Horgolt könyvjelzők - békák

Tegnap nekiveselkedtem, és befejeztem a két békát - a két szemet kellett felvarrni, valamint a száját a nyelvével beilleszteni a fejébe. Valahogy a horgolás egyelőre jobban megy, mint ezek a befejezések, összeillesztések. Nem beszélve a kilógó fonalakról, azokat utálom eltisztázni. De ezeket is muszáj megcsinálni, hogy később ne menjen szét a játék vagy bármi... Mindenesetre szerencsére nem lett szörnyű:) Persze azért a varráson még van hova fejlődni.

A mintát valamiért mindig elfelejtem megjelölni, szóval ez egy fizetett minta a Supergurumi oldalról (de máris behozta az árát:))







Horgolt könyvjelzők

Bár elég nehéz volt szeptember eleje és még most is hektikusak a napok, esténként azért horgolgattam is. Még nyáron készítettem barátnőmnek egy patkányos könyvjelzőt, aki aztán megmutatta az iskolában a tanártársainak, és mindjárt rendeltek is még hármat, egy patkányosat és két békásat. Az alap már megvan, még a szemeket, füleket és a békák száját kell meghorgolni. Remélem hétfőn-kedden már postázhatom is őket. A fonal a megszokott Jeans a YarnArt-tól, de most kisebb horgolótűt használtam, talán 2,5-est, de nem vagyok benne biztos, mert használat közben lekoptak a számok.


{Vigyázz! Kész! Posztolj!} - Álomváros

Mi is az a VKP? - A VKP egy kéthetente jelentkező kihívás, amit Szilvi, a Pillecukor blog írója keltett életre. Ebben a kihívásban több blogger egyidőben fogalmazza meg véleményét ugyanarról a témáról.



A legújabb VKP-s téma a mi álomvárosunk. Egy hete gondolkodom ezen a témán, vajon melyik városban élnék a legszívesebben? Nincs egy konkrét város sem, amit minden téren elfogadnék. Mindenhol vannak pozitívumok és negatívumok is. Vegyük csak példaként Rómát, ahol lépten-nyomon gyönyörű műemlékbe botlunk, de a város egyébként koszos, szemetes. Kicsit átértelmeztem tehát a témát, és most megmutatom, hogy nézne ki az én városom, ha létezne.

Tele lenne a világ legszebb turistalátványosságával, hogy a délutáni séták alkalmával legyen miben gyönyörködnünk. A párizsi Eiffel-torony, Szabadság-szobor, a római Colosseum - mind-mind lehetne egy helyen. Nem hiányoznának a romantikus szűk utcácskák sem, ahol két ház között kitekintve meglátnánk a tengert. A város közepén lehetne a Central Park, ahol piknikezhetnénk a gyerekekkel, eltölthetnénk az egész napot a szabadban - játszótereken, sportolva, sétálva. Egy Central Perk is lehetne, a Jóbarátokból ismert kis kávézó, ahol a kanapé mindig a mi számunkra lenne fenntartva. Mi a városon kívül, a Lila Akác közben laknánk egy emeletes házban, gyönyörű udvarral. A házunktól nem messze lenne egy központ, amiben egy helyen lennének az orvosi rendelők, posta, Alexandra könyvesbolt, és egy hatalmas kreatív üzlet.

Elég elrugaszkodottnak tűnik, ugye? De az az igazság, hogy beérném bármivel, ha egy városban lakhatnék mindenkivel, aki fontos nekem... Anyu, mama, Peti szülei, gyerekek keresztszülei, Kati néniék, Ildikó, Peti és az én unokatestvéreim, na és persze legjobb barátnőim, Zsu, Fufu és Hajni, és bármikor, amikor eszünkbe jut, összejöhetnénk gyerekestől vagy anélkül. A leginkább ez hiányzik az én életemből. Az álomvárosban sem épp leányálom élni, ha nincs a közelben senki, akivel beszélhetnénk...

A többiek írását itt találjátok.

Esküvőre

Szombaton esküvőre voltunk hivatalosak, férjhez ment Léva legszebb lánya, Peti unokatestvére, aki sok mindenben példakép a számomra. Mi a pénzajándék hívei vagyunk, hisz a mai világban szinte már mindenki közös háztartásban él a párjával az esküvő előtt, így teljesen feleslegesnek tartom a huszadik ágynemű-garnitúrát vagy a sokadik kávéscsésze-készletet. Mi híresek vagyunk arról, hogy nem írjuk alá a dísztáviratot (egyszer már hívtak is a lagzi után, mennyi pénzt adtunk), így arra gondoltam, készítek olyan ajándékot, amiről messziről lerí, hogy tőlünk kapták. Erre a mécsestartóra esett a választásom.

Eredetileg egy színátmenetes lila fonalból akartam horgolni, de valahogy nem tetszettek az első sorok. Aztán kipróbáltam mindenféle fehér fonalat, amit csak itthon találtam, végül maradtam a jól bevált Jeans-nél, amiből a játékokat is horgolom. Igaz, nem olyan selymes, nem olyan romantikus, de attól még szép. 



Akartam egy piros szivecskét is rá, ezt a leírást használtam (de nem horgoltam még egyszer körbe rövidpálcákkal). Szegényke olyan egyedül érezte magát, hogy csináltam hozzá még ötöt, majd felvarrtam őket. Még egy kis piros csatért kiáltott az egész, hát azt is odabiggyesztettem, és kész is lett (persze péntek éjjel fél tizenkettőkor, de mikor máskor, ha nem az utolsó pillanatban?). 


Közben Peti lelkesen (?) csavargatta a 20 darab 5 euróst. Eredetileg pennetésztába akaratam őket tekerni, de Petinek nem tetszett az ötlet (hadd legyen egy kis beleszólása a dologba - és amúgyis szűk volt a pennetészta belseje;) A papírpénzeket aztán bedobáltuk behelyeztük a mécses mellé, és nyugodt szívvel mentem (végre) aludni. Remélem tetszik majd az ajándék, ha már rá fognak érni nyugalomban is átnézni a sok nászajándékot.

Judit, Dávid, hosszú, boldog együtt töltött életet kívánok!

