{Vigyázz! Kész! Posztolj!} - Gyerekkorunk filmjei, meséi

Mi is az a VKP? - A VKP egy kéthetente jelentkező kihívás, amit Szilvi, a Pillecukor blog írója keltett életre. Ebben a kihívásban több blogger egyidőben fogalmazza meg véleményét ugyanarról a témáról.

Rég nem írtam már VKP-s témáról, igaz, nem is volt az utóbbi negyedévben gyakran. De ez a mostani téma nagyon megtetszett, meg amúgy is túl sok az időm (muhahaaaa:). Amúgy nem, nagyon fáradt vagyok, ezért is írok most épp blogot, hogy valami felnőtteset is csináljak ma a főzésen kívül. 

Lássuk is, mik voltak gyerekkorom meséi.

Amikor elolvastam a témát, először 3 mese ill. sorozat jutott csak az eszembe. Utána altatáskor csak úgy jöttek elő a mesék, amiket szerettem nézni. Nem is tudom, mi volt a kedvenc, de akkoriban főleg a magyar mesék mentek, a Magyar népmesék, Süsü, a sárkány, A kockásfülű nyúl, Dörmögő Dömötör. Nem tudom miért, de a Mazsola és Tádé, a Futrinka utca valahogy kimaradt. Gondolom láttam azokat is, de egyáltalán nem emlékszem rájuk. Ezért is pótoljuk őket most hangoskönyv és meseolvasás formájában.

Amit nagyon szerettem, az a Mirr-murr kalandjai volt, amikor Halász Judit mesélt estimesét a kisfiának. Volt aztán egy olyan mese, amiben egy bácsi olvasott fel, és közben fehér filctollal rajzoltak az üvegre. Emlékszik erre valaki? Nem emlékszem már, mi volt a címe. Rémlik, hogy talán Benedek Elek olvashatott fel, de nem vagyok benne biztos. Szerettem még az Égbőlpottyant meséket is, ahol Gryllus Vilmos és Levente Péter költött meséket a gyerekek rajzaiból. Tágas égből andalog, tán te vagy, vagy én vagyok... Megvan?:) Úgy néz ki, nekem jobban ezek az interaktív mesék jöttek be.

Később aztán jöttek a japán mesék. Bátyám a Shongokut és valami focis mesét nézett reggelente, nekem a Sailor Moon volt természetesen a kedvencem:) Később hasonló volt a Totally Spies is.

Emlékszem, hogy később adtak Disney meséket is, egy hosszabb mese, egy rövidebb, és végül egy film. Ez volt minden vasárnap a programunk. Bár a Gumimacikat és az Aladdint nem szerettem, de a többi jó volt. Volt egy nagyon szép film, amire azóta is emlékszem, Rikkancsok (Newsies) volt a címe, az újságárus fiúkról szólt. Azóta is próbálom megszerezni és újra nézni ezt a filmet, de nem találom sajnos:( Lehet ha újra nézném, új megvilágosításba kerülne az egész film, mert most a youtuben láttam utalást Purlitzerre is:)

Aztán jöttek a sorozatok. a legnagyobb kedvenc akkor a Váratlan utazás és Anne a Zöld Oromból volt. Azóta is újra nézem a sorozatokat, akárhányszor adják. Egyszerűen imádom. A Hetty néni karácsonyát is nagyon szeretem. 

És még egy kis romantika pubertás koromból. Emlékszik még valaki az Első csókra és az Édesvölgyi suli szerelmes ikreire?:)

{Vigyázz! Kész! Posztolj!} - Blogmas 2016 - Karácsonyi MIXTAPE

A VKP-s bloggerek egészen karácsonyig 9 témában ragadnak billentyűzetet, így hetente kétszer örvendeztetjük meg magunkat és olvasóinkat az ünnepi hangulattal. Nem ígérem, hogy minden témáról írni fogok, hisz az időm (és a mobil internet) is véges, valamint a közös karácsonyi ajándékozásban sem vettem részt, amiről szintén fognak írni a többiek, de azért igyekezni fogok.

