Horgolt angyalka #3

Nagy tervekkel mentem Lévára, mert úgy gondoltam, hogy egy csomó blogbejegyzést megírok majd, de nem úgy alakultak a dolgok. Viszont nem is sajnálom:) Sokat hímezgettem, kifestőztem, és végre majdnem elkészültem az angyalkával is.

Először is összevarrtam a kezet a ruhaujjal, majd rávarrtam az angyalka testére. A kezeit úgy varrtam össze, mintha imádkozna, ebben mint egy rózsafüzér fog lógni betűs gyöngyből kirakva Panni neve. A talpat is hozzávarrtam már a testéhez, de úgy döntöttem, hozzá fogom ragasztani a kartonlapot, a másik oldalára pedig filcet teszek, mert így leesik a kartonlapról. A szárnyak is felkerültek már. A neheze viszont a biztonsági szemek beillesztése volt. Ehhez a fejéből is ki kellett venni a tömítést. Fél napot kínoztam az ujjaimat, mert a szemek hátsó része sehogy sem akart felmenni a "csavarra", még apóskám is különféle szerszámokkal próbálta ráerőszakolni, mígnem a kedvenc anyukás horgolós fórumomon találtam egy tippet - forró vízbe kellett tenni a szem hátsó részét, így kicsit kitágult, és könnyedén ráment a csavarra. Kicsit csálé lett az egyik, de le már nem lehet szedni, így is egy szemet ki kellett már dobnom.


Az egyik keze picit nagyobb lett, de pssszt...



Most jön még a legnehezebb rész, a haja. A fele már megvan, de egyelőre nem látom benne azt, amit szeretnék elérni, de addig nem adom fel, míg jó nem lesz. Aztán még hozzáragasztom a talpat, valamint elkészítem a rózsafüzért, és kész is. Remélem a hajjal már ma elkészülök.

Horgolt angyalka #2

Ezen a héten Léván vagyok a gyerekekkel, így esténként sor kerülhet egy kis kézimunkára is. Végre meghorgoltam az angyalka összes részét, már csak az összeállítás van hátra. A hajától eléggé félek, valószínűleg emiatt megint el fog tartani jó ideig a befejezés:)

A kicsi dolgokkal - kézzel és a ruha ujjával eléggé megszenvedtem. Ezeket még gyakorolnom kell, de végeredményben nem lettek rosszak, csak sokáig tartott az elkészítésük, és másnap nem éreztem az ujjaimat. A megfelelő szárnyat is sokat kerestem. Persze a legjobban az tetszik, ami az eredeti angyalkákhoz van, de annak fizetős a mintája. Az angyalkák "talapzatát" a tervező kis faköröcskékből készíti, és azt horgolja körbe. Én a hétvégi lakásavató buliról munkáról szereztem be vastag kartonlapocskákat, azokból vágtam ki egy kört. Most már azért jó lenne befejezni, mert vannak új ötleteim is, de nem akarok addig új fonalakat rendelni, míg az angyalkákat nem készítem el.



Selmeci családi hétvége

Párom családja nagyon összetartó, amit én nagyon szeretek. Minden évben van pár fix pont, amikor biztosan összejön a család apraja-nagyja. Ilyen pl. karácsony egyik ünnepe Kerimamiéknál, Peti keresztszüleinél, húsvétolás náluk vagy a selmeci nyaralóban, és a Nagy Selmeci Családi Buli nyáron. Én személy szerint mindig várom ezeket a találkozókat, mert végre lehet beszélgetni olyan családtagokkal is, akikkel csak ritkábban találkozunk.

A nyári buli általában július-agusztusban szokott lenni a selmeci nyaralóban, de mivel az kisebb kapacitású, és ha már selmeci buli, akkor 100 %-osan biztosított a Nagy Nyári Zápor(ok) és sátorbeázások sora, ebben az évben úgy döntött a "vezetőség", hogy a székhelyet most áttesszük egy panzióba, ahol mindenkit el lehet szállásolni fedél alatt. Bár mi a két gyerekkel ígyis-úgyis kivételezett helyzetben voltunk (amúgy is régen aludtam már sátorban, terhesség, pici gyerek, terhesség, pici gyerek...), de mégis jó ötlet volt, mert pénteken háromszor jött hirtelen és jókora eső...

