Újabb könyvjelző

Legutóbb írtam, hogy megint közbejött egy megrendelés. Mivel a sashe-ra nem sok mindent raktam még fel, nem is kéne csodálkoznom, hogy megint egy könyvjelzőt kértek. Valahogy a tavalyi év ezek jegyében telt, nem is számoltam, mennyit készítettem el (azért nem olyan sokat, na...).

A megrendelő hétfőn küldött egy képet, hogy ő pont ugyanolyat akar, de még péntekig, ha lehet. Ami azt jelentette, hogy legkésőbb szerdán postára kellett adnom. Igazán megtanulhatnék már nemet mondani... Gondolom ez a kétszeres stressz - hogy a könyvjelzőt két nap alatt készítsem el, és a színátmenetes fonalat is használjam fel jövő hét végéig - sem tett jót a betegségemnek...

A különbség az én patkányom és a kép között az arcában volt, az orra kissé hegyesebb, a szemei jobban előre néznek, a teste pedig jóval vékonyabb.

Ezt a könyvjelzőt készítettem tavaly:


És ez volt a megrendelő elképzelése:


Végül megegyeztünk, hogy a teste lehet sötétebb fonalból, a lábai lehetnek rózsaszínek. Így végülis csak a testét kellett vékonyabbra készítenem, és az arcát átvariálnom. Igazából csak a minta második és harmadik sorát változtattam meg azzal, hogy nem szaporítottam, 6-6 rövidpálcával készítettem, így kicsit hegyesebb lett. Utána már a minta szerint haladtam. Végül még a szemeket és füleket kellett szorosabban egymáshoz illesztenem, és voilá, kész is lett:



Így egymás mellett látva a két képet azért még lehetett volna kicsit kisebb a feje, de már mindegy, a megrendelőnek megfelelt, én pedig kidőltem a náthától.


Magic ball - Wave #1

Az előző posztban írtam, hogy megint félre kell tennem a babát. Nyertem ugyanis a facebookon a ColorfulLmade-shop jóvoltából egy csodaszép színátmenetes fonalat, ami a Hullám névre hallgat. 10 fonalból lehetett választani, az összes csodaszép, de nekem mindigis a kék árnyalatai lesznek a kedvenceim... amúgy is általában farmert hordok, ahhoz tökéletes lesz. 


Az egyetlen feltétel a nyereményhez az volt, hogy 2 héten belül készíteni kell belőle valamit. Én annyira szeretem a határidőket... Peti szerint sokkal hatékonyabb vagyok olyankor. Pénteken már hozta is a kuriér a fonalat. Akkor kicsit meglepődtem, ugyanis kétszer akkora, mint az a fonal, amit egy hónapja rendeltem, és azzal is úgy voltam, hogy örülök, ha karácsonyra kész leszek vele. 


Először egy bonyolultabb mintával kezdtem, de azt állandóan figyelnem kellett youtube-n, nem lettem volna kész vele időben. Végül aztán a nagyikocka minta mellett tettem le a voksomat, haladós, az első két sor után már fejből csináltam, néha gyerekek mellett is sikerül pár pálcát készítenem, és eszi a fonalat. És szerintem farmer és póló mellé nem kell semmilyen csipkeminta. Majd a másik fonalnál jobban kiteszek magamért;)


Azért alig várom már, hogy túl legyek a fehér színen...

Egyébként mikor máskor, ha nem most jött volna be egy megrendelés is... persze könyvjelző, megint. Muszáj már valami mást is feltennem Sashera...

Puffy Angels #2

Ma a házavatónkon kéne bulizni a szépen rendberakott és kitakarított házban, ehelyett még mindig alig látok ki a fejemből... A héten végigsöpört rajtunk az influenza, a gyerekeknek légcsőgyulladásuk volt-van, Panni ma fejezi be az antibiotikum-kúrát, Kispetinek valószínűleg tovább adom, mert nem bírja abbahagyni a köhögést. Mindenkinél máskor volt a mélypont, nehéz hét volt ez kevés alvással, pedig már este 10-kor kidőltünk.

