Életjel és díj

Sziasztok!

Gyorsan írok ide egy bejegyzést, mert párom panaszkodik, hogy nem írtam semmit...

Tegnap szerencsésen hazaérkeztünk az egy hetes táborból, beszámoló később. Hazafelé megejtettünk egy szép kirándulást Bajmócon, beszámoló később képekkel. Szuper volt, csak nagyon kifáradtunk már a végére, és a fürdőkád, saját ágy is lelkesen hívogatott már, de hátra volt még 2,5 óra út Pozsonyba. Túl vagyunk a lagzin is, ami szintén nagyon jól sikerült, a felvételin is, amire végül nem mentem - nem az én hibámból - beszámoló szintén később. Átköltözködtünk, most már szépen össze is vagyunk pakolva, igaz még nem használtuk ki nagyon az új lakást, mert egy hetet voltunk csak ott a tábor előtt, de már most szuper... Beszámoló fotókkal - mikor is? Később:) Internetünk és tévénk még nincs, azért is lesznek bejegyzések csak holnap, mert a képeket még nem dolgoztam fel, azt ma délután fogom, és holnap jegyzetelek munkában:)

Mi is volt még? Jaaaa igen, díjat kaptam:) Méghozzá nem is akármilyet, One Lovely Blog Awardnak hívják, és Katica, Bogyimami, Dominika, Betsy és Soleil is meglepett vele, nagyon köszönöm mindegyikőtöknek! Bár igazság szerint nem nagyon érdemlem meg mostanában ezeket a díjakat, de úgy érzem, mára visszakerült minden a megfelelő kerékvágásba és lassan újra alkotásba kezdek. Bár ez alatt a két hét alatt szinte egy x-et sem böktem semmibe, délután összeszedem az összes félkész művemet és lefotózom őket, hogy azért lássam, csinálok is valamit:)


Most 7 embert meg kéne jelölnöm, akinek továbbadom a díjat, de már 3-szor végigért a díjazás. Azért muszáj mégis valakiket megemlítenem, ők azok, akikre türelmetlenül várok, hogy írjanak már, annyira szeretem őket olvasni. Ők pedig:

Katica - benne egy író veszett el, ha nem kettő:)
Ralina - csodálatosak a munkái
Dóra - mert egyszerűen nagyon bírom olvasni:) Ráadásul szintén csodákat művel a tűivel!

Még valamit! Még a tábor előtt kaptam kommentet egy kedves olvasómtól, aki szintén szlovákiai magyar, az emil címét is megadta, szeretnék neki válaszolni, de akkor nem volt időm a lagzi miatt, mostanra pedig kitörölte a kommentet... Ha magadra ismersz, kérlek írj még egyszer a kristina pont babicsova kukac gmail pont hu címre! Sajnálom, hogy megvárakoztattalak...

Mára ennyi, holnapra remélem hozok képeket is:)

Lusta projekt 5. - Macsek update

Eléggé unalmas mostanában a blogom, úgy érzem... Próbálnám én fellendíteni, de egyszerűen időm sem, kedvem sincs alkotni. Annyira kötnék már... Mellényt is szeretnék, bolerót is, sálat is, de nincs kedvem semmihez sem hozzáállni.

Mozgalmas itt mostanában az élet...

Holnap lakodalom lesz a mi utcánkban, egyetlen bátyám elveszti a szabadságát:) Arról inkább nem is beszélnék, milyen előzmények után jutottak el végül abba a stádiumba, hogy már csak egyet kell aludni, és házasok lesznek. Nem kivánnám senkinek azt, amin ők keresztülmentek, bár a másik félnek is teljesen igazat adok. De mindegy. Most már legalább nem lehet visszavonni, lagzi lesz és kész:) Kicsit bánt, hogy keveset tudok csak segíteni (sőt a rozmaringtűzésen kívül semmi munkám), de hát ez van, ha az ember messze lakik a történésektől. Anyuék egész héten sütiket sütöttek, ma is mosogatnak meg törölgetnek a lagzi színhelyén. Mindegy, eltakarítani majd segíthetek...
Ruha már megvan, cipőmben soha nem tanulok meg menni, holnap frizkóigazítás, és még a körmeimmel kell kezdenem ma valamit plusz autót feldiszíteni, de amúgy én már kész vagyok:)
De szerintetek az normális, hogy a zenészek az utolsó pillanatban, szerdán mondják le a szereplést??? Azt hiszem, én még nem vagyok felkészülve saját lakodalom szervezésére, úgyhogy a családban most mindenki fellélegezhet, nem az én esküvőm lesz a következő.

Hétfőn felvételizek az állami nyelvsuliba német általános államvizsga-előkészítő kurzusra, remélem felvesznek, nem szeretnék alsóbb szintre kerülni, mert az államvizsga kell a tolmács-műfordító vizsgához, és az a kurzus is egy éves. Úgyhogy most munkában az ősrégi középsulis német füzeteimet bújom. Meglepő, hogy milyen sokat tudtam akkor, és mennyi minden kiment már a fejemből...

