Bécs - 2008.8.29

Mivel az egész nyarunk munkával telt, Petivel úgy gondoltuk, ránk fér egy kis kirándulás. Szlovákiában augusztus 29-e és szeptember 1-je is ünnep, így a hétvégénk jó hosszúra sikeredett. Pénteken végre ellátogattunk Bécsbe, ezt az utat már szerintem két éve tervezgetjük...
Bécset lehetetlen egy nap alatt megnézni, megismerni, úgy érzem, lesz még ennek a kirándulásnak folytatása. Tegnap, amikor raktam össze a képeket, nézegettem az interneten is a látnivalókat - bár lejártuk a lábunkat, mégsem láttuk még a negyedét sem a nevezetességeknek.
Most pedig hagyok hátra egy kis élménybeszámolót az utókornak:) Na meg magamnak, hogy bármikor megnézhessem, milyen szép helyeken jártunk és mennyit bénáztunk:)

Nem indultunk korán, hogy azért pihenhessünk is egy kicsit, kb. negyed 9-kor indultunk el Pozsonyból. Nem akartunk egy napra matricát venni, úgyhogy igyekeztünk kerülni a sztrádát - ez persze nem mindig sikerült:) (2x nem...) Az első úgymond megdöbbenésem már Hainburgban volt, ahol rájöttem, hogy ez már egy egészen más világ, mint a miénk. Egy apró városka, de a hangulata messze túlszárnyalja a szlovákiai városokét:O
Mivel valahogy vonzanak a repülőgépek (főleg a repülőszerencsétlenséges sorozat a National Geographicon), természetesen az első utunk Schwechatba vezetett. Életemben nem láttam még ekkora nyüzsgést, olyan káoszt, mint ami ott fogadott minket. Egyszerűen kaotikus volt az egész, emberek, autók jöttek, mentek, röpcsik szálltak fel-le... A legjobban az tetszett, hogy a repteret valami Flughafendorf-nak hívták (vagyis valami hasonlónak), és az egyes utcák is repüléssel kapcsolatos nevűek voltak (éljen a magyar nyelv!). Ezután jött az első kitévedésünk sztrádára - én mint bezsongott GPS persze rossz utakat mondtam:)

Peti nagyon jól vette az akadályokat, csak úgy hasított Bécs városában, mintha évek óta ott élne. Gyorsan megtalálta a Rathausstraße-t, ahol parkoltunk - természetesen én voltam az, aki miatt eltévedtünk a parkolóba menet... A parkolóházban jót bénáztunk, csak álltunk a sorompónál és néztük a kis automatát, ami nem akart minket beengedni, amíg egy sofőr mögöttünk megunta a dolgot, megmutatta, hogy "Press the button", és már bent is voltunk. Sebaj, gondoltuk, többször úgysem találkozunk:)

Aztán megnéztük a Parlamentet:

a természettudományi múzeumot:

kis elefánt a természettudományi múzeum előtt (kép az internetről):

A művészettörténeti múzeumot most nem néztük meg belülről, hagynunk kell valamit a következő látogatásunkra is:)

A bécsi operaház (Burgtheater - első kép az internetről, második saját):

Rathaus (az ablakok, és benne a virágok, nnnyami:):

Hofburg:

Stephansdom - a dómot restaurálták, végig volt állványozva, és a tornyára is valami óvszer-formájú kúpot húztak... A Stephanplatzon rengeteg ember volt, nagyrészt turista. Nagyon sokszor lehetett hallani magyar beszélgetéseket, de szlovákokat és cseheket is...

Ez így mind nagyjából egy helyen található, egy nagy körben. Ezután visszamentünk a Tütühöz, hogy nekirugaszkodhassunk az utolsó állomásnak, a Schönbrunnak - és itt következett a második bénázásunk a parkolóházban:) Az autóhoz menet még olvastam is egy táblát: "Először menjen a kasszához, aztán az autójához" - hát mondom én, nem mindegy? Hát nem... A kedves kis automata mindig visszaköpte a kártyánkat, hogy amíg nem fizettük ki a parkolást, addig nem áll szóba velünk... Megint torlódtak fel már mögöttünk az autók, de most senki sem segített, én jöttem rá, mi a szitu, és egy szép mosollyal az arcomon (senki sem tudta, hogy az a szégyen mosolya:) besétáltam a kasszához, benyomtam a kártyát és a manit egy másik automatába, amelyik már kedvesebben viselkedett velünk, és már süvítettünk is tovább.

Schönbrunn-t is csak kívülről néztük most meg, Peti csinált panorámaképet is, egy medenceszerűségnél lefényképezett pár olimpiai úszásra készülődő kacsát. Azt hiszem, el tudnék lenni egy ilyen kastélyban, ilyen gyönyörű kerttel:)

Soha nem felejtem el ezt a kirándulást...