A Nagy Lomtalanítós Kihívás

Úgy gondoltam, ha már így "egyedül" vagyunk napközben, amikor Kispeti szépen alszik, néha az esetleges pihenések és Downton Abbey lemaradásom behozása közben még egyszer utoljára nekiugrok a lakás lomtalanításának. Valahogy elememben vagyok mostanában, jól megy a pakolászás (bárcsak látszatja is lenne...) A listázós füzetemben összeállítottam egy 30 pontból álló listát (ami azóta tovább bővült), mivel szeretnék egy-másfél hónapon belül végezni. Szeretném hetente egyszer itt is bemutatni, mivel haladtam, ez ösztönöz engem is a további munkához. Az én listám így alakult:

  1. Újságok, magazinok
  2. Kábelek, elektronikai kütyük
  3. Iratok
  4. Orvosságok
  5. Kispeti ruhái
  6. Én ruháim
  7. Horgoló- és kötőfonalak
  8. Kreatív cuccok
  9. Panni újságai
  10. Panni ceruzái, tollai és a kisasztala
  11. Könyvespolcon található füzetek, mindenféle papirok és kellékek
  12. Kompótok, konzervek
  13. Kamraszekrény
  14. Edények
  15. Egyéb konyhai eszközök
  16. Tisztálkodószerek
  17. Takarítószerek
  18. Törülközők
  19. Fürdőszobai játékok
  20. Könyvek
  21. Táskák a hálószoba padlójáról
  22. Műanyag táskák, szatyrok
  23. Panni játékai
  24. Panni ruhái
  25. Panni könyvei
  26. Törölgetőrongyok
  27. Peti ruhái
  28. Poharak, tányérok
  29. Gyerekek üvegei, cumijai
  30. Fehérneműk
  31. Receptkönyvek
  32. Piperecuccok
  33. Virágok
  34. DVD-k
  35. Használati utasítások
Panni rajzolós holmijait és a kisasztalát már tegnap rendbe raktam, végre újra van hol kifestőznie. Remélem sokáig megmarad ott a rend, bár nem fűzök hozzá nagy reményeket:) 

Sárváron jártunk

Augusztus utolsó hosszú hétvégéjén (itt Szlovákiában 29-e állami ünnep) Sárváron jártunk Peti szüleivel és a gyerkőcökkel. Mi a megérkezés pillanatáig abban voltunk, hogy csak 3 napra megyünk, a panzió tulajdonosnénije homályosított fel minket, hogy 4 napig foglaltuk le a szállást. Peti anyukája intézte a panziót, talán ha megnéztük volna előtte a foglalós papírt... Sebaj, tápszer volt, gyerekek ruhatára egy hónapig is kibírta volna, boldogan fogadtuk a plusz egy napot.

Nagyjából minden évben egy hosszú hétvégét Peti szüleivel nyaralunk. Ebben az évben olyan "nyaralásra" akartunk menni, ahol Panni igazán kibolondozhatja magát, hisz szeptemberben kezdődött számára az igazi "munka". Még év elején találtam egy linket Magyarország 12 legjobb családi fürdőjéről, a képek és a távolság alapján legjobban Sárvár tetszett meg (bár a kép, mint kiderült, az ottani öt csillagos szálloda wellneszéről volt).

Pénteken kb 2-2,5 óra alatt voltunk Sárváron. Kispeti szinte az egész utat átaludta. Peti anyukája egy nagyon szuper panziót talált nekünk, egy szépen felújított családi házat. Hatalmas szobái voltak ízlésesen berendezve, a garázsban pedig volt egy pingpongasztal, darts, és rengeteg "jármű" Panninak. Aznap ebéd után körbejártuk a várost, megnéztük a várat is kívülről, sétáltunk egy jót. Délután pedig elmentünk az első fürdőzésre. Gyerekeknek két medence is volt, az egyik kisebbeknek, a másik picit nagyobbaknak. Panni mindkettőt nagyon élvezte:) Kispeti számára kicsit hidegebb volt a víz, de miután bevittük a nagy melegvizű medencébe, ő is elkezdte élvezni a dolgot, csak úgy kalimpált a kis lábaival a vízben.




Szombaton délelőtt újra elsétáltunk a várba, Peti anyukájával és Pannival megnéztünk egy kiállítást a Nádasdy huszárokról, délután pedig Szombathelyre vettük az irányt, ahol épp tartott a Savaria történelmi karnevál. Jó kis vásári hangulat várt minket, egészen addig a pillanatig élvezte  Panni is, míg a törökök ránk nem ijesztettek, mert épp minket néztek ki maguknak ellenségnek. 

Vasárnap elmentünk egy "kis" sétára. Nem messze a panziótól húzódik a sárvári Kirándulóerdő, de megmondom őszintén, nem nyerte el a tetszésünket, így tovább sétáltunk (egyesek motoroztak, kettesek seggét a babakocsiban tolták) a tikkasztó hőségben (ez Panni kedvenc kifejezése) a fürdő felé. A fürdő mellett van a Csónakázó tó, ami több összekötött tóból áll, helyes kis hidakkal, hattyúval, kacsákkal, és mindennel, ami egy csónakázó tóhoz kell. Itt is sikerült kicsit kilépnem a komfortzónámból, ugyanis rászedtek egy kis vizibiciklizésre... A felétől már élveztem is:) 

Délután még elmentünk egyet csobbanni, majd másnap összepakoltunk, és hazafelé vettük az irányt. Megálltunk még Pápán, hogy egy kicsit körbenézzünk a városban - sajnos a kastély hétfőként épp zárva van, de megcsodáltunk kívülről egy templomot - érdekes volt, hogy a templom mellett a téren játszótér volt -, megebédeltünk, majd elváltak útjaink Peti szüleitől. Jó kis kirándulás volt:)




{Vigyázz! Kész! Posztolj!} - Így tervezek én



Mi is az a VKP? - A VKP egy kéthetente jelentkező kihívás, amit Szilvi, a Pillecukor blog írója keltett életre. Ebben a kihívásban több blogger egyidőben fogalmazza meg véleményét ugyanarról a témáról. 

