Ismerjük meg egymást újra

Laucica kért fel, hogy írjak magamról egy kicsit, hát íme, összeszedtem a gondolataimat:)

Legyen a játék neve most: Ismerjük meg egymást újra!

1. Linkeld be azt az embert a blogodba, aki kipécézett.
2. Ossz meg magadról hét dolgot, akár különleges, akár hétköznapi.
3. Pécézz ki 7 embert, nevezd meg és linkeld be őket a blogodba.
4. Egy hozzászólásban értesítsd őket a blogjukon, hogy ki lettek pécézve.

1. Imádom a főzős filmeket és sorozatokat (és még mindig nem tudok normálisan főzni).

2. Szeretnék megtanulni tökéletesen főzni, előre megtervezni a menüt és úgy általában, élvezni az összes folyamatot, valamint időben megtanítani Pannit az ételek, a főzés szeretetére. Hogy mindig legyen itthon kaja, amikor megéhezik, hogy sose legyen olyan pálcika, mint régen az anyja, és hogy felnőtt korában sose kelljen azon stresszelnie, mit is tegyen aznap az asztalra.

3. Túl sok mindent tervezek (általában éjjel kattog az agyam). Minden este úgy megyek aludni, hogy másnap megváltom a világot, másnap mégis beszippant a napi rutin...

4. Ha áttanulmányoztam volna az összes angol és német nyelvkönyvet, amit megvettem már magamnak, tökéletesen beszélném ezt a két nyelvet:)

5. Nem szeretek egyszerre több könyvet olvasni. Most 7 könyvet olvasok, és annyira taszít ez a helyzet, hogy már 2 hete egy betűt sem olvastam egyikből sem.

6. Nem szeretek befejezni dolgokat, ezért telik el egy év az utolsó előtti és az utolsó kontúr között:)

7. Nem tudok megválni dolgoktól, még a kontaktlencsetartóktól sem, pedig minden egyes tisztító folyadékhoz újabb tartó dukál... De januárban elkezdtem tudatosan kidobálni ezt-azt, és sokkal jobban érzem magam.

+1 Utálom januárt, az év legesleghosszabb, legeslegszürkébb, legeslegdepisebb, legeslegszomorúbb hónapja, ki vele a naptárból!

Mivel már szerintem mindenki ki van pécézve, akkor most a két legközelebbi ismerősömhöz/rokonomhoz fordulok, hátha többet tudok meg róluk:) Panni és Hajni, írnátok hét dolgot magatokról? Itt és itt pedig már írtam magamról 7 dolgot...

European Bistro - utolsó előtti felvonás

Pár perc kontúr, tegnap pedig másfél rész Élet sava és borsa kellett ahhoz, hogy befejezzem végre a Bistrot. Hihetetlenül örülök neki, nagyon tetszik még mindig. Ez volt a legnagyobb munkám, és az utolsó kanyarban adtam fel, és tettem félre nagyon hosszú időre... De úgy néz ki, ez az év kedvez a befejezéseknek, ez már majdnem a második dolog, amit elkészítettem:) Úgy döntöttem, hogy a harmincadik szülinapomra kapom meg - valakitől, kiválasztom a keretet, de az eredményt már csak szülinapomkor nézem meg. Jöjjön tehát pár fázisfotó, és a kész kép.


Ez a részlet azért tetszik, mert itt látszik, hogy a kontúrtól szinte három dimenziós lett a kép, kinyíltak a belső terek:


És a többi:





Panni takarója

Jó ideje nem csináltam semmit hímzés ügyben. A januári terveimből sem lesz semmi... Múltkor hazavittem anyuhoz, hogy befejezem még azt a két virágot, ami hátra van, valamint megvarrja nekem a terítőt, de mivel megbeszéltük, hogy ő úgy nem tudja megcsinálni, ahogy én elképzeltem, még 8 virágot kéne rá hímeznem, amitől úgy elment a kedvem, hogy még a fonalakat és a mintát is otthon felejtettem:) Legközelebb csak jövő hétvégén megyünk haza. Persze attól még lenne mit csinálnom, mert tűm van itthon is, csak most egy kicsit nincs kedvem hozzá. Talán majd hétvégén megcsinálom a bisztrót.

Panni nagyon tud izzadni a délutáni alvása közben, úgyhogy mostanában sokszor elővesszük ezt a takarót, és csak ezzel alszik napközben. Így jutott eszembe, hogy még nem is mutattam a kész takarót. Még Panni születése előtt pár nappal (2012-ben) kötöttem meg az utolsó négyzetet, és a mamám januárban ripsz-ropsz össze is horgolta nekünk, és bizony azóta lusta voltam lefényképezni. Nem lett nagyon nagy, normális babatakaró-méretű, de Panninak éppen jó, és meleg, és szereti is.



