Karácsony - régen és most

Soleil hívott meg erre a játékra, és bár egy kicsit megkésve, de én is megírom a mi verziónkat. Bár látom, ő sem írt még, szóval annyira nem késik a dolog:)

Nem emlékszem, mikor történt, hogy rájöttem, már nem a Jézuska hozza az ajándékokat. Gondolom azért nem volt nagy sokk, ha nem hagyott bennem semmi nyomot:) A régi karácsonyokból arra emlékszem, hogy hárman törtük a fejünket az apu ajándékán, és végül mindig az anyu vette meg az utolsó napokban, ami aztán napokig állt a fa alatt becsomagolva.
Mi 23-án este szoktuk feldíszíteni a fát, és másnap reggel már a fa alatt vártak az ajándékok. Bátyámmal mindig hajnalban szoktunk kelni, hogy kilessük, mit kaptunk, aztán visszafeküdtünk aludni. Ja igen, sokszor előre kutattunk az ajándékok után... A legszebb az volt, amikor bátyám éjjel kiment a nappaliba, és azzal jött vissza, hogy biciklit kaptam. Nem hittem el neki, de azt álmodtam utána, hogy egy fekete mountain bike-ot kapok, aminek Scooter a neve. Akkor olyan sármosnak tűnt az a szőke pasi:) Reggel kimentem és tényleg ott állt a bicaj, csak bordó volt. Pár év múlva sajnos ellopták...
Mindig egy rakás karácsonyi film ment a tvben, amiből rendszerint szinte semmit sem láttam, mert délután a mamámékhoz voltunk hivatalosak, ahol természetesen hal és hagymáskrumpli volt a menü. Azután karácsonyi mise, amin alapsulis koromban gyakran fel is léptem (általában szavaltam vagy énekeltem), és a miséről keresztszüleimhez vettük az irányt. Ők később átépítették a mamáék házát és hozzá költöztek, így egy látogatási cél kimaradt. Aztán szép lassan elmaradt a karácsonyi mise is...
Karácsony első ill. második ünnepén egyik nap a másik nagyszüleimhez mentünk, ahol hatalmas a család. (az egészből csak nagy ricsajra, cigifüstre és sok sütire emlékszem), másik nap Éva-napot tartottunk. Szóval nekem a karácsony ajándékbegyűjtésről, látogatásokról, sok főzésről és mosogatásról szólt....

A MOST címszó erre az utolsó karácsonyunkra utalódik, hiszen először karácsonyoztunk az új házban, pár kilométerre az egyik családi központtól. Ráadásul most jóval hosszabb is volt a szünet, pár nap szabit is kivettem és végre tanulnom sem kellett a vizsgákra (bár ez már a második olyan év). Tavaly bontogattuk először a szárnyainkat sütés terén, ebben az évben már hat fajta sütit sütöttünk, mellé egy csomó kaját megfőztünk. Apu ajándékán már sógornőjelöltem és párom is gondolkodott - eredmény ugyanaz: anyu üzletben, ajándék a fa alatt - talán még ma is - kicsomagolatlanul.
Fa ugyanúgy 23-án este díszítve, de ajándékok már csak másnap délután átadva - úgyis tudta mindenki, mit kap. Első nap páratlanul, másnap Peti jött hozzánk, harmadnap én mentem hozzájuk. 130 km-re lakunk egymástól.
Szenteste otthon voltunk és elegünk volt a sok sütiből, amit sütöttünk, még csak meg sem kóstoltuk őket. Este átmentünk a mamához, akit a nagy család meglepett egy biciklivel - szét akarta daraboltatni velünk, mert ő senkinek nem tudott ajándékot venni. Nekem a lámpára fáj a fogam, más a féket akarja hazavinni. Végül sikerült rábeszélnünk őt, hogy jó lesz vele kijárni a temetőbe. Végülis a régi biciklijére rajta kívül senki sem mer (és nem is tud) ráülni...
Másnap sütés-főzés, látogatók, Éva-nap. Este csak úgy átpofátlankodtunk a nagybátyámékhoz, ha már a közelben lakunk, megnézzük mit kaptak ajándékba:) Az egyik unokahúgom kapott Twister-t, azzal játszottunk órákat. Nagybátyám végül bevallotta, hogy egy csomót csalt, és az alapján léptetett minket, hogyan tudnánk a legjobban kicsavarodni:) Ezáltal másnap jó kis izomlázunk volt. Még apu is játszott egy kört, pedig ő már évek óta nem tud kiegyenesedni.
Harmadnap aztán Léva, tunyulás egészen vasárnapig.

