Autósuli

Mostanában eléggé elhanyagoltam a blogjaimat, de gondolom ezt már más is észrevette:) Nem azért, mintha nem alkotnék, csak valahogy sosincs kedvem írni... Munkában egyáltalán nincs időm. Mintha meghülyültek volna a kliensek, mindenki egyszerre akar mindent, és ha lehet, minél hamarabb. Arra sincs időm, hogy összeírjam, mi a legfontosabb, mit kell először elvégeznem.
Ráadásul most még az autósuli vezetés-része is elkezdődött... Egy hetembe került, mire sikerült felhívnom az instruktoromat, mikor is mehetek a bemutatkozó órára. Amikor végre felkapta a telefont, úgy megijedtem, hogy azt sem tudtam, mit akarok mondani. Az óra egész normálisan telt, végülis csak megmutatta, mi hol van az autón.
Aznap voltam elsősegély-tanfolyamon is, remélem sohasem kell használnom, mert annyi fajta balesetről tanultunk, hogy már a felénél össze voltam zavarodva. Sajnos a füzetem nem lesz mindig nálam, hogy tudjam, mi a teendő...

Aztán tegnap volt az első igazi vezetés órám... Úgy be voltam ..., hogy csak na. Nem is értem, hogyan történhetett annyi minden az alatt az egy óra alatt, de az biztos, hogy egy másodpercet sem unatkoztam. Egy Pozsonyhoz közeli faluba kellett vezetnem, aztán vissza - szerencsére ünnep lévén egyáltalán nem volt nagy a forgalom. Ahogy találkoztunk az instruktorral, kedvenc helyemre, az anyósülésre akartam ülni, de mindjárt leállított, hogy nem-nem, te fogsz vezetni. Hát vicces. Még csak az indulást sem gyakoroltuk, és mindjárt bevisz a mély vízbe. Szerencsére Petimmel már gyakoroltunk jó sokat előtte. Az első kereszteződésen fogalmam sincs, hogy jutottunk át, belenyúlkált a kormányomba, és a pedáljaimat is nyomogatta... vagyis a sajátjait, nem az ölében ültem:) Megmondtam neki, aztán saját maga is tapasztalta, hogy annyira figyelek a lábaimra és a váltóra, hogy nem bírok megmaradni a saját sávomban. Elég sokszor húzkálta is a kormányomat:) Aztán a jobbra-balra indexekkel vannak elég nagy hiányosságaim:) Vagy csak szlovákul keverem össze mindig őket? Mire nagy nehezen tudtam a sávomra is koncentrálni, akkor rájöttem, hogy egyáltalán nem figyelem a közlekedési táblákat. Pl. az egyirányú úton kígyózva kerülgettem az autókat:) Mire a közlekedési táblák is meglettek, rájöttem, hogy a visszapillantó tükörbe még csak bele sem néztem, pedig már egy órája vezettem. Szóval mire visszajutottunk a parkolóba, vagy 2 kilót leizzadtam és begörcsölt a lábam:) De legalább már éreztem, hogy most már nagy baj nem lehet. Tévedtem:)) Még mindig nem volt vége a megpróbáltatásaimnak:D

Az instruktorom bejelentette, hogy nagyon szuper, hogy a párom megtanított indítani és váltani, de ő bebizonyítja, hogy nem tudok elindulni. És lám, igaza volt:) Játszottunk egy kicsit, várnom kellett a zöldre és akkor indulni. Vártam, vártam, vártam... Sárga, zöld, még mindig vártam:) Aztán kerülgetni kellett a gumioszlopokat. 8-ból 6-odikba frontálisan ütköztem. Szégyelltem magam mint ááállat, mert mögöttem jött már egy másik autósulis. Mire az instruktorom újra felpakolta a gumikat, addigra a másik autósulis csaj ledöntötte az utolsót. Akkor megnyugodtam, hogy nincs is akkora gáz. És végre mehettem haza!!!:)

A következő órám csak 27-én lesz, addig van időm lelkileg felkészülni. Ami a legjobb: már csak 13x 1,5 órát kell vezetnem:)

Este hozok pár képet, hogy mivel foglalkoztam mostanában. Úgy döntöttem, hogy mivel amúgy sincs időm, már csak a megkezdetteket fejezem be, bár tudom, hogy úgyis elcsábulok... Ja, tegnap amikor megérkeztem a vezetésből, a lakótársnőm kötött:o Kicsit elámultam rajta, eddig mindig úgy néztek rám, amikor kötögettem-hímezgettem, mintha hüle lennék...