A szerdai témát kihagytam, mert már igazán nem fogott az agyam, pedig jó téma volt - téli kiegészítők, amik nélkül nem tudok élni. Egyszerűen nem tudtam összeszedni a gondolataimat... Ez van, vannak holtpontok, amikor nem megy az írás, az olvasás, a kreatívkodás, semmi.

Igazat megvallva én már az első ködös őszi napon be szoktam kapcsolni Michael Bublé karácsonyi CD-jét. Az ilyen hideg, ködös, szeles, esős napon jólesik egy kis léleksimogató zene, mindjárt jobb kedvre derülök, és Kispeti is szereti, ha közben táncolgatunk, pörgünk, riszáljuk a popsit. Igen, kitaláltátok, a mai kis karácsonyi témázgatás a karácsonyi zenékről szól!

Régebben, amikor még keresztszüleimnél vacsoráztunk Szentestén, mindig be volt kapcsolva náluk a rádió, ahol csak karácsonyi zenéket sugároztak. Nagyon szerettem azt a hangulatot, még vacsora közben is halkan szólt a zene. Van, aki csöndben, nyugalomban szereti elkölteni a karácsonyi vacsorát, én viszont szeretném, ha ez nálunk is hagyománnyá válna majd. Létezik egy online rádió is, ahol egész évben mennek a karácsonyi zenék, ha fel akarok töltődni, pár órára bekapcsolom:) 

Életem harmincvalahány éve alatt rengeteg karácsonyi zene, feldolgozás készült már. Nekem is van pár cd-m, mégis mindig visszatérek ugyanazokhoz a kedvencekhez, amik nélkül nem karácsony a karácsony. Összeállítottam most a top 10-et, fogadjátok szeretettel, hangolódjatok velem együtt a karácsonyra!

1. Chris Rea: Driving Home for Christmas

2. Mariah Carey: All I want for Christmas is You

 3. Wham! - Last Christmas

4. Band Aid - Do They Know it's Christmas Time

5. Katona Klári: Legyen ünnep

6. Michael Bublé: Christmas Album - az egész albumot imádom

7. Hallelujah

8. John Lennon & Yoko Ono: Happy Xmas

9. Faith Hill: Where are you Christmas?

10. Neoton Família: Ha elmúlik karácsony

Ha még több karácsonyi zenére vágytok, olvassátok el a többiek írását is:

{Vigyázz! Kész! Posztolj!} - Blogmas 2016 - Karácsonyi kívánságlista

Advent első vasárnapján mi is lehet jobb ráhangolódás az ünnepekre, mint egy kis karácsonyi sorozat?:) A VKP-s bloggerek egészen karácsonyig 9 témában ragadnak billentyűzetet, így hetente kétszer örvendeztetjük meg magunkat és olvasóinkat az ünnepi hangulattal. Nem ígérem, hogy minden témáról írni fogok, hisz az időm (és a mobil internet) is véges, valamint a közös karácsonyi ajándékozásban sem vettem részt, amiről szintén fognak írni a többiek, de azért igyekezni fogok. Szóval Michael Bublé karácsonyi CD-je bekapcs, forró tea, egy kis keksz, és induluuunk! (És én ebben a pillanatban lelépek Pannit altatni).

Mivel is lehetne kezdeni a karácsonyi készülődést, mint egy levéllel Jézuskának? Bár én nagyon szeretem a meglepi ajándékokat, mostanában mégis elég ritka az, hogy ne tudjam előre, kitől mit kapok. Már pár hónapja bombáznak minket a "mit kérsz karácsonyra" kérdéssel. A ház és a lakás körüli stressz, az ovikezdés, Kispeti betegsége majd fogzása, nem-alvása után egyet értettünk Petivel abban, hogy most leginkább egy kis kikapcsolódásra lenne szükségünk, természetesen kettesben. Ezért szüleitől egy kis hozzájárulást és gyerekfelügyeletet kértünk egy wellnesz hétvégéhez. Még nem néztük ki magunknak a megfelelő helyet, de valószínűleg a Tátrába, esetleg Oravára megyünk valamikor januárban.

