Lusta projekt 5. - Macsek update

Eléggé unalmas mostanában a blogom, úgy érzem... Próbálnám én fellendíteni, de egyszerűen időm sem, kedvem sincs alkotni. Annyira kötnék már... Mellényt is szeretnék, bolerót is, sálat is, de nincs kedvem semmihez sem hozzáállni.

Mozgalmas itt mostanában az élet...

Holnap lakodalom lesz a mi utcánkban, egyetlen bátyám elveszti a szabadságát:) Arról inkább nem is beszélnék, milyen előzmények után jutottak el végül abba a stádiumba, hogy már csak egyet kell aludni, és házasok lesznek. Nem kivánnám senkinek azt, amin ők keresztülmentek, bár a másik félnek is teljesen igazat adok. De mindegy. Most már legalább nem lehet visszavonni, lagzi lesz és kész:) Kicsit bánt, hogy keveset tudok csak segíteni (sőt a rozmaringtűzésen kívül semmi munkám), de hát ez van, ha az ember messze lakik a történésektől. Anyuék egész héten sütiket sütöttek, ma is mosogatnak meg törölgetnek a lagzi színhelyén. Mindegy, eltakarítani majd segíthetek...
Ruha már megvan, cipőmben soha nem tanulok meg menni, holnap frizkóigazítás, és még a körmeimmel kell kezdenem ma valamit plusz autót feldiszíteni, de amúgy én már kész vagyok:)
De szerintetek az normális, hogy a zenészek az utolsó pillanatban, szerdán mondják le a szereplést??? Azt hiszem, én még nem vagyok felkészülve saját lakodalom szervezésére, úgyhogy a családban most mindenki fellélegezhet, nem az én esküvőm lesz a következő.

Hétfőn felvételizek az állami nyelvsuliba német általános államvizsga-előkészítő kurzusra, remélem felvesznek, nem szeretnék alsóbb szintre kerülni, mert az államvizsga kell a tolmács-műfordító vizsgához, és az a kurzus is egy éves. Úgyhogy most munkában az ősrégi középsulis német füzeteimet bújom. Meglepő, hogy milyen sokat tudtam akkor, és mennyi minden kiment már a fejemből...

Kedden költözködünk. A nagyja holmit (könyveket, poharakat, Peti ruháit) már bedobozoltuk, a szobánk egy nagy rakás bordel, és még így is egy csomó minden van, ami dobozolásra vár. Hihetetlen mennyi mindent össze tudtam gyűjteni másfél év alatt, mert Peti holmija abból édeskevés... Hova fogok én egy egyszobás lakásba ennyi cuccot elpakolni? Igaz, ott konyhaszekrény is lesz:)

Jövő héten vasárnap kezdődik az ez évi csillagásztábor, de én csak hétfőn délután tudok menni a munkám miatt. Addig pedig még fel kell készülnöm holdraszállásból, és hadd ne mondjam, még csak az Apollo-1-es programnál tartok, és hátra van még egynéhány... Ha péntekre már nagyjából szép rend lesz a lakásban, akkor akár haza is mehetnék, mert vasárnap fogjuk tartani az első balonyi búcsúnkat, amikor már nem mi megyünk vendégségbe, hanem mi hívunk vendégeket:)

Azt hiszem ezzel véget is ér a nagy hajtás, majd utána talán alkotok is valamit. De amilyen lusta is vagyok, Boginak már régen készen van az egyik PIF-ajándéka, már csak a másikat kéne készre varrnom és postára is adhatnám, de nem tudom rászánni magamat. Helyette lusta projekteztem, így áll a macsek:



Ja, igen... Ma tudtuk meg, hogy Szlovákia 8. malacvírussal fertőzöttje a mi jogászunk... Július 23-án jött vissza Amerikából, aztán két napot még dolgozott is. Lehet, hogy a mi cégünk arról lesz híres, hogy a legtöbb malacvírusos dolgozik itt... Hárman versenyeztünk is, ki fertőz meg a hétvégén több embert, a titkárnőnk promócióra megy, majd egy nyaralóba = 40 ember, én lagziba = 100 ember, kolleganőm meg egy fesztiválra = 10.000 ember. Ő nyert...

