Dimensions: Sheltered #3

Mivel a hétvégén meglepi-kirándultunk, nem nagyon volt értelme a hétvége után visszajönni Szencre, így Léván ragadtunk. Több kreatívkodnivalót pakoltam be magamnak, mert Panni mindig a nagyival akar ilyenkor aludni, Peti meg még szerencsére ügyesen elalszik.

Befejeztem ugye a szivárvány-fát, meghorgoltam egy tulipánfejet, amit majd később mutatok, egy fél kiscipőt csak úgy, mert megtetszett, de ami a lényeg, hogy újra hímeztem egy kicsit:) A tigriseket vittem magammal. Utoljára 2016 januárjában mutattam... Szegény kis hímzésnek mostoha élete van nálam, mindig ezt teszem félre, ha közbejön valami kreatív.

A héten azért picit belelendültem, megtaláltam hol járok, azután már elég sokat sikerült beleböknöm.

Panni-száj

Picit takarítottam a telefonomban, kincsekre bukkantam:

Anyuci, innen az ovi tudod milyen messze van? Közel!

Nézegettük az Oriflame katalógust:
- Tudod, melyik körömlakk tetszik a legjobban? Ez meg ez meg ez...
- Mi lesz belőled, modelka?
- Milyen madárka?

A köri nem asztrofizikus, hanem isztrofazekos, és nem koncertre, hanem koscertre megyünk, a fasírt fincsiklandó.

Nagyi, nem akarsz holnap elmenni DM-be, hogy mindenféle szépet vegyél nekem?

Lemegyünk a föld alá? (földszintre)

- Apa, gyere nekem rajzolni szép királylányt. (már a milliomodikat)
- Jó, de már ne királylányt, mert elég volt belőle, inkább valami állatkát.
- Akkor egy szép virágot.
- Az nem is állat.
- Tudoooom, de egy szép virágot kérek.
- Rendben.
- De mellé egy királylányt is.

Apa, eléneklek egy dalt, csak most elfelejtettem, hogyan kezdődik. Ja, már visszafelejtettem.

Részlet egy könyvből, autókázás közben:
Anyuci hasa, amikor Peti még benne volt, először akkora volt, mint egy üveggolyó, aztán mint egy leeresztett lufi, végül mint egy kölyökdinnye.

Alváskor a redőny mindig fel van húzva:
- Nincs sötét, égnek a leonok. (ford.: neonok. De egyébként Seat Leonunk van:)

Apa még nem talált Szencen fodrászt... Néha felborzolja a haját (Songoku). Panni meglátta:
- Hát veled meg mi történt...
- Panni, tetszik neked így apuci?
- Dehogy!




Annyira forró, mintha jéghideg lenne.

Anya, horgolj apucinak egy babát, elviszi a dolgozójába, kiteszi a polcra, és elboldogul.

Panni bágert (markoló) talált a kindertojásban.
- Ilyen báger fog jönni hozzánk ásni, csak kisebb.
- Ennél kisebb??? 
(hát nem logikus???)




- Apa, nem kérsz spagettit?
- De, éhes vagyok.
- Akkor tegyél nekem is!


És most ünnepélyesen megfogadom, hogy el fogom menteni a piszkozatokba is a beszólásait, mert tudom, hogy írtunk többet is a közös hangoutsra, messengerre, de már esélyem sincs őket visszakeresni. Szerintem a legközelebbi aktualizációba tehetnének ctrl+F funkciót is...

Szivárvány-fa

Úgy egy-két hónappal ezelőtt, amikor azon gondolkodtam, merre is haladjak tovább ezzel a horgolós szenvedélyemmel, Peti unokatestvére megkért, hogy horgoljak neki két dolgot. Azonnal igent mondtam, ahogy elküldte a mintákat, mert az egyik a Szivárvány-fa volt Vendula Maderskától, egy cseh hölgytől, akinek munkáit hónapok óta figyelem. Mind színes, tele apró, különleges részletekkel, gombokkal, gyöngyökkel, applikációkkal, mütyürökkel. A kérés az volt, hogy az eredeti képhez minél jobban hasonlítson, a fába "vésett" szívben egy K betű legyen, és a hintát lehagyhatom. Challenge accepted.

Már akartam blogolni a munka folyamatáról is, de napról-napra több apró részlet került fel rá, így inkább a kész műre hagytam a blogot.

A legelején inkább hasonlított egy emberi szívre a belőle kiinduló aortákkal. Az aljába kartonlap és Panni által a lévai játszótéren szedett kavics került. Komolyan vette a feladatát, apró kavicsokat kértem, és azt is hozott:)


Sok részlettől féltem, de aztán minden olajozottan ment. Az első félelmem a szivárványos fakorona volt, mert a színváltásokban nem vagyok túl jó, de végül egész pofásra sikeredett. Aztán a lombok felvarrása... ez is meglett.