Az utóbbi években mindig olyan ajándékot kértem, ami valamilyen módon kapcsolódott a gyerekekhez vagy a háztartáshoz. Úgy döntöttem, ebben az évben önző leszek, és csak olyan dolgokat kérek, ami a pihenéssel, kényelemmel, hobbimmal vagy velem kapcsolatos. Egyszer megtehetem, nem? Peti nevében pl. vastag zoknikat és egy pizsamát vettem, amihez tartozik egy pihepuha rövid hálóköntös is, jó lesz belebújni esténként, altatás után. Ezen kívül szeretek mindent, ami a karácsonnyal kapcsolatos. Gyönyörű ágyneműk, pokrócok, párnák jönnek mindenhol velem szembe, hogy a bögrékről, gyertyákról ne is beszéljünk:)

És persze nem maradhatnak ki a könyvek sem! Amikre most a leginkább fáj a fogam, az Agatha Christie december elsején megjelenő karácsonyi novelláskötete, a Karácsonyi krimik, egy inspiráló színező, a 365 lépés önmagunk felé, valamint Jojo Moyes könyvei, a Mielőtt megismertelek, valamint a Miután elvesztettelek. A teljes könyves kívánságlistám itt elérhető egyébként:) Hamarosan megjelenik Kristína Farkašová új könyve is, a Som mama 2, az első részről már áradoztam eleget, mint a legjobb anyukás-gyerekes könyvről. Ezt valószínűleg saját magamnak szerzem be, még úgyis van pár euróm egy ajándékutalványon, amit december végéig el kell költeni...

Valamint szeretnék egy új tokot is a könyvölvasómra, de amíg csak uncsi egyszínűek vannak az ebay-en, addig nem váltok:)

És mivel a képszerkesztő ma nem a barátom, így a képeket most kihagyom, éljenek a linkek!

Jó olvasgatni mások kívánságlistáját, érdekes, hogy mind mások vagyunk, mégis hasonló az ízlésünk sok emberrel. Másrészt inspirációnak is jók a listák:

{Vigyázz! Kész! Posztolj!} - Kapcsolatok

Mi is az a VKP? - A VKP egy kéthetente jelentkező kihívás, amit Szilvi, a Pillecukor blog írója keltett életre. Ebben a kihívásban több blogger egyidőben fogalmazza meg véleményét ugyanarról a témáról.

Sokat gondolkodtam, mit is írhatnék erről a témáról, mert egyáltalán nem vagyok az a kimondottan társas lény (pedig épp így terveztem megírni a bevezetőt: Az ember társas lény, szüksége van a kapcsolatokra). Körülvettem magamat azokkal az emberekkel, akiket nagyon szeretek, megvan a saját érdeklődési köröm, hobbim, az otthon, ahol jól érzem magamat, nem szeretek kimozdulni az én kis komfortzónámból. Van egy-két nagyon jó barátom, akikkel mindent megbeszélhetek, van akivel a gyerkőcöket, egy másikkal a kreatívkodást, van akivel mindkét dolgot, és van olyan is, akivel lelkiekben segítjük egymást. És ez nekem elég. Nincs szükségem arra, hogy társaságba járjak, új emberekkel ismerkedjek meg, mert én ezekkel az emberekkel érzem jól magam, és remélem ez sokáig így is marad.

Van, akivel teljesen normálisnak, jónak érzem a kapcsolatomat, amin nem kell változtatni. Ilyenek pl. anyu, mamám, Peti szülei, sógorék, barátnőim.

Van, akivel kicsit rá kéne gyúrnunk a kapcsolatunkra. Ilyenek Peti és a gyerkőcök. Lesz, akinek most felszalad a szemöldöke és elképzeli a legrosszabb helyzetet, de én most nem épp erre gondoltam:) Szerintem normális, hogy egy gyerek születésével megváltozik a kapcsolat a házastársak és a gyerekek között, a kistesó születésével pedig még inkább. A napot végülis a gyerekek körüli apróbb-nagyobb teendők teszik ki, amihez hozzájárul a munka, a háztartás, és a velejáró stressz, idegeskedés. A kommunikációnk Petivel is sokszor kimerül abban, épp mit vitt véghez Panni, miben ügyeskedett Kispeti. Sokszor idegesek vagyunk, rámordulunk Pannira, mert túl hangos, túlontúl felpörgött, nem akar elaludni. Pedig nem ezek a legnagyobb problémák a világon. Szeretnék újra lenyugodni, figyelni Pannira, foglalkozni Kispetivel, és Petivel is igazi felnőtt, minőségi időt tölteni - csendesen beszélgetni, martinizgatni, összebújva filmet nézni.