Szeptember első témáját a hónap VKP bloggere, Éva - az Anyu tervez című blog írója "adta fel" nekünk. Többször említettem már ezt a blogot, úgy is, mint a legújabb kedvenc blogomat. Sok közös pontot fedeztem fel kettőnk között. Éva a gyereknevelésről, a mindennapok megszervezéséről, háztartásról, tervezésről ír. Nem is lehetett más a téma, mint a tervezés:)

Tehát, a tervezés... Megmondom őszintén, én IMMMÁDOM a listákat és a pipákat. A lakás hatmillió pontján hétmillió listám van különféle dolgokról. Csak a pipák hiányoznak róla. Mert tervezés nélkül a listák nem sokat érnek, főleg ha az embernek van egy kicsije és egy picurja, na meg egy nagy gyereke:)

Elmondok én most valamit. Peti születése után (és egy kicsit már előtte, amikor már nem bírtam sokat mozogni) teljesen kicsúsztak a kezeim közül a dolgok. Eddig sem voltam se igazi konyhatündér, se házisárkány vagy mi, de Peti pár hónapja megjegyezte: "ment ez már jobban is". És igaza volt. Valahogy semmire sincs időm, a lakás romokban, végülis a nap nagy része azzal megy el, hogy az épp aktuálisan összehányt (néha szó szerint) romokat takarítom. Na és a főzés... Hát az kész katasztrófa. Már az ébredés pillanatában azon stresszelek, hogy nem tudom, mit főzzek aznap, ráadásul semmi hozzávaló nincs a hűtőben. Pedig most már a kicsi ebédjén is gondolkodni kell. Este altatáskor mindig azon gondolkodom, mit kéne jobban csinálni, szépen ki is tervelek mindent, aztán másnap ugyanúgy stresszesen ébredek. Ráadásul egyelőre még Peti napirendjével sem lehet számolni, mert akkor alszik, amikor elálmosodik, van hogy napi egy hosszút, van hogy 3 rövidebbet. De mivel nagy változások előtt állunk ill. vagyunk is egyben (ovikezdés), tudatosult végre bennem, hogy ez így nem mehet tovább.

És hogy hogyan tervezek tervezni? Ami a főzést, menüt illeti, épp múlthét hétfőn kezdődött el a Konyhapénz verseny, ami már most sokat adott nekem. Rájöttem, hogy a nálunk körforgásban lévő ételeken kívül még rengeteg más meleg kaja van, amit én is el tudnék készíteni. Az első beküldendő házi feladat egy menütervezet megírása volt, ami nem konkrét menüt jelent, hanem hogy egy adott héten milyen fajta ételeket tervezek készíteni. Pl. egyszer a héten tésztás étel, egyszer húsos, leves és kelt tészta, stb. Ez sokat segít a heti menü megtervezésében is. Heti nagybevásárlásokat szeretnék, amivel kicsit csökkenthetnénk a kiadásainkat is, mivel nem járnánk naponta üzletbe, nem vennénk meg mindent, amit csak megkívánunk, vagy Panni leemel a polcról.

Még a takarítást szeretném megtervezni. Alapvetően kéne egy olyan heti lista, amin az a pár dolog (porszívózás, felmosás, portörlés, gyors pakolás, stbstb) szerepel, amit minden héten meg kell csinálni, mert kell a komfortérzetünkhöz. Ez egy alap takarítási lista lenne, amit ha mindig elvégeznék, nyugodt szívvel venném, ha bárki betoppanna hozzánk napközben. Persze gyerekek mellett, blablabla... Próbálkoztam már többfajta rendszerrel - FlyLady, szortírozásos kihívások, Konmari -, de egyelőre egyik sem jött be igazán. Szeretném megtalálni végre a saját rendszeremet. Persze gyerekek mellett, blablabla...

Amit még szeretnék megtervezni, az az irányított foglalkozások a Pannival. Úgy gondoltam, havonta vagy két hetente tematikus időszakot tartanánk, pl. aktuálisan most az Ősz lenne a téma, rengeteg ötletem van, mi mindent csinálhatnánk, festhetnénk, ragasztgathatnánk, stb. Közben megtanulhatnánk, hogyan keletkezik az eső, miért repülnek el a madarak, milyen termések vannak ősszel meg ilyenek. Ezt viszont tényleg meg kellene tervezni, hogy pár naponta legyenek előkészítve dolgok a kreatívkodáshoz, hogy legyen valami értelme.

Semmilyen filofaxot ill. tervezőt nem használok, de tervben van:) Pinteresten sokat szoktam böngészni a mindenféle színes, összerajzolgatott, scrapbookos bullet journalokat, nagyon tetszenek. Régebben vettem is egy spirálos mappát, ebbe szeretném majd elkészíteni az én tervezőmet. Lenne benne egy havi naptár, amibe beleírnám a teendőket, egy szüli- és névnapos naptár, menütervek. 


A listáimnak nemrégiben egy külön spirálos füzetkét kezdtem el, izgalmas benne jelölni azokat a pontokat, amiket már elvégeztem:) Ill. van egy családi naptárunk, amit a Lidlben vettem. Ebben több családtag programját, tennivalóit lehet feljegyezni, én arra használtam még Peti születése előtt, hogy felírtam minden napra 4-5 teendőt, és igyekeztem azokat elvégezni. Ha azokkal készen voltam, már jó napot zártam:) És persze igyekeztem mindent zöldíteni a hónap végére.

Hát így tervezek én. Egyelőre sehogy, még csak tervben van:)

A többiek így írtak erről a témáról:

Helló szeptember!


Augusztusban mintha nem történt volna semmi sem, pedig a háttérben bizony zajlanak dolgok, amiről még nem szeretnék beszélni, majd csak ha már biztos lesz. Úgy vártam már egy kis esőt, mennydörgést, villámlást, lehűlést, de csak nem akart megérkezni, csak egy-két nap volt elviselhetőbb ebben a hónapban. De túléltük, és végre itt a szeptember, az ősz, a kedvenc évszakom.

Egyébként nem is tudom, mivel ment el ez a hónap. Valahogy csak a végére emlékszem:) Egy hetet töltöttünk Balonyon az anyumnál, mert Pozsonyban nem volt meleg víz, onnan pedig péntek délelőtt indultunk egy hosszú hétvégés kirándulásra Sárvárra Peti szüleivel, de erről majd később írok. Remélem. Balonyon meglátogatott egy kedves barátnőm, Évi (Fufu), akinek ígértem egy patkányos könyvjelzőt, amit sikerült is gyorsan meghorgolnom még azon a héten. Szerintem cuki lett, de nem készült róla kép, ami nem nagy gond, mert Évi révén meglett az első (3) igazi megrendelésem, egy patkányos és két békás könyvjelzőt kell horgolnom. A patkányos már majdnem kész, és a békáshoz is megrendeltem már a mintát. Szóval később pótolom a képeket:) Panninak mostanában vannak "megérzései", ha valaki nagyon szimpatikus neki, az első perctől fogva megkedveli. Most is így volt, le sem szállt Éviről, míg nálunk volt. "Flizbiztek", kifestőztek, krétával rajzoltak a betonra. Évi amúgy is olyan kedves természetű, imádja a gyerekeket, jó volt vele lenni. Lehet, hogy augusztusban két hetet is töltöttünk Balonyon, vagy az még júliusban volt? Teljesen összefolynak a napok.


