Az elmúlt egyharmad év margójára - EZ TÖRTÉNT

Akkor folytatnám az elmúlt 4-5 hónap összefoglalását, csapjunk is a lecsóba:) Sajnos a képek elég foghíjasak, ez az összes, amit sikerült előhúznom a beszélgetésekből.

Áprilist azzal kezdtük, hogy a gyerekekkel elmentünk egy ingyenes Smejko és Tanculienka koncertre. Sokan voltak, de időben leültünk, így volt helyünk, csak az volt a gond, hogy mire elkezdődött az előadás, a legtöbb gyerek már ingerült, fáradt volt, így a feléig bírtuk, aztán szépen kivonultunk. A képen Smejko, a Piroska és farkas dalukat énekelték épp (egyébként sokáig azon gondolkodtunk, vajon Smejko és Tanculienka egy pár-e, de a nyáron összeházasodtak, így ez a nagy kérdés is megoldódott:)


A hónap közepén aztán Lévára mentünk. Peti apukája 60. szülinapját ünnepelte, egy közös ebédre voltunk hivatalosak. Egészen addig sikerült eltitkolnunk az ajándékot, amit sógorékkal együtt vettünk neki - a következő hétvégén Krakkóba utaztunk, 6 felnőtt és 2 gyerek. Krakkó mindig is Oci szive csücske volt, mindig azt mondogatta, hogy egyszer el kell mennünk oda. Kivételesen hideg volt az a hétvége, örülök, hogy mindenre gondoltam, a gyerekek pl. télikabátban és csizmában voltak egész kirándulás alatt. Már Szlovákiában havasak voltak a hegycsúcsok, de a szlovák-lengyel határon Panni már hóembert épített... Ahogy átértünk a határon, egy más világ fogadott minket. Egy érdekes világ. Minden rendszer nélkül kiépített utcák, a házak elszórva, kerítés nélkül. Egyébként minden ház ugyanolyan egyenlő szárú háromszög-oldalú volt. Érdekes volt, de a hóban és szürkeségben az egész olyan szegényesnek tűnt... Sajnos a legtöbb kép erről a kirándulásról is elveszett. De azt kell mondjam, a gyerekek élvezték a legjobban az egészet. Szombat délelőtt megnéztük a Wawel várat, ami a Visztula folyó partján épült. Később a sétálóutcán jártunk, benéztünk a Péter-Pál templomba, majd a Főtéren a hatalmas Posztócsarnokot és a Mária-templomot néztük meg. A Posztócsarnok előtt a gyerekek kibolondozhatták magukat, két srác hatalmas buborékokat fújt, és a galambok között is jó móka volt futkározni.


Április közepén...

Wawel


Posztócsarnok

Május végén végre elérkezett a várva-várt gyereknap. Panni már hónapokkal azelőtt be volt zsongva:) Idén új helyen rendezték meg, Somorján épült egy hatalmas sportközpont uszodával és akkora játszótérrel, amekkorát még életemben nem láttam. Volt ott kalózhajó csúszdákkal, egy csomó mászóka, hinta, további csúszdák, homokozó, vizimalom, fa-labirintus... hihetetlen volt. Nem maradhatott ki persze a habparty és az arcfestés sem. Finomakat ettünk-ittunk, égtünk a napon. Még fürödni is lehetett a wellneszben, sőt úszótanfolyam is volt a gyerkőcöknek, de az már nem fért bele a rengeteg programba.




Június elején apu családja rendezett egy családi gulyáspartit. Voltunk vagy 30-40-en. Ez is pozitív élmény volt számomra, akkor tartottam először a kezemben Bianka unokahúgomat, és sógornőmmel is jól elbeszélgettünk.