Van, akivel a kapcsolattartás milyenségén szeretnék változtatni. Több emberrel beszélgetek nap mint nap, de csak telefonon, Hangoutson. Pedig milyen jó lenne többször találkozni személyesen Zsuzsival! Milyen jó is volt régen, amikor suli után átmentem hozzájuk, bekuckóztunk a szobájába, anyukája hozott valami finom kenyeret, és mi csak mondtuk, mondtuk a magunkét. Szeretném valahogy visszahozni azokat az időket. Aztán meg Hajnival jó lenne néha gyerekmentes kreatívkodós délutánt tartani.

És sajnos vannak kapcsolatok, amiket tudni kéne elengedni, menni hagyni. Van, aki azt mondja, hogy nem kell feladni, nem kell elmenekülni, de nekem őszintén elegem van az olyan emberekből, akik eleve úgy vannak beállítva, hogy az ember minden egyes mondatát lefordítják úgy, hogy az ellenük szóljon, másrészt viszont nem veszik észre, hogy ők szintén minden egyes szavukkal megbántják a másikat. Nem tudok velük megmaradni egy szobában, mert szinte érzem bennük a mérget, a haragot, a savanyúságot. Szeretném, ha már eljönne az az idő, amikor nem szakadnak fel a régi sebek, nem érzem magam rosszul minden találkozás után, de tudom, hogy a mi kapcsolatunk már sosem lesz jó, mert megbocsátani nem tudok. Még ha a bátyámról is van szó...

{Vigyázz! Kész! Posztolj!} - Azt mondom neked, Z generáció...

Majdnem lemaradtam erről a témáról, mert ma inkább a nappalinak ugrottam neki, míg Kispeti aludt. Eddig általában időzíteni szoktam ezeket a bejegyzéseket, de most nem volt időm megírni ezelőtt. De aztán megláttam, hogy este hétig van nyitva az Inlinkz kód, úgyhogy gondoltam, mégis adok neki egy esélyt. Egy kis pihenő nekem sem árt meg:)

Mi is az a VKP? - A VKP egy kéthetente jelentkező kihívás, amit Szilvi, a Pillecukor blog írója keltett életre. Ebben a kihívásban több blogger egyidőben fogalmazza meg véleményét ugyanarról a témáról.

A mai témát Ági, a Csak csináld! blog írója szolgáltatta. Egy ideje már olvasom Ági blogját, mert épp azokról a témákról ír, amik mostanában engem is foglalkoztatnak. Van egy kisfia, aki szintén szeptemberben kezdte az óvodát, nemrégiben új házba költöztek. Ír házimunkáról, tervezésről, szervezésről, gyereknevelésről, interjúkat készít sikeres nőkkel, bejegyzései pedig egytől-egyig pozitív, motiváló hangvételűek. 

A mai téma pedig a Z generáció. A generáció-elmélet két amerikai szerző nevéhez fűződik, akik szerint kb. húsz évente generációváltás történik. A ma élő generációk a baby-boom idején születtek (az 1940-50-es években), X generáció (1960-70-es évek), Y generáció (1980-90-es évek) és a Z generáció (2000-es évek). A 2010 után születteket egyébként már alfa generációnak hívják a szociológusok. Ezek szerint a mi családunkban egyébként a Z generáció kimaradt, hisz mi Petivel az Y generációba tartozunk, a gyerekek meg már az alfába. Mi már állítólag "digitális bennszülöttek" vagyunk, hisz születésunkkor már létezett a számítógép, számunkra normális volt a TV jelenléte, később az internet is beszivárgott az életünkbe (emlékszem, alap- és középiskolában még alig volt internet, én a munkáimat is a barátnőmhöz jártam át megírni a számítógépén, fősulin meg már teljesen normális volt, hogy az internetről gyűjtjük be a szakmunkánkhoz az anyagokat, nem a könyvtárból.)

