Puffy Angels #1

Gondoltam megmutatom nektek, mivel szöszmötöltem az elmúlt egy hónapban. A képek nem a legjobbak, eléggé borús az idő, és a horgolótűt is menteni kellett a tudásvágytól szomjazó egyéves elől... A minta Puffy Angels névre hallgat, spanyol és orosz keverékéből dolgozom össze. Szerencsére a képek sokat segítenek. Érdekes vele dolgozni, van benne horgolás, kötés harisnyakötőtűvel (sógorom megnyugtatására írom, hogy a zoknit (vagy harisnyát?) zokni- (vagy harisnya?) kötőtűvel készítettem), és varrás.

Egyelőre a két lábat horgoltam meg a két zoknival, az egyiknek a csizmáját is, valamint a két kezet és a fejét. Élvezem csinálni, minden részlet egy kihívás.



És hasonló lesz, ha végre elkészül:


Most egy kis horgolós szabadságra megyek, mert valamitől nagyon fáj a jobb csuklóm és a hüvelykujjam... Azért itt-ott, amikor a kicsi engedi, horgolgatok egy-egy sort, de nem erőltetem. De már nagyon hiányzik a munka:)

Kispeti 1 éves

Az utóbbi napokban egyre többször jutott eszembe a tavalyi év januárja, amikor csak vártuk, vártuk és vártuk, hogy Kispeti megérkezzen közénk - de neki valahogy nem akaródzott kibújni ebbe a hideg világba. Január 23-ára voltam kiírva, ehhez képest még 6 napot váratott magára, sőt, ha nem tessékelik ki kíméletlenül, akkor biztosan ráhúzott volna még pár napot. De szerencsére kitessékelték, mert nem tudom, hogy bírta volna ki tovább magzatvíz nélkül, ami már a 28.-ai ultrahangon hiányzott az albérletéből. Érdekes ez az anyai test és lélek, hogy olyan hamar elhomályosítja a szülési fájdalmakat, mert én szívesen szülnék harmadszor is (FOGZÁS.... ááá, dehogy szülnék, brrrr).

2016. január 29-én délben 11:59-kor megszületett a nagy babóca, aki akkor 3900g-ot nyomott, és egészen 52 centiig nyúltak a lábai. A két héttel ezelőtti mérlegelésen már 11160g és 78 centi volt. Igazi nagy baba, Panni másfél-két éves korai ruháit hordja (persze nem a rózsaszíneket:)) Szereti a pocakját, sajnos egyelőre főleg a pépes ételeket, a darabosabból inkább nem eszik sokat. Csokit talán még nem is evett (legalábbis én nem tudok róla). 8 fogat növesztett már, szerencsére egyre jobban bírja, nincsenek olyan álmatlan éjszakáink, mint korábban. Napközben továbbra is csak egyszer alszik, gondolom ez már így is marad... Este viszont korán, már 8 körül elalszik, és reggel is már normális időben, 7 óra körül ébred (és még egyszer vagy kétszer éjszaka tejcizni). Viszont ha ő fölkel, akkor aztán ébresztő van, olyan hangosan "beszél".


Amennyire nem sietett ebbe a világba, annyira nem sieti el a dolgokat idekint sem. Nyugodt, óvatos gyerkőc. Panni ilyenkor már vígan szaladgált, Petinek még nem akaródzik. Szépen megáll egyedül már pár hete, aztán inkább szép lassan leül. Tegnap már kétszer lépett egyet véletlenül egyedül is, aztán rájött, hogy nem kapaszkodik, és inkább leült. Egy kézen tartva is szépen elsétálgat már. Mászásban viszont verhetetlen, ha kinéz magának valami érdekeset a távolban, úgy rástartol, alig lehet utolérni. Leginkább lépcsőzni szeret, ügyesen veszi a lépcsőfokokat, gyorsan felér. Ezért az egyik szememnek mindig rajta kell lennie, mert ha nem lépcsőzik, akkor általában a tévét veri, vagy az x-boxot kapcsolgatja ki és be, vagy fiókokat nyitogat.


Néha azon gondolkodom, vajon foglalkozok-e vele eleget? Tud annyi mindent, mint Panni ennyi idősen? Nincs lemaradva? De mindig megnyugtatom magam, hisz minden gyereknek más a tempója és a temperamentuma. Az is természetes, hogy Pannira annak idején több időm volt, valószínűleg Petivel is többet tudnék foglalkozni, ha Panni oviba járna. De nem jár... Így Peti talán egészen más dolgokat tanul, mint annak idején Panni. Megtanul türelmesen várni arra, hogy vele is játsszunk, megtanul egyedül is elbíbelődni a játékaival, szocializálódik, együtt játszik Pannival. Egyébként meg nincs is annyira lemaradva... Ügyesen tanul, utánoz minket. A telefonnal telefonál, a játék távirányítót a tévére irányítja (oké, talán nem ezek a legmegfelelőbb képességei...:)). Mostanában szeret pakolgatni, kockákat dobozba, autót a hidra, dudit bárhova. Mutogatni nem igazán szokott, bár ma megmutatta a dobozon Peppát. Ha kérdezünk tőle valamit, a szemeivel mutatja, mi hol van. Pannival szeret bújócskázni, mindig megtalálja hang alapján is. Mindig az érdekli, amivel Panni játszik, de egyébként ezzel nincs egyedül, Panni is sokszor játszik az ő játékaival...