Kedden költözködünk. A nagyja holmit (könyveket, poharakat, Peti ruháit) már bedobozoltuk, a szobánk egy nagy rakás bordel, és még így is egy csomó minden van, ami dobozolásra vár. Hihetetlen mennyi mindent össze tudtam gyűjteni másfél év alatt, mert Peti holmija abból édeskevés... Hova fogok én egy egyszobás lakásba ennyi cuccot elpakolni? Igaz, ott konyhaszekrény is lesz:)

Jövő héten vasárnap kezdődik az ez évi csillagásztábor, de én csak hétfőn délután tudok menni a munkám miatt. Addig pedig még fel kell készülnöm holdraszállásból, és hadd ne mondjam, még csak az Apollo-1-es programnál tartok, és hátra van még egynéhány... Ha péntekre már nagyjából szép rend lesz a lakásban, akkor akár haza is mehetnék, mert vasárnap fogjuk tartani az első balonyi búcsúnkat, amikor már nem mi megyünk vendégségbe, hanem mi hívunk vendégeket:)

Azt hiszem ezzel véget is ér a nagy hajtás, majd utána talán alkotok is valamit. De amilyen lusta is vagyok, Boginak már régen készen van az egyik PIF-ajándéka, már csak a másikat kéne készre varrnom és postára is adhatnám, de nem tudom rászánni magamat. Helyette lusta projekteztem, így áll a macsek:



Ja, igen... Ma tudtuk meg, hogy Szlovákia 8. malacvírussal fertőzöttje a mi jogászunk... Július 23-án jött vissza Amerikából, aztán két napot még dolgozott is. Lehet, hogy a mi cégünk arról lesz híres, hogy a legtöbb malacvírusos dolgozik itt... Hárman versenyeztünk is, ki fertőz meg a hétvégén több embert, a titkárnőnk promócióra megy, majd egy nyaralóba = 40 ember, én lagziba = 100 ember, kolleganőm meg egy fesztiválra = 10.000 ember. Ő nyert...

Lusta projekt 5.

Múlt hétvégén Léván várnapok voltak, és ilyenkor mindig kézműves vásár van a parkban. Láttam sok szép csodát, kosárfonóktól kezdve a horgoláson keresztül egészen a bőrművesekig. Egyedül a kovácst hiányoltam ebben az évben. Mint mindig, legjobban a patchworkös "sátrak" tetszettek. Már nagyon régóta patchwork ágytakaróról álmodom... És akkor hirtelen eszembe jutott, hogy ott van nekem a Lusta Projektem. Eddig négy kép van kihímezve, még jópár aranyos mintát találtam hozzá, Peti anyukája pedig felajánlott egy csomó anyagot, amikre majd ráaplikálhatom a hímzéseket. Nagy lendülettel kezdtem hát az ötödik mintába, a Heritage "műhelyéből" a Cat Rule-ba. Egy napi munka után most itt tartok:


És remélem ilyen lesz:


Nagyon tetszenek a színek, olyan hangulatos... Megyek is vissza hímezni:)

Zsiráfos hétvége

A hétvége túl gyorsan telt el. Péntek estétől szombat délutánig csillagászati találkozón voltunk, de valahogy az előadások most elmaradtak. Ehelyett megbeszéltük a tábort, végre én is vállaltam egy előadást, a Holdraszállásról fogok beszélni a kiscsoportnak - már ha ebben az évben is lesz egy ilyen csoport. Jó lenne inkább valamilyen érdekességekről beszámolni, nem pedig csak száraz adatokat mondani.

Szombat délután aztán irány Léva. Megint koncerten voltunk:) Most az EDDA jött Nagysallóra. A koncert egész jó volt, csak sok számot nem ismertem, és ezek már túlságosan rockosak voltak a számomra. 2 napig csak tompán hallottam:( Ahhoz képest, hogy végig villámlott és be is volt borulva, rengeteg ember volt ott.

Vasárnapot aztán végig tunyultuk, én hímezgettem, Forma1-et néztünk, meg persze az Oltári nőt, a nagy kedvencet. Sikerült összehoznom három reszkető lábú zsiráfgyereket, már csak a keretet kell betöltenem és kész az első blokk.


Tegnap pedig végre aláírtuk a szerződést az ingatlanközvetítő irodával - már nem fogják másnak ajánlani a lakást:) 18-án jön haza a pasi aláírni az igazi bérleti szerződést (Olaszországban laknak, úgyhogy nem sok vizet fognak zavarni). Még az is lehet, hogy hamarabb átadják a lakást, de legkésőbb 30-án már költözünk. Nagyon várom már... Lassan elkezdhetek pakolászni:) Gazdagabb lettem egy munkaajánlattal is, az ingatlanközvetítő kérdezte, elvállalom-e az adóbevallásukat. Időm még van gondolkodni:)

Peti anyukájától pedig kaptam 2 olllyan tuttti szakácskönyvet, hogy csak na... Amúgy is lázba jövök minden receptért, de ezek a könyvek viszik a pálmát, az biztos. Ismert, egyszerű ételek, biztosan sokat fogom még forgatni...

Újabb 7 dolog magamról

Nöné szeretne megtudni rólam újabb 7 dolgot, úgyhogy most, hogy már lement a lakáskereső hullám, összeírom a gondolataimat:)

1. Sorozatfüggő vagyok... Egymás után nézem a Született feleségeket (igaz, nagyjából csak akkor lehet, amikor Peti nincs otthon, vagy annyira dolgozik, hogy nem érzékeli a külvilágot), Petivel a Dr. House-t. Most elvonási tüneteim is vannak, mert szerdán nem volt... Néha több részt is megnézek egymás után, volt hogy 6 részt megnéztem egyhúzomban a feleségekből, aztán már kába voltam a nagy odafigyeléstől... A feleségek után már tervben van a Váratlan utazás tizedszeri végignézése, Jóbarátok 10 évadja, Szex és New York 69 része, a Miért éppen Alaszka, Lost és Gilmore Girls jópár évadja... Közbe-közbe megnézzük még a Star Wars mesesorozatot is:)
   