Lusta projekt 5.

Múlt hétvégén Léván várnapok voltak, és ilyenkor mindig kézműves vásár van a parkban. Láttam sok szép csodát, kosárfonóktól kezdve a horgoláson keresztül egészen a bőrművesekig. Egyedül a kovácst hiányoltam ebben az évben. Mint mindig, legjobban a patchworkös "sátrak" tetszettek. Már nagyon régóta patchwork ágytakaróról álmodom... És akkor hirtelen eszembe jutott, hogy ott van nekem a Lusta Projektem. Eddig négy kép van kihímezve, még jópár aranyos mintát találtam hozzá, Peti anyukája pedig felajánlott egy csomó anyagot, amikre majd ráaplikálhatom a hímzéseket. Nagy lendülettel kezdtem hát az ötödik mintába, a Heritage "műhelyéből" a Cat Rule-ba. Egy napi munka után most itt tartok:


És remélem ilyen lesz:


Nagyon tetszenek a színek, olyan hangulatos... Megyek is vissza hímezni:)

Zsiráfos hétvége

A hétvége túl gyorsan telt el. Péntek estétől szombat délutánig csillagászati találkozón voltunk, de valahogy az előadások most elmaradtak. Ehelyett megbeszéltük a tábort, végre én is vállaltam egy előadást, a Holdraszállásról fogok beszélni a kiscsoportnak - már ha ebben az évben is lesz egy ilyen csoport. Jó lenne inkább valamilyen érdekességekről beszámolni, nem pedig csak száraz adatokat mondani.

Szombat délután aztán irány Léva. Megint koncerten voltunk:) Most az EDDA jött Nagysallóra. A koncert egész jó volt, csak sok számot nem ismertem, és ezek már túlságosan rockosak voltak a számomra. 2 napig csak tompán hallottam:( Ahhoz képest, hogy végig villámlott és be is volt borulva, rengeteg ember volt ott.

Vasárnapot aztán végig tunyultuk, én hímezgettem, Forma1-et néztünk, meg persze az Oltári nőt, a nagy kedvencet. Sikerült összehoznom három reszkető lábú zsiráfgyereket, már csak a keretet kell betöltenem és kész az első blokk.


Tegnap pedig végre aláírtuk a szerződést az ingatlanközvetítő irodával - már nem fogják másnak ajánlani a lakást:) 18-án jön haza a pasi aláírni az igazi bérleti szerződést (Olaszországban laknak, úgyhogy nem sok vizet fognak zavarni). Még az is lehet, hogy hamarabb átadják a lakást, de legkésőbb 30-án már költözünk. Nagyon várom már... Lassan elkezdhetek pakolászni:) Gazdagabb lettem egy munkaajánlattal is, az ingatlanközvetítő kérdezte, elvállalom-e az adóbevallásukat. Időm még van gondolkodni:)

Peti anyukájától pedig kaptam 2 olllyan tuttti szakácskönyvet, hogy csak na... Amúgy is lázba jövök minden receptért, de ezek a könyvek viszik a pálmát, az biztos. Ismert, egyszerű ételek, biztosan sokat fogom még forgatni...