A Z generáció tagjai ehhez képest már olyan kisgyerekek, akik hamarabb tudják használni a technológiai kütyüket, mint ahogy elkezdenek beszélni.

Én a saját szemszögemből próbálom megközelíteni a témát, tehát hogy hogyan van ez a mi kis családunkban. 

Én pl. már el sem tudnám képzelni az életemet internet nélkül. Sajnos az okostelefon megjelenése óta az ember egyre többet tölt a telefonjára görnyedve, már neve is van a hüvelykujj betegségének, amivel egyfolytában az oldalakat görgetjuk lefelé. Én igyekszem a netezést azokra az időszakokra szorítani, amikor a gyerkőcök alszanak, de mivel Petivel és a család többi tagjával is szoktam beszélgetni Hangoutson napközben, néha akaratlanul is rákattintok a facebookra vagy a legkedvesebb blogjaimra. Sajnos kicsit adatfüggő is lettem, mint ahogy azt az előző VKP-s posztban is kifejtettem, de azért igyekszem az internetidőt lecsökkenteni. A tévé pedig kis alapzönge, valaminek általában búgnia kell mellettem, mióta itthon vagyok a gyerekekkel. Igaz, mióta Kispeti is megvan, azóta ha alszik, még rádiót sem hallgatok, annyira jól esik a kis csönd:)

Igyekszünk a gyerekeket úgy nevelni, hogy ne illjen rájuk teljesen a Z generációs séma. Persze, tudják mi mire való, meg nem is lenne normális, ha nem lennének kíváncsiak a távirányítóra vagy a telefonra, a számítógépre, ha már egyszer anyának be van kapcsolva és azon pötyög. Ezért is igyekszem a számítógépet csak alvás után bekapcsolni, de néha persze nem sikerül... De Panni pl. nem tudja kezelni a telefont, mint más kisgyerek, max. csak a képeket tudja görgetni (igaz, azóta számítógépen is kézzel próbálja húzogatni a képeket:). Nem mutatjuk meg neki, hogy kapcsolhat be youtube-n meséket, nincs saját tabletje, amin olyan játékot töltöget le magának egyedül, amilyet csak akar (ellentétben hasonló korú unokatestvérével), és nem játszhat internetes játékokat. Persze tv-t nézhet, de csak olyan műsort, amit mi jóváhagyunk. Volt idő, amikor egész nap meséket nézett volna, ezért amíg kisebb volt, meg volt határozva a mesenézős idő, máskor kikapcsoltam a TV-t. Most, hogy oviba jár, nem is igazán igényli esténként a mesét, csak ha már fáradtabb. Persze voltak dolgok, amit mi rontottunk el (illetve én)... Pl. sok anyuka, köztük én is, kényelemből kapcsolja be a mesét, ha pihenni akar. Panninál én ezt az evésnél vezettem be, mert nem volt hajlandó máshogy enni, csak ha ment a mese, a kanapén ülve. De beláttam a hibámat, Kispetit már helyesen nevelem és etetem:) És arról a kényelemről pedig nem vagyok hajlandó lemondani, hogy Kispetit úgy öltöztetem fel séta előtt, hogy bekapcsolom neki a Fíhát, mert így egyrészt ő észre sem veszi, hogy öltöztetem (kimondottan utálja), másrészt én sem vagyok ideges séta alatt:)

Hát ezek vagyunk mi, az Y és alfa generáció...

{Vigyázz! Kész! Posztolj!} - Sziasztok, Kriszti vagyok, függő

Mi is az a VKP? - A VKP egy kéthetente jelentkező kihívás, amit Szilvi, a Pillecukor blog írója keltett életre. Ebben a kihívásban több blogger egyidőben fogalmazza meg véleményét ugyanarról a témáról.