2. Az újságfüggőségemről meg inkább ne is beszéljünk... Még ha minden hónapban meg is fogadom magamnak, hogy többször nem veszem meg az adott újságot, mégis bekerül a kosaramba. Egy egész napig lapozgatom őket, aztán már félre is tettem (morcogós smiley).
3. Ebből következik (vagy ez volt a kiváltó oka az előző pontnak?) a következő dolog: gyerekkoromban mindigis újságos szerettem volna lenni. Minden jó újságot elolvastam volna, kimásoltam volna a recepteket és lefénymásoltam volna a szép kötésmintákat:)
   
4. Nagy álmom, hogy egyszer írok egy könyvet, és híres leszek mint Stephenie Meyer vagy Rowling, de érdekes módon mindig csak olyan történetek jutnak az eszembe, amiket már valaki megírt (újabb morcogós smiley).
5. Nagggyonnagggyon nagy álmom, hogy megtanuljak sütni-főzni úgy, hogy az ételkészítést ne mindennapos kötelességemnek, hanem a hobbimnak tartsam, hogy ha vendégségbe jönnek hozzám, mindenki el legyen ájulva a terítéstől és a finom kajáktól. Hogy mindenki előre örüljön annak, hogy vendégségbe jön hozzánk, hogy milyen meglepetést készítek nekik, és még napokig meséljenek egymás között a mennyei lakomáról (ugye nem vagyok nagyravágyó?:D). Hogy mindig legyen a hűtőben kaja és ne kelljen görcsösen gondolkodni minden nap azon, mit teszek az asztalra...
6. Rettentően határozatlan vagyok, és túlságosan befolyásolható. Jópárszor akartam már munkahelyet cserélni, de nem tudtam eldönteni, jobb lesz-e nekem ott, és a főnököm simán le tudott beszélni róla, mert bárhova akartam menni, mindről tudta előre, hogy ott csak visszafejlődnék. De vajon honnan???
7. Egyáltalán nem vagyok kitartó, és nem tudok sokáig egy dologgal foglalkozni, mindig elkalandoznak a gondolataim és pár perc múlva már mást csinálok...
   

Én most nem jelölök senkit, ha nem baj, mert úgyis gyorsan körbejár a játék. Ha valaki megosztaná velünk újabb tulajdonságait, hát hajrá:))

Az álomlakás - 3., egyben befejező fejezet:)))

Nna most már senkit sem fogok zavarni a nyavajgásommal:) Tegnap megbeszéltük Petivel, legyen albérlet, és ma már le is foglaltuk:) Hihetetlenül megnyugodtam, és hiszem, hogy ez egy ideig jó lesz nekünk, tudunk még spórolni, megtanulhatok főzni, mert a konyha.... Nnnnyami!!! Első látásra vitte a pálmát.

Az úúúúgy volt... Azt hiszem, szereztünk két ellenséget, de megérte:) Gondoltuk egy lakást még megnézünk most, aztán ha nem jön be, akkor már csak a tábor (július közepe) után kezdünk újra a lakáskeresésbe. Ugyanis már egy kicsit belefáradtam a sok agymenésbe... Negyed 6-ra kellett volna mennünk, 5-kor hívott az ingatlanközvetítő, hogy sajnos ő nem tud jönni, és hogy negyed 7-ig tudunk-e várni, akkor lejön hozzánk a mostani albérlő és körbevezet minket. Így hát sétáltunk egyet a környéken, megtudtuk, hogy a házzal szemben uszoda és konditerem van, nem messze Lidl, Terno, majdnem alattunk pizzéria (ahol vártunk 20 percet két fagyipohárra, aztán inkább elhúztuk a csíkot - 20 perc alatt simán megvettem volna a fagyit még a Tescoban is, talán most szedték a gyümölcsöt?), aztán visszamentünk a bejárathoz. Ott kiszúrtam egy másik párt, hogy tutttti ők is ugyanoda mennek. Akkor már kezdtem újra elkámpicsorodni, mert az a konyha nekem kell, ha már sajátot nem tervezhetek...

A lakás egyébként egy szobás, 36 m2, ideális két személy részére. Pici előszoba, normális méretű fürdőszoba, egyben a WC-vel, de új minden. A szoba jó nagy, nagyjából ugyanúgy lesz berendezve, mint a mostani szobánk, de azt tervezzük, hogy egy Ikeás szekrénnyel elválasztjuk majd a "hálót" a "nappalival", amúgy is egy csomó cuccunk van, amit valahova azért el kéne helyezni:) Ez pedig a leendő konyhánk:) Hűtővel, sütővel, mikróval, azaz semmi nagy dolgot nem kell most vennünk, csak mosógépet. Konyhafelszerelés nem lesz, de én már így is begyűjtöttem egy rakás tányért, poharakat, evőeszközöket a stafírungomba, és anyutól is azt kaptam a 25. szülinapomra, hogy elmegyünk Győrbe és veszünk egy csomó mindent. Egy kicsit kupi van a képen, mert a leendő albérlők már bedobozoltak.


És miért szereztünk két ellenséget? Említettem, hogy még egy pár jött velünk megnézni a lakást. Ők is úgy néztek ki, mint akiknek nagyon tetszik a lakás, még álldogáltak is egy kicsit a bejárat előtt, miután végeztünk, mintha vissza akarnának menni lefoglalni. Úgyhogy alig beültünk az autóba, párom már hívta is az ingatlanközvetítőt, hogy kivesszük a lakást. Szegény párnak még lelkesedni sem lehetett ideje, hogy deszéplakásunk lesz:) Hogy szemetek vagyunk-e? Nem hinném. Így is nekünk kellett volna először megnézni a lakást, meg amúgy is, szemfüleseké a világ, nem igaz?:)

Szóval július 1-jén költözünk. Addig meg belevetem magamat a hímzésbe, mert már két hete nem fogtam tűt a kezemben...

Giveaway

Az első, amire jelentkeztem, Melissa blogján...


Írjatok Ti is kommentet, június 14-éig:) De ne sokat, azért legyen nekem is esélyem:P :)

Az álomlakás - 2. fejezet

Azt hiszem, túl sokat töröm a buksimat ebben az ügyben, és még magammal sem tudok dűlőre jutni. Már 3 lakást megnéztünk, a színvonal (ill. a lakás kinézete, de az ár is) folyamatosan nőtt. Az első lakás egyáltalán nem volt átépítve. Igaz, ez volt a legolcsóbb, de egy csomó pénzt bele kellett volna ölni a felújításba, mivel a fürdőszobát biztosan átalakítottuk volna, és hát a konyha sem volt hatalmas... Egy ajtót be kellett volna falazni és nagyobb konyhabútort venni. Meg hát nem vagyok én annyira finnyás és rasszista, de a lakásban kissé sötétbőrű embertársaink laktak, és hatalmas káosz uralkodott minden szobában.

A második lakásban valószínűleg "melegebb" volt a helyzet, két hímnemű albérlővel. Mindenhol sárga kis cetlik: a tűzhely/szekrény/akvárium/fürdőszobai tükör.../stb. nem tartozik a berendezéshez. Hálószobaajtó kivéve, még pánt sem volt. Viszont új ablakok, nagyobb konyhaszekrény, parketta, gyönyörű fürdőszoba (sarokkáddal, ha jól emlékszem masszázskád volt, de a kád elejét még be kellett volna csempézni) egyben a WC-vel. Ami nem tetszett, hogy elhúzhatós volt az ajtó, és jobban az sem szigetel, mint a mostani kartondoboz-ajtónk:)

A harmadik lakás volt eddig a legjobb. Normális család lakta, apu-anyu-fiuk, akik szépen rendben tartottak mindent. Bár a fürdőszoba és WC nem volt teljesen átépítve, mégis takaros volt, konyhabútor szép, beépített tűzhellyel. Be lehetne úgy költözni, hogy egyelőre nem kéne semmit átalakítani.

Ami nem tetszett egyik lakásnál sem, hogy a hálószoba mind "érdekes méretű" volt, kb. 2,5 x 5 méter, azaz hihetetlen hosszú, viszont egy duplaágy alig fér bele. A harmadik lakásban még normálisabb méretű volt, de nem sokkal. Na és alig lehet parkolóhelyet találni...

De megint gondolkodóba estünk. Ha meg szeretnénk venni a lakást, először le kell tenni egy 1700 Eurós előleget, ami bár beleszámít az árba, de ha mégsem jön össze a hitel, akkor elveszik... A lakás felértékelése csak az előleg után lehetséges, úgyhogy ez orosz rulett a számunkra, mivel nem rendelkezünk olyan nagy saját tőkével...

2 lehetőség adott:

- vagy letesszük az előleget, imádkozunk, hogy eladási áron felül értékeljék a lakást (nem kaptunk túl biztató válaszokat ez ügyben az ingatlanközvetítőtől), imádkozunk hogy ezt a bank is elfogadja, és vagy megkapjuk az egész árát a lakásnak, vagy ha nagy a különbség, még egy hitelt fel kell venni rá, és az már rendkívül drága lenne,

- vagy pedig elmegyünk albérletbe még minimum egy évre, gyűjtünk még egy kis alaptőkét, és jövőre/2 év múlva úgy indulunk újra a lakáskeresésnek, hogy tudjuk, ha nem kapjuk meg az egész kölcsönt, még van miből kifizetni a különbséget.

Én most a második lehetőség felé hajlok... De Petivel is egy kicsit nehéz ez ügyben társalogni, mert mindenre igent mond. Azt még együtt döntöttük el, hogy nyáron kiköltözünk, de én mondtam, hogy vegyünk lakást. OK. Aztán meggondoltam, hogy inkább albérletbe menjünk. OK. Aztán szomorú voltam, és kitaláltam, hogy nekem saját lakás kell. OK. Tegnap megmondtam, hogy inkább menjünk albérletbe. OK.
Ok, azt tudom, hogy én nagyon határozatlan vagyok, de az már elég sz*r ügy, hogy azt sem tudom, Peti mit akar...

Egy kis pro-kontra az albérlethez:

PRO:

• minimum 200,- Eurót megspórolhatnánk havonta, mert nem kéne közös költséget és energiát fizetni. Egy egyszobás lakás mostanában energiával együtt 360,- Euró, ennyi lenne csak a hiteltörlesztés, ha vennénk lakást, plusz energia meg minden bolondság, amit még fizetni kell. Egy szoba berendezésére már mindenünk megvan - bútor, ágy, kanapé, íróasztal, TV... Felújításra sem kéne egyelőre költeni, így elég sokat meg tudnánk spórolni
• egyedül lehetnénk, és ajtók is lennének:) Ha vennénk lakást, mindenképpen szeretnénk még valakit magunk mellé, hogy kevesebb legyen a kiadásunk, de azokba a két szobásokba, amiket néztünk, sehogy sem tudtunk volna albérlőt bepréselni, és mivel ismeretlennel sem szeretnénk együtt lakni, de unokatestvérem csak egy év múlva jönne Pozsonyba, egy évig nem lenne lakótársunk.
• attól még ugyanúgy főzhetnék nagyokat, jöhetnének vendégek, ott maradhatnánk hétvégére.
• csak pár évig szeretnénk még Pozsonyban maradni, azután inkább építkezni, könnyebb lenne csak kiköltözni, mint utána vevőt találni a lakásra, ráadásul az eladással valószínűleg vesztenénk is a hitel miatt.
  

