Somebunny nyuszi 2.

Egész szombaton egyedül voltam, úgyhogy volt időm egy kicsit hímezgetni (és közben megnézni több mint sok filmet). Befejeztem a második nyuszkót is, már csak 2 vagy 3 van hátra. Egy kicsit látszik rajta, hogy nem túl szimmetrikus a panamám... De nekem tetszik, főleg a színei miatt.


Katica újra ajándékozik!

Most nagy gondban vagyok, mert azt sem tudom, melyik csodás díj képét rakjam ki a blogomra, mint felhívást Katica új játékába. Már 5 éve blogol, ebből az alkalomból hirdette meg az utolsó játékát ebben az évben (bár nem tudom, hihetünk-e neki, hogy tényleg az utolsó lesz:)) Azt hiszem, a fődíjat rakom fel. 3 ajándék van játékban, a határidő december 5., sorsolás Mikulás napján! (Ha mostantól egy hétig nagyon fogom szeretni az igazgatómat, akit Mikulásnak hívnak, akkor vajon mellém szegődik a szerencse??)


Somebunny to Love - Summer Adventure

Mostanában szorgalmasan böködöm barátnőm babájának játszótakaróját. A második nyuszkót hímzem, ezúttal kontúrozok is munka közben. Igaz, így egy kicsit lassabban halad a munka, de látom, hogyan alakul közben a nyuszi és a végén sem kell egyszerre sokat kontúroznom. A terítőm pedig pihen egy kicsikét:)


Nemrég nagyon szerencsésnek éreztem magam, amikor "találtam" egy aranygyűrűt. Nem is gondoltam bele, hogy az emberek szemetek is lehetnek, és kitolhatnak a jónéppel. Munkából siettem éppen a buszra, amikor szembejött velem egy idősebb néni, hirtelen lehajolt, és felvett valamit a járdáról. Megszólított, hogy talált egy aranygyűrűt, de hogy ő ilyet nem hord, inkább nekem adja. Ok, mondom... Már épp indultam volna tovább, amikor mondja, de bizony a pénz az jól jönne. Bele sem gondoltam, hogy ez kitolás is lehet, kivettem a pénztárcámból egy eurót, és neki adtam. De hogy ez kevés. Hjajj, milyen követelőző... Amúgy sem volt nálam több pénz, viszont az eszembe sem jutott, hogy visszaadjam a gyűrűt, váltsa be. Utólag belegondolva, jobb is, hogy nem adtam neki többet. Hosszú huzavona után végre elengedett. Egy-két hétig abban voltam, hogy milyen jól jártam, hisz a gyűrű vastag, tömör, bele is volt vésve, hogy 18 karátos és 15 gramm. Peti anyukája elvitte az "aranyos" barátjához, ahol kiderült, hogy csak réz. Valószínűleg a néni ott ejtette le az orrom előtt, és én észre sem vettem, és majdnem hagytam magam csőbe húzni. Szóval vigyázzatok!!!

Julie Powell: Julie & Julia - Kalandjaim a konyhában

Julie egy harminc év körüli lány, férjével, Erickel, 3 macskájával és egy kígyóval (majd később rengeteg kukaccal) él egy lepukkant newyork-i lakásban. Munkája monoton, minden napja egyforma. Nem tudja, mit kezdjen magával, és mivel még semmit nem bizonyított, úgy érzi, egy senki. Éppen szüleinél gondolkozik egy kávé fölött élete értelméről, amikor pillantása megakad egy régi szakácskönyvön, a Francia szakácsművészet felsőfokon-on, Julia Child művén. Amikor később bevásárol az aznapi vacsorához, rájön, hogy akaratlanul is az első recepthez, a póréhagymás krumplileveshez vásárolta meg a hozzávalókat (megjegyzem, egyszer én is kipróbálnám, csurgott a nyálam, miközben ezt olvastam...). A leves fantasztikusan sikerült. Ekkor határozza el, hogy egy év alatt megfőzi a szakácskönyv mind az 524 receptjét, kockára téve ezzel ép elméjét és a házasságát (amivel szerintem végig semmi gond nem volt, Julia főzött, Erick pedig lelkiismeretesen mosogatott minden nap, ha nekem ilyen pasim lenne:D). Főzési kalandjaihoz egy blogot is indított, ahol minden nap megírta aznapi sikereit, kudarcait, csalódásait egy-egy recepttel kapcsolatban.