Pannit imádja egyébként. Sokszor eljátszanak együtt, bújócskáznak, mászókergetőznek... Viszont ha Panni nagyon belemerül valamilyen játékba, Peti pedig kíváncsian megindul felé, elég hangosan leordítja szegényt... Amúgy meg Panni nagyon vigyáz rá, elviszi a lépcsőktől, a tévétől, ha épp a konyhában vagyok. Talán túl sokat is cipeli, húzza-vonja a lakásban, néha talicskázik vele, pusztán szeretetből. 5 kg különbség van köztük, néha félek, hogy elejti vagy sérvet kap. 


Szombaton tehát buliztunk egy jót. Eljöttek Peti szülei, balonyi nagyi, dédi, a keresztszülők. A gyerekek kivételesen jól viselkedtek, még Panni is szépen evett egyedül az asztalnál, ami nála nem éppen megszokott. És még beszélgetni is hagytak minket, szuperül sikerült az egész hétvége. A buliról egyébként körianyu írt egy hosszabb bejegyzést itt. Nálunk szokás, hogy a fiúk egy éves szülinapjukra egy nagy tatrát kapnak, amit megyeri dédi szokott ajándékozni. Ő már sajnos nincs közöttünk, így Peti választott egy nagy kukásautót a kicsinek. A tortát lévai nagyiék hozták, és még egy csomó praktikus és szép ajándékot kapott, amit itt is köszönünk. Köriéktől egy szuper quiet bookot kapott, amivel Panni és én is szívesen elszöszmötölünk (nem mellesleg valamit elindított bennem, ismét:)


Boldog első szülinapot kicsi fiunk!

Szerzeményeim

Van az úgy, hogy a bevásárlás felér egy terápiával, léleksimogatással... Főleg, ha az ember fonalakat vásárol.

Lassan kezd kirajzolódni a fejemben pár családtag karácsonyi ajándéka, és a következő 4-5 "projektötletem" is megvan már, így amikor végre egyedül voltunk a wellneszben, garázdálkodtam egy kicsit a neten:)

Vettem pl. ilyen gyönyörű színátmenetes fonalat, amihez kaptam két helyes gombot is ajándékba, amiket majd egy későbbi babánál felhasználok:



A babához rendeltem 6mm-es biztonsági szemeket, egyelőre még nem tudom, mekkora fog kelleni, de 8mm-es van itthon, a biztonság kedvéért vettem kisebbeket is, amúgy is felhasználom őket máshoz is. Vettem még icipici gombokat, 6mm-esek ezek is, ennél kisebbeket még nem is láttam. Mindkettőt sashe-ről rendeltem. Szivecske gombokat is szerettem volna 6mm-esben, de azokat nálunk nem lehet kapni, aliexpresszen meg valahogy meg sem néztem.


Még Léván vettem ezt a szép anyagot a baba szoknyájához, valamint 2,5-es zoknikötőtűt, amit majd a sapihoz használok. Még nem tudom, körben kötöm-e, de amúgy is jobban szeretek kis kötőtűvel kötni, mint a hosszúval beakadni a kanapéba... A kis virágok szintén a babához lesznek.



Az első három fonalat a babához vettem, a többi meg csak úgy szembejött velem:) És gondoltam, ha már tíz centtel olcsóbb, mint amennyiért venni szoktam, meg amúgyis most zöld utam van vásárlásban, akkor kihasználom az alkalmat:)



Még aliexpresszen rendeltem hajakat babákhoz, de azok még nem jöttek meg, majd később mutatom őket, nagyon kíváncsi vagyok rájuk.

Már több pozitívumot találtam a városon kívül lakásnak, egy következő az, hogy ide már autós postás jár, aki kihozza a nagy csomagokat is, így nem kell betrappolnunk ebben a hidegben a postára:)

A Ház

Kicsivel több mint egy hónapja vette át Peti a Ház kulcsait, és ma van éppen egy hónapja, hogy az első éjszakánkat töltöttük itt, így adja magát a mai téma.