Pedig már épp be akartam fejezni Panni babáját. A hajak is megjöttek, amiket aliexpressről rendeltem. Még egyeztetünk Pannival, mert én barna göndör hajat akartam neki, hogy hasonlítson rá, ő viszont most a szőke göndört akarja, mert Zsófi lesz. Vagy Lili? Már nem is tudom.


Szóval az előző poszthoz képest megcsináltam a baba egész testét. Aztán jó sokáig félretettem, mert a biztonsági szemekhez nem volt erőm hozzáállni, az első találkozásunk sem volt valami kellemes... Végül aztán nekiveselkedtem, forró vízben áztattam egy kicsit, majd az asztal széléhez nyomva sikerült felerőszakolnom a hátsó részt. Panni aztán szépen kitömte a fejet és a testét.


Végül még összevarrtam a fejet a testtel, ettől is féltem azért, de végül sikerült egész középre belőnöm a szemeket. A kezeket felvarrtam, de ezeket majd jobban hozzáerősítem a testéhez, ha már kész lesz a ruhája.

A sapkája is készen van már. Először a minta szerint kötöttem harisnyakötőtűvel, de nem igazán tetszett a fogyasztásnál, elég csálén állt a baba fején. Maradtam inkább a horgolásnál, azzal sokkal egyszerűbben eltalálom a méretet, a szűkítés nem látszik, és még mintás is lett. Még egy pompomot teszek a tetejére és egy csipkemasnit.

Ilyen volt...


...és ilyen lett

Most viszont megint félreteszem egy időre szegényt, hamarosan mutatom is, miért.

Az anyaság 20 (+1) árnyalata


1. Amikor minden altatáskor elmondja vagy tízszer: Anya, mikor lesz már reggel?
2. Amikor másnap reggel, ha felébresztem, azt mondja: Anya, miért van már reggel...
3. Amikor naponta legalább háromszor eszembe jut, biztosan én vagyok a béna, hogy nem tudok elpakolni és takarítani a gyerekek mellett, mikor dédinél 6 gyerek mellett tuti rend és tisztaság volt a házban... Bár a hiperaktivitását nem a nagyitól örökölte, dédinek így biztos könnyebb volt a dolga.
4. Amikor gondolatban vállon veregetem a dédit, mert a beszélőkéjét viszont a nagyitól örökölte...
5. Amikor napi kétszer jutok el egyedül wc-re: amikor Peti hazajön munkából, és amikor már aludni megyek.
6. Amikor az első pisilés egyedül fél óráig tart, közben leellenőrzöm a napi történéseket fb-n, válaszolok egy-két mailre, olvasok egy fejezetet a könyvből.
7. Amikor heti két mosás (legalább) csak gyerekruhákból áll, és még élvezem is a kisruhák vasalását, mert minden darab - amellett hogy hűdecuki, úristenmilyenpici - valamilyen emléket idéz fel.
8. Amikor végre merek segítséget kérni, mert jócskán lemaradtam a vasalással, és különben is az apósomnak van egy olyan megmagyarázhatatlan hobbija, hogy szereti az ágyneműk vasalását... - bár lehet, hogy nem mond igazat, de ez csak most jutott eszembe...
9. Amikor utálok altatni, mert nagyon sokáig tart, és reménytelennek tartom, hogy reggel héttől este tízig csak a gyerekekkel vagyok, semmi felnőtt időm nincs, ettől ideges leszek és hárpia.
10. Amikor arra gondolok, tuti nem szeret már, mert épp az apjával akar aludni, és hirtelen azt sem tudom, mihez kezdjek a szabadidőmben.
11. Amikor rájövök, hogy pályát kéne módosítanunk Petivel, jó logopédusok lennénk, egy hete bőszen gyakoroljuk a rrrrrrrrrr betűt, és egyre jobban megy.
12. Amikor egy nehéz nap után az alvás egyszerűen kitörli a rossz emlékeket, és másnap mintha semmi sem történt volna...
13. Amikor rájövök, hogy már kétszer megetettem mindkét gyereket, én viszont még semmit sem ettem reggeltől.
14. Amikor senki sem szól meg, mert mesét nézek.
15. Amikor elmegyünk wellneszbe, és egy anyaságról szóló könyvet viszek magammal, és mindjárt a bevezetőnél elszorul a torkom, hogy mennyire hiányoznak a gyerekek.
16. Amikor megengedem a gyerkőcnek, hogy kifestőzzön az én felnőtt kifestőmbe az én felnőtt filcceimmel és ceruzáimmal, és csak egy kicsit tolom le, mert már megint benyomta a filc hegyét.
17. Amikor elönt a büszkeség, mert olyan szavakkal dobálózik, mint az "asztrofizikus", és még tudja is, hogy mit jelent.
18. Amikor újra lehet élni a karácsonyi várakozást.
19. Amikor négy év után rájövök, hogy attól még nem hal éhen egy gyerek, mert épp muffin-napot tart, és semmi mást nem hajlandó megenni.
20. Amikor minden másnap tejbegrízt főzök, de nem bánom, mert visszaemlékezek dédi isteni folyós és dédapám "nokedlis darakásájára", amit szintén képes voltam napi szinten enni.
21. ❤❤❤Anya, szeretlek!❤❤❤

