Panni első hónapja

Ma kaptam Petitől másfél óra szabadot, elvitte Pannit sétálni és bevásárolni. Igaz, már itthon vannak, de a kicsi lány még alszik, én meg egy jóóót fürödtem és molyoltam egy kicsit.

Nem is tudom, hogyan jellemezném ezt az első hónapot. Számomra eléggé kimerítő volt, és azt hittem, hogy Panni sokat sír, de ahogy olvasom Az első 12 hónap című könyvet, vagy fórumokat, esetleg babás újságokat, úgy látom, hogy Panni egy elégedett, boldog baba, nem sír olyan sokat. De kezdjük az elején.

A szülés, hát hogy is mondjam, gyors volt:) Úgy indultam neki az egésznek, hogy nem fog fájni, hisz kifizettem az epidurális érzéstelenítőt, beszúrják, nyögök kettőt és már meg is lesz a baba. Attól féltem csak, hogy nem fogom észrevenni, hogy megkezdődött a szülés, és hogy ezek már az igazi fájások. 
December 8-án, szombaton erős késztetést éreztünk arra, hogy kipróbáljuk a babakocsi összes lehető összerakásának módját. Addigra a babaszobán kívül már mindent előkészítettünk, a szoba úgyis ráér pár év múlva. Este sütöttem egy jó fűszeres csokit, igazság szerint csak azt bánom, hogy keveset ettem belőle és a nagyját ki kellett dobni egy hét múlva:) Vasárnap reggel fél 4-kor arra ébredtem, hogy gyenge fájásaim vannak. Számoltam a perceket a fájások között, és a fájások tartamát is. Gyorsan rájöttem, hogy ezek már bizony 5-perces fájások... 2 óra múlva felkeltettem a Petit, hogy itt az idő. Én még elmentem zuhanyozni. 7 órakor vettek fel a kórházban, kivizsgáltak, azt mondták, hogy ma még szülésre egyáltalán nem néz ki. Szégyelltem is magam, hogy tényleg nem ismertem fel az igazi fájásokat:) Azért elküldtek a "lihegőre", hogy később még kivizsgálnak. Fél 10 körül mér kétrét görnyedtem a fájásoktól a lihegő ágyán. Arra gondoltam, hogy ha ma ebből nem lesz szülés, én itt halok meg. Elhívtak kivizsgálásra, alig bírtam már menni. A doktornő meglepődött, hogy már itt tartok, és azonnal vittek előkészíteni, megkaptam a beöntést, borotváltak, zuhanyoztam, stb. Kb. dél körül lehettem a szülőágyon, doktornő megvizsgált és azt mondta, hogy már nem győzik beadni az érzéstelenítőt. Itt gondoltam először arra, hogy inkább meghalok, mint hogy érzéstelenítő nélkül szüljek:) A többire nem is nagyon emlékszem, csak arra, hogy amikor már a kicsi lány nyomakodott kifelé, de még nem szabadott nyomni, na az volt a legrosszabb. Aztán meg a gátvarrás. Na meg hogy az egész után reszkettem, mint a kocsonya. És még a fiúra, aki feltolt egy emelettel feljebb a szobára, tisztára elszédültem a gyorsaságtól... Meg arra, hogy nem érzem még anyukának magamat. Meg hogy igazából nem is hiányzik még a lányom, hagyjanak pihenni. Másnap reggel 5-kor hozták a lányomat, és azóta elválaszthatatlanok vagyunk. Még most is, hogy kaptam ezt a másfél órát a páromtól, a lányomra gondoltam, babakönyvet olvastam, és azon gondolkodtam, hogy mindent tud-e már abból, amit a könyvben az egy hónapos korhoz írtak. De tud. Ő egy okos lány.

Elég kevés a tejem, úgyhogy tápszerrel toldjuk még meg az etetést. Így sokszor másfél órát is eltart (éjjel is), hogy megetetem, átpelusozom és leteszem aludni. Elég kimerítő, de nem adom fel. A héten eljutottunk odáig, hogy ha éjjel leteszem a kiságyba, akkor egy idő után magától elalszik, nem kell órákat ringatni. Igaz, 5x kell odamennem visszadugnom a dudit a szájába, de egy idő után elalszik. Nappal még nem nagyon van el maga, sokmindent nem tudok mellette csinálni, de pl. a porszívó hangjára elalszik, így napi szinten összekötöm a kellemeset a hasznossal, és felporszívózok. Nem igazán érti még, miért zümmögök a csörgővel a feje körül, és minek ragasztok a kezére állatokat, de hiszem, hogy nemsokára belejön a játékba:) Itt-ott jókat mosolyog már, bár még csak reflexszerűen, és van két gödröcske az arcán. A fejét gyönyörűen megtartja már nagyon rég, ha hasára fordítom, akkor nagy nyöszörgések mellett, de felemeli a fejét, és el is fordítja jobbra vagy balra. Tud már ránk fókuszálni, és szemével követi a tárgyakat (pl. azt a zümmögő csörgőt a feje körül:) Már nem is kancsalít. Jól megszorítja az ujjunkat, és nem utolsósorban irtó büdöseket tud alkotni:) Egyébként nagy színésznő, tegnap elkezdett köhögni, hogy azzal álcázza a pukikat:)) Minden nap jó nagyokat sétálunk, a babakocsiban vagy az autóban azonnal elalszik. A fürdést kezdi élvezni, bár utálja, ha áthúzom a fején a trikót. Ja és Kerozintól a Tíz kicsi rénszarvas a kedvence. Ne kérdezzétek...:) December 24-én megszületett az unokatestvére, Emma is, az anyunak jó karácsonyi-szülinapi-névnapi ajándéka lett.

Hát ezt tudja a mi kicsi lányunk egy hónaposan (igaz, már 5,5 hetes:)








8 comments:

Angi povedal(a)...

Nagyon szép kislányotok van, szívből gratulálok. Hát igen, a kezdet baromi nehéz, embert, anyát próbáló feladat, de amikor az ember megkapja az első igazi "anyaimádlakhasorozatgyilkosvagyis" mosolyt, minden rosszat hajlamos elfelejteni :D Kitartást kívánok, örömteli perceket, játékos és nyugalmas napokat és azért pihenést is, mert az nagyon-nagyon fontos, hogy anya is jókedélyű tudjon maradni :)

Laucica povedal(a)...

Tündéri kislány, nagyon szép!:)))

nöné povedal(a)...

Szívből gratulálok, jó egészséget és sok boldogságot Nektek!

Phan povedal(a)...

Gyönyörű a Panka baba! :)
Az újságban is ő a legszebb!

Vigyázzatok rá, szeressétek, sok örömet fog nektek szerezni az életben. :)

Betsy povedal(a)...

Alig vártam, hogy írj :) Gyönyörű kislány :) Az a mosoly :) Gratulálok :)Apának pedig üzenem, hogy lassan készítheti a várárkot az udvarlók hadának távol tartásához :)

Christine povedal(a)...

Köszönöm mindenkinek:) Hát igen, Angi, már itt-ott elejt egy kis mosolyt, néha teliszájjal vigyorog, és persze menten elolvadok:))

Dora povedal(a)...

Jaj, milyen szép kiscsaj :)

Christine povedal(a)...

Köszi:)

 
christine blogja Blog Design by Ipietoon