Fura, de úgy érzem, mintha évek óta itt laknánk már, annyi minden történt ezalatt az egy hónap alatt. Vannak jobb és rosszabb napok, a rosszabbak főleg amiatt, mert csak lassacskán megy a pakolgatás, rendezgetés, otthonteremtés a két gyerkőc mellett - Panni megint kimarad az oviból szeptemberig. Kicsit húzósabbak így a napok, főleg, hogy mindkét gyerek nagyon igényli a törődést és hogy foglalkozzunk velük, és ahogy észrevettem, Kispeti kezd féltékeny lenni a nővérére, ha az hozzám bújik:)

Egy kicsit a házvásárlásról, a városról
Fúúú, ez egy nagyon hosszú történet... Tulajdonképpen az egyik pillanatról a másikra dőlt el, hogy házat veszünk, viszont a megvalósítás elég hosszadalmas volt. Nyáron még azon gondolkodtunk, hogyan tovább, abban biztosak voltunk, hogy 1. a fiú-lány párosnak (már csak magamból kiindulva is) pár év múlva nem lesz túl jó a picinyke szoba emeletes ággyal, 2. mi építkezni nem fogunk, az nem a mi világunk. Az OK, hogy ha építkeznénk, a saját magunk ízlése szerint alakíthatnánk mindent, a szobák elhelyezését, padlót, falak színét, fürdőszobákat, konyhát... De nekünk a gyerkőcök mellett már nem érné meg az idegeskedés, munka, plusz hitel hónapokig. Így is találhatunk saját ízlésünknek megfelelő lakást, nem kell mindjárt az első ingatlant megvenni. Először Pozsony egyik új, még építés alatt álló lakótelepén akartunk 4 szobás lakást venni, de miután rájöttünk, hogy a Pozsony környéki falvakban ugyanannyiért kertes házat vehetünk, a házak felé vettük az irányt. Talán a 3. vagy 4. ház volt ez, amit Peti megnézett, és amiben most élünk. Szenc egy kis városka kb. 17000 lakossal, 25 km-re Pozsonytól, és mivel Peti Pozsony Szenchez közeli szélén dolgozik, így (ha nincsenek nagy dugók, és eddig még nem voltak) korábban ér haza Szencre, mint régebben Dévényújfalura, Pozsony egyik "kerületébe", ahol ezelőtt laktunk. A ház Szenc külvárosában található, igazán sok minden nincs itt, csak házak meg házak meg házak, ahogy Panni mondja, nem messze Tesco. Az orvosok, üzletek elég messze vannak, eddig kétszer voltunk bent a városban, de ez egyelőre nem hiányzik. Csak a dokihoz menés veszi el az egész délelőttöt, ezért (és persze az ovi miatt) muszáj lesz megtanulnom vezetni szeptemberig... A háztól nem messze van egy kis tavacska vagy mocsár, ahol mostanában korcsolyáztunk, több kisebb-nagyobb tavacska fürdésre, és egy aquapark is.

Már augusztusban megbeszéltük az ingatlanos nővel, hogy érdekel a ház, de a tulajt (nagy vállalkozó) nehéz volt elérni, így csak egy hónap múlva írhattuk alá a foglalót. Aztán amikor bemérték a telket, kiderült, hogy az nagyobb, mint ami a kataszterbe be van írva, így emiatt is várnunk kellett pár hetet. Valahogy a többi rossz emlék (ugyanúgy, mint a szülésről:) ezután kitörlődött, még az maradt meg bennem, hogy már teljesen biztosak voltunk a hétvégi költözésben, le is rendeztünk mindenkit, amikor kiderült, hogy a bankban elrontottak egy papírt a hitelkérelmünkhöz, így a bank nem fogadott el saját magának egy papírt, ezért nem is küldte a pénzt... De végül az utolsó pillanatban, pénteken, Panni szülinapján kézhez kaptuk a kulcsokat, másnap kezdődhetett a nagy munka. A költözést inkább hanyagolnám most... Hétfőn beköttettük a villanyt, ott is volt idegeskedés, mert akár 60 napot is mondtak a villany bekötésére, de aztán mégis kedden vagy szerdán volt villany a házban (a fűtés is villanyra megy). Én még mindig úgy gondolom, hogy abban a pillanatban, amikor felkapcsoltuk a főkapcsolót, a szuper autónk akkumulátorja felmondta a szolgálatot... Talán hülyeség, de szerintem van összefüggés. Majdnem egy hónapot volt szerelőnél, mert akkucsere után az anyósülés felőli oldal kicsit meghülyült, azt is javítani kellett. Az már csak hab a tortán, hogy miután végleg elhozta Peti a szerelőtől az autót, 3 km-re a műhelytől megpattant az üveg... Kicsit elkanyarodtam, de számomra az autó körüli dolgok is örökre hozzákapcsolódnak a költözéshez.

