Hello október, hello 2018!

Mostanában egyre jobban kezdett hiányozni a blogom, és azzal, hogy újra munkába léptem, néha felszabadul pár percem, hogy egy-két gondolatot leírjak, hogy aztán a munkanap végén az egész szöveget felrakjam a blogra:)

 

Nagyon sok változás történt mindegyikünk életében szeptemberben. Igaz, Panninak csak a helyzete változott oviban - ő lett a nagy testvér, aki az oviban az udvaron vigyáz a kistestvérére. Már nagylány, 6 éves lesz decemberben, egy ideje már nagy nyomtatott betűkkel egyedül ír (néha elképedek a helyesírásán, könyökből jönnek neki olyan szavak helyesen, amin néha még én is gondolkodom), és olvasni is tud. Szeret rajzolni, kreatívkodni, továbbra is túlságosan szereti a ruhákat és a plüssöket... Nagyon várta már nyár után az ovit, szereti az osztálytársait és az óvónéniket, szuper csoportja van szerintem, remélem minél többen felkerülnek iskolába vele, mivel csak szeptember elején tudtam meg, hogy a legtöbb gyerek még csak nyáron töltötte vagy ősz elején tölti be az 5. évét. Fura is volt, milyen kicsi a legtöbb fiú:)

Kispeti január végén lesz 3 éves. Tavaly az óvodánkhoz hozzáépítettek egy emeletet, így lehetőség nyílt áprilisban egy új, mini osztályt nyitni, amolyan bölcsifélét. Kispeti is bekerült, szeptemberben kezdte az óvodát. Könnyű volt az első nap, hisz egész évben jártunk Panniért, ismerte az óvónéniket, mindigis be szeretett volna jutni a termekbe játszani, így észre sem vette, hogy otthagytuk, el sem köszönt tőlünk. Persze a következő nap már nehezebb volt, de még mindig jobban viseli, mint Panni két évvel ezelőtt. Az alvással van gondunk, egyszer le is tolt az óvónéni, hogy Peti mindig elszökik az ágyból, otthon is így van-e. Otthon már meg sem próbálom délben lerakni aludni, úgyhogy inkább nem nyilatkoztam:) Viszont szinte semmit sem akar megenni. Panni is így volt vele, eltelt pár hónap, míg valamibe beletúrt. Ő most kezdett el szinte mindent megenni, még repetázni is. Eleinte még nem is stresszeltem Petin, de azért mostanában sokszor eszembe jut, hogy nem lesz-e belőle valami problémája.

A pelusról sikeresen leszokott az utolsó pillanatban, mielőtt oviba került volna. Dudit még mindig kér alváshoz, sokszor napközben is, de oviban egyelőre nem erőltetik, hogy szoktassuk le róla (csak alváshoz kap). A beszéddel még gondjaink vannak, de már sokat utánoz, szavakat is összeköt rendesen, lesz belőle valami:)

Ami engem illet, perpillanat két végéről égetem a gyertyát… Bár még január végéig (Peti 3 éves koráig) itthon lehetnék, hirtelen ölembe hullott egy munkalehetőség, amit nem lehetett elutasítani, ki tudja, mikor lesz újra ilyen lehetőségem Szencen. Amikor már ideköltöztünk, akkor tudtam, hogy nem megyek vissza az eredeti munkahelyemre, hisz normális munkaidőben nem érnék/érnénk vissza Szencre a gyerekekért az oviba. A születésükkel megváltoztak a prioritások, most nem a karrier, a minél több pénz keresése a fő célom, hanem hogy itt legyek a gyerekeknek, amikor szükségük van rám. Régóta nézegettem már a munkalehetőségeket, de mind kint volt a város szélén az ipari parkban, ahova nem tudnék eljutni (illetve onnan az óvodába) autó és vezetés hiányában. Így az első munkaajánlatra lecsaptam, ami a város központjában van. Ismét egy könyvelőirodában dolgozom, ami félúton van az iskola és az óvoda között. Szeptember közepén kezdtem, két hétig fél munkanapot dolgoztam, besegítettem a könyvelésbe, ismerkedtem a könyvelőprogramokkal és a könyvelnivaló cégeimmel, október elejétől pedig már egész napot vagyok. Nem mondom, hogy biztosan itt maradok, ha találnék jobb lehetőséget, de egyelőre nincs semmi más. Otthon nem akarok maradni egyedül, itt pedig legalább tanulok, emberek között vagyok. Igaz, ez alatt a három hét alatt több ősz hajszálam nőtt, mint amennyi Pozsonyban 8 év alatt, mert abban az egyelőre 3 cégben, amibe belenéztem, katasztrofális helyzetek uralkodnak, és még van 4, amibe bele sem kukkantottam, és ki tudja, mennyit sóznak még rám… De ez is egyfajta kihívás nekem, hogy rendbetegyem a könyvelést, bár nem tudom, miért az én felelősségem takarítani más után… Sok mindent újra kell tanulnom, a törvényeken kívül a könyvelőprogramokat is, de még az outlook, excel és word is néha gondot okoz:D 

Ezenkívül még horgolgatok megrendelésre is, így az estéim kézimunkával telnek. Rengeteg mindent készítettem már, amiket nem mutattam be itt a blogon, de idővel azokat is felteszem majd.

Éééés még sok mindenbe belevágtam a fejszémet, de ezekről majd később:)

Peti pedig áprilisban munkahelyet váltott, novembertől pedig újra visszamegy a régi munkahelyére. Aminek mi nagyon örülünk, mert újra lesz Mikulásbuli és gyereknap is:) Nem mellesleg ma van a szülinapja, úgyhogy

💗NAGYON BOLDOG SZÜLINAPOT APUCI!!!💗

 

Még mielőtt valakinek szemet szúrna, hogy munkaidő alatt ilyen „hosszú” bejegyzést tudok írni, azoknak mondom, hogy ezt a bejegyzést 3 nap alatt írtam meg:) Megyek is vissza könyvelni, de nagyon jó érzés, hogy újra itt lehetek.