A mai témát a hónap bloggere, Hanna, a Szelencetitkok blog írója ötlötte ki, blogját itt érhetitek el. Már a profilleírása is szimpatikus, olvassátok csak:

Csacskaságok, apró boldogságbuborékok, gurgulázó nevetés, a lelkem mélyéről jövő álmok, vágyak, mosolyok, parányi szeretetmorzsák, összeroppantó ölelések, hálalista.

Tehát a mai téma a függőség... Sokáig magamnak sem tudtam bevallani, hogy függő vagyok. Nem, nem kell semmi rossz dologra gondolni, talán még a környezetemnek sem ártok vele, mert úgy érzem, mostanában sikerül felülkerekedni magamon:) Nem is inkább függőség, hanem gyűjtögetés, hörcsögölés az én problémám.

Fogalmam sincs, mivel kezdődött az egész. Az a legfőbb bajom szerintem, hogy mindent birtokolni, és mindent tudni akarok. Aztán a sok információ, papírhalom között elveszik az értelem. Talán az angol- és német nyelvleckékkel kezdődött az egész. A nyelvek valahogy mindig érdekeltek, könnyen is tanultam középiskolában, és ment is elég jól a német, angol (szlovákról még máig nem tudnék így nyilatkozni...). Aztán egyre több és több leckét, tudnivalót, cikket nyomtattam ki magamnak, vettem jópár nyelvkönyvet is. Most van kb. 3 polcnyi anyagom fele német, fele angol arányban, valamint naponta jönnek az angol leckék Nóritól, és jól tudom, hogy ha végre belevágnám a fejszémet, akkor egész komoly nyelvvizsgát tehetnék le mindkét nyelvből...

Aztán jött a keresztszemezés. Persze az összes mintát le kellett mentenem, ami csak szembe jött velem, pedig tudtam, hogy az életben nem fogom kihímezni azt, ami nem tetszik, az összes tetszőt pedig pláne nem. De kellettek.

Valahogy aztán becsusszantak az életembe az újságok. Havi szinten 5-6 fajta magazint vettem, volt ami hetente jött ki (pl. a Nők lapja, na erről az újságról még ma sem tudok lemondani, mert nagyon jó, értelmes cikkek vannak benne, de legalább már nem vásárlom őket, hanem néha elhozok egyet-kettőt anyóskámtól). Ha összeraknám az egész kupac újságot, amit eddig felhalmoztam, szerintem 3-4 méter magasságú is lehet. Mert kidobni nincs szivem őket, míg át nem lapoztam, olvastam mind, viszont havonta ha egy újságot van időm átböngészni, már akkor örülök, mint majom a farkának. Nyár óta sikerül féken tartanom ezt a függőségemet, tényleg egy darab újságot nem vettem július óta. Persze sokszor az újságos állvány felé húz a szívem, átlapozgatom őket, szagolgatom, de azóta talán egy újságot vettem, és azt is Panninak. Tegnap sikerült kiszelektálnom 11 centinyi újságkupacot - egy házkatalógust, mivel már építkezni tuti nem fogunk, a többi pedig Peti autós újságjai voltak:) Azért javulófélben vagyok...

Most a legújabb mániám a horgolás. Persze megint gyűjtök minden mintát, leírást, tutorialt, segítséget, stb... De ez most igazán foglalkoztat, és szeretném, ha a "termékeim" a lehető legprecízebbek legyenek, úgyhogy tanulok...

Gyűjtögetem még a linkeket is... Ó igen, a telefonomban vagy 200 link van most elmentve, amit majd egyszer szeretnék végigböngészni (mert egyébként nagyon érdekelnek engem azok a dolgok), és közben elveszik az a 3-4 link közöttük, amiket minden nap elolvasok. A számítógépemen ugyanígy... De ott már legalább kategóriánként nyitottam új foldereket a linkeknek. Egyébként a gépem munkalapjára sem tudnék több ikont kirakni (még jó, hogy csak kis gépem van...).

Van még valaki, aki ilyen adatfüggő?

Sziasztok, Kriszti voltam, függő...

A többiek függőségeit itt nézhetitek meg:

{Vigyázz! Kész! Posztolj!} - Álomváros

Mi is az a VKP? - A VKP egy kéthetente jelentkező kihívás, amit Szilvi, a Pillecukor blog írója keltett életre. Ebben a kihívásban több blogger egyidőben fogalmazza meg véleményét ugyanarról a témáról.