Aztán jöttek a részletek. A fizetség a fáért egyébként rengeteg különféle gyöngy volt, így ebből munkálkodtam. A legjobb móka a madáretető összeállítása volt, ez lett a szívem csücske is, nagyon aranyos. Használtam a fizetségül kapott gyöngyökből, Panni fa gyöngyeiből, aliexpresszes rendelésből, tescós fagombból, még bátyám régi nyakláncából is került rá egy. A részletek:


Kata ezt a fát pozitív energia-faként szeretné a munkahelyén kitenni, így igyekeztem minden pozitívumot, optimizmusomat, jó gondolatokat beletenni, remélem csak úgy árad majd belőle az energia;)

 

{Vigyázz! Kész! Posztolj!} - Gyerekkorunk filmjei, meséi



Mi is az a VKP? - A VKP egy kéthetente jelentkező kihívás, amit Szilvi, a Pillecukor blog írója keltett életre. Ebben a kihívásban több blogger egyidőben fogalmazza meg véleményét ugyanarról a témáról.

Rég nem írtam már VKP-s témáról, igaz, nem is volt az utóbbi negyedévben gyakran. De ez a mostani téma nagyon megtetszett, meg amúgy is túl sok az időm (muhahaaaa:). Amúgy nem, nagyon fáradt vagyok, ezért is írok most épp blogot, hogy valami felnőtteset is csináljak ma a főzésen kívül. 

Lássuk is, mik voltak gyerekkorom meséi.

Amikor elolvastam a témát, először 3 mese ill. sorozat jutott csak az eszembe. Utána altatáskor csak úgy jöttek elő a mesék, amiket szerettem nézni. Nem is tudom, mi volt a kedvenc, de akkoriban főleg a magyar mesék mentek, a Magyar népmesék, Süsü, a sárkány, A kockásfülű nyúl, Dörmögő Dömötör. Nem tudom miért, de a Mazsola és Tádé, a Futrinka utca valahogy kimaradt. Gondolom láttam azokat is, de egyáltalán nem emlékszem rájuk. Ezért is pótoljuk őket most hangoskönyv és meseolvasás formájában.

Amit nagyon szerettem, az a Mirr-murr kalandjai volt, amikor Halász Judit mesélt estimesét a kisfiának. Volt aztán egy olyan mese, amiben egy bácsi olvasott fel, és közben fehér filctollal rajzoltak az üvegre. Emlékszik erre valaki? Nem emlékszem már, mi volt a címe. Rémlik, hogy talán Benedek Elek olvashatott fel, de nem vagyok benne biztos. Szerettem még az Égbőlpottyant meséket is, ahol Gryllus Vilmos és Levente Péter költött meséket a gyerekek rajzaiból. Tágas égből andalog, tán te vagy, vagy én vagyok... Megvan?:) Úgy néz ki, nekem jobban ezek az interaktív mesék jöttek be.



Később aztán jöttek a japán mesék. Bátyám a Shongokut és valami focis mesét nézett reggelente, nekem a Sailor Moon volt természetesen a kedvencem:) Később hasonló volt a Totally Spies is.



Emlékszem, hogy később adtak Disney meséket is, egy hosszabb mese, egy rövidebb, és végül egy film. Ez volt minden vasárnap a programunk. Bár a Gumimacikat és az Aladdint nem szerettem, de a többi jó volt. Volt egy nagyon szép film, amire azóta is emlékszem, Rikkancsok (Newsies) volt a címe, az újságárus fiúkról szólt. Azóta is próbálom megszerezni és újra nézni ezt a filmet, de nem találom sajnos:( Lehet ha újra nézném, új megvilágosításba kerülne az egész film, mert most a youtuben láttam utalást Purlitzerre is:)



Aztán jöttek a sorozatok. a legnagyobb kedvenc akkor a Váratlan utazás és Anne a Zöld Oromból volt. Azóta is újra nézem a sorozatokat, akárhányszor adják. Egyszerűen imádom. A Hetty néni karácsonyát is nagyon szeretem. 

És még egy kis romantika pubertás koromból. Emlékszik még valaki az Első csókra és az Édesvölgyi suli szerelmes ikreire?:)


Helló április!

Nagyon gyorsan eltelt a tavasz első hónapja, igazán izgalmas volt szerintem. Bár volt stresszes időszak is, azért mégiscsak a pozitív dolgok voltak fölényben, aminek nagyon örülök, és remélem ez továbbra is így marad.

Nem is tudom, hol kezdjem... Ez az év különleges abban, hogy jóval korábban beköszöntött a tavasz, mint az utolsó években. Emlékszem, egy-két évvel ezelőtt április végén épp hintáztunk Pannival a játszótéren, amikor elkezdett szakadni a hó. Most már március első felében jó idő volt, de érdekes, hogy alig volt átmenet a két évszak között, egyik nap még télikabátban, másnap egy pulcsiban voltunk kint az udvaron. Igen, elég sokat járunk az udvarra, mindkét gyerek élvezi, hogy rohangálhatnak, labdázhatnak. Délutánonként egyelőre az itteni pici (és ősrégi) játszótérre járunk, majd az udvaron várjuk be Apát, akivel még bicajoznak, fociznak a gyerkőcök. Hetente egyszer a városba is besétálunk, végigjárjuk az útba eső játszótereket, elintézzük minden dolgunkat, majd Peti nyakig porosan, fagyitól maszatosan hoz haza minket autóval.