Fantasztikus volt a könyv, igazi kikapcsolódás, megnevettetett, ellazított. Julie - ahhoz képest, hogy rengeteget káromkodott - szeretnivaló teremtés, kicsit magamat is megtaláltam benne. Egyszerű átlag feleség, emberi problémákkal, sok-sok baráttal. Igaz, kicsit szájbarágós volt a minden oldalon megtalálható "én ezt úgysem tudom befejezni, nem tudok ennyi receptet egy év alatt megfőzni, különben is egy senki vagyok és Erick úgyis elhagy, gyerek nélkül fogok megöregedni" monológ, de ezt kárpótolta a rengeteg vicces emlék, történet, a sokbarátos hangulatos vacsorák. Tulajdonképpen még tudnék pár évet olvasni belőle, már most hiányzik, hogy vége. De hát ez van. A terv csak egy évre szólt. Egy kicsit hiányoltam belőle a sztorikat Julia Childról. Igaz, volt pár levélrészlet, amit Julia férje, Paul írt testvérének. Julia 37 évesen tanult meg főzni, mert otthon, egyedül, gyerek nélkül nem tudott magával mit kezdeni. Szívesen elolvasnám Julia életrajzát is.

De ki is volt Julia Child?
Child amerikaiak százezreit vitte be a tűzhely mögé, főzési divathullámot indított el, ezzel a 70-es években induló amerikai gasztroforradalom egyik előfutára. Akik addig dobozos készételeken és hamburgeren éltek, hatására hirtelen elkezdtek francia omlettet és beuf bourgignon-t főzni. Érdemes belenézni főzőműsorainak néhány pillanatába: a mai tévéműsorok többségétől teljes mértékben eltérnek, mégis kifejezetten élvezetesek. A műfaj mai karakterjegyeivel szemben Child szépen, komótosan, sietségtől mentesen kavargatta az ételeket, fizikailag és mentálisan is kimerülve a műsor végére a nagy munkában: a főzés örömének izzadságcseppei a hitelesség forrásaként szolgáltak.


Még több információ itt található.

A könyvet páromtól kaptam, csak úgy, ajándékba. Ezért is jelent nekem olyan sokat, semmi alkalom, csak tudta, hogy nagyon szeretném elolvasni. Egyébként nem értem, miért a gyerekkönyvek között volt, ahányszor a könyvesbe mentünk, kézbevettem, és ahol kinyitottam, biztos hogy káromkodtak vagy szexről beszéltek.

Alig várom már, hogy megnézhessem a filmet, ott szépen ötvözik Julie kalandjait Julia életével. A főszerepeket Meryl Streep és Amy Adams játssza. Itt van pár kép a filmből, a port.hu oldalról.

Ilyet én is akarok!!!



Ezt még akkor is megmutatom:)

Elkészült a hetedik virág, tömény narancssárga. Már kezd alakulni a terítőm.


Tegnap este új nyusziba kezdtem:) Ebbe:


Remélem hétvégén haladok vele egy kicsit, hogy legyen már valami más mutogatnivalóm is a blogon. Bár nem tudom, mennyit fogok hímezni, szombaton Győrbe megyünk bevásárolni, aztán mamát köszönteni, este pedig a New Moonra - fél 10-re tudtunk jegyet foglalni... Meg végre belekezdhetek az Eclipse-be is:)

Keretezés

Tudtátok, hogy kártya nélkül hiába fényképeztek?:)
Gyorsan fel akartam nyomni a képeket a blogra, hogy az anyuék otthon megnézhessék, hogy is jártam a keretezőnél. Erre először kártya nélkül csináltam vagy 8 képet, aztán direkt lelassult a számítógép, majd mire feltöltöttem a blogra őket, azt írta ki, hogy leesett az internet, kezdjem elölről. Mi ez, ha nem Murphy?

Először is jöjjenek az anyu képei:

A tigrises nekem nagyon bejön, olyan egységes lett ezzel a színű paszpartuval, és még az a fél centi ráhagyás a kép és a paszpartu között is kellett, hogy ne legyen annyira egyszínű az egész. Állítólag a mi szobánkban lesz otthon:)


A virágossal megint sikerült felhúzniuk az agyamat, bár most nem fejjel lefelé, de a szélességére sikerült rakniuk az akasztót. Persze megint csak otthon jöttem rá... És ez most 90°-kal elfordítva egyáltalán nem észrevehetetlen... Így kéne állnia a falon:


Így szerintem elég bizarr...


És végül a macik... Nem is emlékeztem, milyen paszpartut választottam hozzá. Végig abban voltam, hogy fáradtrózsaszín lesz... Hát tévedtem. Peti szerint nagyon jó, nekem viszont még szoknom kell a kissé narancssárgás árnyalatot... Most őszinte választ kérek: tetszik nektek a paszpartu?


Meg aztán csalnak is egy kicsit a képek, ebben a lakásban lámpafénynél minden sárgább. Meg siettem is. Kicsit csalódott vagyok a virágos kép miatt, de majd átmegy rajtam. De azért egy jó dolog is volt a napban, 10 euróval olcsóbb lett a kontaktlencsém:)

Nyelvtörő


Csóri csiga csalán csúcsán cselleng, csalán csúcsát csipegetve leng fent. De a csalán nem tűrte, s csóri csiga csupasz csápját megcsípte.

Aida-betétes terítő 6.2 plusz egy díj

Megint jöttem mutatni egy virágot, mi mást:) Ez már a hatodik. És már a hetedikhez is összeszedtem a fonalakat:)


Mostanában egyfolytában csak a PIF-eket gyártom, annyit ülök rajtuk, aztán ha megnézem a végeredményt, nem is lesz olyan sok ajándék... Szeretném őket még a héten postára adni. Jól is jött ez az egy szabadnap (ma ünnep van nálunk), Peti sincs itt, remélem ma mindet összeállítom.

Közben (még múlt héten) kaptam egy újabb díjat Mónikától, ami nagyon jól esett, főleg amit írt, hogy összetűbarátkoztunk mostanában. Remélem, nem csak a macik miatt:) Szóval én most ezt a díjacskát elküldöm Mónikának ugyanezért és Katicának, aki tegnap egy fantasztikus ódával örvendeztetett meg minket, amit férje pulóveréhez írt:D Olvassátok el!!!


Hétvégén csillagászati baráti összejövetelen voltunk, nagyon jól éreztem magam, csak kár, hogy megint olyan gyorsan vége lett a hétnek. Magammal vittem a három cédényi mintagyűjteményemet is az egyik barátnőmnek, akit sikerült (azt hiszem, újra-)fertőzni a hímzéssel. Az egyik előadás helyett csak ezt hallottam: Kriszti, ez milyen jóóó:D Pedig figyelni akartam. Én is kaptam tőle egy csomó mintát, ami nekem nem volt meg, meg is jött újra a hímzős kedvem, de nem volt velem semmi hímeznivaló... Tőle tudtam meg, hogy nem is szüntették meg a tescós fonalast, csak felújítás miatt átköltöztették a másik épületbe. Úgy örülök, mert máshol nem találtam a patchwork takarómhoz azt a fonalat, amit használtam, és még csak a felében tartok, de így szerencsére tudom majd folytatni. De abban jó volt a tudatlanságom, hogy most már két lelőhelyet tudok Pozsonyban:)

Sűrű hétvége, giveaway-ek

Hétvégén Pozsonyban maradtunk kettecskén egy kis lazulásra. A lazulásom annyira jól sikerült, hogy fáradtabb vagyok, mint pénteken az egész heti munka után:)

Való igaz, jól kialudtuk magunkat, hiszen szombaton 11-kor, vasárnap pedig fél 10-kor keltem (amúgy nem vagyok ennyire hétalvó, sőt a hosszú alvások után általában rettenetesen fáj a fejem, ahogy szombaton is tette...). A hétvégém egyébként nagyon szerencsésen kezdődött, amit most talán nem részleteznék, inkább csak később.
A tervem az volt, hogy végre alaposan kitakarítok, és összeállítom a PIF ajándékokat. A hímzés részük ugyanis már nyár óta kész van, csak az összeállításukat halasztom napról napra. A blogokat olvasgatva láttam, hogy mindenki munkálkodott a hétvégén, aki nem, az épp az Eclipset olvasta. Nálunk Peti olvasott, és összvissz egy ajándékot sikerült összeállítanom (de legalább az nagyon tetszik:).

Szombaton elmentünk a könyvkiállításra, de hiába szeretem a könyveket, sőt túlságosan is vonzódom hozzájuk, a kiállítás egyáltalán nem jött be... Rengeteg ember minden standnál, még a címeket sem bírtam elolvasni... Gyorsan körberohantuk, majd inkább elmentünk egy bevásárlóközpontba ebédelni... Azért a frankfurti kiállítást egyszer megnézném:) Betévedtünk még a Hornbachba lábtörlőt venni a bejárati ajtónk elé, úgyis hamarosan jön a locspocsos idő. Este elkezdtem a takarítós ámokfutásomat, végre elpakoltam a kupimat a sarokból és szépen berendezkedtem az új kreatív szekrénykémben. Most már tudom, mit hol keressek, és készen állok egy új projektbe kezdeni:) Végül iratokat rendezgettem és jó párat sikerült is likvidálnom. Aztán elkövettem az egyetlen darab kreatív művemet, de azt most nem mutatom meg:)

Vasárnap aztán takarítottam mint egy robot, ha valamit megcsináltam, mindjárt találtam valami más munkát. A virágokat is lezuhanyoztam, nyári cipők szekrénybe elpakolva, kispárnák kimosva. Még a filmjeimet is elrendeztem, már tudom, mit nem égettem még ki:) De még hátra vannak az ablakok, a hűtő sem éppen az illatával vonz, és a hatalmas, 1,5*1 méteres erkélyünket is fel kéne takarítani. De a héten már nem vállalok több házimunkát, majd jövő héten, kedden úgyis ünnep van. Estére pedig meghívtuk Peti bátyját és barátnőjét egy kis waffel-partira és mozizásra. A Knowing másodszorra is nézhető film.