Valahogy a fotó másik felét nem kaptuk meg...
A hónap közepén pedig Anita és Tamás (sógorék) hívtak meg az eperjesi fesztiválra, ami mi más lehetett, mint eperfesztivál:) Finomakat ettünk-ittunk, persze mindenben az eper dominált. Voltak gyerekprogramok, Panni kipróbálta az íjászatot is, és ült egy igazi retro csajos motoron:)





Aztán valahogy egy csomó idő kimaradt:) A gyerekek voltak Léván egy hétig, aztán... nemtudom. A következő emlékem a selmeci buli volt július közepén, amit minden évben megtartanak Peti rokonai, immár második éve egy új helyen, ahova az egyre gyarapodó család elfér. Ismét szuper volt az egész, jókat ettünk, társasoztunk, Robi gitározott, mi énekeltünk, tollasoztunk, gyerekek csúszdáztak, hintáztak, trambulinoztak, jól éreztük magunkat.


Csigaovi



Egy héttel később megünnepeltük Anita sógornőm 30. szülinapját is:)


Aztán elérkezett augusztus. Egy hetet anyunál nyaraltunk, pár napot Panni unokatestvére, Emma is ott töltött. Majd 5-én a névnapomon, amikor délután esküvőre voltunk hivatalosak, félreléptem a lépcsőn... Egy hónap kényszerpihenő gipsszel a lábamon. Csak egy kis repedés, de a gipsz, a mankók, a semmittevés, az ügyetlenkedés és minden kellemetlenség, ami ezzel jár már kezd az idegeimre menni. 2 hetet voltunk Balonyon, pár napot Léván - itt már elfogott a honvágy, így én hazajöttem. Egész nap horgolok, már az is kezd az idegeimre menni... Szerdán megyek vissza Lévára a gyerekekhez, hétvégéig ott leszünk, aztán gondolom még egy hét Balony. És akkor remélem már a gipszet is leveszik a lábamról. De azért a lagzi jó volt:) Panni 3 vagy 4 hosszú kört végigtáncolt apucival és nagyival, mindkettőjüket jól megizzasztotta, majd fél 11 körül mint akinél elvágták a drótot, leállt, lelassult és bealudt:) Én meg csak üldögéltem és üldögéltem és eszegettem és iszogattam...


Bianka és Peti anyuval


Azóta van rendes gipszem is szivecskékkel meg autogrammokkal:)

Babák, babák, babák

Először 2 bejegyzésben akartam megmutatni a két babát, de aztán belegondoltam, minek? Én sem igazán törődöm már a bloggal, nem is nagyon olvasnak, végülis már csak arra használom ezt a felületet, hogy később a címszavakból visszaemlékezzek, mi is történt régebben. Még nem tudom, mi lesz a blog sorsa, meglátjuk. De most azért megmutatom az elmúlt két havi munkámat.

Júniusban egy újabb Fíhán dolgoztam, immár a harmadikon, ebből ez volt a második, amit nagyjából saját minta alapján készítettem (vagyis inkább összeraktam 3 másik mintából, plusz hozzáadtam valamit fejből, azért ezt talán nem nevezném saját mintának). Egy kicsit megint finomítottam rajta, a múltkori Fíha sapkája elég nagy lett, így most minden egyes raszta sapka részét egy pálcával vékonyabbra horgoltam, és most már tökéletesen illett a fejére. Újra elcsodálkoztam azon, hogy bár ha már meghorgoltam minden részét, mégis mennyi részletet kell még kidolgozni, mire kész a baba.


Júliusban a gyerekek másodunokatestvérének, Lénának a hatodik szülinapjára készítettem egy babát, Panni babája mintájára. Panni örült neki, hogy Lénának is lesz hasonló, és még a szoknyájuk is ugyanabból az anyagból készül. Most kék-rózsaszín kombinációt készítettem, szerintem nem lett rossz. A haja barna és egyenes, mint Lénának, a ruháját most egy rétegűre varrta anyu. A sálján és a zokniján finomítottam Panni babájához képest. A harisnyakötőtűvel való munka az előző babánál nem jött be, ezért most reliéf-pálcákkal horgoltam a zoknit, valamint a sál is horgolva készült.