A minap elővettem a maradék négyzeteket, kiszámoltam, mennyi kell még egy következő takaróig, hátha hamarosan szükség lenne rá, nagyon örülnék neki:)

Malac"pörsű"


Minden év januárjában szembe jön velem ez a jó kis spórolásos ötlet, de még nem jutottunk el addig, hogy elkezdjünk spórolni. Nem is nagyon volt miért, mert míg mindketten dolgoztunk, általában megvettük azt, amit akartunk. Nagy kiránduláson, szabadságon egyelőre csak Rómában voltunk. Most viszont konkrét célunk van: szeretnénk eljutni Párizsba. Nem az idén, lehet nem is jövőre, de a közeljövőben, gyerekek nélkül. Így hát belevágtunk.

Amerikaiaknál (vagy angoloknál?) nagyon menő a heti spórolásos kihívás: az első héten spórolnak egy dollárt, a másodikon kettőt, a harmadikon hármat, és így tovább. Mivel az euró értéke nagyobb, mint a dolláré, és ugye a mi helyzetünk (fizetésünk) is más, mint az amerikaiaknak, úgy döntöttünk, hogy mi 50 centtel kezdjük, és hetente 50 centtel növeljük a spórolást. Így is az év végén már 100 euró körül kell majd spórolni (remélhetőleg akkor már lesz miből). Ma megcsináltam a táblázatot, 689 eurónak kéne majd lennie év végén. Remélem sokáig bírjuk majd. Aztán még egy kicsit hozzárakunk és:


Helló január, helló 2014!

Hipp-hopp, már el is múlt 2013. Pedig még csak most kezdődött! Szinte semmi, és mégis annyi minden történt ez alatt az egy év alatt. Szinte semmi, hisz minden napunk ugyanarról szólt, ugyanaz a rutin, kevés idő, és mégis annyi minden, hisz kicsi lányunk rengeteget fejlődött az első évében. 2013-ban sikerült pár dolgot elkészítenem, ellentétben 2012-vel, amikor pedig utoljára volt időm ilyen tevékenységre, mégsem kreatívkodtam túl sokat. Hát igen, ebből is látszik, az ember arra talál időt, amire akar... 2014-ben szeretnék pár olyan dolgot befejezni, amik már régóta foglalják a kreatív szekrénykém fiókjait. 2013-ban ezek a dolgok készültek el:


Kevés könyvet olvastam, de úgy gondolom, hogy tartalmasakat:) Decemberben valahogy rákattantam az önsegítő, fejlesztő könyvekre, így kezembe került Gretchen Rubin Boldogságterve, Farkas Lívia Ennél zöldebb nem lesz vagy Kádár Annamária Mesepszichológia című könyveire. Bár ezeket még nem fejeztem be, de a Boldogságterv máris nagy hatással van rám. Remélem, ebben az évben is sikerül jó könyveket olvasnom, hisz nekem ez jelenti most a kikapcsolódást - este bemerülök a forró vízbe és olvasok. 

Nem tettem fogadalmakat 2014-re, mert úgysem tartom be őket, amúgy is egyfolytában listázok. Pár hétre előre összeírtam már, azon a héten mit szeretnék elvégezni. Azon kívül pedig örülni fogok mindennek. Nem akarok fogyózni, bár volna miből, jó volna megtanulni igazán főzni, esetleg németet vagy angol tökéletesíteni, de ha év végéig nem haladok ezekkel, az sem baj. Még van időm itthon:) Inkább csak a januári terveimet írom most össze:

- végre rendeltünk konyhaasztalt, így van miért befejeznem a virágos terítőt, amit már évekkel ezelőtt elkezdtem (utoljára 2011 januárjában foglalkoztam vele...) - 2,5 virág hiányzik csak róla
- megcsinálni azt a három-négy darab kontúrt, ami hátramaradt a bisztróból
- összevarrni Panni takaróhuzatát
- nyitni egy FB-s oldalt, ahova felraknám pár elég jól sikerült művemet, hátha valakinek megtetszik...
- végre tényleg összerakodni a fonalas dobozomban és a kreatív szekrényemben, hogy tudjam, hányadán is állunk
- átíratni a nevemet most már mindenhol, de igazán!

Januári olvasmányom egy kis Boldogságterv, valamint A titkos kert F.H. Burnett-től. Zene? Nem is tudom, legyen mondjuk Presser, megint. Sorozat: Váratlan utazás és Az élet sava és borsa, még mindig.
Hát ennyi. Jöhetne már egy kis hó, aztán a tavasz!!!
 
christine blogja Blog Design by Ipietoon