A legújabb VKP-s téma a mi álomvárosunk. Egy hete gondolkodom ezen a témán, vajon melyik városban élnék a legszívesebben? Nincs egy konkrét város sem, amit minden téren elfogadnék. Mindenhol vannak pozitívumok és negatívumok is. Vegyük csak példaként Rómát, ahol lépten-nyomon gyönyörű műemlékbe botlunk, de a város egyébként koszos, szemetes. Kicsit átértelmeztem tehát a témát, és most megmutatom, hogy nézne ki az én városom, ha létezne.

Tele lenne a világ legszebb turistalátványosságával, hogy a délutáni séták alkalmával legyen miben gyönyörködnünk. A párizsi Eiffel-torony, Szabadság-szobor, a római Colosseum - mind-mind lehetne egy helyen. Nem hiányoznának a romantikus szűk utcácskák sem, ahol két ház között kitekintve meglátnánk a tengert. A város közepén lehetne a Central Park, ahol piknikezhetnénk a gyerekekkel, eltölthetnénk az egész napot a szabadban - játszótereken, sportolva, sétálva. Egy Central Perk is lehetne, a Jóbarátokból ismert kis kávézó, ahol a kanapé mindig a mi számunkra lenne fenntartva. Mi a városon kívül, a Lila Akác közben laknánk egy emeletes házban, gyönyörű udvarral. A házunktól nem messze lenne egy központ, amiben egy helyen lennének az orvosi rendelők, posta, Alexandra könyvesbolt, és egy hatalmas kreatív üzlet.

Elég elrugaszkodottnak tűnik, ugye? De az az igazság, hogy beérném bármivel, ha egy városban lakhatnék mindenkivel, aki fontos nekem... Anyu, mama, Peti szülei, gyerekek keresztszülei, Kati néniék, Ildikó, Peti és az én unokatestvéreim, na és persze legjobb barátnőim, Zsu, Fufu és Hajni, és bármikor, amikor eszünkbe jut, összejöhetnénk gyerekestől vagy anélkül. A leginkább ez hiányzik az én életemből. Az álomvárosban sem épp leányálom élni, ha nincs a közelben senki, akivel beszélhetnénk...

A többiek írását itt találjátok.

{Vigyázz! Kész! Posztolj!} - Így tervezek én

Mi is az a VKP? - A VKP egy kéthetente jelentkező kihívás, amit Szilvi, a Pillecukor blog írója keltett életre. Ebben a kihívásban több blogger egyidőben fogalmazza meg véleményét ugyanarról a témáról. 

Szeptember első témáját a hónap VKP bloggere, Éva - az Anyu tervez című blog írója "adta fel" nekünk. Többször említettem már ezt a blogot, úgy is, mint a legújabb kedvenc blogomat. Sok közös pontot fedeztem fel kettőnk között. Éva a gyereknevelésről, a mindennapok megszervezéséről, háztartásról, tervezésről ír. Nem is lehetett más a téma, mint a tervezés:)

Tehát, a tervezés... Megmondom őszintén, én IMMMÁDOM a listákat és a pipákat. A lakás hatmillió pontján hétmillió listám van különféle dolgokról. Csak a pipák hiányoznak róla. Mert tervezés nélkül a listák nem sokat érnek, főleg ha az embernek van egy kicsije és egy picurja, na meg egy nagy gyereke:)