KONTRA:

• nem "saját" a lakás, nem alakítgathatok amit akarok, megkérdezés nélkül nem fúrhatom a falat
• a lakbér látszólag kidobott pénz.

Egyszerűen nem tudom, melyik a jobb megoldás... Rizikózzunk? Talán túl sokat agyalok, mások sokkal könnyebben kezelik a helyzetet. Talán Igen-embernek kéne lennem nekem is, mint Jim Carrey-nek... Fogalmam sincs, mit tegyek.

Virágos terítő

Úgy néz ki, most elememben vagyok blogolás terén:)

Még az első PIF-es játékban kaptam Bucillától egy jókora Aida-betétes terítőt, amire azóta is kerestem a megfelelő mintát. Az egyik Keresztszemes magazinban találtam rá ezekre a virágokra, tegnap az elsőt fel is hímeztem a terítőre, már csak a kontúr hiányzik. 4 fajta virág lesz a terítőn.

Arthur Golden: Egy gésa emlékiratai

A történet az 1900-as évek elején játszódik és egy fiatal lány életét mutatja be, akit egy szegény kis faluból nővérével együtt eladnak Kiotóba, a Gion negyedbe gésának. Az akkor még Csijo nevű 9 éves lány egy egészen más világba csöppen, ahol a nők gyönyörűen kikészítve, csodálatos kimonóban és legyezővel sétálgatnak az utcákon. Csijónak nagyon szép szürkéskék szeme van és már fiatal korában is kecses, szép kislány, ezért úgy gondolják, hogy különleges gésa válhat belőle. Beíratják ezért egy gésanevelő iskolába, de szökési kísérlete és gyakori összetűzései miatt az okija idősebb gésájával kiveszik az iskolából és szolgának nevelik tovább. Egy rosszul sikerült nap után a folyó partján sírdogál. Itt találkozik az „elnökkel“, aki éppen gésákkal sétálgat. Csijóra hatalmas benyomást tesz, és úgy dönt, hogy ha az az egyetlen mód, hogy az elnökkel legyen, ha belőle is gésa lesz, akkor megtesz mindent, hogy azzá is váljon.

A könyv tipikusan az az olvasmány volt, amit minél lassabban olvastam, hogy tovább élvezhessem. Tökéletes betekintést nyújt a keleti kultúrába, részletesen bemutatja a teaszertartásokat, a gésa öltözetét és „kikészítését“ és azt, hogyan szórakoztatják a férfiakat. Megtudjuk, hogy egy gésa nem lehet szerelmes bárkibe, és a mizuage (a szüzesség) elvesztése sem történhet bárki által. Annak van a mizuagéra joga, aki a legtöbbet kínál érte. Egy gésa egyéb szolgáltatásait is csak az élvezheti, aki a dannája (eltartója) lesz. Természetesen danna sem lehet akárki, csak az, aki a legjobb feltételeket nyújtja a gésáért cserébe, tehát minél többet fizet az okijának. Csak ajánlani tudom ezt a könyvet, főleg azoknak, akiket érdekel a keleti kultúra.

A könyvből film is készült, nézzétek meg!

És akinek ez még nem elég, Évi turmixadagjában találtam erre a kötött gésára:) A leírás itt található.

Vöröskő

Peti párom kedden "ellopott", és nem akarta megmondani, hova visz. Azt mondta, hogy bár már be van zárva délután ötkor az, ahova megyünk, de a környék nagyon szép. Így hát felkerekedtünk, és a kiskárpáti borút (Malokarpatská vinná cesta) mentén Vöröskőig (Červený kameň) meg sem álltunk. Vöröskő kb. 30 km-re fekszik Pozsonytól, és egyike Szlovákia leginkább épségben maradt várának.

A várat a 13. században építették, és a 16. századig a Fugger család lakta. Ekkor hatalmas erődítményrendszerré építették át. A 16. századtól egészen a második világháborúig a Pálffi család otthona volt, akik gyönyörű reprezentációs székhellyé alakították át.

A legjobban az tetszett a vár történetéből, hogy azt eredetileg egy másik, szomszédos dombtetőre, a Kuklára akarták építeni. Viszont az alapanyag, amit egyik nap felvittek a dombra, az másik nap rejtélyes módon átkerült a szomszédos dombra. Az építészek nem adták fel, mivel azt a parancsot kapták, hogy a Kuklára épüljön a vár, így folytatták az előkészületeket. Később megtudták, hogy a Kuklát tündérek vagy egyéb csodás lények lakják. Ki akartak velük egyezni, de ezt sehogy sem tudták megoldani, így a királynő feladta és inkább a másik dombra építettette a várat. Attól a perctől semmi gond nem volt az építkezésen és a várat sikeresen felépítették.


A várban megtekinthető egy múzeum, amely a nemesség egykori lakáskultúráját mutatja be. A vár alatt Szlovákia egyik legnagyobb alagútrendszere húzódik, amelyet mostanság már csak filmek forgatásához használnak ki. Ebben a várban forgatták a Fantagiro hercegnőt (egyik kedvenc mesém), a Sárkányszívet és a Cinka Pannát is. Rengeteg rendezvénnyel csalogatják a turistákat - vannak várjátékok, solymárbemutatók, és éjszakai várlátogatások is.