A Házról
Maga a Ház emeletes, mindig ez volt Peti vágya. Nekem már szerdán irtóra fájtak a térdeim, mert Panninak még újdonság volt az emelet, Kispetit pedig mindenhova cipelni kellett:) Az alsó szinten van a konyha bárpulttal (és kamrával), étkező és nappali, zuhanyzó wc-vel, mosókonyha és vendégszoba, fönt pedig két gyerekszoba, hálószoba gardróbbal, fürdőszoba wc-vel és kupiszoba. Egyelőre szinte csak a hálóban van rend, Panniéban is itt-ott (de már ez a szoba is teljesen kész), Kispetinél pedig az összes doboz bezsúfolva. A ház szinte csupasz volt, amikor idejöttünk, még mindig nem szereltük fel az összes lámpát. Panni kapott új ágyat, vettünk kanapét, étkezőasztalt, szőnyegeket a nappaliba és az étkezőbe, valamint polcokat a kamrába. Ma rájöttem, hogy a lassan járj, tovább érsz elvet követve hamarabb elfogy a kupi, így csak kisebb, kivitelezhetőbb dolgokat terveztem egy napra, pl. most épp a kamrát. Peti ma összerakta a polcokat, holnap bepakolom az élelmiszert. Aztán lassacskán jöhet a többi. Egyébként a ház még nincs kolaudálva, mert ebben az időben senki sem akar eljönni megcsinálni a villámhárítót, így az összes hivatalos dolog még hátravan, de majdcsak a végére érünk az ügyintézésnek is... Hát itt tartunk most. Folyt.köv.



Itt még úgy-ahogy rend volt:)
 


Panni régi szobája csak az emeletes ágyból és ebből a kis szőnyegből állt...

Azért decemberben is kreatívkodtam...

Gondolkodtam, mivel térhetnék vissza a blogolás világába... Míg nem volt netünk, bőszen írogattam a témákat a telefonomba, miről is szeretnék írni. Aztán kedden beszerelték a netet és a tévét, de valahogy mégsem jött az ihlet, és idő sem nagyon volt. Most épp wellnesszezünk, és közös megegyezés szerint épp azt csináljuk, amire otthon nincs időnk. Én már rendeltem fonalakat, gombokat, biztonsági szemeket (és még babahajat tervezek), fizettem számlákat, intézkedtem egy picit a lakással kapcsolatban, az ovis ebéd elszámolását is kértem újra, közben tervezem a takarítási rutint az új házban - de azért persze fürdünk is jó sokat -, és jól érzem magamat.

Igyekszem most már folyamatosan pótolni a dolgokat, bár Peti 11 hónapos összegzése már nem lesz, amit sajnálok is, de már nem emlékszem, mi mindent produkált decemberben:) Mivel hamarosan vacsorára megyünk, aztán meg egy kicsit sétálni, így most csak megmutatom, mi mindenen dolgoztam decemberben. 

Igazából csak két dolgon, de az egyikből mindjárt hatot (kilencet) készítettem! Egy régi barátnőmnek készítettem egy egeres könyvjelzőt, ez már a második a sorban:


Valamint már második éve mindenki Peti családjában, akinek nem vettünk ajándékot, kap egy saját kezűleg készített (általában) karácsonyi díszt. Ebben az évben a manócska volt a menő nálam, így nem volt kérdés, hogy ezek készülnek majd ajándékba. Még három készült előtte a két óvónéninek (az egyik el is vitte a Ringatóba, és azzal csilingelt a pici babáknak), és a molyos karácsonyi ajándék mellé, és összesen hatot készítettem a család számára. Így pontosan 10 darab manó készült november-decemberben. 



Egy picit minden darabból tanulok valami újat. Az első manónál a színátmenetek elég lépcsőzetesek voltak, így a sapkán a fodor vége egy sorral feljebb volt, mint az eleje. Elég bénácskán, kezdetlegesen nézett ki így, inkább le sem fotóztam. A második manónál már az egyes színek utolsó sorában az utolsó 3 szemet kúszószemként horgoltam, így nagyjából kiegyenesedett a sor. Ez sem az igazi, de sokkal jobban nézett ki aztán a sapka. Hiába, sokat kell még tanulnom... De egyelőre élvezem:)


Most már azért szívesen kilépnék a könyvjelzők és a manók bűvköréből... Adódott is egy szerelem-minta, természetesen horgolás... A vicces az, hogy Hajni is szinte ugyanakkor ugyanazt kezdte nézegetni, tervezgetni Pinteresten, a különbség kettőnk között csak az, hogy ő neki is állt:) Ja és persze ő varr, pár kiegészítőt köt, én horgolni fogom, és pár kiegészítőt varrok:) De teljesen fellelkesített az ő lelkessége, így pár napja már én is nekiálltam, de elég sok minden hiányzik még hozzá. Amint lesz valami érdemleges, már mutatom is.
 
christine blogja Blog Design by Ipietoon