Közben Panni arcot rajzolt a saját babájának... és ha már úgyis javítani kellett, hát levettem a fejét (a babának persze), kapott egy kis extra tömést, mert már eléggé megviselt (és nyakli) volt, valamint egy új sálat. És ennyi, egy időre kibabáztam magam:)



Horgolt Bigli Migli babák

Aki használja a facebook messengert, gondolom ismweri ezeket az emberkéket:


Elkészítésükkel megintcsak Peti unokatestvére bízott meg, aki egyébként rendkívül motiválólag hat rám, ugyanis most a horgolt puffok felé kacsintgat:)
A fiú már májusban elkészült, a lány június közepén találkozhatott szerelmével. Kb. 8 centisek, igazán könnyű, pár órás munka az egész. A szokásos Jeans fonallal készült, 2,5-es horgolótűvel.


Az ingyenes mintát magyarul illetve angolul itt találjátok, van nagyobb verziójuk is.

Az elmúlt egyharmad év margójára - A HÁZ

Bizony, 4 hónap telt el azóta, hogy írtam volna összefoglalót a blogra. Pedig történtek dolgok... Persze épp mikor arra gondoltam, hogy most már aztán leülök és megírom, mi minden történt, tönkrement a telefonom... Így elvesztek a képek, elveszett az ihlet, nagyjából az emlékeim is. Hihetetlen, mennyire tudunk függeni egy kis kütyütől... Na mindegy, akkor jöjjön egy kis összefoglaló arról, amire még emlékszem:) Mivel sok minden volt, több bejegyzésben írom majd meg.

A villámhárító után legelőször a hátsó kerítést csinálták meg. Nem mondanám, hogy száz százalékig meg lennénk elégedve a végeredménnyel... Még csak meg sem próbálták alul vagy felül nagyjából egy szintre hozni a másik két szomszéd kerítésével, és alul is lyukak vannak, egy kisebb kutya simán átfúrja magát. Emiatt a talajt is magasabbra kell majd hátul hoznunk, ide később tuják kerülnek majd, vagy lépcsővel, vagy lejtővel kell majd egy szintbe hoznunk a telek többi részével. Peti szerzett permetet a gyökerekre, de őszintén szólva sz.rt sem használt, így csákánnyal, ásóval és kapával felszerelkezve tölti a délutánokat, és bőszen irtja a gyökereket (mert egyébként mindig újra hajtanak...).


Márciusban vagy áprilisban végre a régi tulajtól is ki tudtuk csikarni a pénzt, amivel a villámhárítóért és az egyik hátsó szomszéd kerítéséért tartozott. Ezt nagy sikernek könyveltük el, és nagyon remélem, hogy soha többet nem kell már beszélnünk vele.

A következő programpont a kolaudáció volt. A villámhárító már nem lehetett akadály, most azt találták ki, hogy parkolónak is kell lennie legalább két autóhoz (mivel benne van a tervrajzban). Húúú, ez is elég stresszes volt, mert sehogysem tetszett a kolaudációt intéző pasasnak (pedig a szomszéd garázsába lehetetlen beparkolni, kb. fél méterrel magasabban van a garázs a talajszinttől, és a parkolóhelyen is csak pár kavics van kiszórva, mégis kolaudálták...) Végül markolót hívtunk, ami kikotorta a ház melletti járdának és parkolónak való földet, végül beszórta tört kővel, le is döngölte a földbe, hogy egyenes legyen, ne álljanak ki a kövek és rá lehessen állni autóval. Egészen a szomszéd kerítésig lesz térkövezve, így ha a járdára is áll, 4 autó kényelmesen elfér (ha buli van:). Egyébként a ház körüli "építenivalókat" már szépen letisztáztuk egymás közt, a hátsó teraszt és a bejáratot is megnagyobbítjuk majd, a ház körül elöl és a parkoló mellett járda fut majd, hátul és a másik oldalon pedig kavicsot rakunk majd. Tovább még nem jutottunk, az udvar kinézete egyelőre teljesen bizonytalan, nem akarunk semmit sem elkapkodni és kicsinyenként összerakni, mert úgy csak őskáosz lenne az egészből. 