Holnap lesz ötven hónapja, hogy szülők vagyunk!
(folyt.köv.)

Helló február!

Január sohasem tartozott a kedvenc hónapjaim közé. Sőőőt... A több hetes karácsonyi várakozás, az ünnepek után ez a hónap mindig annyira lassan vánszorgott, hogy alig bírtam ki a végét. Főleg miután leesett az első hó, kiszánkóztuk magunkat, megépítettük az éves hóemberpenzumot, majd el is olvadt a hó és minden latyakos lett, erősen vágyódni kezdtem a tavasz, a meleg után. Most viszont valahogy másképp van, bár gyorsan nem, de csak eltelt ez a hónap különösebb depi nélkül.



Egyébként nem is emlékszem, mi minden történt januárban... Ahogy olvastam Anita sógornőm januári összegzését, kicsit elgondolkodtam az életemen. Valahogy hozzá képest uncsinak tűnik az egész hónapom... Szinte semmit sem csinálok (és estére mégis fáradtan dőlök az ágyba...). Persze mindig van valami, amit meg kell csinálni, a gyerekek szükségleteit kielégíteni, terelgetni, tanítgatni őket, háztartás, miegymás, de valami hiányzik. Még nem tudom mi, de kiderítem hamarosan:)

Január elején végre sikerült a pozsonyi lakás eladását is végigvinni, most már csak a posta köt oda (szegény Peti hetente jár megnézni a postaládát, és most tudatosult bennem, milyen messze is laktunk Peti munkahelyétől:). Elintéztük a villany, gáz átírását, valamint a lakbéren idegeskedtem egy kicsit, mert mint kiderült, két éven keresztül fogják elszámolni a lakbért (víz, közös költség, stb.), így csak 2018 májusában szabadulunk meg teljesen a lakástól. Bár adót is csak jövő év elején fogunk belőle fizetni... Közben a házban lassan, de biztosan haladunk, az alsó szint már majdnem kész, már csak a nappaliban a lépcső alatti részt kell rendbe raknom, és a konyhában van még pár doboz, ami kipakolásra vár. Jó érzés, hogy az elkészült helyiségekben nincs egy dolog sem, ami nem oda való, vagy számunkra felesleges. Sok van még hátra, de most hétvégén megrendeljük a gardróbba a szekrényeket, és ha összeraktuk, szerintem sok zsák és doboz fog felszabadulni. Ezen kívül nem sok mindennel haladtam, valahogy nem érzem még a késztetést, hogy nekifogjak a papírmunkának, míg nincs Szencen az állandó lakhelyünk (ami csak kolaudáció után lesz, aminek a feltétele a villámhárító, amit ilyen hidegben senki sem akar megcsinálni...)