A HÁZ
Az utóbbi két hónapban, mióta nem írtam róla, történt egy s más a ház körül. Már csak nagy vonalakban emlékszem, nem írtam fel sajnos, mi mindent csináltunk mostanában. Vettünk a gardróbba szekrényt az IKEÁból. Egyébként így visszagondolva talán nem is ez volt a legfontosabb vásárolnivaló, mert Peti továbbra is a vendégszobában tartja a ruháit és ott öltözködik reggel, míg Kispeti a szobánkban alszik, és az én ruháim is a nappaliszekrényben vannak még. Így a gardrób most csak gyűjtőhelye azoknak a ruháknak, amik kicsik rám, nem is igazán hordom őket, vagy alkalmiak. Itt tárolom most a gyerekek kinőtt rucijait és a nagyokat is, most épp Panni ruháit szelektálom, utána ezek is elkerülnek a gardróbból. Mire mi beköltözünk a gardróbba, addigra ezek a rucik remélhetőleg már nem lesznek bent.


Egyik hétvégén Peti a szülei és Tamás sógor segítségével kivágta a fákat, amik a hátsó kerítésnél voltak. 20-25 a szomszéd szavai szerint "gyomfa" pár centis átmérővel. Jóval nagyobb lett így a telek:) A gyökereik még a földben vannak, erre keresünk majd valamilyen permetet, ami elrohassza őket, és ki lehet majd ásni. A hátsó drótkerítés már eléggé meggyötört, a szomszéddal Peti megegyezett, hogy vagy csináltatunk drótkerítést önerőből, vagy pedig betonkerítést, aminek az árát megfelezzük. Mi a betonkerítésre szavaztunk, még várjuk rá az árajánlatokat.

A legfontosabb viszont, hogy végre van villámhárítónk! Enélkül ugyanis nem lehet kolaudálni a házat, és elméletileg lakni sem szabadna benne... Két hete kikotorták a ház két oldalán a gödröket, majd múlt héten, épp aznap, amikor a gyerekeket is elvitték a nagyszülők "nyaralni", megcsinálták a villámhárítót. A héten meg is lett rá a revízió, elméletileg jövő héten a kolaudálás dátumát is megtudjuk. Remélem innentől már nem fog sokáig tartani, hogy az állandó lakhelyünket is bejelenthessük már.


Ami pedig számomra a legpozitívabb dolog, hogy végre (egy kivételével) az összes dobozt kipakoltam, és minden dolog a helyére került. Múlt hétvégén tartottuk a házavató bulit, mivel a februári dátumra jól lebetegedtünk mind a négyen... Még csütörtökön, amikor a nagyszülők elvitték a gyerkőcöket, neki is estem Kispeti szobájának. Az volt ám az igazi bordelszoba! Másfél nap alatt kipakoltam, már csak egy doboz maradt ott, amibe a kinőtt rucikat gyűjtöm, aztán az is megy fel a padlásra. Vettünk Kispetinek is egy polcos szekrényt az IKEÁban, ugyanolyat, amilyen Panninak is van a játékaira, de az egyelőre még összerakva ugyan, de fekszik a padlón, Kispeti szeret belebújni, Panni pedig labdákat dobál a kockákba, abban versenyzünk. Egyébként a házavató buli nagyon jól sikerült (szerintem). Szombat délelőtt sógorék korábban jöttek, Tamás segített Petinek betemetni a gödröket, Anita pedig nekem kuktáskodott. Gulyást főztem, sütit sütöttem még. Fél három körül kezdtek szállingózni az emberek. 11-en voltunk, Peti összes unokatestvére az oldalbordákkal. Jókat ettünk, beszélgettünk, még csak nem is játszottunk semmit, pedig volt póker, Scrabble is, de ez most nem hiányzott. Mindenkinek akadt helye is, senki sem panaszkodott, hogy rosszul aludt volna. Kaptunk tőlük egy kerti asztalt két székkel, milyen jó is volt vasárnap, amikor már mindenki elment, de a gyerekek még nem voltak otthon, kiülni a teraszra kávézni/teázni (csak hideg volt már:)...



