Panni fél éves (múlt)

Megint eltelt majdnem két hét, és semmit sem írtam a blogra. Pedig lenne miről, de nem nagyon volt időm géphez ülni, pedig egész nap be van kapcsolva. Mire rászánom magam, valami mindig megváltozik. Főleg a lányka hangulata. Egyik nap még áradozok Petinek, milyen jó volt a kicsivel, mennyit játszottunk, mennyit fejlődött, másnap pedig egész nap nyűgös, alig lehet vele mit kezdeni. De ez így szép és jó, hozzátartozik a munkakörömhöz, azt hiszem:)

Hihetetlen, de már elmúlt fél éves! Úgy rohan az idő! Már csak 5x ennyit kell kibírnom itthon. Mert ez a legrosszabb az egészben. Olyan jó volt még munkában, amikor az anyaságira gondoltam, végre 9 év után otthon leszek hosszabb ideig, sok-sok mindent megcsinálok, sok újat tanulok, tornázni fogok, stb, stb, stb. Mondanom sem kell, semmire sincs idő:) Az a fura, hogy sokszor unatkozom egész nap, mégsincs idő semmire:) Talán érti az, aki otthon van a babával:)

Nade a gyermek. Paraméterei: 6830 gramm, amin meglepődtem, egyrészt azt hittem, már 7 kiló felett van, másrészt még a születési súlyát sem duplázta meg. Mindegy, normális. Szép, egészséges, hurkás, szerintem. 68 centi, amin szintén meglepődtem, én hosszabbnak látom:))

Vigyorgós baba, bár hangulata szinte másodpercről másodpercre változik. Néha nem is venni észre, mikor megy át bőgősből mosolygósba. Bár már tudom kezelni, a könny nélküli hisztijei már nem igazán hatnak meg:) 

Már pár hónapja szépen felhúzza magát az ujjaimba kapaszkodva ülő helyzetbe, de magától még nem tud felülni. Ülésből álló helyzetbe húzza magát, onnan is menne tovább, de nincs hova. Még nem mászik, de már kúszik mint egy kiskígyó, megkapaszkodik valamibe és már csúszik is. Olyan bicepsze-tricepsze lesz, hogy csak na. 

A 6. hónap utolsó hétfőjén csak úgy próbaképp felültettem, éééés úgy maradt. Nem is gondoltam volna, hogy már tud ülni. Szép egyenesen tartja magát, de ha elfárad, akkor nehéz tornagyakorlatokat végez, a fejét  hozzáérinti a lábfejéhez. Azért még nem hagyom sokáig ülni, nehogy elferdüljön a hátgerince, na de ha ő egyfolytában ülni akar...

Egyelőre csak egy tárgyat tud a kezében tartani. Vicces, ahogy adogatom neki a játékokat, azt, ami addig a kezében volt, mindig elhajítja, hogy megfoghassa a másikat. Csuklóját forgatva nézi elölről-hátulról a dolgokat, aztán természetesen a szájában kötnek ki. Átteszi egyik kezéből a másikba a játékokat. Hihetetlen erősen markol még mindig, jópár szál hajam látta kárát, valamint a szemem alatt is van egy csík (mire elmúlt volna, újat csinált).

Már nyújtja a kezét, hogy vegyem fel. Hihetetlen matrica-gyerek lett belőle, szinte ki sem tudok menni a szobából. Nagyon kevés ember van, akit megtűr, aki felveheti őt, a legtöbb ismeretlen ismerősnél visít. Nálam és a Petinél mindig megnyugszik, és ez annyira jó érzés:)

Szeret utánozóst játszani, főleg reggel, amikor ő még a kiságyban van, én az ágyunkban, és kiált egyet, én utánzom, jó pár percig kiabál még.

Az éjszakát még mindig nem alussza át, de az előbbi hónapokhoz képest nem kel csak nyöszörögve. Egyre hangosabban sír, és követeli az adagját... Az autóban sem alszik most már végig. Mivel Peti szülei elég messze laknak, volt már, hogy egy órán keresztül próbáltam nyugtatgatni, de sikertelenül... Mostanában már bevetettem a Bogyó és Babócát is, azt már elnézegeti pár percen keresztül, addig legalább ki tudom fújni magam.