Sajnos magába a várba nem mentünk be, csak a parkot jártuk körbe, de az is csodálatos volt, szerintem ezek a képek magukért beszélnek (gugliztam őket, mi nem vittünk fényképezőgépet:(. Egyszer még szeretnék ide eljönni és körbenézni a múzeumban is.

Az álomlakás - 1. fejezet

Párommal végre dűlőre jutottunk lakáskérdést illetően. Bár még nem vagyunk hivatalosan kidobva sógorjelölteméktől, ahol már másfél éve lakunk (ajtók nélkül), de már pedzegették a dolgot, hogy gondolkodnak családalapításon, és jó lenne már nyáron eltűnnünk:) Aminek én naaaaagyonis örülök.

Sokáig gondolkodtunk, béreljünk-e vagy vegyünk egy lakást, végül a vásárlásnál maradtunk, mivel egy egyszobás lakás bérleti díja annyi, mint egy kétszobás lakásnál a hitel törlesztőrészlete. Persze tudom, hogy a hitelen kívül még fizetni kell energiát, közös költséget, stb, de hol van a bérletnél a saját lakás-érzés, ahol azt alakítunk át, amit akarunk, nem kell félni a házinénitől, felakasztgathatom a képeimet, stb...

Még jó, hogy már most nekiálltam információkat gyűjteni a bankoktól, mert ha tényleg csak tábor után kezdjük (július 13-ától), ahogy először terveztük, akkor még jövőre is sógorék nyakán lógunk. A 6-7 bankból futólag 3-at azonnal kizártam, mert horribilis volt a hitelkamat. Végük két banknál maradtam. Azóta is irogatok az egyikkel, mert amint választ kapok egy kérdésemre, újabb merül fel bennem. Annyira tele vagyok már információkkal, hogy most csak egy nagy gulyásnak érzem a fejemben. A legrosszabb az egészben, hogy napról-napra változnak az érzéseim. Egyáltalán nem tudok másra gondolni, csak a hitelre. Az egyik nap örülök, mert a bank úgy számolja ki, kaphatok akkora hitelt, amit akarok, másik nap a béka feneke alatt vagyok, mert kézhez kaptam a fizetési kimutatásomat, és legalább 150 Euróval kevesebb a bevételem, mint amivel először számoltunk. Másnap elküldöm ezeket az adatokat a bankba, visszaírják, kaphatok hitelt, de 5%-kal kevesebbet, mint előtte írták, de ha még kezes is lenne, akkor megkaphatnám az eredeti összeget. Másik bankból azt írják, a kezes keresete nem számít, ha lakással fedezzük a hitelt, a kezes nekik már nem kell. Most akkor mi van?

És akkor a lakásig még el sem jutottunk... Egyelőre egy van lokalita, képek és ár szerint kinézve, de azzal a lakással is lehet valami bibi, mert már egy hónapja reklámozzák, és két internetes oldalon 6-féle ingatlanközvetítő irodában árulták már, mindet más áron.

Szóval most ott tartunk, hogy ha megkapnánk a hitelt, akkor már nem lenne gond, tudnánk fizetni. Csak kapjunk annyit, amennyit szeretnénk. Nem is kéne azonnal átalakítani a lakást, mert úgysem futná rá talán, de már lakhassunk valahol... Bútorok már vannak. Nem kéne a földön sem aludnunk:)

Igazolt távollét

Bár ritkán írok mostanában, igazoltan vagyok távol. Úgy gondoltam, ebben a hónapban befejezem az összes PIF-ajándékot, hogy aztán tiszta szívvel hajszoljam magam a lakáskereséssel és hitelintézéssel:) Szinte minden nap az ajándékokat hímzem, bár ma azért teszek egy kis kivételt, és lehet, hogy - semmit sem fogok hímezni:)

Közkívánatra a zsiráfaim "állása": Vele csak az a gondom, hogy istentudja milyen aidát sikerült vennem, és egyszerűen a négyzet ezen az anyagon téglalap... Félek, hogy kicsit ducik lesznek a zsiráfjaim.


Aztán feléhez értem a négyzeteknek is, ilyen színek lesznek benne (jó rikítós lesz...):


Mostanában annyira szerettem volna matyóhímezni, hogy nagynénémtől megkaptam egy kb. 20 éve elkezdett terítőjét, hogy fejezzem be. 6 személyes asztalra van. A fele már készen van, de egyelőre nem tudom folytatni, mert valahonnan össze kéne szednem ugyanilyen színű fonalakat, vagy fejthetem vissza az egészet...


Hát ennyi... Mostanában már fel is írogatom magamnak, mit szeretnék majd egyszer megcsinálni, mert annyi minden tetszik...

Row of Love - készen

Ma végre befejeztem a macik kontúrozását is. Ahhoz képest, mennyit bajlódtam vele, alig látszik az eredmény. Na ezért nem szeretek én kontúrozni:) Ma még körbeszegtem, majd holnap mosás-keményítés-vasalás következik, aztán majd egyszer eljut a keretezőhöz is. Krémszínű paszpartut és sötétbarna, antikos vastag keretet képzeltem hozzá. Aztán meg majd gyerekeket is:D


A Holdat pedig a párom, na neeee, vőlegényem:D fényképezte csütörtök este:

:)

Gondoltam megmutatom, mi tartott izgalomban az utóbbi pár napban:) Hát csoda, hogy nem alkotok??:)


A nagy nap amúgy tegnap volt, de hát nekem mindenről tudnom kell előre...

Egy kis nosztalgia

Én megmondtam régebben, hogy enyhén fáziskéséses vagyok, és ha valamire nem válaszolok azonnal, az nem jelenti azt, hogy nem érdekel és ki akarok maradni belőle. Akkor tessék majd kiabálni, ha február végén kívánok boldog új évet:) Szóval éppen egy hónapja, április elsején keresett fel Jucus, és kérdezte, mik voltak a kedvenc mese, ifjúsági és felnőtt könyveim.