Elmondok én most valamit. Peti születése után (és egy kicsit már előtte, amikor már nem bírtam sokat mozogni) teljesen kicsúsztak a kezeim közül a dolgok. Eddig sem voltam se igazi konyhatündér, se házisárkány vagy mi, de Peti pár hónapja megjegyezte: "ment ez már jobban is". És igaza volt. Valahogy semmire sincs időm, a lakás romokban, végülis a nap nagy része azzal megy el, hogy az épp aktuálisan összehányt (néha szó szerint) romokat takarítom. Na és a főzés... Hát az kész katasztrófa. Már az ébredés pillanatában azon stresszelek, hogy nem tudom, mit főzzek aznap, ráadásul semmi hozzávaló nincs a hűtőben. Pedig most már a kicsi ebédjén is gondolkodni kell. Este altatáskor mindig azon gondolkodom, mit kéne jobban csinálni, szépen ki is tervelek mindent, aztán másnap ugyanúgy stresszesen ébredek. Ráadásul egyelőre még Peti napirendjével sem lehet számolni, mert akkor alszik, amikor elálmosodik, van hogy napi egy hosszút, van hogy 3 rövidebbet. De mivel nagy változások előtt állunk ill. vagyunk is egyben (ovikezdés), tudatosult végre bennem, hogy ez így nem mehet tovább.

És hogy hogyan tervezek tervezni? Ami a főzést, menüt illeti, épp múlthét hétfőn kezdődött el a Konyhapénz verseny, ami már most sokat adott nekem. Rájöttem, hogy a nálunk körforgásban lévő ételeken kívül még rengeteg más meleg kaja van, amit én is el tudnék készíteni. Az első beküldendő házi feladat egy menütervezet megírása volt, ami nem konkrét menüt jelent, hanem hogy egy adott héten milyen fajta ételeket tervezek készíteni. Pl. egyszer a héten tésztás étel, egyszer húsos, leves és kelt tészta, stb. Ez sokat segít a heti menü megtervezésében is. Heti nagybevásárlásokat szeretnék, amivel kicsit csökkenthetnénk a kiadásainkat is, mivel nem járnánk naponta üzletbe, nem vennénk meg mindent, amit csak megkívánunk, vagy Panni leemel a polcról.

Még a takarítást szeretném megtervezni. Alapvetően kéne egy olyan heti lista, amin az a pár dolog (porszívózás, felmosás, portörlés, gyors pakolás, stbstb) szerepel, amit minden héten meg kell csinálni, mert kell a komfortérzetünkhöz. Ez egy alap takarítási lista lenne, amit ha mindig elvégeznék, nyugodt szívvel venném, ha bárki betoppanna hozzánk napközben. Persze gyerekek mellett, blablabla... Próbálkoztam már többfajta rendszerrel - FlyLady, szortírozásos kihívások, Konmari -, de egyelőre egyik sem jött be igazán. Szeretném megtalálni végre a saját rendszeremet. Persze gyerekek mellett, blablabla...

Amit még szeretnék megtervezni, az az irányított foglalkozások a Pannival. Úgy gondoltam, havonta vagy két hetente tematikus időszakot tartanánk, pl. aktuálisan most az Ősz lenne a téma, rengeteg ötletem van, mi mindent csinálhatnánk, festhetnénk, ragasztgathatnánk, stb. Közben megtanulhatnánk, hogyan keletkezik az eső, miért repülnek el a madarak, milyen termések vannak ősszel meg ilyenek. Ezt viszont tényleg meg kellene tervezni, hogy pár naponta legyenek előkészítve dolgok a kreatívkodáshoz, hogy legyen valami értelme.

Semmilyen filofaxot ill. tervezőt nem használok, de tervben van:) Pinteresten sokat szoktam böngészni a mindenféle színes, összerajzolgatott, scrapbookos bullet journalokat, nagyon tetszenek. Régebben vettem is egy spirálos mappát, ebbe szeretném majd elkészíteni az én tervezőmet. Lenne benne egy havi naptár, amibe beleírnám a teendőket, egy szüli- és névnapos naptár, menütervek. 

A listáimnak nemrégiben egy külön spirálos füzetkét kezdtem el, izgalmas benne jelölni azokat a pontokat, amiket már elvégeztem:) Ill. van egy családi naptárunk, amit a Lidlben vettem. Ebben több családtag programját, tennivalóit lehet feljegyezni, én arra használtam még Peti születése előtt, hogy felírtam minden napra 4-5 teendőt, és igyekeztem azokat elvégezni. Ha azokkal készen voltam, már jó napot zártam:) És persze igyekeztem mindent zöldíteni a hónap végére.

Hát így tervezek én. Egyelőre sehogy, még csak tervben van:)

A többiek így írtak erről a témáról: