Dimensions: Sheltered #3

Mivel a hétvégén meglepi-kirándultunk, nem nagyon volt értelme a hétvége után visszajönni Szencre, így Léván ragadtunk. Több kreatívkodnivalót pakoltam be magamnak, mert Panni mindig a nagyival akar ilyenkor aludni, Peti meg még szerencsére ügyesen elalszik.

Befejeztem ugye a szivárvány-fát, meghorgoltam egy tulipánfejet, amit majd később mutatok, egy fél kiscipőt csak úgy, mert megtetszett, de ami a lényeg, hogy újra hímeztem egy kicsit:) A tigriseket vittem magammal. Utoljára 2016 januárjában mutattam... Szegény kis hímzésnek mostoha élete van nálam, mindig ezt teszem félre, ha közbejön valami kreatív.

A héten azért picit belelendültem, megtaláltam hol járok, azután már elég sokat sikerült beleböknöm.

Panni-száj

Picit takarítottam a telefonomban, kincsekre bukkantam:

Anyuci, innen az ovi tudod milyen messze van? Közel!

Nézegettük az Oriflame katalógust:
- Tudod, melyik körömlakk tetszik a legjobban? Ez meg ez meg ez...
- Mi lesz belőled, modelka?
- Milyen madárka?

A köri nem asztrofizikus, hanem isztrofazekos, és nem koncertre, hanem koscertre megyünk, a fasírt fincsiklandó.

Nagyi, nem akarsz holnap elmenni DM-be, hogy mindenféle szépet vegyél nekem?

Lemegyünk a föld alá? (földszintre)

- Apa, gyere nekem rajzolni szép királylányt. (már a milliomodikat)
- Jó, de már ne királylányt, mert elég volt belőle, inkább valami állatkát.
- Akkor egy szép virágot.
- Az nem is állat.
- Tudoooom, de egy szép virágot kérek.
- Rendben.
- De mellé egy királylányt is.

Apa, eléneklek egy dalt, csak most elfelejtettem, hogyan kezdődik. Ja, már visszafelejtettem.

Részlet egy könyvből, autókázás közben:
Anyuci hasa, amikor Peti még benne volt, először akkora volt, mint egy üveggolyó, aztán mint egy leeresztett lufi, végül mint egy kölyökdinnye.

Alváskor a redőny mindig fel van húzva:
- Nincs sötét, égnek a leonok. (ford.: neonok. De egyébként Seat Leonunk van:)

Apa még nem talált Szencen fodrászt... Néha felborzolja a haját (Songoku). Panni meglátta:
- Hát veled meg mi történt...
- Panni, tetszik neked így apuci?
- Dehogy!




Annyira forró, mintha jéghideg lenne.

Anya, horgolj apucinak egy babát, elviszi a dolgozójába, kiteszi a polcra, és elboldogul.

Panni bágert (markoló) talált a kindertojásban.
- Ilyen báger fog jönni hozzánk ásni, csak kisebb.
- Ennél kisebb??? 
(hát nem logikus???)




- Apa, nem kérsz spagettit?
- De, éhes vagyok.
- Akkor tegyél nekem is!


És most ünnepélyesen megfogadom, hogy el fogom menteni a piszkozatokba is a beszólásait, mert tudom, hogy írtunk többet is a közös hangoutsra, messengerre, de már esélyem sincs őket visszakeresni. Szerintem a legközelebbi aktualizációba tehetnének ctrl+F funkciót is...

Szivárvány-fa

Úgy egy-két hónappal ezelőtt, amikor azon gondolkodtam, merre is haladjak tovább ezzel a horgolós szenvedélyemmel, Peti unokatestvére megkért, hogy horgoljak neki két dolgot. Azonnal igent mondtam, ahogy elküldte a mintákat, mert az egyik a Szivárvány-fa volt Vendula Maderskától, egy cseh hölgytől, akinek munkáit hónapok óta figyelem. Mind színes, tele apró, különleges részletekkel, gombokkal, gyöngyökkel, applikációkkal, mütyürökkel. A kérés az volt, hogy az eredeti képhez minél jobban hasonlítson, a fába "vésett" szívben egy K betű legyen, és a hintát lehagyhatom. Challenge accepted.

Már akartam blogolni a munka folyamatáról is, de napról-napra több apró részlet került fel rá, így inkább a kész műre hagytam a blogot.

A legelején inkább hasonlított egy emberi szívre a belőle kiinduló aortákkal. Az aljába kartonlap és Panni által a lévai játszótéren szedett kavics került. Komolyan vette a feladatát, apró kavicsokat kértem, és azt is hozott:)


Sok részlettől féltem, de aztán minden olajozottan ment. Az első félelmem a szivárványos fakorona volt, mert a színváltásokban nem vagyok túl jó, de végül egész pofásra sikeredett. Aztán a lombok felvarrása... ez is meglett.



Aztán jöttek a részletek. A fizetség a fáért egyébként rengeteg különféle gyöngy volt, így ebből munkálkodtam. A legjobb móka a madáretető összeállítása volt, ez lett a szívem csücske is, nagyon aranyos. Használtam a fizetségül kapott gyöngyökből, Panni fa gyöngyeiből, aliexpresszes rendelésből, tescós fagombból, még bátyám régi nyakláncából is került rá egy. A részletek:


Kata ezt a fát pozitív energia-faként szeretné a munkahelyén kitenni, így igyekeztem minden pozitívumot, optimizmusomat, jó gondolatokat beletenni, remélem csak úgy árad majd belőle az energia;)

 

{Vigyázz! Kész! Posztolj!} - Gyerekkorunk filmjei, meséi



Mi is az a VKP? - A VKP egy kéthetente jelentkező kihívás, amit Szilvi, a Pillecukor blog írója keltett életre. Ebben a kihívásban több blogger egyidőben fogalmazza meg véleményét ugyanarról a témáról.

Rég nem írtam már VKP-s témáról, igaz, nem is volt az utóbbi negyedévben gyakran. De ez a mostani téma nagyon megtetszett, meg amúgy is túl sok az időm (muhahaaaa:). Amúgy nem, nagyon fáradt vagyok, ezért is írok most épp blogot, hogy valami felnőtteset is csináljak ma a főzésen kívül. 

Lássuk is, mik voltak gyerekkorom meséi.

Amikor elolvastam a témát, először 3 mese ill. sorozat jutott csak az eszembe. Utána altatáskor csak úgy jöttek elő a mesék, amiket szerettem nézni. Nem is tudom, mi volt a kedvenc, de akkoriban főleg a magyar mesék mentek, a Magyar népmesék, Süsü, a sárkány, A kockásfülű nyúl, Dörmögő Dömötör. Nem tudom miért, de a Mazsola és Tádé, a Futrinka utca valahogy kimaradt. Gondolom láttam azokat is, de egyáltalán nem emlékszem rájuk. Ezért is pótoljuk őket most hangoskönyv és meseolvasás formájában.

Amit nagyon szerettem, az a Mirr-murr kalandjai volt, amikor Halász Judit mesélt estimesét a kisfiának. Volt aztán egy olyan mese, amiben egy bácsi olvasott fel, és közben fehér filctollal rajzoltak az üvegre. Emlékszik erre valaki? Nem emlékszem már, mi volt a címe. Rémlik, hogy talán Benedek Elek olvashatott fel, de nem vagyok benne biztos. Szerettem még az Égbőlpottyant meséket is, ahol Gryllus Vilmos és Levente Péter költött meséket a gyerekek rajzaiból. Tágas égből andalog, tán te vagy, vagy én vagyok... Megvan?:) Úgy néz ki, nekem jobban ezek az interaktív mesék jöttek be.



Később aztán jöttek a japán mesék. Bátyám a Shongokut és valami focis mesét nézett reggelente, nekem a Sailor Moon volt természetesen a kedvencem:) Később hasonló volt a Totally Spies is.



Emlékszem, hogy később adtak Disney meséket is, egy hosszabb mese, egy rövidebb, és végül egy film. Ez volt minden vasárnap a programunk. Bár a Gumimacikat és az Aladdint nem szerettem, de a többi jó volt. Volt egy nagyon szép film, amire azóta is emlékszem, Rikkancsok (Newsies) volt a címe, az újságárus fiúkról szólt. Azóta is próbálom megszerezni és újra nézni ezt a filmet, de nem találom sajnos:( Lehet ha újra nézném, új megvilágosításba kerülne az egész film, mert most a youtuben láttam utalást Purlitzerre is:)



Aztán jöttek a sorozatok. a legnagyobb kedvenc akkor a Váratlan utazás és Anne a Zöld Oromból volt. Azóta is újra nézem a sorozatokat, akárhányszor adják. Egyszerűen imádom. A Hetty néni karácsonyát is nagyon szeretem. 

És még egy kis romantika pubertás koromból. Emlékszik még valaki az Első csókra és az Édesvölgyi suli szerelmes ikreire?:)


Helló április!

Nagyon gyorsan eltelt a tavasz első hónapja, igazán izgalmas volt szerintem. Bár volt stresszes időszak is, azért mégiscsak a pozitív dolgok voltak fölényben, aminek nagyon örülök, és remélem ez továbbra is így marad.

Nem is tudom, hol kezdjem... Ez az év különleges abban, hogy jóval korábban beköszöntött a tavasz, mint az utolsó években. Emlékszem, egy-két évvel ezelőtt április végén épp hintáztunk Pannival a játszótéren, amikor elkezdett szakadni a hó. Most már március első felében jó idő volt, de érdekes, hogy alig volt átmenet a két évszak között, egyik nap még télikabátban, másnap egy pulcsiban voltunk kint az udvaron. Igen, elég sokat járunk az udvarra, mindkét gyerek élvezi, hogy rohangálhatnak, labdázhatnak. Délutánonként egyelőre az itteni pici (és ősrégi) játszótérre járunk, majd az udvaron várjuk be Apát, akivel még bicajoznak, fociznak a gyerkőcök. Hetente egyszer a városba is besétálunk, végigjárjuk az útba eső játszótereket, elintézzük minden dolgunkat, majd Peti nyakig porosan, fagyitól maszatosan hoz haza minket autóval.








A HÁZ
Az utóbbi két hónapban, mióta nem írtam róla, történt egy s más a ház körül. Már csak nagy vonalakban emlékszem, nem írtam fel sajnos, mi mindent csináltunk mostanában. Vettünk a gardróbba szekrényt az IKEÁból. Egyébként így visszagondolva talán nem is ez volt a legfontosabb vásárolnivaló, mert Peti továbbra is a vendégszobában tartja a ruháit és ott öltözködik reggel, míg Kispeti a szobánkban alszik, és az én ruháim is a nappaliszekrényben vannak még. Így a gardrób most csak gyűjtőhelye azoknak a ruháknak, amik kicsik rám, nem is igazán hordom őket, vagy alkalmiak. Itt tárolom most a gyerekek kinőtt rucijait és a nagyokat is, most épp Panni ruháit szelektálom, utána ezek is elkerülnek a gardróbból. Mire mi beköltözünk a gardróbba, addigra ezek a rucik remélhetőleg már nem lesznek bent.


Egyik hétvégén Peti a szülei és Tamás sógor segítségével kivágta a fákat, amik a hátsó kerítésnél voltak. 20-25 a szomszéd szavai szerint "gyomfa" pár centis átmérővel. Jóval nagyobb lett így a telek:) A gyökereik még a földben vannak, erre keresünk majd valamilyen permetet, ami elrohassza őket, és ki lehet majd ásni. A hátsó drótkerítés már eléggé meggyötört, a szomszéddal Peti megegyezett, hogy vagy csináltatunk drótkerítést önerőből, vagy pedig betonkerítést, aminek az árát megfelezzük. Mi a betonkerítésre szavaztunk, még várjuk rá az árajánlatokat.

A legfontosabb viszont, hogy végre van villámhárítónk! Enélkül ugyanis nem lehet kolaudálni a házat, és elméletileg lakni sem szabadna benne... Két hete kikotorták a ház két oldalán a gödröket, majd múlt héten, épp aznap, amikor a gyerekeket is elvitték a nagyszülők "nyaralni", megcsinálták a villámhárítót. A héten meg is lett rá a revízió, elméletileg jövő héten a kolaudálás dátumát is megtudjuk. Remélem innentől már nem fog sokáig tartani, hogy az állandó lakhelyünket is bejelenthessük már.


Ami pedig számomra a legpozitívabb dolog, hogy végre (egy kivételével) az összes dobozt kipakoltam, és minden dolog a helyére került. Múlt hétvégén tartottuk a házavató bulit, mivel a februári dátumra jól lebetegedtünk mind a négyen... Még csütörtökön, amikor a nagyszülők elvitték a gyerkőcöket, neki is estem Kispeti szobájának. Az volt ám az igazi bordelszoba! Másfél nap alatt kipakoltam, már csak egy doboz maradt ott, amibe a kinőtt rucikat gyűjtöm, aztán az is megy fel a padlásra. Vettünk Kispetinek is egy polcos szekrényt az IKEÁban, ugyanolyat, amilyen Panninak is van a játékaira, de az egyelőre még összerakva ugyan, de fekszik a padlón, Kispeti szeret belebújni, Panni pedig labdákat dobál a kockákba, abban versenyzünk. Egyébként a házavató buli nagyon jól sikerült (szerintem). Szombat délelőtt sógorék korábban jöttek, Tamás segített Petinek betemetni a gödröket, Anita pedig nekem kuktáskodott. Gulyást főztem, sütit sütöttem még. Fél három körül kezdtek szállingózni az emberek. 11-en voltunk, Peti összes unokatestvére az oldalbordákkal. Jókat ettünk, beszélgettünk, még csak nem is játszottunk semmit, pedig volt póker, Scrabble is, de ez most nem hiányzott. Mindenkinek akadt helye is, senki sem panaszkodott, hogy rosszul aludt volna. Kaptunk tőlük egy kerti asztalt két székkel, milyen jó is volt vasárnap, amikor már mindenki elment, de a gyerekek még nem voltak otthon, kiülni a teraszra kávézni/teázni (csak hideg volt már:)...



PETI 
Pár hete Kispeti is elindult. Nem siette el a dolgot, de nem is baj, mert most már szaladhatunk utána:) Nagy terpeszben megy, mint egy buldózer, a küszöbök előtt megáll és óvatosan átlépi. Viszont az nem igazán érdekli, ha magasból lelép valahova, pl. a teraszról anyunál, ami legalább fél méterre van a földtől. Még mindig a lépcsőzés a legérdekesebb tornamutatvány. Nagy kópé lett belőle mostanra. Már kommunikál, hozza a lufit, hogy fújjam fel, valami hasonlót mond, hogy anya, apa, tudja, mire valóak a dolgok, pl. anyunál fogta a nagy öntözőkannát és elcipelte megöntözni a virágokat. Mostanában szereti kiönteni azokat a dobozokat, amiben rengeteg kis dolog van, a legos dobozokat, fakockákat. Persze rakodni még nem szokott maga után:) Most azt a korszakát éli, hogy mindent húz maga után. A játék telefonját, madzagra kötött teherautót. Sajnos a fonalaim sincsenek biztonságban, azokat is kiszedi a fiókokból. Szereti riszálni a fenekét a zenére. Mostanában elég rosszul eszik, és szinte egész nap nyűgös, mert nagyon beindultak a fogai, már 12 van kint, abból két hátsó, és még legalább két helyen van megdagadva az ínye. Csak akkor felejti el a nyűgét, ha játszótéren vagyunk, imád hintázni. Amúgy meg igazi kis méregzsák, ha valami nem tetszik vagy sikerül neki, rúgkapál, kiabál, még bele is kap az arcunkba.



PANNI
Panni most otthon van velünk. Egy hónap múlva lesz a beiratkozás az oviba, remélem nem lesz gond a lakhely miatt. Mostanában ritkábban beszél az oviról, de szerintem hiányzik neki. Bízok benne, hogy nem lesz megint olyan nehéz a beszoktatás. Végre elkezdett enni itthon olyan dolgokat, amiket eddig nem vett volna a szájába, rántottát, fasírtot, sárgaborsófőzeléket, retket, gyerekpástétomot. Kenyeret még mindig nem akar enni, muszáj lesz elkezdenünk saját készítésű péksüteményeket sütni. Szeret a konyhában segíteni, répát pucol, tojást tör, edényt nyal:) szinte minden főzésnél a konyhapulton ül. Hetente egyszer muszáj muffint is sütnünk. Mostanában mindig szoknyát akar felvenni itthon, az összes fiús ruciját kiszelektálta és eltettük Kispetinek. Hatalmas beszólásai vannak, majd összerakom őket és írok egy bejegyzést róla, de mindig csak messengeren vagy hangoutson írtuk, nehéz lesz...



A hónap elején volt a szülinapom is, szuper dolgokat kaptam, szinte egy egész edénykészletet anyutól és Peti szüleitől, Petitől kertes újságelőfizetést, sógoréktól pedig egy szuper saját készítésű ajándékot, egy olyan dobozt, amiből mindig azt a borítékot kell kihúznom, amilyen épp a kedvem (ha rossz napom volt, nehéz a döntés, stb...). Anita írt is róla egy bejegyzést, majd én is fogok, ha már mindegyik borítékot kinyitottam:)

Kézimunkázok is azért, most épp Kispetinek csinálok egy kis repülőgépet, valamint Peti unokatestvére kért tőlem egy Vendulka-féle szivárványos fát, amit mint pozitív energiafaként szeretne kitenni a munkahelyén. Igazi kis színkavalkád van az aktuális horgolásos fonalas dobozomban most.



Ezen kívül még volt pár adóbevallás, végre egy befejezett könyv, amiről szintén írok majd (egyszer...). Mennyi mindenről tudnék még írni... Nehéz elővenni a számítógépet és nekiállni bárminek is este tíz után, de most már megemberelem magam...



És hogy mi vár áprilisban? Nagyon sok minden, de a nagy része még titkos, így nem is lövöm le előre a poént... A blogon várható (remélhetőleg) pár recept, könyvvélemény, kis kreatívkodás Pannival, horgolás, koszorúkészítés, utazás, minimalizmus, szelektálás, kertészkedés, házépítés... Mindenesetre helló április, küldj azért egy kis esőt is, de léééégyszi, ne legyen már hideg...
 
christine blogja Blog Design by Ipietoon