Helló február!

Január sohasem tartozott a kedvenc hónapjaim közé. Sőőőt... A több hetes karácsonyi várakozás, az ünnepek után ez a hónap mindig annyira lassan vánszorgott, hogy alig bírtam ki a végét. Főleg miután leesett az első hó, kiszánkóztuk magunkat, megépítettük az éves hóemberpenzumot, majd el is olvadt a hó és minden latyakos lett, erősen vágyódni kezdtem a tavasz, a meleg után. Most viszont valahogy másképp van, bár gyorsan nem, de csak eltelt ez a hónap különösebb depi nélkül.



Egyébként nem is emlékszem, mi minden történt januárban... Ahogy olvastam Anita sógornőm januári összegzését, kicsit elgondolkodtam az életemen. Valahogy hozzá képest uncsinak tűnik az egész hónapom... Szinte semmit sem csinálok (és estére mégis fáradtan dőlök az ágyba...). Persze mindig van valami, amit meg kell csinálni, a gyerekek szükségleteit kielégíteni, terelgetni, tanítgatni őket, háztartás, miegymás, de valami hiányzik. Még nem tudom mi, de kiderítem hamarosan:)

Január elején végre sikerült a pozsonyi lakás eladását is végigvinni, most már csak a posta köt oda (szegény Peti hetente jár megnézni a postaládát, és most tudatosult bennem, milyen messze is laktunk Peti munkahelyétől:). Elintéztük a villany, gáz átírását, valamint a lakbéren idegeskedtem egy kicsit, mert mint kiderült, két éven keresztül fogják elszámolni a lakbért (víz, közös költség, stb.), így csak 2018 májusában szabadulunk meg teljesen a lakástól. Bár adót is csak jövő év elején fogunk belőle fizetni... Közben a házban lassan, de biztosan haladunk, az alsó szint már majdnem kész, már csak a nappaliban a lépcső alatti részt kell rendbe raknom, és a konyhában van még pár doboz, ami kipakolásra vár. Jó érzés, hogy az elkészült helyiségekben nincs egy dolog sem, ami nem oda való, vagy számunkra felesleges. Sok van még hátra, de most hétvégén megrendeljük a gardróbba a szekrényeket, és ha összeraktuk, szerintem sok zsák és doboz fog felszabadulni. Ezen kívül nem sok mindennel haladtam, valahogy nem érzem még a késztetést, hogy nekifogjak a papírmunkának, míg nincs Szencen az állandó lakhelyünk (ami csak kolaudáció után lesz, aminek a feltétele a villámhárító, amit ilyen hidegben senki sem akar megcsinálni...)

A hónap közepén megjutalmaztuk magunkat egy kis wellnesszel (karácsonyra kaptuk Peti szüleitől és egymástól). Most valahogy nem akaródzott Petinek messzire autózni, csütörtökön elvittük Lévára a gyerekeket, és onnan úgy másfél óra autózás után megérkeztünk Masarykov dvor-ba. Egész hétvégét a wellnesszben töltöttük, alig mentünk ki. Késő estig fürödtünk, szaunáztunk, szombaton úgy aludtam, mint a bunda. Most még Peti kezét sem simogattam, mint az első hétvégénken, amit Panni nélkül töltöttünk. Jó volt kicsit feltöltődni, bár a következő hétvégén már úgy éreztük, mintha évek óta nem voltunk volna pihenni:)

Voltunk moziban is, eredetileg a Star Wars új epizódját szerettük volna megnézni (a hónap elején be is daráltuk az első három részt, hogy nagyjából újra képben legyek), de azon a hétvégén már csak délután adták, és mi nem szeretünk úgy elmenni moziba, hogy mindkét gyerek altatása az anyu dolga legyen. Bár inkább horgolni szerettem volna, Peti rábeszélt egy romantikus vígjátékra, csodálkoztam is, hogy ő ilyet akar nézni, mert amúgy tévében nem nagyon néz velem ilyeneket... Megérte, rég nevettem annyit, mint ezen a filmen, szinte sírtam a röhögéstől. A film egyébként a Miért pont ő volt, kicsit obszcén, de nagyon vicces, mindenképpen újranézős, ha majd kijön DVD-n. Még mindig elmosolyodok, ha a tetovált, kócos, lógó pólós James Francora gondolok, akit azért ennél komolyabb filmben ismertem meg régebben...

Korcsolyázni is voltunk, a házunktól pár méterre van egy kis mocsár, az összes szomszéd gyerek ott hokizott. Voltunk az én unokatestvéreimmel is a radványi tavon, Panni kapott korcsolyát, amit tavasszal görkorivá alakíthatunk (és nem mellesleg az első olyan dolog, ami később Kispetinek is jó lesz, mert végre nem rózsaszín...).

Ebben a hónapban nagyon beszippantott a baba horgolása (babagyártást akartam írni, de félek, valaki rosszul értelmezné a dolgot:). Hajnival nagyon sokat konzultáltunk ebben a témában, ajánlgattuk egymásnak az aliexpresses linkeket. Egy egész héten keresztül járt a postásnéni és a futár a szebbnél szebb fonalakkal, valamikor februárban pedig jönnie kell az aliexpresses rendelésemnek is. Egy babánál nem szeretnék megállni, épp ma találtam egy linket, amin szebbnél szebb outfitekben vannak ezek a varrott babák, amit Hajni is készített. Rengeteg tervem van kreatív téren erre az évre, remélem sokat meg is valósítok közülük.

Január végén megünnepeltük Kispeti első szülinapját, szerintem szuper lett a buli, jól el is fért mindenki, szeretném ezeket az ünnepléseket rendszeresen megtartani, amíg lehet.

Petitől pedig megkaptam Kristína Farkašová új könyvét, a Stále som mama-t, az első részét tavaly a kórházban olvastam, és most is ugyanazt kaptam tőle, amit vártam, mosolygós, kedves könyvecske, az olvasásától valahogy mindig jobban szeretem a gyerekeimet:)

Ennyi volt január, jöjjön akkor február...

Februárban megtartjuk a házavatót, addig a felső szintet is úgy-ahogy rendbe szeretném rakni. Muszáj lesz végre átíratni mindenhol legalább a postacímünket, hogy ne kelljen a lakásra járni a postáért, valamint dokit, nőgyógyászt szerezni még magunknak, hogy a kártyákat is elhozhassuk. Be szeretném fejezni a babát, bár az még attól függ, mikor jön meg a haj Kínából, valamint anyuhoz is elmennék pár napra, hogy megvarrjuk a ruháját, mert igazság szerint még tavalyelőtt decemberben begabalyodott egy fonal a varrógépem nemtudommijébe, és nem tudom onnan kivarázsolni. Hát igen, a varrás még mindig nem az erősségem... Gondolom még az adóbevallásos szezon is elkezdődik már február végén. És talán ennyi is lenne. Ez sem lesz a legizgalmasabb hónap, de utána már jön a tavaaasz!!!

1 comments:

IsaBella povedal(a)...

Jó volt olvasni ezt az összefoglalót. Szerintem nem is telt unalmasan a januártotok. :) Minden jót kívánok februárra is!

 
christine blogja Blog Design by Ipietoon