Az egész hétvégét pedig átjárta valami megfoghatatlan érzés, mintha valami érdekes változás lenne készülőben, talán én is végigfőzök egy szakácskönyvet? Julie Powell könyve hihetetlenül érdekes, vicces és magával ragadó, és igenis! meg akarok tanulni főzni!!!

Mivel más mutogatnivalóm nincs, mutatok hát pár képet néhány játékról, hátha a szerencsém péntektől még nem hagyott el:)

Jucuunál pl. zoknifonalakat lehet nyerni. Egyrészt régen ki szerettem volna már próbálni a zoknikötést, de nálunk nem találtam még zoknifonalakat, másrészt az a középső kékes-zöldes árnyalat nagyon tetszik.


Nem kell mást tenni, mint:
  1. kommentet hagyni Jucuunál és az 1001 fonal blogjában
  2. saját blogomban említést tenni a játékról, feltételeiről, határidejéről (november 14. éjfél, Jucuu vasárnap sorsol!)
  3. belinkelni a két blogot.
Sok sikert magamnak:)

Ninánál már karácsonyi hangulat van, bár szinte már reménytelen, azért jelentkezek nála, gyönyörű ajándékokat lehet nyerni nála is! A jelentkezési határidő november 30. Szóval hajrá:)

Készen van!!!

Ma nekiültem, és csakazértis befejeztem a kesztyűket. Ilyenkor, amikor valamit hosszú idő után sikerül befejeznem, olyan elégedett vagyok magammal... Ugyanúgy vagyok most munkában is, egy csomó elintézetlen ügyet befejeztem két hét alatt... Szóval ahhoz képest, hogy vagy egy hónapot hevert a dobozkámban, egy óra alatt készre varrtam és eltüntettem a kiálló szálakat.


minta: Drops Design, innen:
http://www.garnstudio.com/lang/de/visoppskrift.php?d_nr=116&d_id=10
(mindkét oldalon plusz 7-7 szemet hozzáadtam)


Itt éppen sikoltozok magamban, mert egy perccel azelőtt forráztam le a teát, ahogy a képet készítettük. És rajtam van az eljegyzési gyűrű!!! Ami manapság nagy ritkaság, mert mosogatáskor mindig elhagyom valahol, pl. az anyuéknál egy egész hétre. Ez vajon jelent valamit??

Még mindig terítő...

Tudom, tudom, már saját magamnak is kezd unalmas lenni ez a terítő sztori, de attól még nagyon tetszik. Meg aztán gyors sikerélmény is, hisz egy-egy virág 2 nap alatt elkészül kontúrral együtt, és nincs is nagy bordel, ha előhagyom hozzá a fonalakat. Úgyhogy elkészült az ötös számú virág, és a hatos sorszámú kontúr nélkül.


Amúgy sem volt mostanában nagy kedvem kreatívkodni. Két héten keresztül csak az autó körül forogtak a gondolataim, de kedden végre mindent elintéztünk, már csak az új rendszámhoz kell hozzászokni. Peti szerint az a jó az egészben, hogy még nincs az új rendszámunkon egy muslica sem:) Enni is alig tudtam mostanában, sikerült is lefogynom 53,2-ről 53,8-ra:D Fokozatosan szoktatom hozzá magamat a hideghez, hétvégén már sálam volt, tegnap csizmát vettem fel, este pedig már a téli kabátomat is kimostam (amit még nem voltam hajlandó felvenni). Persze a kesztyű még mindig nincs kész... Valahogy nem akarom és tudom elhinni, hogy már tél van.

Megvettük az Eclipse-t, drágámtól pedig megkaptam a
Julie & Julia-t, remélem ha megnézem hozzá még egyszer a Lecsót, akkor megjön a főzős kedvem:) Végülis a könyv is úgy kezdődőtt, hogy Julia elhatározta, hogy megtanul főzni. 37 éves volt ekkor. Szóval időm mint a tenger:)

Hétvégén Pozsonyban maradunk, próbálom behozni a takarítós lemaradásomat, és elmegyünk a könyvkiállításra is. Max. egy könyvet veszek!!!
És most már igazán el kéne kezdenem dolgozni...

 
christine blogja Blog Design by Ipietoon