Újabb 7 dolog magamról

Nöné szeretne megtudni rólam újabb 7 dolgot, úgyhogy most, hogy már lement a lakáskereső hullám, összeírom a gondolataimat:)
  1. Sorozatfüggő vagyok... Egymás után nézem a Született feleségeket (igaz, nagyjából csak akkor lehet, amikor Peti nincs otthon, vagy annyira dolgozik, hogy nem érzékeli a külvilágot), Petivel a Dr. House-t. Most elvonási tüneteim is vannak, mert szerdán nem volt... Néha több részt is megnézek egymás után, volt hogy 6 részt megnéztem egyhúzomban a feleségekből, aztán már kába voltam a nagy odafigyeléstől... A feleségek után már tervben van a Váratlan utazás tizedszeri végignézése, Jóbarátok 10 évadja, Szex és New York 69 része, a Miért éppen Alaszka, Lost és Gilmore Girls jópár évadja... Közbe-közbe megnézzük még a Star Wars mesesorozatot is:)
  2. Az újságfüggőségemről meg inkább ne is beszéljünk... Még ha minden hónapban meg is fogadom magamnak, hogy többször nem veszem meg az adott újságot, mégis bekerül a kosaramba. Egy egész napig lapozgatom őket, aztán már félre is tettem (morcogós smiley).
  3. Ebből következik (vagy ez volt a kiváltó oka az előző pontnak?) a következő dolog: gyerekkoromban mindigis újságos szerettem volna lenni. Minden jó újságot elolvastam volna, kimásoltam volna a recepteket és lefénymásoltam volna a szép kötésmintákat:)
  4. Nagy álmom, hogy egyszer írok egy könyvet, és híres leszek mint Stephenie Meyer vagy Rowling, de érdekes módon mindig csak olyan történetek jutnak az eszembe, amiket már valaki megírt (újabb morcogós smiley).
  5. Nagggyonnagggyon nagy álmom, hogy megtanuljak sütni-főzni úgy, hogy az ételkészítést ne mindennapos kötelességemnek, hanem a hobbimnak tartsam, hogy ha vendégségbe jönnek hozzám, mindenki el legyen ájulva a terítéstől és a finom kajáktól. Hogy mindenki előre örüljön annak, hogy vendégségbe jön hozzánk, hogy milyen meglepetést készítek nekik, és még napokig meséljenek egymás között a mennyei lakomáról (ugye nem vagyok nagyravágyó?:D). Hogy mindig legyen a hűtőben kaja és ne kelljen görcsösen gondolkodni minden nap azon, mit teszek az asztalra...
  6. Rettentően határozatlan vagyok, és túlságosan befolyásolható. Jópárszor akartam már munkahelyet cserélni, de nem tudtam eldönteni, jobb lesz-e nekem ott, és a főnököm simán le tudott beszélni róla, mert bárhova akartam menni, mindről tudta előre, hogy ott csak visszafejlődnék. De vajon honnan???
  7. Egyáltalán nem vagyok kitartó, és nem tudok sokáig egy dologgal foglalkozni, mindig elkalandoznak a gondolataim és pár perc múlva már mást csinálok...
Én most nem jelölök senkit, ha nem baj, mert úgyis gyorsan körbejár a játék. Ha valaki megosztaná velünk újabb tulajdonságait, hát hajrá:))

Az álomlakás - 3., egyben befejező fejezet:)))

Nna most már senkit sem fogok zavarni a nyavajgásommal:) Tegnap megbeszéltük Petivel, legyen albérlet, és ma már le is foglaltuk:) Hihetetlenül megnyugodtam, és hiszem, hogy ez egy ideig jó lesz nekünk, tudunk még spórolni, megtanulhatok főzni, mert a konyha.... Nnnnyami!!! Első látásra vitte a pálmát.

Az úúúúgy volt... Azt hiszem, szereztünk két ellenséget, de megérte:) Gondoltuk egy lakást még megnézünk most, aztán ha nem jön be, akkor már csak a tábor (július közepe) után kezdünk újra a lakáskeresésbe. Ugyanis már egy kicsit belefáradtam a sok agymenésbe... Negyed 6-ra kellett volna mennünk, 5-kor hívott az ingatlanközvetítő, hogy sajnos ő nem tud jönni, és hogy negyed 7-ig tudunk-e várni, akkor lejön hozzánk a mostani albérlő és körbevezet minket. Így hát sétáltunk egyet a környéken, megtudtuk, hogy a házzal szemben uszoda és konditerem van, nem messze Lidl, Terno, majdnem alattunk pizzéria (ahol vártunk 20 percet két fagyipohárra, aztán inkább elhúztuk a csíkot - 20 perc alatt simán megvettem volna a fagyit még a Tescoban is, talán most szedték a gyümölcsöt?), aztán visszamentünk a bejárathoz. Ott kiszúrtam egy másik párt, hogy tutttti ők is ugyanoda mennek. Akkor már kezdtem újra elkámpicsorodni, mert az a konyha nekem kell, ha már sajátot nem tervezhetek...