Egyik mamám mindig azt mondogatja nekem, hogy minket a bátyámmal sohasem látott gyerekkorunkban könyv nélkül. Ha jött hozzánk valaki, köszöntünk, és már be is mentünk a szobába olvasni. Én nem igazán emlékszem erre, de majd az anyu ezt úgyis kommenteli.

Viszonylag korán, még oviban megtanultam olvasni. Bátyám egy évvel idősebb nálam, ő elsős volt, én nagycsoportos ovis. Már fejből fújtam az anyu-apu-Éva-Balázs-Tomi szöveget, aztán lassacskán ezekből a szavakból - és betűkből - kikövetkeztettem a többi szót is. Nemsokára már én olvastam fel az oviban:) Amúgy is utáltam oviban aludni, helyette inkább mesekönyvet lapozgattam.
Ja, csak úgy mellékesen - sajnos nem lett belőlem csodagyerek...:(

Otthon rengeteg könyvünk van-volt, költözéskor a nagyját nem is tudtuk hová tenni. Máig jobban szeretem a könyvajándékokat, mint a ruhákat. A gyerekkori kedvenc könyvemre,vagy mesére egyáltalán nem emlékszem, de nagyon szerettem Janikovszky Évát, a Grimm és Andersen meséket, a Két Lottit.

Alsó osztályos koromban jöttek aztán a Pöttyös könyvek, csíkosokból viszont annál kevesebb jött be. Az első (és kedvenc), amit olvastam, a Bezzeg az én időmben volt. Megyeri mamámnak szerencsére jó sok volt belőle:) Aztán Buci néni lánya, a cukrászdás néni is hozott nekem egy csomót, nameg könyvtárba jártam. Hetente kétszer:D Majdnem minden kötelezőt elolvastam, az Egri csillagokat hatodik nekifutásra, nade akkor egy hét alatt, az Aranyembert, Légy jó mindhaláligot, a Pál utcai fiúkat, Shakespeare-t, mindent. Jókai kicsit nehéz volt, de az anyu ajánlottta, hogy olvassam kb. a 40-50.-edik oldaltól, onnantól érdekesebb. Bejött.

Volt még két könyv, amelyiknek a címére nem emlékszem, de elég sokszor újra olvasom. Az egyik valami Szamóca szálló vagy Kék szamóca vagy valami hasonló lehetett, a másik pedig egy lányról szólt, akinek meghaltak a szülei, ezért saját magának kellett fenntartania magát. Titkárnőnek ment, gépelni tanult, stbstb, és persze szerelmes lett:) Majd otthon megkeresem őket, és újra elolvasom. Mindkettő "napozós olvasmány", a balkonon szoktam olvasni nyáron.

Ha már ennyit beszélek, természetesen kihagyhatatalan az Anne a Zöld házból sorozat. Unokatesómtól kaptam kölcsön, de próbálom őket beszerezni, lányomnak is legyel olvasnivalója:)

Két nagyon nagy kedvenc még az Abigél és az Egymás szemében, ezeket szinte minden évben elolvasom. Mindig találok bennük valami újat (mint pl. 3. alkalommal a Twilight filmben észrevettem, hogy a mikroszkópozás után Bella és Edward megnyerték az Aranyhagymát. Ez 2 alkalommal elkerülte a figyelmemet...)

Mostani kedvenceim pedig fontossági sorrendben: Szabó Magda, Jane Austen és Agatha Christie regényei. A Gésát pedig imádom... Észrevettem magamon, hogy mostanában elég ritkán és lassan olvasok, pedig vár még rám a New Moon, Lolával az élet, Monte Christo grófja és még egy csomó finomság, na és persze a listámon is fel van írva még pár jó könyv! Meg persze rákaptam a sorozatokra, mint Harry Potter (abszolválva!), Narnia és Eragon. De most nem vehetek új könyveket. Nem és nem!!!

Érdekelne, mik voltak a kedvenc könyvei Soleilnek és Katicának (látom, ő most Magdázik:)...

Bee my friend 3.

Hát, akkor ezzel készen lennék... Fura, kicsit szégyellem, április vége van, és ez az első kész művem 2009-ben. Na de még csak most kezdődött a "szabadidőm":)

Szerettem volna egy kispárnát és külön világoskék anyagot venni a huzatnak, hogy mosható legyen, de általános időhiányomat (és vásárlási undoromat) alátámasztandóan csak 2 in 1 megoldást találtam a törzshelyemen, így hát először szétnyúztam a párnát, majd anyu rávarrta a kész képet (Peti ajánlotta a helyet, én középre szerettem volna tenni a hímzést, de szerintem így jobban mutat), majd újra párnásítottuk az egészet. Nem lett görbe a varrás, csak ilyen az alapmintája a huzatnak. Szerintem csini lett...


És ez a kedvenc macsekom a háromból:


Melinda úgyis panaszkodott, hogy neki nem hímzek semmit... Úgyhogy jövő vasárnaptól már neki is lesz egy (bár nem egyen-) párnája. Ráadásul beceneve Cica, és imád aludni. Remélem, így eltaláltam a legjobb szülinapi ajándékot:D

A Row of Love, Bee my friend

Csak egy kis gyors update...

Befejeztem a Row of Love macik hímzését, már csak a kontúrozás van hátra, a kedvencem...