Végül csak összejött a parkoló, és június végén kolaudálták a házat:) Ezután persze hiányzott még egy papír ahhoz, hogy házszámot kapjunk, pontosabban két lapból álló szösszenet, amin a bejárati ajtó pontos koordinátáit adják meg, amit bár a telefonhívás másnapján megcsinált a geodéta, cserében elvitt egy rakás pénzt azért a két oldalért (amiből egy a fejléc...)... Éééés, íme, megkaptuk a nagy házszámot, amit ha jól emlékszem, ki sem kell rakni a ház falára, a rendes hászszámot pedig magunknak kell bebiztosítanunk. Ami a 17-es lesz. Még egy kis probléma ezzel is akad, ugyanis a szomszéd házban lakók (ami egyébként a 19-es a kataszter szerint) rosszul számolták kolaudációkor a házakat, így 17-est raktak ki a ház falára, és mivel azt az egy számot nem akarták kicserélni, hozzábiggyesztettek egy A-t, így 17A lett... ami szerintem nem törvényszerű, és ha újra oda viszi ki a (az egyébként helyettesítő) postás a levelünket, csomagunkat, akkor biztosan lépni fogunk, mert ez így nem mehet évekig... A házszám majd a tulajdonlevélbe írás után kerülhet a ház falára.


Akkor most menjünk a kataszterre (tulajdonlevél). 60 nap!!! 60 nap, hogy beírják, ez már nem építkezés, hanem családi ház!!! Ebből harminc már kb letelt, így nyár végére remélhetőleg már szenci lakosok leszünk, és még csak azután jön a második forduló, mindenféle hivatalban, iratban, szerződésben átírni a címünket...

A gyerekeknek készítettünk még játszóteret, nagyszülőktől kaptak homokozót, Peti pedig hintát vett nekik, most már napközben bármikor kiszaladhatunk játszani egyet.




Leszüreteltük az eper- és málnatermést, ami még az előző bérlőkről maradt ránk, jövőre ezek sem lesznek már, a konyhakertet máshová fogjuk költöztetni egyszer. Finom volt:)

Ennél több volt, ez csak az első termés:)



Óóó, és kaptam még mosogatógépet:) (épp ma lett beszerelve, mert a csap tönkrement, csöpögött. Még csak ki sem próbálhatom, mennyire segít nekem, mert épp Balonyon vagyunk ezen a héten:) Más újdonság a házon belül szerintem nem volt...

Fúúú, mennyi minden... pedig mintha semmi sem változott volna:) Most így állunk. Állunk, mert alaposan át kell gondolni, mi legyen a következő lépés, mi az, amit megcsinálhatunk, de nem hoz magával újabb mindenképpen elintéznivaló dolgot, ami pénzügyileg talajra tesz minket. Pl. a parkoló térkövezését nem fejezhetjük be addig, míg nem simítjuk el hátul a talajt (hogy a térköveken ne kelljen földdel megrakott teherautónak átmennie), a talajt nem tudjuk elsimítani addig, míg meg nem oldjuk az esővíz elvezetését, a bejárat és a terasz betonozását, a kerítés pedig egyszerűen drága. Még másfél év az anyasági végéig... Addig valószínűleg megcsináljuk a vízelvezetést, valamint szúnyoghálókat szeretnék felszereltetni legalább a legfontosabb ablakokra és a teraszajtóra, valamint függönyöket az alsó szintre.

Akkor folyt.köv. azzal, mi történt az elmúlt egyharmad évben, remélem nem egy hónap múlva...

Egy újabb cserebere

Jó rég írtam már... De valahogy se kedvem, se időm nem volt mostanában esténként. Elég sokára alszik el Panni, és Peti is kezdi átvenni ezt a nem éppen jó szokást, általában fél 10-ig tekereg az ágyban, mire végre elalszik. Így van, hogy 2-2,5 órát tart az altatás, ami mindkettőnket lefoglal, mert Panni nem hajlandó Petivel aludni egy szobában. Érdekes lesz ez így... De tegnap azt mondta, 5 éves korától már egyedül fog aludni. Meglátjuk:) Egyébként Peti altatását nem értem, napközben leteszem és elalszik magától szinte mindig ugyanabban az időben, este viszont igényli a "szolgáltatásainkat". Na de a gyerekekről majd később.