PETI 
Pár hete Kispeti is elindult. Nem siette el a dolgot, de nem is baj, mert most már szaladhatunk utána:) Nagy terpeszben megy, mint egy buldózer, a küszöbök előtt megáll és óvatosan átlépi. Viszont az nem igazán érdekli, ha magasból lelép valahova, pl. a teraszról anyunál, ami legalább fél méterre van a földtől. Még mindig a lépcsőzés a legérdekesebb tornamutatvány. Nagy kópé lett belőle mostanra. Már kommunikál, hozza a lufit, hogy fújjam fel, valami hasonlót mond, hogy anya, apa, tudja, mire valóak a dolgok, pl. anyunál fogta a nagy öntözőkannát és elcipelte megöntözni a virágokat. Mostanában szereti kiönteni azokat a dobozokat, amiben rengeteg kis dolog van, a legos dobozokat, fakockákat. Persze rakodni még nem szokott maga után:) Most azt a korszakát éli, hogy mindent húz maga után. A játék telefonját, madzagra kötött teherautót. Sajnos a fonalaim sincsenek biztonságban, azokat is kiszedi a fiókokból. Szereti riszálni a fenekét a zenére. Mostanában elég rosszul eszik, és szinte egész nap nyűgös, mert nagyon beindultak a fogai, már 12 van kint, abból két hátsó, és még legalább két helyen van megdagadva az ínye. Csak akkor felejti el a nyűgét, ha játszótéren vagyunk, imád hintázni. Amúgy meg igazi kis méregzsák, ha valami nem tetszik vagy sikerül neki, rúgkapál, kiabál, még bele is kap az arcunkba.



PANNI
Panni most otthon van velünk. Egy hónap múlva lesz a beiratkozás az oviba, remélem nem lesz gond a lakhely miatt. Mostanában ritkábban beszél az oviról, de szerintem hiányzik neki. Bízok benne, hogy nem lesz megint olyan nehéz a beszoktatás. Végre elkezdett enni itthon olyan dolgokat, amiket eddig nem vett volna a szájába, rántottát, fasírtot, sárgaborsófőzeléket, retket, gyerekpástétomot. Kenyeret még mindig nem akar enni, muszáj lesz elkezdenünk saját készítésű péksüteményeket sütni. Szeret a konyhában segíteni, répát pucol, tojást tör, edényt nyal:) szinte minden főzésnél a konyhapulton ül. Hetente egyszer muszáj muffint is sütnünk. Mostanában mindig szoknyát akar felvenni itthon, az összes fiús ruciját kiszelektálta és eltettük Kispetinek. Hatalmas beszólásai vannak, majd összerakom őket és írok egy bejegyzést róla, de mindig csak messengeren vagy hangoutson írtuk, nehéz lesz...



A hónap elején volt a szülinapom is, szuper dolgokat kaptam, szinte egy egész edénykészletet anyutól és Peti szüleitől, Petitől kertes újságelőfizetést, sógoréktól pedig egy szuper saját készítésű ajándékot, egy olyan dobozt, amiből mindig azt a borítékot kell kihúznom, amilyen épp a kedvem (ha rossz napom volt, nehéz a döntés, stb...). Anita írt is róla egy bejegyzést, majd én is fogok, ha már mindegyik borítékot kinyitottam:)

Kézimunkázok is azért, most épp Kispetinek csinálok egy kis repülőgépet, valamint Peti unokatestvére kért tőlem egy Vendulka-féle szivárványos fát, amit mint pozitív energiafaként szeretne kitenni a munkahelyén. Igazi kis színkavalkád van az aktuális horgolásos fonalas dobozomban most.



Ezen kívül még volt pár adóbevallás, végre egy befejezett könyv, amiről szintén írok majd (egyszer...). Mennyi mindenről tudnék még írni... Nehéz elővenni a számítógépet és nekiállni bárminek is este tíz után, de most már megemberelem magam...



És hogy mi vár áprilisban? Nagyon sok minden, de a nagy része még titkos, így nem is lövöm le előre a poént... A blogon várható (remélhetőleg) pár recept, könyvvélemény, kis kreatívkodás Pannival, horgolás, koszorúkészítés, utazás, minimalizmus, szelektálás, kertészkedés, házépítés... Mindenesetre helló április, küldj azért egy kis esőt is, de léééégyszi, ne legyen már hideg...

Magic ball - Wave #2

Ez a kendő is készen van már vagy két hete... (még mindig nem megy a blogírás). Majdnem sikerült időre kész lennem vele, de ha nem jött volna közbe a betegségünk, ami miatt Petivel kettesben töltöttünk pár napot, és az egyik napot szinte csak horgolással töltöttem, biztosan nem készült volna el két hét alatt. A határidő viszont jól jött, mert ha ez nem lett volna, máig sem álltam volna neki a kendőnek.

A technikai dolgokról valahogy mindig elfelejtek írni... ezek Szlovákiában sodort fonalak, a legtöbb fonalas e-shopban megtalálhatóak, de mindenhol más a nevük. Általában 5 színből készítik, megrendelésre is állítanak össze színkombinációkat. 3-4 vékonyka szálból áll össze, és színváltásnál először az egyik szál vált át másik színre (aprócska csomóval, észre sem lehet venni a munkán), majd 2, végül 3. Így 5 szín helyett sokkal több színből áll a munka, és sokkal lágyabb lesz a színátmenet. Több méretben kapható, az első fonal, amit vettem 750 m-es, ezt ajánlják felnőtt kendő készítéséhez.