Mi még csütörtök este indultunk Lévára azzal, hogy a két gyerkőc szépen elalszik majd az autóban, csak átrakjuk őket az ágyba, és készvége aznapra. Persze. Panni az utolsó két lévai utat végigdumálta, pedig jó másfél óráról van szó. Ezt még ugye megelőzte a nagy pakolás, hát nem semmi két gyereket és magamat összekészíteni, és akkor még az egyik kiságyat és az ágyneműket, törölközőket Léváról vittük. Másnap 10-fél 11 körül indultunk, délben lehetett elfoglalni a szállást. Kispeti már durmolt is, ahogy elindult a motor, Panni pedig Lévától percenként kérdezte, ott vagyunk-e már:)

Onnantól kezdve, hogy elfoglaltuk a szállást, Panni elfoglalta a játszóteret, és egész addig, míg haza nem indultunk, általában kint játszott, vagy a benti játszósarokban tartózkodott. Nagyon családbarát ez a panzió. 4 nagy apartmanból áll, mindegyik apartmanban egy nappali konyhával, kandallóval, és egy hálószoba, wc, fürdőszoba volt, nagyon szépen felszerelt mind. Mindegyik apartman egy kicsit különbözött a másiktól, volt bárpultos konyha, csak zuhanyzófülke, emeletes ágyas szoba. Mi az egyik apartman nappalijában voltunk, és bár a széthúzhatós kanapé rettenetesen nyikorgott, és mindig azt hittem, hogy összeesik alattunk, de megoldottuk az alvást - Kispeti az első ébredése után már inkább köztünk maradt, így nem keltettem fel az egész házat a ki-be ugrálással a kiesett dudi miatt. Lekopogom, itt nagyon szépen aludt:) Általaban 7 után kelt, valószínűleg a jó levegő és a sok újdonság miatt (ma 3-kor kelt, azt hittem, elmegyek világgá... Azért huncut a gyerek, próbálgat, ha már az 5 órai keléshez hozzászoktam, akkor most jöjjön a 3 óra...)

Apartmánový dom Pod Sitnom
Az emeleten volt még egy "társasági" szoba, az előtér, ahol egy billiárdasztal, gyereksarok (hinta, sátor, csúszda), rengeteg társasjáték és mindenféle nyelvű könyv volt. Itt is sok időt töltöttünk. Általában retro játékok voltak, ami Panninak is, nekem is nagyon bejöttek. Pl. retro dominó, amiből mindenféle pályát lehetett kirakni, és feldönteni, azzal nagyon sokat pepecseltünk, Panni jókat röhögött, amikor véletlenül ledöntöttem a nagy nehezen kirakott sort.

Kint a szabadban volt egy medence, ami még nem volt kitisztítva, egy kisebb játszótér egy hatalmas fa alatt - magas csúszda, mászóka, kis- és nagygyerek-hinta, homokozó, na és a legjobb móka Panninak - trambulin. Máig nem tudom megemészteni, miből van a gyereknek annyi energiája, hogy egyik játéktól a másikig rohan reggel 9-től este 7-ig, ha még annyira sincs ideje, hogy megálljon enni... Volt még egy kis sütögető rész, valamint egy altánok, ami alá mind a 21-en elfértünk.



Jó kis hétvége volt, bár két gyerekkel azért nem annyira pihentető, de a családtagok igyekeztek levenni rólunk a terhet, Kispeti pl. majdnem csak altatáskor került vissza hozzám:) Panni jól megugráltatott a trambulinban, kreatívkodtunk is elég sokat. Tollaslabdáztunk is, Pannival macskásat játszottunk, és azért sikerült jókat beszélgetnem a család többi tagjával is. Esténként már 9-re elaludtak a gyerkőcök, aztán még kint beszélgettünk, scrabbleztünk. Én már 11-kor kidőltem mindkét nap, de Peti egész jól bírta, ők még activityztek, beszélgettek és "miegymás" hajnalig.

Kispetinek is bejött a hintázás

Fanni Panni legjobb barátja, sárban tapicskoltak, meztelen csigákat mentettek (Panni komolyan vette a dolgot, még vijjogott is, mint a mentőautó)

Peti unokatestvérétől kapott outfitben, még a cápás szvetter hiányzik a képről. Igazi macsó.