Mi volt jó augusztusban?
  • ahogy Panni Petivel fürdik és mókázik neki
  • Jemné melódie-t (nyugodt, lassú zenés rádiót), nem gyerekzenéket hallgatni napközben
  • Pannival kifestőzni, míg Peti alszik - Panni a sajátját, én felnőtt kifestőt színezek
  • könyvjelzőt és cuki faragót találni szelektáláskor
  • a negyedik és ötödik nyereményem ebben az évben:) Az Evita magazintól nyertem két mozijegyet Meryl Streep új filmjére (Florence - A tökéletlen hang), amire Peti anyukáját hívtam el, valamint még az azonos című könyvet és A vaslady című DVD-t. A könyv sajnos cseh, de majdcsak megbirkózom vele:) Az ötödik nyereményem pedig (hehe, Anitának még nem is mondtam, már a negyediknél majdnem agyoncsapott:) a Konyhapénz verseny nevezési díja, ami 1000 forint volt, de Kinga elengedte nekem és még pár embernek, viszont jobban is kell igyekeznem:)
  • Konyhapénz verseny - érzem, hogy végre jól fognak alakulni a dolgok, 125 napon keresztül minden napra van egy apró feladat, ami előbbre visz mind a spórolásban, mind a főzés megtervezésében. Már most sokat segített, pedig még csak az ötödik napon vagyunk túl. Házi feladatokat kell megcsinálni és határidőre elküldeni, jó kis motiváció számomra:)
  • Mivel rukkolán sokat garázdálkodok, de Magyarországról sajnos nem nagyon akarnak Szlovákiába postázni az emberek (tisztelet a kivételnek), sikerült molyon leegyeznem egy győri lánnyal, hogy hozzá postáztathatok, és nála átvehetem a könyveket, ha épp arra járunk. Így ebben a hónapban hat könyv jutott hozzám:) 3 a Neveletlen hercegnő sorozatból (majd egyszer Panninak, addig olvasgatom én), és az Anne Shirley sorozat hiányzó három kötete. Ezt is egy kedves lánynak köszönhetem, mert eredetileg egy könyvet happoltam pontokért, ő pedig elküldte a hiányzó kettőt is, teljesen ingyen.
  • Az elkészült patkányos könyvjelző - saját magamat is megleptem, milyen egyenesen tudok horgolni. Megy ez kérem, jó úton haladok:)
  • Végre kiolvastam egy könyvet, Zoe Sugg - Girl Online című regényét, romantikus kis könyvecske, de ez kellett most nekem, meg amúgy is a blogvilágról szól, jó volt, majd írok róla
  • naplementét fényképezni
  • Pannitól névnapi ajándék-rajzot kapni (ő és én vagyunk a képen)

És hogy mi vár ránk szeptemberben?
Nagy-nagy változások az elkövetkezendő pár hónapban, remélem minél hamarabb kialakul minden, mert már türelmetlen vagyok:) Panni hétfőn kezdi az óvodát, de azzal még nem számolok, hogy több időm lesz majd, mert a beszoktatás alatt azért a közelben kell lennem a városban. Hétfőn még csak két órát lesz, lehet mi is ott leszünk vele, míg mindent elmondanak, mit kell vinnünk, mi lesz a jele, hol lesz a szekrénye. Két-három nap után már délig lesznek, majd ott is alszanak.
Van egy 28 pontos listám arról, mit kell szelektálnom minél hamarabb, ezen végig szeretnék menni szeptemberben, legkésőbb október közepéig.
Folytatom a konyhapénz versenyt is.
Szeptember közepén lagziba vagyunk hivatalosak. Arról is van egy jó kis listám, mi mindent kell még addig elintéznem:) Kispetinek már megvettem a rucit (egy frajer kis kék inget, farmerrel fogja felvenni), Panninak van az előző lagziról. Nekem viszont se ruhám, se cipőm... Az ajándékot már kiterveltük, már csak meg kéne csinálnom.
Be kell fejeznem 3 könyvjelzőt.
El akarok menni moziba is az anyóskámmal, mielőtt befejezik a film vetítését:)

Peti 7 hónapos

Rohan az idő-ö-ő-ö-őöő, elmúlik az őőősz, lálalalalááá. Fura érzés, mert Kispeti mintha mindig velünk lett volna, nehéz elképzelni az életet nélküle. Panni is annyira hozzászokott már, valamelyik nap el akartam cserélni őt a - fiktív - szomszéd kisfiúval, Benedekkel, és az volt a legfőbb gondja, hogy akkor nem Peti lesz a testvére...


Itt épp az Eragont olvassa Panni Petinek - "az a címe, hogy A kis sárkány kalandjai":)
Kispeti jó nagy baba, már simán hordja a 9-12 hónapos ruhákat. Nem tudom a méreteit, mert már másfél hónapja nem voltunk dokinál, legközelebb 16-án megyünk csak, de szerintem 10 kiló fölött járhat már. Egy-egy nehezebb nap után este már alig érzem a bal kezemet. Kenguruban hordani meg kész mazochizmus, tegnap fél órát volt rajtam, de azóta is izomlázam van, és fáradt voltam egész testemben. Bár lehet, hogy csak a kondícióm hiányzik...

Mindjárt a hónap elején Peti baba rájött, hogy a fürdés csudaklassz móka is lehet. Persze eddig sem volt problémánk a fürdetéssel, de most, hogy már ül, élvezi is. Főleg az elején, amikor még Panni is hajlandó volt vele fürödni... Jókat mókáztak együtt. Panni csúszdázott neki a kádban, bolondozott, Peti meg csak kacagott és kacagott. Na és a fröcskölés is szuper tevékenység, az sem baj, ha minden harmadik csapkodás után orrunk-szemünk telemegy vízzel.