Jó volt ez az év. Kicsit más, mint a többi, de már nem volt annyi ide-oda látogatás, és azért már láttam pár karácsonyi filmet is:)))

Jövőre remélem a saját lakásunkban is karácsonyozhatunk már:)


Butterfly & Clematis keretezve

Olyan sok mondanivalóm van, hogy szerintem sohasem fogom magamat behozni. Valószínűleg most is csak ezt az egy bejegyzést írom, mert még dolgozom...

Szóval elkészült a Butterfly keretezése, még éppen időben karácsony előtt, de eddig nem akartam megmutatni. Szerintem nagyon jó munkát végeztek a keretezők, és úgy gondolom, hogy én is színben illő paszpartut és keretet választottam, úgyhogy a keretezőt megtartom:) Csak egy bibi van a képpel, amikor a mamám a kezébe fogta, akkor láttam meg a hátulján, hogy az akasztót fordítva tették rá, és így fejjel lefelé van a kép... Jócskán elkámpicsorodtam, de mindenki azt mondja, hogy így is jó, de nekem nem tetszik, mert tudom, hogy a képnek fordítva kell lennie és kész! Úgyhogy először akasztócsere lesz.

Ilyen igaziból:


És ilyen lenne megfordítva:


A képet egyébként anyu kapta karácsonyra. De egyszer nekem is kell!!!! Egyelőre aratom a rokonság körében a dícséreteket, remélem megrendelést nem kapok:)

Boldog Karácsonyt!


Minden kedves ismerős és ismeretlen olvasómnak és családjának békés, boldog, szeretetben gazdag karácsonyi ünnepeket kívánok!

Szellemes karácsonyt!
Elemes zseblámpát, világító matracot, bort, búzát, békességet, porszívót meg turmixgépet, tűlevelű lóherét és Békés Boldog Szentestét!!!

Hógolyó


Belinda olyannyira eltalált egy hógolyóval, hogy ma egész nap szakadt itt Pozsony egyik részében (ahol lakom). A reggeli első felkiáltásom nem az volt, hogy jééééééé, milyen szééép, hanem hogy basszus, én ma biztos nem megyek vezetni. Pedig voltam. De az egy másik bejegyzés tartalma. Szóval a hógolyó:

Horoszkópom
Halak. Illik is rám. Nyugodt vagyok és nem izgat semmi. Kivétel az idei év:)


Egyéb esemény azon a napon, amikor születtem:
nemzetközi nőnap volt, azt hiszem még ünnepelték.


Ha nyernék a lottón,
már mennék is lakásnézőben Pozsonyban, lehetőleg valahol az Óvárosban vennék lakást, mégegy kocsit, és egy évig nem dolgoznék sehol, hogy élvezzem a szabadságot. Azt hiszem, egy hétig sikerülne is, aztán elkezdenék unatkozni.


Rossz szokásom
több is van, a mostani ami vissza is üt, az, hogy halogatok dolgokat, és aztán hirtelen egyszerre jön elő minden, amit el kell végeznem.


Web-böngésző/kereső:
Mozilla/Google


Koffein:
csakis tein minden mennyiségben, a kávétól rosszul vagyok.


Színeim ruhában
a kék, fekete és fehér


Most ez van rajtam:
barna nadrág (terhesen is jó lesz rám, mindig húzogatom:), NGC-s fekete póló és jó vastag zokni


Legutóbbi könyv, amit olvastam
Joanne Harris Csokoládéja, csak nem bírok a végére érni, pedig nagyon jó. Amit pedig befejeztem, az a P.S.: I Love You volt.


Háziállat
egyelőre nincs, de kutyát szeretnék - persze nem lakásban.


Amit pedig nem szeretnék háziállatnak
az pók, bogár és bármilyen repülő állat.


Amit a legjobban szeretek magamban
: okos vagyok, szép és nem vagyok beképzelt:)


Tíz év múlva ilyenkor így látom magam:
gép előtt roskadva éjszakába nyúlóan FORDÍTOK egy könyvet. Pl. Szabó Magdát németre.


Legutóbbi nagyon jó élményem:
egy jót vezettem ma Pozsonyban, kevés hibával, pedig ez még csak az ötödik vezetésem volt, ráadásul az ezelőttin ki sem mentünk a parkolóból. Ja igen, megtanultam tolatni/parkolni. És visszahoztuk a keretezőtől a Butterfly & Clematist, ami várakozásomon felüli lett:) Majd mutitom.


Hógolyó repül tovább, és eltalálja
Bucillát. Hátha náluk is havazni fog:)


Újabb finish:)


Még éppen időben elkészült a becsavarodott kardigánom is. Képet csak holnap mutatok, még be kell szereznem valahol egy díszcsatot, de valószínűleg gombokkal fogom megoldani a bekapcsolást.