Én 1500 m-eset nyertem, amiből ezzel az egyszerű mintával szép nagy kendőt készítettem, 165x85 cm a kész mű.Nekem nagyon tetszik, remélem fogom is hordani:) Mindössze 300g-os könnyű kendő lett belőle.





Még annyit a technikáról, hogy 3-as horgolótűvel készítettem, a negyedik színnél már eléggé gubancolódott a fonal, volt, hogy egy egész nap minden szabad percében a fonal szétfejtésén dolgoztam, végül aztán inkább levágtam a gubancos részt... Remélem a 750 m-es fonal nem fog ennyire gubancolódni.

Puffy Angels #3

Mostanában nincs igazán kedvem blogolni, mindig akad más dolgom, ráadásul inkább veszek horgolótűt a kezembe, mint számítógépet. A baba is készen van már két hete, a kendő is elkészült majdnem időre, de úgy voltam vele, hogy először megírom a februári hónapzárót, aztán jöhet a többi. De nem:) Így is valahogy most jobban igénylem azt, hogy a szabadidőmben azzal foglalkozzak, amivel szeretnék. Valahogy úgy érzem, hogy nagy dolgok vannak kialakulóban, de nem tudom, mi és mikor jön, így most rápihenek a dolgokra:)

Na de félre a rizsával, ma a babáról akartam írni. Panni egyszercsak fellelkesült iránta, és nagy kegyesen megengedte, hogy napközben is foglalkozzak vele. Amint rákerült a haj, hirtelen megszemélyesült, és ő lett Szöszi, aki még sétálni is eljött velünk. Bár most már nem játszik vele olyan sokat, de talán jobban is örülök, mert néha rossz volt nézni, ahogy a hajánál fogva húzza-vonja:) A hajat még aliexpressről rendeltem. Jól vizsgázott, bár játszáshoz talán nem olyan jó a a göndör haj, eléggé gubancolódik. Három sorban varrtam hozzá a fejéhez, majd a sapit is hozzávarrtam, mert Panni folyton elvesztette. A pompomot pompomkészítővel csináltam, mert rájöttem, hogy a pompomokhoz kétbalkezes vagyok. A youtuben jó videók vannak a használatához. Kapott még egy pici csipkemasnit is.




Anyu aztán nekiállt a szoknyájának. A leírás alapján egy segédanyagra varrt két réteg mintás anyagot, amit aztán hozzávarrtam a baba pulcsijának kiálló részére. Ezután már csak a sálja maradt hátra. Talán ez sikerült a legkevésbé, valahogy egyfolytában összepöndörödött a pár szemből kötött sál, a mérete sem lett jó, ha csak kettőt tekertem rajta. Megpróbáltam hát ráerőszakolni harmadszor is, így elfogadhatóbb lett.



Összességében úgy érzem, meg vagyok elégedve a végeredménnyel, ami nálam azért nagy szó, és szívesen készítenék újabb babákat más színkombinációban is, ha lenne rá igény:)

Újabb könyvjelző

Legutóbb írtam, hogy megint közbejött egy megrendelés. Mivel a sashe-ra nem sok mindent raktam még fel, nem is kéne csodálkoznom, hogy megint egy könyvjelzőt kértek. Valahogy a tavalyi év ezek jegyében telt, nem is számoltam, mennyit készítettem el (azért nem olyan sokat, na...).

A megrendelő hétfőn küldött egy képet, hogy ő pont ugyanolyat akar, de még péntekig, ha lehet. Ami azt jelentette, hogy legkésőbb szerdán postára kellett adnom. Igazán megtanulhatnék már nemet mondani... Gondolom ez a kétszeres stressz - hogy a könyvjelzőt két nap alatt készítsem el, és a színátmenetes fonalat is használjam fel jövő hét végéig - sem tett jót a betegségemnek...

A különbség az én patkányom és a kép között az arcában volt, az orra kissé hegyesebb, a szemei jobban előre néznek, a teste pedig jóval vékonyabb.

Ezt a könyvjelzőt készítettem tavaly:


És ez volt a megrendelő elképzelése:


Végül megegyeztünk, hogy a teste lehet sötétebb fonalból, a lábai lehetnek rózsaszínek. Így végülis csak a testét kellett vékonyabbra készítenem, és az arcát átvariálnom. Igazából csak a minta második és harmadik sorát változtattam meg azzal, hogy nem szaporítottam, 6-6 rövidpálcával készítettem, így kicsit hegyesebb lett. Utána már a minta szerint haladtam. Végül még a szemeket és füleket kellett szorosabban egymáshoz illesztenem, és voilá, kész is lett:



Így egymás mellett látva a két képet azért még lehetett volna kicsit kisebb a feje, de már mindegy, a megrendelőnek megfelelt, én pedig kidőltem a náthától.