Kész van Melinda párnájának hímzés része is, aranyosak lettek szerintem a macsekok kikontúrozva:) Bár az alsó kicsit bénácskán nézett ki az eredeti kontúr alapján, úgyhogy nagyobbítottam az orrán. Szerintem egy-két sor a kontúros mintából hiányzott is, de sebaj, szerintem egész jól megoldottam.


És most következik egy kis matyóhímzés, csak mert most ehhez van kedvem, összeállítom Bogi ajándékát, kontúrozok kicsikét a macikon, aztán jöhet egy új project:) Peti zöld utat adott ezeknek a zsiráfoknak:


Mindig is tetszett ez a sorozat - az elefántoson kívül. Az a kép valahogy nem jön be...

Húsvétkor ilyen kis "betolakodóink" voltak Selmecen, a nyaralónál:


Meg is simogathattuk őket:) (4-5-en voltak) Nagyon pici pockok voltak még...


Majd még jövök:)

Pluschenko és barátai - 2009.4.15. Pozsony

Fiatalabb koromban nagyon szerettem a műkorcsolyát. A gálát sohasem hagyhattam ki, mert ott már lezseren, minden "felelősség nélkül" léptek fel a sportolók, szabadabban mozogtak, csodás ruhákban, jó kis zenékre léptek fel, és nem számított az sem, ha néha-néha seggre ültek. Egyszer voltam egy jégrevün is Magyarországon, a Hófehérke és a hét törpe című előadást néztük meg. Oda voltam Brian Joubert-ért, imádtam Pluschenko SexBomb-os előadását és szurkoltam Tara Lipinski-nek, aki egyszer megnyerte a téli olimpiát, és azóta sem hallottam róla.

Aztán két-három éve valahogy lanyhult a rajongásom, néha még elcsíptem pár európai- vagy világbajnokságot, de valahogy a verseny már nem nyűgözött le annyira, a gálát meg sohasem győztem megnézni. Na de amit tegnap láttam!!!

Pluschenko barátaival újra ellátogatott Szlovákiába, ha jól emlékszem tavaly vagy tavalyelőtt volt nálunk egy hasonló exhibíciós műsorral. A mostani Pluschenko és barátai néven futott, de szerintem lehett volna Műkorcsolyázók és Pluschenko is a címe, mert a 3 órás előadás alatt össz-vissz 3-szor szerepelt. Sajnos fényképezőgépet nem vittünk, mert úgysem látszott volna semmi a képeken, de csodálatos élmény volt, ami szerintem örökre megmarad bennem. Kár, hogy nem emlékszem minden résztvevő nevére, és valahogy az interneten sem találtam sok mindent az előadásról, de azért itt voltak:

- Jozef Sabovčík, a volt csehszlovákia kétszeres Európa-bajnoka, bronzérmes a szarajevói 1984-es téli olimpián, aki elsőként ugrott négyes piruettet, és főleg a hátraszaltóiról híres. Igaz, egy kicsit már nyugdíjas volt az előadása, de azért pár szaltót még megugrott.


- Stéphane Lambiel - Peti azt mondta, csak azért nem féltékeny rá, mert úgysem merek lemenni hozzá:) Naja, hozzá kell tenni, hogy végig tériszony-rohamom volt, mire nagy nehezen leülhettem a fenekemre, azt hittem, szívrohamot kapok és hogy daruval fognak levontatni...


- Aľona Szawcsenko és Robin Szolkowy, Naomi Lang és Peter Tchernyshev - volt egy nagyon érdekes kűrjük, amikor négyen együtt korcsolyáztak, és az egyik páros még a levegőben is "korcsolyázott", na ezt a műsort a fentebb említett okok miatt nem mertem megnézni:)

- Sinead és John Kerr - Peti most figyelmeztetett rájuk, ekkor elképzeltem, milyen lenne, ha Gyuri bátyámmal korcsolyáznék - naja, vicces:D Peti mondta, hogy még egyedül sem tud elképzelni korcsolyázni. Aki már olvasta a Twilightot, és csak annyit mondok, hogy Bellát mintha rólam mintázták volna, az tudja, miről beszélek:D Róluk annyi érdekesség, hogy a versenysorrend sorsolásánál a srác mindig skót népviseletbe szokott öltözni. A skót pasik pedig nem szoktak a szoknya alatt kisgatyát viselni:) Ezt ő be is mutatta, az egyik kűrjükben skót népviseletben voltak, a végén felrángatta a szoknyáját. Volt rajta bugyi... Meg persze abból a távolságból úgysem lehetett volna kivenni semmit... Szimpi pasi volt.


- aztán volt még jégakrobatika, ami abból állt, hogy kétszer bemutatta a srác ugyanazt a szaltó-bukfenc-stb. gyakorlatot, plusz egyszer átugrott trambulinnal egy autót. Persze, tudom én, nem lehetett könnyű megcsinálni, de akkor is....

- ja és még egy srác, aki olyan tunyulós-összeesős korcsolyázást mutatott be, sajnos nem tudom reprodukálni, legjobban az első és egyben utolsó síelésem közben elszenvedett kéttérdreesésemhez tudnám hasonlítani, de azt nincs kedvem újra bemutatni és lefényképezni:) Mindenesetre szórakoztató volt.

- na meg persze maga Pluschenko Edvin Martonnal együtt. Jó kis playback volt, de mindegy... azért tetszett.


A képek sajnos csak internetről...

Bee my friend 2.

Egyre inkább visszajön az életkedvem hímzés terén. El is készült Melinda második macsekja egy nap alatt. Talán kész is leszek május 3-ára a párnával:) Kiváncsi vagyok, mennyit tesz a kontúr, mert így egyelőre csak két paca látszik.