Ha valaki még nem lenne teljesen őszi hangulatban...
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgOIVJqScML1-5oBR8pIKHoD0wUDha34yC1ZjWAXaK9VZu-cXR_PZC3uUSPIVnT7-7kux5F-MRf9X5YAwfJ5ZBf9fPWb3orDw0XK5oPsZdoHR2Uipd5RbwQ11YaiSHx72RPfCv0gUTWXS0/s320/autumn3.jpg)
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgOIVJqScML1-5oBR8pIKHoD0wUDha34yC1ZjWAXaK9VZu-cXR_PZC3uUSPIVnT7-7kux5F-MRf9X5YAwfJ5ZBf9fPWb3orDw0XK5oPsZdoHR2Uipd5RbwQ11YaiSHx72RPfCv0gUTWXS0/s320/autumn3.jpg)
Elsőnek a falevelek színeváltozása foglalkoztatott; ezt figyeltem nap mint nap, ahogy az október végi fáradtzöldből vagy vérpirosból az aranyszínen át citromsárgává és kátrányfeketévé váltak, minden fa levele másként és máskor, míg végre lent a földön egyetlen gesztenyeszínű, monoton szőnyeggé olvadtak össze. De még ott is individuálisan viselkedtek: egyes levelek, mint a platáné, laposan terültek el a földön, mint agyonlőtt katonák; a tölgy levele hólyagosan felpüffedt, akár egy sűrű, pöfögő folyadék hártyája; a vadgesztenye kilyukadt és foszlott, csak erei tartották, mint ócska halászhálót a zsinórzata; a vadcseresznye és a bükk levelei összecsavarodtak, mint a szivar borítólevele; példáját aztán a legtöbb levél is követte. A kis csövecskék összevissza forgolódtak és görögtek, míg megtalálták pusztulásuk végleges helyét az erdei tömegsírban; alagútjaikban gólyalábú, tojás alakú bogarak játszottak bújócskát, cinóberveres szárnyfedelükön két csúnya, fekete pettyel.
Faludy György: Pokolbeli víg napjaim
0 comments:
Zverejnenie komentára