Jó volt ez a hétvége, nekem a hely is tetszett, visszamennék jövőre is. Akkor már Kispetit is nehéz lesz elvonszolni a játszótérről:)

Gyereknek lenni jó

Ha a hétvégéket Pozsonyban töltjük, igyekszünk mindig olyan programot kitalálni, amivel Pannit jól le tudjuk fárasztani. És magunkat is, valljuk be... Az utolsó két hétvége viszont még inkább a gyerekekről szólt, hisz szinte mindenhol gyereknapi programokat ajánlottak.

Az egész buli még múlt hét szombaton kezdődött, akkor volt Kispeti névadója. Míg Peti elment az anyumért és a dédiért Balonyra, én pedig az ebédet készítettem elő, a keresztszülők elvitték a két rosszcsontot egy hosszú játszóterezésre. Egyébként köriék rengeteget segítenek nekünk, Anita sokszor elviszi mindkét gyerkőcöt játszótérre, Kispeti pedig gyakran alszik náluk egy éjszakát, hogy mi végre kialudhassuk magunkat. Kell is ez, főleg most, amikor már nem 6-kor, hanem 5-kor ébred a kiscsirke. Viszont a koránkelésnek is van jó oldala, ma már 9-kor készen volt az ebéd:)

Na de elkanyarodtunk... Panni egész nap a három nagyszülőt és a dédit ugráltatta, ajándékot is kapott természetesen:) A délutáni kávé után elmentünk együtt fagyizni, majd miután mindenki hazament, mi még kimentünk négyesben játszótérre, majd megkapták a gyereknapi ajándékot tőlünk, egy összerakható fa kisvasutat. Persze egyelőre még csak Panni játszik vele, le is foglalta magát vagy 2-3 órára. Azóta is naponta összerakja, és mindenféle történetet talál ki hozzá.


Másnap délután 2-kor kezdődött Peti munkahelyén a gyereknap, amin már múlt évben is részt vettünk, Panni azóta is gyakran emlegeti (főleg a habpartit). Reggel 8 körül a facebookon járőrözve találtam egy jó kis programot, ami aznap 9-kor kezdődött:) A Volkswagen gyárban tartottak nyílt- és gyereknapot. Ez a gyár csak pár kilométerre van tőlünk, úgyhogy felpakoltuk a gyerekeket, és elindultunk. A kapuk előtt rengeteg ember gyülekezett már, sokáig úgy festett, hogy kb. 20-asával engedik be az embereket (turistabuszok jártak a gyár területén), de 10 órakor végül megnyíltak a kapuk, és megindult az embertömeg. Megnéztük, hogyan gyártják az autókat (persze aznapra leállították a gyártást, jó kis veszteség lehetett a gyár számára), voltak hatalmas ugrálóvárak (egy több méter hosszú is, de arra nem mertem felengedni a gyereket, és amúgyis rengetegen álltak ott sorba), különféle sátrak játékokkal, versenyekkel. Panni sajnos eléggé nyűgös lett, mert a Vöröskereszt szép nagy macikkal vonzotta oda a gyerekeket, rajtuk lehetett az újraélesztést gyakorolni, és persze Panni szeretett volna egy olyan macit... Így aztán egész végig nyűgös maradt, semmi sem tetszett már neki. Dél körül aztán hazaindultunk.



A naaagy gyereknapozás tehát 2 órakor kezdődött a csúnyi vadvizes parkban (Čúnovo Divoká voda - itt vadvizi evezős bajnokságokat is szoktak tartani). Itt aztán volt minden: pólófestés (sajnos a pólót valahol elhagytuk, minden egyes nap új mesét kell kitalálnom, miért nem veheti fel az új lepkés trikóját), ugrálóvárak, trambulin, hinta, kreatívkodás, babasarok, és egy rakás más attrakció, amire már nem is emlékszem. Panni 2 dolgot várt leginkább: az arcfestést és a habpartit. Már előre eltervezte, hogy ő bizony tigris szeretne lenni. Az arcfestő nő nagyon profin dolgozott, több céges bulin ő volt már az arcfestő, a mikulásnapi lepke is nagyon jó volt, na de erre a tigrisre tényleg megérte várakozni:



A baj (Panni kifejezésével élve plúszel) csak az volt, hogy csak ezután kezdődött a habparti! Jövőre csak a habparti után fogunk arcfestésre menni:) Egy nagyobb területre hatalmas adag habot fújtak, a gyerkőcök és pár felnőtt pedig őrülten tombolt. Nagyon kellett figyelni, hogy ne vesszük el a gyereket. Párszor infarktust is kaptam, amikor Panni ki sem látszódott a hab alól, szerintem nem volt veszélytelen... Egyszer ki is jött öklendezni, mert túl nagy adag habot nyelt be, de újra visszamászott. A végeredmény egy csuromvizes, összevissza festékes, boldog, elégedett, kifáradt gyerek, aki már alig várja a jövő évi gyereknapot:) Petinek fel van adva a lecke, ettől a munkahelytől nem igazán szabadulhat már.




A szülőkre is rengeteg program várt. Én leginkább Kristína Farkašovát vártam, aki az egész programot vezette. A kórházban, amikor Kispetire vártunk, tőle olvastam egy könyvet, amiről már írtam itt a blogon - az eddigi legjobb anyaságról szóló könyv. A sok cucc közé tehát beszuszakoltam még a könyvet is, hogy én bizony kérek bele egy ajánlást. Persze be voltam tojva, nem mertem odamenni hozzá, végül Peti tuszkolt oda, és még a kollegája barátnőjének is kellett kérnem egy aláírást. Kristína kicsit eltolta a könyvet, mert úgy értette, hogy Pannit is Krisztinának hívják, de aztán csak kivágta magát belőle:)


Volt még sminktanácsadás (jövőre azért már elmennék arra is), ki lehetett próbálni a vadvizi evezést, autókat vezetni, meg még egy rakás minden, amire nem emlékszem, mert nem is volt időnk mindent kipróbálni. Több verseny is volt, én is nyertem egy 90 perces arcjóga tanfolyamot, még egyeztetnem kell a tanfolyam vezetőjével, mikor és hol tartja. Sajnos ennek a napnak is vége lett, indultunk haza.

Most hétvégén is gyereknapozásról szólt a hétvége. Szombaton délelőtt a közeli bevásárlóközpontban jártunk, ahol kisebb állatkertet is rögtönöztek, bár délelőtt még csak a hatalmas papagáj, két teve és egy póni, valamint egy kis pelenkás-bodys majom volt, akivel fényképezkedni lehetett. Délután állítólag volt fehér tigris és cápa is... Azután elmentünk az egyik legnagyobb játszótérre Pozsonyban, de sajnos, mint több másik napon is, hirtelen besötétedett. A vihar aztán nem érkezett meg, de inkább bementünk ebédelni. Délután a mi városrészünk tartott gyereknapot. Panni kipróbálta a tűzoltótömlős locsolást, megint sokat várakozott az arcfestésért, most bohóc akart lenni. Kipróbált egy kis távirányítós autót is, és rájött, hogy a vattacukor incsifincsi. Pár perccel a nagy vihar előtt értünk haza. 



Dzsókel vagyok:)


Ezzel az ezévi gyereknapozás sajnos véget ért, nem tudnám megmondani, ki fáradt ki benne jobban, de legalább Panni nagyon jól érezte magát. Jövőre már két gyerkőccel csináljuk végig ugyanezt... Végezetül még két kép apja fiáról:


Peti így várja a foci EB-t

Helló június!

Valamiért bejön nekem ez a havi 7 bejegyzés:) Bár szeretnék többet írni, de az esetek többségében nincs kedvem este bekapcsolni a számítógépet. Május elég gyorsan eltelt, de sajnos betegségekkel teletűzdelve. Kispetin kívül az egész családot ledöntötte a kór, így szinte egész hónapban beteg volt valaki. Mindjárt a hónap első hétfőjén elmentünk a magyar oviba beadni Panni jelentkezését. Panni megnézhette a játszóteret, egy kicsit játszhatott is. Sajnos épp ma jött papír, hogy nem vették fel, pedig decemberben már négy éves lesz... A szlovák oviból, ami itt van a közelünkben, szintén ma jött papír, ide felvették, de valahogy nem tudok beletörődni abba, hogy szlovák környezetbe adjam a gyereket. Valahogy tart a szlovák gyerekektől, emberektől, és bár ért is sok mindent, dalokat is tud, mégsem akar szlovákul beszélni, és azt sem szereti, ha én beszélek valakivel szlovákul...