Magic ball - Wave #1

Az előző posztban írtam, hogy megint félre kell tennem a babát. Nyertem ugyanis a facebookon a ColorfulLmade-shop jóvoltából egy csodaszép színátmenetes fonalat, ami a Hullám névre hallgat. 10 fonalból lehetett választani, az összes csodaszép, de nekem mindigis a kék árnyalatai lesznek a kedvenceim... amúgy is általában farmert hordok, ahhoz tökéletes lesz. 


Az egyetlen feltétel a nyereményhez az volt, hogy 2 héten belül készíteni kell belőle valamit. Én annyira szeretem a határidőket... Peti szerint sokkal hatékonyabb vagyok olyankor. Pénteken már hozta is a kuriér a fonalat. Akkor kicsit meglepődtem, ugyanis kétszer akkora, mint az a fonal, amit egy hónapja rendeltem, és azzal is úgy voltam, hogy örülök, ha karácsonyra kész leszek vele. 


Először egy bonyolultabb mintával kezdtem, de azt állandóan figyelnem kellett youtube-n, nem lettem volna kész vele időben. Végül aztán a nagyikocka minta mellett tettem le a voksomat, haladós, az első két sor után már fejből csináltam, néha gyerekek mellett is sikerül pár pálcát készítenem, és eszi a fonalat. És szerintem farmer és póló mellé nem kell semmilyen csipkeminta. Majd a másik fonalnál jobban kiteszek magamért;)


Azért alig várom már, hogy túl legyek a fehér színen...

Egyébként mikor máskor, ha nem most jött volna be egy megrendelés is... persze könyvjelző, megint. Muszáj már valami mást is feltennem Sashera...

Puffy Angels #2

Ma a házavatónkon kéne bulizni a szépen rendberakott és kitakarított házban, ehelyett még mindig alig látok ki a fejemből... A héten végigsöpört rajtunk az influenza, a gyerekeknek légcsőgyulladásuk volt-van, Panni ma fejezi be az antibiotikum-kúrát, Kispetinek valószínűleg tovább adom, mert nem bírja abbahagyni a köhögést. Mindenkinél máskor volt a mélypont, nehéz hét volt ez kevés alvással, pedig már este 10-kor kidőltünk.

Pedig már épp be akartam fejezni Panni babáját. A hajak is megjöttek, amiket aliexpressről rendeltem. Még egyeztetünk Pannival, mert én barna göndör hajat akartam neki, hogy hasonlítson rá, ő viszont most a szőke göndört akarja, mert Zsófi lesz. Vagy Lili? Már nem is tudom.


Szóval az előző poszthoz képest megcsináltam a baba egész testét. Aztán jó sokáig félretettem, mert a biztonsági szemekhez nem volt erőm hozzáállni, az első találkozásunk sem volt valami kellemes... Végül aztán nekiveselkedtem, forró vízben áztattam egy kicsit, majd az asztal széléhez nyomva sikerült felerőszakolnom a hátsó részt. Panni aztán szépen kitömte a fejet és a testét.


Végül még összevarrtam a fejet a testtel, ettől is féltem azért, de végül sikerült egész középre belőnöm a szemeket. A kezeket felvarrtam, de ezeket majd jobban hozzáerősítem a testéhez, ha már kész lesz a ruhája.

A sapkája is készen van már. Először a minta szerint kötöttem harisnyakötőtűvel, de nem igazán tetszett a fogyasztásnál, elég csálén állt a baba fején. Maradtam inkább a horgolásnál, azzal sokkal egyszerűbben eltalálom a méretet, a szűkítés nem látszik, és még mintás is lett. Még egy pompomot teszek a tetejére és egy csipkemasnit.

Ilyen volt...


...és ilyen lett

Most viszont megint félreteszem egy időre szegényt, hamarosan mutatom is, miért.