Tegnap tökéletesen elment a kedvem nemcsak a szvettertől, hanem úgy a kötéstől általában. Eldöntöttem, hogy csak kis használati tárgyakat vagy dolgokat, pl. sálakat, sapkákat fogok kötni, mert a pulcsi nem az én stílusom. Valahogy mindig olyan fonalat választok, amire aztán nem illik teljesen a leírás, és a pulcsi vagy nagy, vagy kicsi és szűk lesz (nagyrészt második). Aztán ma amikor rávarrtam a szvetterre a csavart szélét, már kezdett tetszeni. Ha pedig egy szűk sötét felsővel venném fel, ahogy a buliban is terveztem, szerintem még jobb lenne. Persze most már a színével sem vagyok megelégedve... Ez már a második pulcsi, amelyik az elkészítés után nem nagyon tetszik... Nade meglátom holnap, mi lesz belőle:)

Persze aztán ma úgy döntöttem, mégis kötök más pulcsit is:))) De most egy kicsit hímezgetni fogok.

Aztán a munkától is elment a kedvem. Még el sem kezdődtek a zárások, és máris annyi a munkám, mint még soha ezelőtt. Mindenki egyszerre akar tőlem eredményeket, eredménybecslést, ilyen táblázatot, olyan táblázatot. Azt sem tudom, hol áll a fejem, de csinálni kell, csinálni, csinálni. És olyan rosszul esik, hogy amikor már annyira fáradt vagyok, hogy szinte bőgni tudnék, azt látom, hogy a kolleganőm már megint internetezik... Nem tudom, hogy élem túl ezt a hetet, azt sem, hogy megyek-e egyáltalán szabira az ünnepek előtt illetve között, de még az is lehet, hogy hétvégézni is fogok a munkában. Hisz jövő héten kétszer van vezetésem is, iskolázások is vannak (januártól eurózunk, ezért új program is kell). Fárasztó. Kimerítő és kiábrándító... Mikor lesz már március 31...

És akkor még a pénteki bulira sincs egy göncöm sem. Egyetlen alkalmi cipőm otthon, 70 km-re, és haza már nem tervezünk menni. Karácsonyi vásárba még be sem dugtam az orrom, pedig majdnem minden nap elmegyek a környéken. Fodrászhoz sem jelentkeztem be, és még pár ajándék is hiányzik. Szóval boldog karácsonyt nekem...

A Row of Love - Maca Maci

Hétvégén próbáltam összevarrni a becsavarodott kardigánomat, de hamar abbahagytam, nem a kedvencem a dolgok befejezése... Kivéve ebben a hónapban, egészen büszke vagyok magamra, mennyi mindennel végeztem. A szvetter is kész lesz még a héten, mert pénteken azt szeretném felvenni a karácsonyi buli még tánc és kimelegedés előtti részére:)

A szvetter helyett/mellett A Row of Love macikat hímezgettem, el is készültem Macamacival és Papamaci egyik mancsával. Nekiálltam a háttér hímzésének is, mert tudom, hogy emiatt fog majd állni a kész kép:)

A második, vaku nélkül készített kép kicsit narancsosabb árnyalatú és elmosódott, de talán élethűebbek a színek...


Finiiito - Butterfly & Clematis

Cirka 3 napon keresztül kontúroztam, de végre ma ezt is befejeztem:) Anyunak szeretném ajándékozni karácsonyra, remélem mostanában nem olvassa a blogomat. Ha meg olvassa is, úgyis tud már a képről. Csak arról nem, hogy karácsonyi ajándék lesz. Ha egyáltalán még győzöm bekereteztetni. Vagyis én győzöm elvinni, csak kérdés, hogy megcsinálják-e még. De szerintem igen.

Úgy belejöttem a minap a kontúrozásba a Popcorn macinál, hogy azt hittem, ezt is élvezni fogom. De nem. Mivel minél többet kontúroztam, annál jobban észrevettem, hogy nem is látszik az meg a képen. Azért a virágoknál egy kicsit észrevehető. A végeredmény azért még nagyon tetszik... Csak meg kell még nézni természetes fénynél, hátha úgy jobban mutat.

Remélem a mosásnál-vasalásnál nem rontok el semmit, és nem lesz belőle egy nagy paca...


Második olvasatra rájöttem, hogy belőlem nem lesz író (sem). (Igyekszem magamnak más munkát keresni, mert egyre jobban utálom a könyvelést)...... Sajna nem értek semmihez sem.

 
christine blogja Blog Design by Ipietoon