A  csapkodás máskor is jó móka, evés közben lelkesen üti az etetőszéket egy főzőkanállal, és közben engem figyel, vajon mit szólok hozzá. Kis huncut a gyerek, folyamatosan figyel engem, ha épp valami rosszat csinál, pl. szép lassan tépi le magáról az előkét, de közben erősen tartja a szemkontaktust, nehogy észrevegyem, min is ügyködik a háttérben.

Mostanában szereti hallatni a hangját. Van, hogy minket utánoz, visszafelel a saját kis nyelvén, néha pedig csak úgy csapkod a kezeivel, miközben hangosan kántál valamit. Épp, mint egy transzba esett meditáló szerzetes... A hangoskodás vége általában, ha a kezemen van, az, hogy erősen megmarkolja mindkét fülemet, és próbálja leharapni az orromat. Ugyanúgy altatja magát, mint Panni kicsi korában, addig nyöszörög, míg be nem alszik.

Ja igen, bár volt egy elég nehéz hetünk alvás ügyben, konkrétan hörgött, szörcsögött, nyugtalankodott éjjelente a takony miatt, még mindig nincs egy foga sem. Pedig szerintem már két hónapja a kanyarban vannak:) Ma mintha láttam volna már az egyik alsó fog pici csücskét, de az is lehet, hogy csak a kukorica-répa-alma-husi kombó egyik nem teljesen lemixelt darabkája volt...

Mi is volt még... pár napja nekiállt előre is kúszni, de így is gyakoribb még az az eset, amikor a szekrény melletti 30 centis lyukba bearaszolva találom, pedig a szoba közepére raktam eredetileg. Körbe viszont úgy pörög, mint egy tornádó, még nehezített terepen is, amikor az ágyon hentereg. Felülni még nem tud, mindig erőből, egy jó kis hasizomgyakorlattal akarja megoldani az ügyet. Bár az is lehet, hogy ezzel csak azt akarja megmutatni, na erre lenne szükséged anyukám... Ülve viszont már szépen eljátszik, de nem igazán lehet úgy hagyni, mert tegnap is pl. jól beütötte a fejét, amikor ültében sikerült lehalásznia magáról a zoknit. Panni nagyon félti őt az esésektől, amikor ki kell mennem, és megmondom neki, hogy vigyázzon Petire, leül a háta mögé és átkarolja a derekát.

Sok negatívumot lehet olvasni a pókról, alias bébikompról, nekem mégis az a véleményem, hogy minket is beleraktak, mégsem lett semmi bajunk tőle. Panni is eltöltött benne egy kis időt, persze mindig csak pár percet, amikor épp dolgom volt, és nála aktívabb, mozgékonyabb gyerekkel még nem találkoztam. Peti is elvan benne szépen, élvezi, hogy oda furikázik vele, ahova akar, a mosás is felér egy mozizással a pókból nézve. A régi időkben minden valahogy más, könnyebb volt (nem anyu, még mindig nem akarom vele megkóstoltatni a csibepörköltet nokedlival...).

ApjukPeti szerint a hatodik hónapot kicsit túlidealizáltam, még a képeken is mindenhol nevet a kicsi. Naná, hisz azok a legjobb képek:) Persze vannak rosszabb napok, amikor semmi sem akar sikerülni, úgy érzem, visszafelé haladok, de rájöttem, hogy ez csak tőlem függ. Amikor úgy indulok a napnak, hogy mindegy mi lesz, csak legyen valami ebéd és nagyjából rend, akkor minden jól sikerül. Olyankor mindkét gyerekkel türelmesebb vagyok, jobb mindhármunk kedve, eleget játszunk, tele a hasunk, nyugi van. Igyekszem minden nap így kelni, de persze nem mindig sikerül. Hát ez van mostanában nálunk.




Fíha Tralala #4

Lassan, de biztosan haladok Fíhával. Újra horgoltam a fejét úgy, hogy körben horgoltam, nem fejeztem be a sorokat, így nem lett az a csúnya vonal a feje közepén. Elkészültek vele együtt a kezek is. Később majd össze kell horgolni a nadrágjával és a pulcsi aljával, majd jön a két legnehezebb rész, az arca és a kézfejek... De egyelőre nagyon tetszenek ezek a kis kihívások:)




Most viszont félre kell tennem egy kicsit, két barátomnak készítek egy-egy cuki patkányos könyvjelzőt.

Fíha Tralala #3

Egy újabb résszel lettem kész múlt hétvégén, meghorgoltam mindkét lábat, és még egy kis nadrág is összejött a pulcsi egy részével. Örülök neki, mert szép szimmetrikus lett, csak a sorvégek látszódnak meg nagyon... Valószínűleg ezért is írják, hogy az amigurumikat, a játékokat körben kell horgolni. Ugye az első horgolmányom ez a sapka volt Panninak, aminek a hátulján szép átlósan átmegy egy kis csík, ún. varrás. Később olvastam csak utána, hogy van egy olyan módszer, amivel ez a "varrat" nem átlós, hanem egyenes lesz, ezt akartam most kipróbálni. Azzal viszont nem számoltam, hogy a sorok ígyis, úgyis kicsit ferdén mennek mindig, így a "varrat" szépen előrecsúszott a láb oldalára, és egy kicsit az elejére is. (Tulajdonképpen azért akartam mindig befejezni a sort, nem körben horgolni, mert a színváltások a körben horgolásnál elég csúnyák, de mint nemrég megtudtam, erre is létezik megoldás:) De sebaj, mert a nagyját úgyis eltakarja majd a nadrágja:) A pulcsi egy részét aztán már körben horgoltam, meglátjuk, hogy fog majd kinézni a színváltásoknál.

Pannitól megkérdeztem, milyen a Fíha: Hát, nem ronda:)) a gyermeki őszinteség utánozhatatlan...


Mindkét lábán látszik, ahol végigmegy a "varrás"...

Az utolsó pár sorban már körben horgoltam

Fíha Tralala #2

Végre kész vagyok az egyik lábbal, pöttyöszoknistul, cipőstül, mindenestül:) Lássuk csak, hányszor is bontottam:


  1. Az első cipőnél rossz helyen volt a sarka, sehogysem akart kiformálódni, fejtés
  2. Másodszor már rájöttem, hova kell a sarkat horgolni (valahogy két pálcával arrébb volt a sorom vége, mint az eredeti mintában - azt hiszem, ez a másik cipőnél sem lesz másképp. Eljutottam a  pöttyös zokniig, rendkívül nehezen ment. Viszont túl lazán horgoltam, mert az első pontnál azt hittem, csak az a hiba... teljes fejtés
  3. Harmadszor a zoknin a pöttyök nem tetszettek, hogy egymás felett voltak, nem ferdén, zokni fejtés
Innen aztán már ment minden, mint a karikacsapás. Viszont valahol kicsit elszámoltam a pöttyöket, nem túl szimmetrikus, de amikor azt mondtam, le kéne fejteni, Peti kicsit ferdén nézett rám (ok, lehülyézett...)