Az anyaság 20 (+1) árnyalata


1. Amikor minden altatáskor elmondja vagy tízszer: Anya, mikor lesz már reggel?
2. Amikor másnap reggel, ha felébresztem, azt mondja: Anya, miért van már reggel...
3. Amikor naponta legalább háromszor eszembe jut, biztosan én vagyok a béna, hogy nem tudok elpakolni és takarítani a gyerekek mellett, mikor dédinél 6 gyerek mellett tuti rend és tisztaság volt a házban... Bár a hiperaktivitását nem a nagyitól örökölte, dédinek így biztos könnyebb volt a dolga.
4. Amikor gondolatban vállon veregetem a dédit, mert a beszélőkéjét viszont a nagyitól örökölte...
5. Amikor napi kétszer jutok el egyedül wc-re: amikor Peti hazajön munkából, és amikor már aludni megyek.
6. Amikor az első pisilés egyedül fél óráig tart, közben leellenőrzöm a napi történéseket fb-n, válaszolok egy-két mailre, olvasok egy fejezetet a könyvből.
7. Amikor heti két mosás (legalább) csak gyerekruhákból áll, és még élvezem is a kisruhák vasalását, mert minden darab - amellett hogy hűdecuki, úristenmilyenpici - valamilyen emléket idéz fel.
8. Amikor végre merek segítséget kérni, mert jócskán lemaradtam a vasalással, és különben is az apósomnak van egy olyan megmagyarázhatatlan hobbija, hogy szereti az ágyneműk vasalását... - bár lehet, hogy nem mond igazat, de ez csak most jutott eszembe...
9. Amikor utálok altatni, mert nagyon sokáig tart, és reménytelennek tartom, hogy reggel héttől este tízig csak a gyerekekkel vagyok, semmi felnőtt időm nincs, ettől ideges leszek és hárpia.
10. Amikor arra gondolok, tuti nem szeret már, mert épp az apjával akar aludni, és hirtelen azt sem tudom, mihez kezdjek a szabadidőmben.
11. Amikor rájövök, hogy pályát kéne módosítanunk Petivel, jó logopédusok lennénk, egy hete bőszen gyakoroljuk a rrrrrrrrrr betűt, és egyre jobban megy.
12. Amikor egy nehéz nap után az alvás egyszerűen kitörli a rossz emlékeket, és másnap mintha semmi sem történt volna...
13. Amikor rájövök, hogy már kétszer megetettem mindkét gyereket, én viszont még semmit sem ettem reggeltől.
14. Amikor senki sem szól meg, mert mesét nézek.
15. Amikor elmegyünk wellneszbe, és egy anyaságról szóló könyvet viszek magammal, és mindjárt a bevezetőnél elszorul a torkom, hogy mennyire hiányoznak a gyerekek.
16. Amikor megengedem a gyerkőcnek, hogy kifestőzzön az én felnőtt kifestőmbe az én felnőtt filcceimmel és ceruzáimmal, és csak egy kicsit tolom le, mert már megint benyomta a filc hegyét.
17. Amikor elönt a büszkeség, mert olyan szavakkal dobálózik, mint az "asztrofizikus", és még tudja is, hogy mit jelent.
18. Amikor újra lehet élni a karácsonyi várakozást.
19. Amikor négy év után rájövök, hogy attól még nem hal éhen egy gyerek, mert épp muffin-napot tart, és semmi mást nem hajlandó megenni.
20. Amikor minden másnap tejbegrízt főzök, de nem bánom, mert visszaemlékezek dédi isteni folyós és dédapám "nokedlis darakásájára", amit szintén képes voltam napi szinten enni.
21. ❤❤❤Anya, szeretlek!❤❤❤

Holnap lesz ötven hónapja, hogy szülők vagyunk!
(folyt.köv.)

Helló február!

Január sohasem tartozott a kedvenc hónapjaim közé. Sőőőt... A több hetes karácsonyi várakozás, az ünnepek után ez a hónap mindig annyira lassan vánszorgott, hogy alig bírtam ki a végét. Főleg miután leesett az első hó, kiszánkóztuk magunkat, megépítettük az éves hóemberpenzumot, majd el is olvadt a hó és minden latyakos lett, erősen vágyódni kezdtem a tavasz, a meleg után. Most viszont valahogy másképp van, bár gyorsan nem, de csak eltelt ez a hónap különösebb depi nélkül.



Egyébként nem is emlékszem, mi minden történt januárban... Ahogy olvastam Anita sógornőm januári összegzését, kicsit elgondolkodtam az életemen. Valahogy hozzá képest uncsinak tűnik az egész hónapom... Szinte semmit sem csinálok (és estére mégis fáradtan dőlök az ágyba...). Persze mindig van valami, amit meg kell csinálni, a gyerekek szükségleteit kielégíteni, terelgetni, tanítgatni őket, háztartás, miegymás, de valami hiányzik. Még nem tudom mi, de kiderítem hamarosan:)

Január elején végre sikerült a pozsonyi lakás eladását is végigvinni, most már csak a posta köt oda (szegény Peti hetente jár megnézni a postaládát, és most tudatosult bennem, milyen messze is laktunk Peti munkahelyétől:). Elintéztük a villany, gáz átírását, valamint a lakbéren idegeskedtem egy kicsit, mert mint kiderült, két éven keresztül fogják elszámolni a lakbért (víz, közös költség, stb.), így csak 2018 májusában szabadulunk meg teljesen a lakástól. Bár adót is csak jövő év elején fogunk belőle fizetni... Közben a házban lassan, de biztosan haladunk, az alsó szint már majdnem kész, már csak a nappaliban a lépcső alatti részt kell rendbe raknom, és a konyhában van még pár doboz, ami kipakolásra vár. Jó érzés, hogy az elkészült helyiségekben nincs egy dolog sem, ami nem oda való, vagy számunkra felesleges. Sok van még hátra, de most hétvégén megrendeljük a gardróbba a szekrényeket, és ha összeraktuk, szerintem sok zsák és doboz fog felszabadulni. Ezen kívül nem sok mindennel haladtam, valahogy nem érzem még a késztetést, hogy nekifogjak a papírmunkának, míg nincs Szencen az állandó lakhelyünk (ami csak kolaudáció után lesz, aminek a feltétele a villámhárító, amit ilyen hidegben senki sem akar megcsinálni...)