Peti megkapta az első oltásokat, egy kicsit nyűgösebb volt aznap, de szerencsére nem lett semmi baja. Azután részt vettünk unokatestvérem lagziján. A gyerkőcök túl korán keltek, Panni 6-ig bírta csak a lagzizást, aztán már hívni kellett a nagyszülőket, jöjjenek el értük. Bár ha belegondolok, azalatt a három óra alatt nem történt sok minden, elég unalmas lehetett neki. Másnap Panni Lévára utazott egy hétre, mi pedig Kispetivel Pozsonyba jöttünk. A keresztszülők egy napra kölcsönkérték Petit, így egy napra teljesen egyedül maradtunk. Sikerült végre gatyába ráznom a nappalait, de ez persze csak addig tartott, míg Panni hazajött. Babalátogatónk is volt egy másik unokatestvérem és családja személyében, pár órára plusz egy gyerek süvöltött végig a szobákon. Volt még Léván vásár, Peti névadója, jártunk a Volkswagen üzemben nyílt napon, majd egy szuper gyereknapon. De erről majd később írok.

Ami májusban jó volt:

  • nyár, napsütés, meleg idő, bodzás-citromos Radler
  • elkészült egy kis hímzés, és belekezdtem az angyalkás horgolós projektbe
  • könyvek: A szoba, Háztartási túlélőkönyv
  • gyönyörű színes csokor anyák napjára
  • 10 hajtás van az orchideáimon
  • amikor Panni már nem bírta a lagzit és eljöttek értük a nagyszülők, a parkolóban összefutottam legkedvesebb barátnőmmel és kis családjával
  • sokat beszélgetni ezzel a barátnőmmel cseten, újra tartani a kapcsolatot. És bár nem sikerül mindig azonnal válaszolnunk egymásnak (9 hónapos a kicsi fia), köszönnünk sem kell egymásnak, csak folytatjuk, ahol abbahagytuk
  • folytatódott a Downton Abbey sorozat
  • ahogy Panni hajnalban álmában röhög
  • gyereknapok, autogramm, nyeremény (erről majd később)
  • Peti átfordult a hasára
  • epres-rebarbarás sütit sütni (ma már másodszor)
  • levásároltam a könyvelésért kapott Alexandrás könyvutalványt, 2 új könyvet szereztem be egy blog ajánlásával, Anya, taníts engem! és a Kicsivel - könnyebben címűeket. Remélem hamarosan hozzájuk is jutok
  • Panni szövegei: "Anya, nézd, zöld icija van. Biztos békaici." Vagy amikor az Anya, taníts engem! könyvből csináltunk egy feladatot: Ki oltja a tüzet? Tűzoltó. Ki gyógyítja az embereket? Doktorbácsi. Ki ügyel a rendre? Őőő... Anyuci.
  • Petivel beszélgettünk, amikor Panni Léván volt: "Furán laza így az élet." "Sok a két gyerek?" "Nem, kevés az egy."
Sajnos a betegségek miatt tornázni sem volt kedvem, így ez a kihívás újra előtérbe kerül ebben a hónapban. Megintcsak sűrű heteknek nézünk elébe. Most szombaton még 2 gyereknapozás lesz. Kedden a szlovák oviba megyünk nyílt napra, remélem azért megtetszik Panninak. Jövő hétvégén kerül sor az éves családi összejövetelre Selmecbányán, amit már nagyon várok. Azután Peti megkapja a következő oltásokat (remélem újra gond nélkül éljük meg). Ezután Peti unokatestvérének házavató bulijára megyünk, majd a két gyerkőccel egy hétig Léván fogunk nyaralni. Az utolsó hétvégén lesz még egy három napos gyerekfesztivál, Panni kedvencei is fellépnek majd, talán sikerül majd eljutnunk oda. Mivel ilyen sűrű lesz a program, nem is tervezek semmi mást, csak élvezni a nyarat, napsütést, zivatarokat és viharokat, és a kis gyerkőcöket.
 
christine blogja Blog Design by Ipietoon