Mindegy, Panninak tetszik:)



Helló augusztus!


Július ahhoz képest, hogy nem volt semmilyen programunk, elég gyorsan eltelt. És már csak egy hónap a nyárból, egy hónap az ovikezdésig...

A hónap elején túlléptem a komfortzónámon, majd ugyanazon a hétvégén majdnem még egyszer felmentünk a magasba, csak a felvonók kora és kinézete tartott vissza minket. Egy hetet voltunk a gyerekekkel Balonyon is, nagyon jól éreztük magunkat, sokat voltunk kint a levegőn, Panni 3 napig egyfolytában az unokatestvérével játszott. Nagy dolog ez tőle, nem igazán szeret gyerekekkel együtt lenni, csak két gyerekkel van el, Léna unokatestvérével, aki 5 éves, és Fannival, aki 10 lesz. Őt imádja:) Mióta visszajöttünk Pozsonyba, életünk következő fejezetét tervezzük, és ez nagyon jó... Petike is fél éves lett, most már szépen ül, interaktívabb, és egyáltalán nem pihenünk...

Közben beszippantott a horgolás, a hímzőtűk messzire elpakolva, de remélem valamikor visszatérek még ehhez a hobbimhoz. Végre sikerült befejeznem az angyalkát, ami olyan lett, amit nem szégyellek magam előtt sem. Most pedig Fíhával küszködöm, és bár minden részletet többszöri nekifutásra készítek el - mígnem képességeimhez mérten tökéletes nem lesz - még élvezem. Csak nem nagyon haladok vele:)

Végre a szelektálást is elkezdtem a konyhában. Jó érzés most már igazán csinálni is valamit, nem csak ülni és bambulni esténként. Valahogy még a kedvem is jobb attól, ahogy csökken a felesleges dolgok száma, és átláthatóvá válnak a dolgaink. Bár ebben a tempóban évekig fog tartani, míg mindent lomtalanítok, de ez nem tántorít el. Tegnaptól Pannit is bevontam a lomtalanításba a szobájában, mert az az a helyiség, ahol leginkább eluralkodott a káosz. Tegnap egy táska régi játékot tettünk el, ma pedig cipőket válogattunk, a kinőtt cipellők pedig elpakolva várják, hogy visszakerüljenek az eredeti tulajdonosukhoz. Több doboz kinőtt ruci is hétvégén padlásra, illetve a tulajdonosához kerül.

Könyvek

Még a hónap első napjaiban kiolvastam végre a Halálkúrát, az Útvesztő trilógia befejező kötetét. Kicsit mazochistának érzem magam, mert a második rész eleje óta halvány lila sejtelmem sincs, mégis miért veszem kezembe újra meg újra. Három rész után sem tudom pontosan, mire volt jó az egész Útvesztő, a Próbák és a Változók. Talán az előzményekből kiderül, mert vagyok olyan hülye, hogy azt is elolvasom. Egyébként tud valamit az író, az első 300 oldalt végigszenvedtem, se füle, se farka az egész, aztán az utolsó 100 oldalon annyi minden történt, hogy csak úgy kapkodtam a fejem. Az egész trilógia amolyan anyukabarát, 3-4 oldalas fejezetek vannak benne. Ha még csak egy rövid elbújásra is van alkalmam a wc-n napközben, akkor is volt egy kis sikerélmény, hogy haladtam a könyvvel:)

Beszerzések
Két új könyvvel lettem gazdagabb, még júniusban vettem a Rakj rendet az életedben című könyvet, két hete pedig Petitől kaptam csak úgy a Kakukkszó második részét, A selyemhernyót. A harmadik rész pár hete jelent csak meg, azt névnapomra kapom majd Peti szüleitől. Szintén névnapomra rendeltem Peti nevében megint egy rakás Jeans fonalat, nagyjából a Fíhához. A Himalaya Dolphin Baby pihepuha fonal ahhoz a macihoz kell, amit Petikének akarok horgolni (Me to you vagy Tatty Teddy). Kicsit sötétebb fonalat szerettem volna, lehet, hogy ezt inkább sapinak fogom felhasználni, és később veszek sötétebbet. Rendeltem még zöld biztonsági szemeket Majához és Vilihez, valamint olyan "csavarokat", amiket a játékok végtagjaiba lehet tenni, ezzel lehet majd mozgatni őket. Legalább nem kell összevarrni:) Jajjj, és még nyertünk egy hatalmas Coccolino macit is a LIDL-ben:)






És hogy mi volt jó júliusban?
  • hogy leküzdöttem a félelmemet és felmentem az UFO-ba
  • a hatalmas játszótér egy faluban, ami talán az otthonunk lehet majd hamarosan
  • új, színes ágyneműk
  • Petivel beszélgetni a miniatűr kádunkban
  • szakadó eső hangjára elaludni
  • 101-es bakancslistát készíteni
  • hogy Panni 3 napon keresztül nagyon jól elvolt Lénával
  • harmadszor nyerni valamit ebben az évben
  • kétszer hallani a Hallelujah-t egy nap
  • Hainburgban fürdőzni egyet, Kispeti is kipróbálta a nagy vizet
  • ahogy Panni nevetteti Petikét
Augusztus megint egy kicsit lazább lesz. Az első hét gyorsan telik. Jövő hét csütörtökön Peti nagyapival és körivel hokira megy, így Peti anyukája nálunk lesz. Jól is jön ki, mert pénteken pár dolgot el kéne intéznünk a városban. A hónap közepén aztán el kéne intéznem az anyaságival kapcsolatos papírjaimat, holnap pedig a munkahelyemre kell bemennem ezzel kapcsolatban. A hónap végén aztán jön a jól megérdemelt nyaralás, Sárvárra megyünk a gyerekekkel és Peti szüleivel.