Az is nehezítő tényező, hogy múlt héten leejtettem a telefonomat a csempére, és a kijelzője azóta sötét, mint az éjszaka... Eléggé ki voltam tőle, mert 2 év képei váltak kámforrá így a gyerekekről... De szerencsére hangoutson mindig átküldtem Petinek a legjobb képeket, így a nagyja megmenekült. Vicces, hogy épp mostanában gondolkodtam egy fotóalbum készítésén, csak még nem döntöttem el, milyen formában legyen. Most már jobban fogok vigyázni...

Azért nem akarom abbahagyni a blogolást. Néha jó kiírni magamból a gondolatokat, ötletelni meg minden. Ráadásul így a gyerekek elért mérföldkövei is megmaradnak:) Igyekszem kicsit behozni az elmúlt két-három hónapot, hogy mi is történt velünk. Már ha valakit érdekel:)

Most az utolsó munkáimat hoztam el, a horgolásokat végülis mindig igyekeztem megmutatni. Booba horgolása után nagy nehezen belekezdtem a játékok elkészítésébe, amit egy babás-mamás fórumon egyeztem le több anyukával a montessori csoportban. Egyszer már részt vettem egy ilyen cserében kb. 2 évvel ezelőtt, akkor azt mondtam, az lesz az utolsó. Pedig akkor végülis csak nyirkáltam és lamináltam, most azért jóval több munkánk van Petivel benne. Valószínűleg áprilisban úgy gondoltam, hogy meghalok unalmamban, ha nem jelentkezek egy ilyenre, a stresszfaktorom is alacsony lehetett, nem tudom. Gondolom egyszerűen csak átb...ott a fejemben:)

Az első cserebere úgy zajlott, hogy mindenki feltett 4-5 fajta játékot, amit el tudna készíteni, és a legtöbb szavazatot kapó játékból kellett legyártani annyit, amennyien részt vettünk a cserében. Most mindenki választhatott, amit akart, csak ugyanannyi játékot kellett készíteni egy bizonyos anyukának, amennyit mi választottunk tőle. Így én végül 4 fajtát készítettem. Igazság szerint ötöt kellett volna, de egy anyukával leegyeztünk egy Fíhában, ami már készülőben van.

Ezeket készítettem én:

1. Laminált kártyák számokkal - cipőfűzőt kell átfűzni a lyukakon, így fejlődik a finommotorika, és közben a számokat is megjegyzik a gyerkőcök. Ez volt a legegyszerűbb, Peti kinyomtatta, belamináltam, majd lyukakat kellett lyukasztani - némelyiket lyukasztóval a lidliből, amiket pedig nem értünk el, kisollóval... A lapok itt tölthetőek le.


2. Filc tetrisz - hááát, mit mondjak, sokkal egyszerűbb lett volna a dolgom, ha tudnám használni a varrógépemet, amit 3 éve kaptam... Remélem azért tartós lesz. Erre nem vagyok túl büszke...



3. Filc pizza - minden pizzához van sajtszelet, paradicsom, paprika, gomba és olivabogyó, valamint 9 kétoldalú laminált kártya - ezeket Peti készítette. Ezeken a kártyákon rajta van számmal és képecskékkel, miből mennyit kell a pizzára tenni.




4. Foglalkozás-ujjbábok - ezek a személyes kedvenceim, ezek készültek a legtovább is:) Az alap leírást a DoubleTrebleTrinkets ingyenes mintájából vettem, de azt is hozzá kellett igazítani a fonal és a horgolótű vastagságához. Én Maxi, illetve Anchor fonalakat használtam 1,25-ös horgolótűvel. 4 ujjbábban egyeztünk meg személyenként. A leírás egyébként a takarítónőhöz van, így a kiegészítőket - sapkák, táska - magamnak kellett kitalálnom. Kihívás, és jó móka volt:) A hajuktól féltem a legjobban, de mint kiderült, nem is volt olyan nehéz munka. Még a finom részletek hímzésén kéne dolgoznom a közeljövőben, az nem mindig sikerül úgy, ahogy tervezem...






Dobozolás előtt:


Ma megjöttek azok a játékok is, amiket én választottam cserébe, később majd mutatom ezeket is, nagyon szép munka szinte mind, egy kicsit szégyellem is magam, hogy az én munkáim nem lettek olyan jók. Hja, a maximalizmus...
 
christine blogja Blog Design by Ipietoon