A hónap közepén megjutalmaztuk magunkat egy kis wellnesszel (karácsonyra kaptuk Peti szüleitől és egymástól). Most valahogy nem akaródzott Petinek messzire autózni, csütörtökön elvittük Lévára a gyerekeket, és onnan úgy másfél óra autózás után megérkeztünk Masarykov dvor-ba. Egész hétvégét a wellnesszben töltöttük, alig mentünk ki. Késő estig fürödtünk, szaunáztunk, szombaton úgy aludtam, mint a bunda. Most még Peti kezét sem simogattam, mint az első hétvégénken, amit Panni nélkül töltöttünk. Jó volt kicsit feltöltődni, bár a következő hétvégén már úgy éreztük, mintha évek óta nem voltunk volna pihenni:)

Voltunk moziban is, eredetileg a Star Wars új epizódját szerettük volna megnézni (a hónap elején be is daráltuk az első három részt, hogy nagyjából újra képben legyek), de azon a hétvégén már csak délután adták, és mi nem szeretünk úgy elmenni moziba, hogy mindkét gyerek altatása az anyu dolga legyen. Bár inkább horgolni szerettem volna, Peti rábeszélt egy romantikus vígjátékra, csodálkoztam is, hogy ő ilyet akar nézni, mert amúgy tévében nem nagyon néz velem ilyeneket... Megérte, rég nevettem annyit, mint ezen a filmen, szinte sírtam a röhögéstől. A film egyébként a Miért pont ő volt, kicsit obszcén, de nagyon vicces, mindenképpen újranézős, ha majd kijön DVD-n. Még mindig elmosolyodok, ha a tetovált, kócos, lógó pólós James Francora gondolok, akit azért ennél komolyabb filmben ismertem meg régebben...

Korcsolyázni is voltunk, a házunktól pár méterre van egy kis mocsár, az összes szomszéd gyerek ott hokizott. Voltunk az én unokatestvéreimmel is a radványi tavon, Panni kapott korcsolyát, amit tavasszal görkorivá alakíthatunk (és nem mellesleg az első olyan dolog, ami később Kispetinek is jó lesz, mert végre nem rózsaszín...).

Ebben a hónapban nagyon beszippantott a baba horgolása (babagyártást akartam írni, de félek, valaki rosszul értelmezné a dolgot:). Hajnival nagyon sokat konzultáltunk ebben a témában, ajánlgattuk egymásnak az aliexpresses linkeket. Egy egész héten keresztül járt a postásnéni és a futár a szebbnél szebb fonalakkal, valamikor februárban pedig jönnie kell az aliexpresses rendelésemnek is. Egy babánál nem szeretnék megállni, épp ma találtam egy linket, amin szebbnél szebb outfitekben vannak ezek a varrott babák, amit Hajni is készített. Rengeteg tervem van kreatív téren erre az évre, remélem sokat meg is valósítok közülük.

Január végén megünnepeltük Kispeti első szülinapját, szerintem szuper lett a buli, jól el is fért mindenki, szeretném ezeket az ünnepléseket rendszeresen megtartani, amíg lehet.

Petitől pedig megkaptam Kristína Farkašová új könyvét, a Stále som mama-t, az első részét tavaly a kórházban olvastam, és most is ugyanazt kaptam tőle, amit vártam, mosolygós, kedves könyvecske, az olvasásától valahogy mindig jobban szeretem a gyerekeimet:)

Ennyi volt január, jöjjön akkor február...

Februárban megtartjuk a házavatót, addig a felső szintet is úgy-ahogy rendbe szeretném rakni. Muszáj lesz végre átíratni mindenhol legalább a postacímünket, hogy ne kelljen a lakásra járni a postáért, valamint dokit, nőgyógyászt szerezni még magunknak, hogy a kártyákat is elhozhassuk. Be szeretném fejezni a babát, bár az még attól függ, mikor jön meg a haj Kínából, valamint anyuhoz is elmennék pár napra, hogy megvarrjuk a ruháját, mert igazság szerint még tavalyelőtt decemberben begabalyodott egy fonal a varrógépem nemtudommijébe, és nem tudom onnan kivarázsolni. Hát igen, a varrás még mindig nem az erősségem... Gondolom még az adóbevallásos szezon is elkezdődik már február végén. És talán ennyi is lenne. Ez sem lesz a legizgalmasabb hónap, de utána már jön a tavaaasz!!!
 
christine blogja Blog Design by Ipietoon