A hónap közepén megjutalmaztuk magunkat egy kis wellnesszel (karácsonyra kaptuk Peti szüleitől és egymástól). Most valahogy nem akaródzott Petinek messzire autózni, csütörtökön elvittük Lévára a gyerekeket, és onnan úgy másfél óra autózás után megérkeztünk Masarykov dvor-ba. Egész hétvégét a wellnesszben töltöttük, alig mentünk ki. Késő estig fürödtünk, szaunáztunk, szombaton úgy aludtam, mint a bunda. Most még Peti kezét sem simogattam, mint az első hétvégénken, amit Panni nélkül töltöttünk. Jó volt kicsit feltöltődni, bár a következő hétvégén már úgy éreztük, mintha évek óta nem voltunk volna pihenni:)

Voltunk moziban is, eredetileg a Star Wars új epizódját szerettük volna megnézni (a hónap elején be is daráltuk az első három részt, hogy nagyjából újra képben legyek), de azon a hétvégén már csak délután adták, és mi nem szeretünk úgy elmenni moziba, hogy mindkét gyerek altatása az anyu dolga legyen. Bár inkább horgolni szerettem volna, Peti rábeszélt egy romantikus vígjátékra, csodálkoztam is, hogy ő ilyet akar nézni, mert amúgy tévében nem nagyon néz velem ilyeneket... Megérte, rég nevettem annyit, mint ezen a filmen, szinte sírtam a röhögéstől. A film egyébként a Miért pont ő volt, kicsit obszcén, de nagyon vicces, mindenképpen újranézős, ha majd kijön DVD-n. Még mindig elmosolyodok, ha a tetovált, kócos, lógó pólós James Francora gondolok, akit azért ennél komolyabb filmben ismertem meg régebben...

Korcsolyázni is voltunk, a házunktól pár méterre van egy kis mocsár, az összes szomszéd gyerek ott hokizott. Voltunk az én unokatestvéreimmel is a radványi tavon, Panni kapott korcsolyát, amit tavasszal görkorivá alakíthatunk (és nem mellesleg az első olyan dolog, ami később Kispetinek is jó lesz, mert végre nem rózsaszín...).

Ebben a hónapban nagyon beszippantott a baba horgolása (babagyártást akartam írni, de félek, valaki rosszul értelmezné a dolgot:). Hajnival nagyon sokat konzultáltunk ebben a témában, ajánlgattuk egymásnak az aliexpresses linkeket. Egy egész héten keresztül járt a postásnéni és a futár a szebbnél szebb fonalakkal, valamikor februárban pedig jönnie kell az aliexpresses rendelésemnek is. Egy babánál nem szeretnék megállni, épp ma találtam egy linket, amin szebbnél szebb outfitekben vannak ezek a varrott babák, amit Hajni is készített. Rengeteg tervem van kreatív téren erre az évre, remélem sokat meg is valósítok közülük.

Január végén megünnepeltük Kispeti első szülinapját, szerintem szuper lett a buli, jól el is fért mindenki, szeretném ezeket az ünnepléseket rendszeresen megtartani, amíg lehet.

Petitől pedig megkaptam Kristína Farkašová új könyvét, a Stále som mama-t, az első részét tavaly a kórházban olvastam, és most is ugyanazt kaptam tőle, amit vártam, mosolygós, kedves könyvecske, az olvasásától valahogy mindig jobban szeretem a gyerekeimet:)

Ennyi volt január, jöjjön akkor február...

Februárban megtartjuk a házavatót, addig a felső szintet is úgy-ahogy rendbe szeretném rakni. Muszáj lesz végre átíratni mindenhol legalább a postacímünket, hogy ne kelljen a lakásra járni a postáért, valamint dokit, nőgyógyászt szerezni még magunknak, hogy a kártyákat is elhozhassuk. Be szeretném fejezni a babát, bár az még attól függ, mikor jön meg a haj Kínából, valamint anyuhoz is elmennék pár napra, hogy megvarrjuk a ruháját, mert igazság szerint még tavalyelőtt decemberben begabalyodott egy fonal a varrógépem nemtudommijébe, és nem tudom onnan kivarázsolni. Hát igen, a varrás még mindig nem az erősségem... Gondolom még az adóbevallásos szezon is elkezdődik már február végén. És talán ennyi is lenne. Ez sem lesz a legizgalmasabb hónap, de utána már jön a tavaaasz!!!
 
christine blogja Blog Design by Ipietoon