A lakás egyébként egy szobás, 36 m2, ideális két személy részére. Pici előszoba, normális méretű fürdőszoba, egyben a WC-vel, de új minden. A szoba jó nagy, nagyjából ugyanúgy lesz berendezve, mint a mostani szobánk, de azt tervezzük, hogy egy Ikeás szekrénnyel elválasztjuk majd a "hálót" a "nappalival", amúgy is egy csomó cuccunk van, amit valahova azért el kéne helyezni:) Ez pedig a leendő konyhánk:) Hűtővel, sütővel, mikróval, azaz semmi nagy dolgot nem kell most vennünk, csak mosógépet. Konyhafelszerelés nem lesz, de én már így is begyűjtöttem egy rakás tányért, poharakat, evőeszközöket a stafírungomba, és anyutól is azt kaptam a 25. szülinapomra, hogy elmegyünk Győrbe és veszünk egy csomó mindent. Egy kicsit kupi van a képen, mert a leendő albérlők már bedobozoltak.


És miért szereztünk két ellenséget? Említettem, hogy még egy pár jött velünk megnézni a lakást. Ők is úgy néztek ki, mint akiknek nagyon tetszik a lakás, még álldogáltak is egy kicsit a bejárat előtt, miután végeztünk, mintha vissza akarnának menni lefoglalni. Úgyhogy alig beültünk az autóba, párom már hívta is az ingatlanközvetítőt, hogy kivesszük a lakást. Szegény párnak még lelkesedni sem lehetett ideje, hogy deszéplakásunk lesz:) Hogy szemetek vagyunk-e? Nem hinném. Így is nekünk kellett volna először megnézni a lakást, meg amúgy is, szemfüleseké a világ, nem igaz?:)

Szóval július 1-jén költözünk. Addig meg belevetem magamat a hímzésbe, mert már két hete nem fogtam tűt a kezemben...

Giveaway

Az első, amire jelentkeztem, Melissa blogján...


Írjatok Ti is kommentet, június 14-éig:) De ne sokat, azért legyen nekem is esélyem:P :)




Az álomlakás - 2. fejezet

Azt hiszem, túl sokat töröm a buksimat ebben az ügyben, és még magammal sem tudok dűlőre jutni. Már 3 lakást megnéztünk, a színvonal (ill. a lakás kinézete, de az ár is) folyamatosan nőtt. Az első lakás egyáltalán nem volt átépítve. Igaz, ez volt a legolcsóbb, de egy csomó pénzt bele kellett volna ölni a felújításba, mivel a fürdőszobát biztosan átalakítottuk volna, és hát a konyha sem volt hatalmas... Egy ajtót be kellett volna falazni és nagyobb konyhabútort venni. Meg hát nem vagyok én annyira finnyás és rasszista, de a lakásban kissé sötétbőrű embertársaink laktak, és hatalmas káosz uralkodott minden szobában.

A második lakásban valószínűleg "melegebb" volt a helyzet, két hímnemű albérlővel. Mindenhol sárga kis cetlik: a tűzhely/szekrény/akvárium/fürdőszobai tükör.../stb. nem tartozik a berendezéshez. Hálószobaajtó kivéve, még pánt sem volt. Viszont új ablakok, nagyobb konyhaszekrény, parketta, gyönyörű fürdőszoba (sarokkáddal, ha jól emlékszem masszázskád volt, de a kád elejét még be kellett volna csempézni) egyben a WC-vel. Ami nem tetszett, hogy elhúzhatós volt az ajtó, és jobban az sem szigetel, mint a mostani kartondoboz-ajtónk:)

A harmadik lakás volt eddig a legjobb. Normális család lakta, apu-anyu-fiuk, akik szépen rendben tartottak mindent. Bár a fürdőszoba és WC nem volt teljesen átépítve, mégis takaros volt, konyhabútor szép, beépített tűzhellyel. Be lehetne úgy költözni, hogy egyelőre nem kéne semmit átalakítani.