Ez az utolsó egész hónap, amit hármasban töltünk otthon Petikével és Pannival, szeptembertől ovis lesz már a nagylány... Várom is, de félek tőle, mert Panni nagyon ragaszkodó lett mostanában, és más gyerekekkel sem akar játszani. De ez már a következő hónap meséje. Addig viszont át kéne néznem Panni ruhatárát, nagyot nőtt az utóbbi időben, a legtöbb cicanadrágja már rövid neki. Papucsot és farmert is kell majd venni. Folytatni szeretném még a konyha rendszerezését, és jó lenne már továbbjutni más szobára is. Szeptember közepén pedig lagziba megyünk, szeretnék nászajándékot készíteni. Bár csak pénzt adunk, kicsit kreatívabb formában képzeltem el.

És hogy egy kicsit tornáztassam az agysejtjeimet, jelentkeztem a Pillecukor blog Vigyázz, kész, posztolj! című kezdeményezésre, kéthetente kell posztot írni egy bizonyos témában. Amolyan fogalmazás, de muszáj gondolkodnom kicsit eltérő témákban is, mint a gyereknevelés.

A 6. hónap

Peti baba immár fél éves nagyfiú! Vajon mikor mehetett el mellettem így az idő? Újra és újra eszembe jutnak Gretchen Rubin szavai a Boldogságtervből: "Vánszorog a nap, de rohannak az évek". Ez így teljesen igaz ránk is, néha alig várom már, hogy este legyen, azt viszont el sem hiszem, hogy már eltelt fél év...

Kispeti eddig is nagy baba volt, ebben a hónapban viszont mintha még nagyobbat nőtt volna. Két hete az ellenőrzésen már 8680 gramm és 69,5 centi volt (Panni fél évesen alig 6,5 kg körül volt). Már jó ideje a 6-9 hónaposoknak való rucikat hordjuk. Ennivaló kis gömböc combjai és kezei vannak. Nem mellesleg ő is szereti ezeket enni:) Pár hete ugyanis ő is rájött arra, hogy a lábujjak egész finomak, és a keze is jól helyettesíti a dudit. Fogacskák még nem bújtak elő, de az alsó két fog felett az ínye már eléggé ki van fehéredve. 

Ami a mozgásfejlődést illeti, az utolsó napokban megtanult ülni. Szépen tartja már magát, ilyenkor jókat visongat, valószínűleg tetszik neki ez az új perspektíva. Szereti így a lógó játékait ütögetni, csörgőzni, de leginkább csak figyeli, mi történik körülötte. A babakocsi kád részét is le kellett már cserélni sportkocsira, mert a kádba már alig fért bele. Most már séta közben is üldögél és figyeli a természetet, embereket, autókat. Egyedül még nem ül fel, de már nagyon próbálkozik.


Kúszni továbbra is hátrafelé szokott, és sokat pörög a saját tengelye körül is, végignézve és -nyálazva az összes játékot, amit kirakunk neki. Sokszor emelgeti már a popsiját, de akkor is csak hátrafelé halad.

Pannit imádja. Ha csak ránéz, már akkor is elkezd röhögni, hát még amikor Panni belefog a bolondozásba és ugrándozásba előtte. Lényegében bármit csinálhat vele, Petinek az tetszik. Panni minden nap megkérdezi, mikor nő már meg a Kispeti, mert már játszani akar vele:) De addig is eteti, pelenkázni segít, megmutatja naponta többször is, hogy kell mászni, és hogyan kell játszani a játékokkal. Sokat mesél neki, néha "olvas" is a könyveiből.

Egy hónapja már a hozzátáplálást is megkezdtük. A cékla nem nagyon jött be neki, de azon kívül szinte mindenevő. Utoljára párolt almát kapott egy kis keksszel, azt Pannival együtt lapátolták be, egyszer az egyiknek kellett adnom, másodszor a másiknak. Nagyon ízlett mindkettejüknek. Hamarosan már a húst és a tojássárgáját is bevezetem.

Az alvása, illetve a reggeli kelés egy picit javult ebben a hónapban, 5-kor már csak elvétve kel, inkább fél 7-7 körül. Ma fél hatkor akart, de nekem a tegnapi Panni altatásban lemerültek az elemeim, nem bírtam hozzá felkelni. Úgy egy órácskát szenvedtünk együtt, aztán végül majdnem fél 9-ig húztuk:)

Ahogy Panni 7. hónapját visszaolvastam, elég sok minden vár ránk a következő hónapban. Unatkozni nem fogunk, az biztos:)






Egy kis kultúra áprilisban és májusban

Már két hónapja írom ezt a bejegyzést, úgyhogy mindenképpen szeretném posztolni, bár már csak a rövidebb verzióra van türelmem:) Néha szinte érzem és hallom, ahogy halnak el az agysejtjeim az anyasági alatt, így szeretnék egy kicsit többet blogolni mindenféléről, hogy valamennyire össze tudjam szedni a gondolataimat.

Április és május (hozzám képest) az olvasásban egész produktív volt. Nem mondható ez el június-júliusról, egy-egy könyvvel, ráadásul a mostanit még be sem fejeztem... Egész jó könyvek találnak meg mostanában, sőt, rengeteg jó könyv vár még elolvasásra, az idő lehetne kicsivel több hozzá... Némelyikhez talán Ti is kedvet kaptok (na meg így vezetem a két könyves kihívásomat is).

Ezeket a könyveket sikerült kiolvasnom


ORAVECZ NÓRA: ÉLET MÁSKÉPP - VÁLTSD VALÓRA AZ ÁLMAIDAT

Húúú, ez egy nagyon régi elmaradásom, tavaly nyáron kaptam kölcsön az unokatestvéremtől. Mostanában sokkal több életmód könyvet olvasok, mint regényt, és ez is egyike a hogyan változtassuk meg az életünket kategóriából. Igen, nagyon szeretnék változtatni, egyszer el is kezdtem egy naplót, amiben összeírtam, mi mindenben kéne változni, változtatni. Azt hittem, csak egy-két dologról lenne szó, de csak úgy ömlöttek a szavak... Na de a könyvről... Hááát... Nagyon nyögvenyelősen ment, talán azért is tartott ilyen sokáig. Ha elolvastam pár oldalt és másnap folytattam, egyáltalán nem emlékeztem már, miről szólt az előző fejezet. Nekem úgy tűnt, mintha közhelyek összeragasztásából állna az egész. Nem az én műfajom.

