Kérlek szavazzatok!

A babázásban az is jó, hogy mindenféle babaszépségversenyre be lehet nevezni a kicsit. Mert minden baba szép:) Mi most egy babavíz fotoversenyére küldtük be a kicsi képét. Kérek mindenkit, aki tud, szavazzon Pannira - katt a képre (szavazni a Hlasuj gombra kattintva lehet). Minden IP-címről egyszer lehet szavazni, légyszi vegyétek igénybe a család összes számítógépét és telefonját:) Köszi!!!


Hímzett zsepik (2)

Csak elkészültem a zsepik hímzésével, tulajdonképpen 5 perccel dél előtt, ugyanis szombaton vinni szeretném a barátnőmnek őket, és még a szövegeket is rá kell hímeznem. Tegnap este már kettőt meg is csináltam, az egyiken nem lett olyan szép a szöveg, ráadásul épp a melírozott fonal világos részére jött ki a hímzés, úgyhogy még nem is látszódik rendesen. De most már így marad, legalább tanultam belőle. Pedig az volt a legszebb hímzésű zsepi az összes közül. Itt vannak ők hatan, még szöveg nélkül:


Panni fél éves (múlt)

Megint eltelt majdnem két hét, és semmit sem írtam a blogra. Pedig lenne miről, de nem nagyon volt időm géphez ülni, pedig egész nap be van kapcsolva. Mire rászánom magam, valami mindig megváltozik. Főleg a lányka hangulata. Egyik nap még áradozok Petinek, milyen jó volt a kicsivel, mennyit játszottunk, mennyit fejlődött, másnap pedig egész nap nyűgös, alig lehet vele mit kezdeni. De ez így szép és jó, hozzátartozik a munkakörömhöz, azt hiszem:)

Hihetetlen, de már elmúlt fél éves! Úgy rohan az idő! Már csak 5x ennyit kell kibírnom itthon. Mert ez a legrosszabb az egészben. Olyan jó volt még munkában, amikor az anyaságira gondoltam, végre 9 év után otthon leszek hosszabb ideig, sok-sok mindent megcsinálok, sok újat tanulok, tornázni fogok, stb, stb, stb. Mondanom sem kell, semmire sincs idő:) Az a fura, hogy sokszor unatkozom egész nap, mégsincs idő semmire:) Talán érti az, aki otthon van a babával:)

Nade a gyermek. Paraméterei: 6830 gramm, amin meglepődtem, egyrészt azt hittem, már 7 kiló felett van, másrészt még a születési súlyát sem duplázta meg. Mindegy, normális. Szép, egészséges, hurkás, szerintem. 68 centi, amin szintén meglepődtem, én hosszabbnak látom:))

Vigyorgós baba, bár hangulata szinte másodpercről másodpercre változik. Néha nem is venni észre, mikor megy át bőgősből mosolygósba. Bár már tudom kezelni, a könny nélküli hisztijei már nem igazán hatnak meg:) 

Már pár hónapja szépen felhúzza magát az ujjaimba kapaszkodva ülő helyzetbe, de magától még nem tud felülni. Ülésből álló helyzetbe húzza magát, onnan is menne tovább, de nincs hova. Még nem mászik, de már kúszik mint egy kiskígyó, megkapaszkodik valamibe és már csúszik is. Olyan bicepsze-tricepsze lesz, hogy csak na. 

A 6. hónap utolsó hétfőjén csak úgy próbaképp felültettem, éééés úgy maradt. Nem is gondoltam volna, hogy már tud ülni. Szép egyenesen tartja magát, de ha elfárad, akkor nehéz tornagyakorlatokat végez, a fejét  hozzáérinti a lábfejéhez. Azért még nem hagyom sokáig ülni, nehogy elferdüljön a hátgerince, na de ha ő egyfolytában ülni akar...

