Mostanában...

Úgy gondoltam, ha ma időben végzek a vasalással, megírom végre a három havi posztot, ami most már három és fél havi lesz nemsokára. Most 23:24 van, és nem határoztam meg, mi az az "időben végzek", úgyhogy végre itt vagyok. Igaz, hamarabb is végezhettem volna, mert most valahogy kevés volt Panni cucca, de fél 11-ig a kádban olvastam, muszáj volt már végére érni a Magyar börtönpokolnak, ami Stohl börtönben eltöltött 150 napjáról szól, hogy végre olvashassam már a Csokoládés barackot. 

Egyébként nem értem, mi ez a nagy hűha a könyvvel kapcsolatban. Egyáltalán nem olvastam benne semmi olyanról, amin a "börtönösök" felhúzhatják magukat, de hát ők tudják. A címe pedig? Magyar börtönpokol? Nem értem, mi volt ebben a pokol... Jó, lehet Stohl belül ezt érezhette, hisz tényleg nem lehetett mindegy, bevonulni 5 hónapra, és főleg az unalom, a sztereotípia, hogy minden nap ugyanolyan, az maga lehetett a pokol. De szerintem nem voltak rosszak a feltételek, az őrök is egészen normálisan viselkedtek a rabokkal. Stohlt szeretem, mint színészt, de a két könyv elolvasása után hihetetlenül lecsökkent a szememben, mint ember. Az első könyv tele volt káromkodással, ebből a másodikból pedig azt olvastam ki, hogy ő magasabb rendűnek érzi magát az őröknél... Na mindegy, jól kidühöngtem magam most, holnap végre jöhet a Csokoládés barack:) Egyébként Stohlt jól beleejtettem a kádba, lelkiismeret-furdalásom is van emiatt, azt sem szeretem, ha a saját könyvem esik a vízbe (két Jane Austen jutott erre a sorsra), nem hogy egy kölcsönkért... ahh... bocsiii!!! 

Egy valami viszont nagyon tetszett a könyvben, egy idézet: "Soha többé nem hagyom, hogy a percek teljesen értelmetlenül peregjenek az életemből." Sajnos, ismerem ezt az érzést... Van, hogy Panni 3 órát alszik az erkélyen, amikor pedig behozom, azt veszem észre, hogy ez alatt a három óra alatt szinte csak bámultam ki a fejemből, néztem a tévét, és max. evésig jutottam... Mióta ezt a mondatot olvastam a könyvben, azóta tudatosan is kihasználok minden percet. Sohasem tudhatom, a megtakarított időm mire lesz jó:)

De akkor vissza az eredeti témához: Pannikánk már elmúlt 3 hónapos!!!

Ez a hónap a játék jegyében telt. Pannus fokozatosan megismerte a kezecskéit, lábait, a mozgás örömét, a fogást, rágást. Ebben az évben talán először volt kiengedve a hajam, mindjárt el is határoztam, hogy még egy-két évig inkább copfba fogom, mert hihetetlenül meg tud tépni, alig tudom lefejteni az ujjacskáit a hajamról. Mindent az égvilágon egy szempillantás alatt a szájába tudna gyömöszölni, ha az ökle nem akadályozná meg benne. Mert azért még nagyjából mindig az ökle kerül a szájába. Jó hideg mindig a sok nyáltól a keze. Ma felfedezte, hogy a zoknija is ehető, próbálja már a lábát is begyömöszölni a szájába. De az majd csak a 4. hónap meséje lesz. Szépen nyúl a játékok után, ütögeti is őket, kapaszkodik beléjük. Ha megfogjuk a két kezét, kb. 45 fokig saját maga felhúzza magát, utána kis segítséggel lábra is szökken. Be is mutatta a doktornéninek, tisztára meglepődött, mit megcsinál már. Hason továbbra sem szeret, de 3-4 percet azért elvan, próbál kúszni is a játékai után, de aztán felhúzza magát és elkezd bőgni. Továbbra is este fél 8-tól bárminemű ringatás-becézgetés nélkül elalszik, csak dudi legyen a szájában. 2-4 között egyszer ébred tejcire, gyorsan visszaalszik, és reggel 7-ig húzza. Az órát sem kellett beállítanunk az évad első forma1-es futamára:) Kicsit többet alszik már napközben, talán a sok mozgás kimeríti, ha sétálunk egy jót, és utána kiteszem a balkonra, van, hogy 3 órát is alszik egyhuzomban. Kiságyban azonban nem hajlandó napközben aludni, hétfőn kipróbáltam, akkora szél volt, hogy a balkonra sem mertem kitenni. 40 percet aludt csak a kiságyban, aztán nagyon nyűgös volt estig... Nem tudom, mi lesz nyáron, mert napközben a balkonra süt a nap, és ha oda sem tehetem ki, és a hőségben sem sétáltathatom... Megkapta az első oltásokat is, mindkét lábába egyet. A másodikat szerintem észre sem vette, annyira sírt. Alig tudtam megvigasztalni, pár másodpercig levegőt sem vett a sírástól. 6 hét múlva újra oltás:( Szerencsére nem lázasodott be, hőemelkedése volt csak, max. 37,7 fok, úgyhogy nem is adtam neki semmit. Továbbra is cicizik és hozzátáplálom, bár valamennyivel több már a tejem, de éheztetni nem akarom, és szerintem béna vagyok a tejleszíváshoz, mert csak 30 mlt tudok ígyis-úgyis lefejni. A felesleget úgyis felböfizi, emiatt viszont egész nap előkében van, és néha már szégyellem átadni másnak, mert kevés ember van, akit nem hányott még le:) Előkefogyasztásban szerintem verhetetlen.

Én meg már lemondtam az este 8 utáni csakmagammalfoglalkozok-ról, már nincs rá nagyon szükségem. Inkább járok a Petivel együtt aludni, így néha 10 órát is alszok, de a 8 általában mindig megvan. Csak a keddi nap a hosszú, olyankor vasalom a kicsi cuccait. Így viszont lassan háborús övezethez fog hasonlítani a lakás, hisz napközben sok mindent nem tudok megcsinálni, este meg gyorsan sterilizálok, elmosogatok, fürdök, aztán megyek is aludni. Nem baj, majd egyszer ez is kialakul. Csak mindent szép fokozatosan. Már az is valami, ahova eddig eljutottam:)

És akkor pár kép a mi kis majdnem-háromésfélhónaposunkról:







És így kezdődött a negyedik hónap:)
 

5 comments:

Rozy povedal(a)...

Az a ruha !!! Kész nagylány benne. Szép baba. Jó olvasni az írásaidat, szép emlékeket jutatt az eszembe.

Hajni Miklóssi povedal(a)...

gyönyörű ez a baba, leljétek minden örömötöket egymásban:)

Christine povedal(a)...

Köszönöm nektek! Bizony, nagylány már, annyira gyorsan nő... Azért jó látni, hogy nő, fejlődik, de néha rossz érzés is, hogy ilyen gyorsan, de hátha lesz még ezekben a érzésekben egyszer részem:)

Jucus povedal(a)...

Annyira tündér a babád!

IsaBella povedal(a)...

Épp a tegnap gondoltam rátok! :) Örülök, hogy jól vagytok, s a kis Panna is szépen nő! :) Nagyon kis aranyos! :)


 
christine blogja Blog Design by Ipietoon