EMMA DONOGHUE: A SZOBA
Az év legjobb könyve eddig... Nagyon-nagyon SPOILER-es! Nagyon kemény volt, nehéz volt így olvasni, hogy nekem is gyerekeim vannak, és teljesen beleéltem magamat, vajon mit csinálnék, ha én kerülnék ebbe a helyzetbe. A történetet Jack, egy öt éves kisfiú meséli el. Édesanyját 19 éves korában elrabolta és egy pár négyzetméteres hangszigetelt lakásba zárta egy férfi. Az egyetlen kapcsolata a külvilággal egy tetőtéri ablak volt. Jack már itt született, és neki az egész világot a Szoba jelentette. Ő úgy tudta, hogy ami a tévében van, az mind kitaláció. A történet az ötödik születésnapján kezdődik. A regény első része bemutatta ennek a kis családnak a mindennapjait. Tiszteltem nagyon az anyukáját azért, mennyit törődik a fiúval, rengeteget játszottak, és szinte a semmiből is tudott új játékokat készíteni, programokat kitalálni. Minek ide Montessori... Őszintén bevallom, nem hiszem, hogy ilyen sokáig bírtam volna Pannival, bár gondolom, ha így össze lennénk zárva, azért másképp állnék a dolgokhoz. Az ötödik születésnapja után aztán az anyuka lassan elkezdte adagolni Jacknek, hogy a Kint létezik, az maga a valóság. Jack persze nagyon nehezen fogadta el mindezt, mégis ő volt az, akinek a segítségével kijutottak a Szobából. A Kint viszont nagyon félelmetes, még egy kis napfény vagy szellő is gondot okozhat. Jacknek minden új, rengeteg dolgot kell megtanulnia, mégis ő az szerintem, aki könnyebben birkózott meg az új helyzettel... A mélypont nálam (és Anyánál is) az interjú volt, azóta is többször eszembe jut, vajon Jack szempontjából mi lett volna a jobb? Az anyukájával élni bezárva bizonytalan ideig, vagy ha születése után kivitték volna a Szobából? Önzőség volt ez Anyától? Nem tudom magamban eldönteni. 
Szlovákul kezdtem olvasni a könyvet, de aztán vissza kellett vinnem a könyvtárba, magyarul folytattam tovább könyvolvasón. Nekem szlovákul jobban tetszett, mert magyarul úgy volt megírva, ahogy egy öt éves gyerek mesélné - hibákkal, szókeveréssel, stb. Film is készült belőle, Oscar díjat is nyert, szeretném majd egyszer megnézni. (Várólistacsökkentés 2016, Miamona's Reading Challenge - Gyerek-gyerek-gyerek)

BIANKA BLEIER-BRIGIT SCHILLING: HÁZTARTÁSI TÚLÉLŐKÖNYV
Az egyik új kedvenc blogom ajánlásával vettem meg ezt a könyvet (annyira egy az érdeklődési körünk, hogy már a harmadik könyvet vettem meg és olvastam el az ő ajánlásával). Kispeti születésével méginkább elmaradtam a házimunkával, és már engem is rettenetesen idegesít az a nagy kupi, ami Petit fogadja minden nap, amikor hazaér a munkából. Persze nehéz két gyerek mellett mindent győzni, bár sokszor megkapom, hogy nekem több gyerekem volt, mégis győztem mindent - igen ám, de régebben azért más volt az élet, mások voltak a feltételek, elvárások, stb. Lehetne erről oldalakat írni, de talán ez is csak egy kifogás... Azért igyekszem egy kis rendszert hozni a takarításba, főzésbe, gyereknevelésbe, de van még hova fejlődnöm. Ez a kis könyv is sokat segített. Először is segít abban, hogy belegondoljunk, mit szeretnénk a takarítással elérni. Steril, pedáns lakást akarunk, vagy csak tisztát, amiben a gyerekek biztonsággal játszhatnak, a szülőknek mégis van idejük a takarítás mellett velük foglalkozni? Tippeket is ad mindenféle takarításhoz. A főzés fagyasztóba viszont nem az én stílusom, egyrészt nincs akkora fagyasztónk, mint amekkorát az amerikaiak tartanak a garázsban, másrészt nekem nem ízlenek a felolvasztott kész ételek, és ezzel a család többi tagja is így van. Nagyon jó kis háztartási könyv.

Filmek, amiket néztünk

Sok filmet láttunk, újat és régebbit egyaránt. Először is megnéztük a Steve Jobs életéről szóló legújabb filmet, ami főleg a lányával való kapcsolatára épült. Az Éhezők viadala - A kiválasztott 2. része is kijött végre DVD-n, már láttuk moziban, de ez egy olyan filmsorozat, amit akármikor megnéznék újra. Nekem a Star Wars VII is bejött, bár érezni rajta, hogy ezt a Disney-stúdió készítette, de jobban is érdekelt így "mesésen". Végre elkezdték magyarul is adni a Downton Abbey negyedik évadát, és azt hiszem, itt nem is hagyták abba, de nyáron valamiért nem volt időm még nézni, pedig nagyon szeretem ennek a kornak a hangulatát. Ha pedig valami könnyedebbre vágytam, akkor bekapcsoltam Az élet sava-borsát, bár talán egy kicsit sokat nyavalyogtak mostanában benne, mégis szeretem, mert valahogy mindig jókedvem lesz tőle, árad belőle az optimizmus, pozitív életszemlélet, és a napfény:) Nem utolsó sorban szuperek benne a zenék. 

Fíha Tralala #1

Tegnap este miután megírtam a blogot, még egyszer nekifutottam Fíha pulcsijának. Már említettem, hogy 4x fejtettem ezt is le:) Bár feladhattam volna, én mégis mindig örülök, amikor sokszori nekifutásra végül úgy sikerül valami, ahogy kell, és ahogy az én maximalizmusomat is kielégíti.



Az egészet egy darabban készítettem, majd körbehorgoltam rövidpálcákkal. Még egy sorban körbe kell horgolni fehér ill. lila fonallal, és kis gombokat kell felvarrni rá.

Egy hete megrendeltem a fonalakat hozzá, de épp tegnap este írt az egyik csajszi, hogy nem jött meg a pénz. Valamiért az internetbankingom megmakacsolta magát. Így egy hetet még várni kell, hogy folytathassam, de addig előveszem a tigriseket.
 
christine blogja Blog Design by Ipietoon