Egyelőre csak egy tárgyat tud a kezében tartani. Vicces, ahogy adogatom neki a játékokat, azt, ami addig a kezében volt, mindig elhajítja, hogy megfoghassa a másikat. Csuklóját forgatva nézi elölről-hátulról a dolgokat, aztán természetesen a szájában kötnek ki. Átteszi egyik kezéből a másikba a játékokat. Hihetetlen erősen markol még mindig, jópár szál hajam látta kárát, valamint a szemem alatt is van egy csík (mire elmúlt volna, újat csinált).

Már nyújtja a kezét, hogy vegyem fel. Hihetetlen matrica-gyerek lett belőle, szinte ki sem tudok menni a szobából. Nagyon kevés ember van, akit megtűr, aki felveheti őt, a legtöbb ismeretlen ismerősnél visít. Nálam és a Petinél mindig megnyugszik, és ez annyira jó érzés:)

Szeret utánozóst játszani, főleg reggel, amikor ő még a kiságyban van, én az ágyunkban, és kiált egyet, én utánzom, jó pár percig kiabál még.

Az éjszakát még mindig nem alussza át, de az előbbi hónapokhoz képest nem kel csak nyöszörögve. Egyre hangosabban sír, és követeli az adagját... Az autóban sem alszik most már végig. Mivel Peti szülei elég messze laknak, volt már, hogy egy órán keresztül próbáltam nyugtatgatni, de sikertelenül... Mostanában már bevetettem a Bogyó és Babócát is, azt már elnézegeti pár percen keresztül, addig legalább ki tudom fújni magam.









Hello június!


Pannikám vasárnap fél éves lesz már, ezért itt az ideje, hogy lassan visszatérjek az életbe, és vele együtt a blogra is. Úgyis nagyon hiányzik, hogy nem írogatok ide, és sajnos mások blogját sem nagyon olvasgatom, de mostantól minden nap csippentek rá valahonnan egy kis időt.

Hétről-hétre alakítgatom a rendszert, a napi ritmusunkat, próbálok mindent belesűríteni a napunkba, ami szükséges. Egyelőre elég jól megy, és sikerült is sok olyan "újítást" bevezetnem, amivel könnyebbé teszem a házimunkát. A gyereknevelés és a házimunka teljesen kitölti a napjaimat, mégis úgy érzem, hogy kezd utolérni a sztereotípia. Meg is beszéltem Petivel, hogy ha van valamilyen "kihívás" a hónapban, sokkal jobban érzem magam, nem vagyok annyira depis sem a beskatulyázódástól. Ilyen volt pl. a 30 napos guggolós torna, amit sikeresen végigvittem, pedig elég sok volt már az utolsó napi 245 guggolás, mégsem adtam fel. Összesen 3295 guggolást csináltam, mellette egész április végéig hátgerinctornáztam minden nap. Egy kicsit meg is látszódott rajtam, míg meg nem betegedtem, és valami mellékhatás miatt két pofára nem kezdtem falni a kekszet... Úgyhogy most nagyjából ott vagyok, ahonnan indultam. 

Nade miről is akartam írni? A kihívásokról. Szóval június a kihívásoké lesz, hogy legyen mivel "elütnöm" a sok szabadidőmet. Tehát a júniusi kihívásaim:

Gasztronómia: Peti rámutat egy receptkönyvemben egy receptre, amit el kell készítenem. 5 recept után írnom kell róluk a blogra, 10 után vehetek magamnak egy könyvet (tiszta Julie és Julia, pedig nem is látta a filmet. Illetve egyszer "nézte" velem, csak a laptopjáig látott el:))

Kreatív: barátnőm számára a hímzett zsepik. Még kettő van hátra, valamint felhímezni mind a 6-ra egy rövidke szöveget.

Ezen kívül megtervezni az esküvőnket. 

Többet blogolni.

Lenne még több is, de azokat megtartom a következő hónapra:)

Mindeközben ami feldobja a hangulatomat ebben a retek időben: Presser Gábor minden mennyiségben, és pöttyös könyvek (kölcsön kaptam 15-öt, és 5 van nekem). Amit pedig most olvasok: Sophie Kinsella: A boltkóros babát vár (csak hogy tudjam, mit nem vettem még a kicsinek:)

Szóval, Helló Június!!!
 
christine blogja Blog Design by Ipietoon