Ami nem tetszett egyik lakásnál sem, hogy a hálószoba mind "érdekes méretű" volt, kb. 2,5 x 5 méter, azaz hihetetlen hosszú, viszont egy duplaágy alig fér bele. A harmadik lakásban még normálisabb méretű volt, de nem sokkal. Na és alig lehet parkolóhelyet találni...

De megint gondolkodóba estünk. Ha meg szeretnénk venni a lakást, először le kell tenni egy 1700 Eurós előleget, ami bár beleszámít az árba, de ha mégsem jön össze a hitel, akkor elveszik... A lakás felértékelése csak az előleg után lehetséges, úgyhogy ez orosz rulett a számunkra, mivel nem rendelkezünk olyan nagy saját tőkével...

2 lehetőség adott:

- vagy letesszük az előleget, imádkozunk, hogy eladási áron felül értékeljék a lakást (nem kaptunk túl biztató válaszokat ez ügyben az ingatlanközvetítőtől), imádkozunk hogy ezt a bank is elfogadja, és vagy megkapjuk az egész árát a lakásnak, vagy ha nagy a különbség, még egy hitelt fel kell venni rá, és az már rendkívül drága lenne,

- vagy pedig elmegyünk albérletbe még minimum egy évre, gyűjtünk még egy kis alaptőkét, és jövőre/2 év múlva úgy indulunk újra a lakáskeresésnek, hogy tudjuk, ha nem kapjuk meg az egész kölcsönt, még van miből kifizetni a különbséget.

Én most a második lehetőség felé hajlok... De Petivel is egy kicsit nehéz ez ügyben társalogni, mert mindenre igent mond. Azt még együtt döntöttük el, hogy nyáron kiköltözünk, de én mondtam, hogy vegyünk lakást. OK. Aztán meggondoltam, hogy inkább albérletbe menjünk. OK. Aztán szomorú voltam, és kitaláltam, hogy nekem saját lakás kell. OK. Tegnap megmondtam, hogy inkább menjünk albérletbe. OK.
Ok, azt tudom, hogy én nagyon határozatlan vagyok, de az már elég sz*r ügy, hogy azt sem tudom, Peti mit akar...

Egy kis pro-kontra az albérlethez:

PRO:
  • minimum 200,- Eurót megspórolhatnánk havonta, mert nem kéne közös költséget és energiát fizetni. Egy egyszobás lakás mostanában energiával együtt 360,- Euró, ennyi lenne csak a hiteltörlesztés, ha vennénk lakást, plusz energia meg minden bolondság, amit még fizetni kell. Egy szoba berendezésére már mindenünk megvan - bútor, ágy, kanapé, íróasztal, TV... Felújításra sem kéne egyelőre költeni, így elég sokat meg tudnánk spórolni
  • egyedül lehetnénk, és ajtók is lennének:) Ha vennénk lakást, mindenképpen szeretnénk még valakit magunk mellé, hogy kevesebb legyen a kiadásunk, de azokba a két szobásokba, amiket néztünk, sehogy sem tudtunk volna albérlőt bepréselni, és mivel ismeretlennel sem szeretnénk együtt lakni, de unokatestvérem csak egy év múlva jönne Pozsonyba, egy évig nem lenne lakótársunk.
  • attól még ugyanúgy főzhetnék nagyokat, jöhetnének vendégek, ott maradhatnánk hétvégére.
  • csak pár évig szeretnénk még Pozsonyban maradni, azután inkább építkezni, könnyebb lenne csak kiköltözni, mint utána vevőt találni a lakásra, ráadásul az eladással valószínűleg vesztenénk is a hitel miatt.

KONTRA:

  • nem "saját" a lakás, nem alakítgathatok amit akarok, megkérdezés nélkül nem fúrhatom a falat
  • a lakbér látszólag kidobott pénz.
Egyszerűen nem tudom, melyik a jobb megoldás... Rizikózzunk? Talán túl sokat agyalok, mások sokkal könnyebben kezelik a helyzetet. Talán Igen-embernek kéne lennem nekem is, mint Jim Carrey-nek... Fogalmam sincs, mit tegyek.

 
christine blogja Blog Design by Ipietoon