Babaprojekt

Igazából már nem is kéne projektnek nevezni, mert a baba már ott van, ahol lennie kell, meg projekt sem volt soha. Csak úgy jött. Hogy jókor-e? Azt nem tudom eldönteni. De ő biztosan tudta, hogy most kell jönnie. Tulajdonképpen ha nem jött volna most, akkor lemaradtunk volna az állami támogatásról a kölcsön felvételénél:) Szóval jókor jött, na. Meg amúgy is. Imáááádom!!!

Azért nehéz dolog a terhesség. Bár tulajdonképpen az én esetem semmi ahhoz képest, amit itt-ott olvasgatok. Hányni nem hányok, de azért minden reggel rosszul vagyok. Legfőképpen a buszozást nem bírom, úgyhogy elég gyakran járunk autóval munkába. Pár hete vérvétel után padlót fogtam a buszban, ezért egyedül inkább nem szállok buszra - bár holnap reggel muszáj lesz.

Az evés nagyon nehezen megy, ráadásul babánk minden nagy nehezen elfogyasztott energiamennyiségemet szinte azonnal igénybe veszi. Néha azon gondolkodom, nem nevelek-e véletlenül én is vámpírgyermeket kebelem alatt, és honnan szerezhetnék be hirtelenjében egy jó adag vért (elég csak bemennem a konyhába, kezembe venni az öt kerámiakésem közül az egyetlent, amivel még nem vágtam meg magamat az utóbbi 3 hónapban:). Talán nem kéne vámpíros filmeket néznem... Holnap lépek a 15. hétbe, ami már a negyedik hónap, eddigi hízásom -0,5 kiló. Ami azért nem olyan rossz, de lehetne jobb is. Hasam még alig van, de nadrágjaimba már két hónapja nem férek, alig várom, hogy megjöjjön a fizu, aztán veszek valami terhesgatyót magamnak. Talán jobban fogom érezni magam, ha nem szorít a gatyagumi:)

Most a terhestornán gondolkodom, mert a hátgerincem már most kivan. Egyelőre Réka kismamatornája van meg, de tekintve azt a két rám nézve nem túl pozitív ismerkedésemet Réka alakreform CD-jével (nem szoktam káromkodni, de akkor a két alkalomkor elmondtam minden "kedves" szót, amit főnökömtől tanultam szlovákul pár év alatt), a DVD-t sem merem megnézni. Esetleg a fittlabda jó lenne, ha be tudnám még szuszakolni valahova a lakásba. Azt hiszem, maradok a számlatologatásnál és pecsételésnél. Az is valami:)

Most már a vércsoportom miatt sem kell aggódnom, mivel RH- vagyok, Peti épp tegnap volt a véreredményeiért, szerencsére ő is negatív, így talán megkímélt egy-két injekciótól. Mindig vihogtam az amerikai filmeken, hogy a nők bőgnek az ultrahangon, de aztán én is megtapasztaltam, milyen megható is az, látni azt az apró kis testet, dobogó szívet, következő alkalommal a kapálózó kis kezeket és lábakat:) Babánk az utolsó alkalommal megmutatta, hogy nem lesz olyan lusta gyerek, mint szülei, úgyhogy van mire felkészülnünk lelkileg:)

Itt pedig az első két profilkép, az első a 8. hétben, a második a 13. hétben készült:

 

Van pár tervem, amit szeretnék elkészíteni decemberig, a picur érkezéséig, de arról majd kicsit később...