velem, nem szeretnék a gyerekem 100%-os rabszolgája lenni.
Csak olyanokat teszek meg, amik viszonylag egyszerűek, bár összevetve azok sem annyira azok, pl hogy váltsak szoptatási helyzetet, vagy melegítsem elő a mellem, vagy fejjek le előre egy kicsit, vagy két szoptatás között fejjek. De ezek is mind annyira megterhelőek. Szerintem ezt csak az tudja, akinek nincs elég teje. Mikor egyrészt nem tudod mikor kel fel a gyerek, hogy éhes, akkor ha felkel nekiállni kicsit melegíteni, masszírozni, picit megfejni, közben lilára üvölti a gyerek a fejét, megszoptatod, órákig kinlódsz akár, hogy bevegye a melled, végre szívja, sokáig csinálja, akkor is csak kevés jön belőle, utána üvölt tovább, mert éhes, közben megiszol 4 dl folyadékot, hogy fejhess, közben vagy hozzápótolsz a gyereknek amíg üvölt, vagy próbálod valahogy elterelni a figyelmét, miközben fejővel kínzod a melled, aztán nagy nehezen mondjuk befárad a gyerek, elalszik, ha korábban elaludt, akkor az alatt fejed a melled, közben próbálsz folyadékhoz, táplálékhoz jutni, homeos bogyót kapkodsz be, sört iszol, teát csinálsz, és mire mindezt megcsináltad felébred a gyerek, és újra rohansz, hogy melegítsd, masszírozd... közben nem tudsz elmenni tusolni, a telefont felvenni sem tudod, szétesik az életed. És nekem van 2 másik gyerekem. Akiet etetni, öltöztetni, játszani kell velük... Bocsi, hogy kifakadtam, de 3-madjára csinálom, és nem megy mindenkinek!!!
Tegnap írtam egy hosszú hozzászólást, ami szépen elszállt. :-(
Az első lányomnál ugyanez volt velem is, ezért aztán teljesen meg tudlak érteni.
Próbálj meg nem rágörcsölni és ha tápszeres lesz, hát tápszeres lesz!
Semmi hátránya nem lesz annak,ha nem tudod szoptatni.
Persze tudom, hogy szeretnéd, ha menne, én is így voltam vele.
Nekem három szoptatási tanácsadóm is volt a kórházban, mind mást mondott... Amire az egyik azt mondta, hogy így csináld, azt a másik lemondta, hogy ezt így nem szabad. Így légy okos az első gyereknél... De most már jobb, igaz, hogy nincs sok időm napközben, de legalább nincs lelkiismeretfurdalásom, hogy nem szoptatom. Napközben mindig cicin is van, éjjel már csak tápszert kap. Így jól is alszunk éjjel, és hízik is, amennyit kell. Mindent összevetve boldog, elégedett babának néz ki:) Dóra, kívánom, hogy Te is hamar eljuss erre a szintre:))
Azt már legalább tudom, hol "rontottam" el az elején, a következő gyereknél talán jobb lesz. De a tej mennyisége akkor sem teljesen rajtam fog sajnos múlni...
Zverejnenie komentára