Az álomlakás - 1. fejezet

Párommal végre dűlőre jutottunk lakáskérdést illetően. Bár még nem vagyunk hivatalosan kidobva sógorjelölteméktől, ahol már másfél éve lakunk (ajtók nélkül), de már pedzegették a dolgot, hogy gondolkodnak családalapításon, és jó lenne már nyáron eltűnnünk:) Aminek én naaaaagyonis örülök.

Sokáig gondolkodtunk, béreljünk-e vagy vegyünk egy lakást, végül a vásárlásnál maradtunk, mivel egy egyszobás lakás bérleti díja annyi, mint egy kétszobás lakásnál a hitel törlesztőrészlete. Persze tudom, hogy a hitelen kívül még fizetni kell energiát, közös költséget, stb, de hol van a bérletnél a saját lakás-érzés, ahol azt alakítunk át, amit akarunk, nem kell félni a házinénitől, felakasztgathatom a képeimet, stb...

Még jó, hogy már most nekiálltam információkat gyűjteni a bankoktól, mert ha tényleg csak tábor után kezdjük (július 13-ától), ahogy először terveztük, akkor még jövőre is sógorék nyakán lógunk. A 6-7 bankból futólag 3-at azonnal kizártam, mert horribilis volt a hitelkamat. Végük két banknál maradtam. Azóta is irogatok az egyikkel, mert amint választ kapok egy kérdésemre, újabb merül fel bennem. Annyira tele vagyok már információkkal, hogy most csak egy nagy gulyásnak érzem a fejemben. A legrosszabb az egészben, hogy napról-napra változnak az érzéseim. Egyáltalán nem tudok másra gondolni, csak a hitelre. Az egyik nap örülök, mert a bank úgy számolja ki, kaphatok akkora hitelt, amit akarok, másik nap a béka feneke alatt vagyok, mert kézhez kaptam a fizetési kimutatásomat, és legalább 150 Euróval kevesebb a bevételem, mint amivel először számoltunk. Másnap elküldöm ezeket az adatokat a bankba, visszaírják, kaphatok hitelt, de 5%-kal kevesebbet, mint előtte írták, de ha még kezes is lenne, akkor megkaphatnám az eredeti összeget. Másik bankból azt írják, a kezes keresete nem számít, ha lakással fedezzük a hitelt, a kezes nekik már nem kell. Most akkor mi van?

És akkor a lakásig még el sem jutottunk... Egyelőre egy van lokalita, képek és ár szerint kinézve, de azzal a lakással is lehet valami bibi, mert már egy hónapja reklámozzák, és két internetes oldalon 6-féle ingatlanközvetítő irodában árulták már, mindet más áron.

Szóval most ott tartunk, hogy ha megkapnánk a hitelt, akkor már nem lenne gond, tudnánk fizetni. Csak kapjunk annyit, amennyit szeretnénk. Nem is kéne azonnal átalakítani a lakást, mert úgysem futná rá talán, de már lakhassunk valahol... Bútorok már vannak. Nem kéne a földön sem aludnunk:)

7 comments:

Katica povedal(a)...

En ezen màr kètszer vègigmentem. Eloszor az egèsz egy hatalmas nagy kàosz, ès ùgy èrzed, hogy ebbol soha nem lesz semmi, de ha lesz, akkor se sok jò. Itt nem szabad feladni. Aztàn az egèsz elkezd letisztàzòdni, elkezdenek rokonok, baràtok, ismerosok felbukkani informàciòkkal, segitsèggel, tanàcsokkal, aztàn màr csak azt veszed èszre, hogy papircsàkò a fejeden ès màzolod a falakat. Es kimosott joghurtospohàrbòl isztok, mert a poharak a dobozok legmèlyèn vannak mèg ès ki kell csomagolni. Meg hogy ha nem oda figyelsz, akkor majdnem a règi cimre mègy haza, ha èszbe nem kapsz idoben (velem megtortènt, èppen bambultam). :-)))

nöné povedal(a)...

Nem irigyellek sem a fejedben lévő sok-sok információs káoszért, sem a hiteltörlesztésért, sem pedig a lakásnézelődésért. Hatalmas feladat, de megéri, mert Magatoknak csináljátok. Sok-sok kitartást, szerencsét és sikert kívánok az elkövetkezendő időre!
Remélem, mihamarabb a kis otthonotokról láthatunk fotókat:o)

Jucuu povedal(a)...

Magunkra ismertem abban, amit Katica írt és olyan igaza van! De jó is lesz majd, mikor megtaláltátok a saját lakást, sok sikert kívánok a lakáskereséshez! Remélem beszámolsz a fejleményekről. :)

Christine povedal(a)...

Párom mondta, hogy köszönjem meg a "komikat". Amúgy is megköszöntem volna, mert igazán sokat segítenek ezek a sorok!!! Lelket öntöttetek belém!

Természetesen majd jövök az újabb fejleményekkel is.

Christine povedal(a)...

Katica, szabad megkérdeznem, miért kétszer mentél már át ezen az egészen? Már két lakást vettél?:) Hát akkor bizony én sem irigyellek...

Katica povedal(a)...

Igen, egyszer otthon, Magyarorszàgon, ès azt lassan, kèt èv alatt fel is ùjìtottam, mert hùszèves panel volt elèg ramaty àllapotban (erre volt pènzem). A màsodikat itt, Olaszorszàgban (ebben lakunk), ezen hàlistennek semmit sem kellett ùjitani, csak festeni, de itt rengeteg utànajàrkàlàssal jàrt a banki hitel, ès kozben mèg Anyukàmèk otthon eladtàk a màsikat megbìzatàssal (az sem ment annyira simàn, talàn errol kène egy regènyt irnom).
Igy utòlag visszatekintve màr àtlàtom a komikus oldalàt is, de akkoriban.... annyi biztos, hogy rengeteget segìtett a csalàdom ès a pàrom csalàdja, anèlkul nem tudom, hogy ment volna-e.
Mindenesetre ne ijedj meg tole, lèpèsenkènt minden meglesz, ès mikor màr a tietekben lesztek, hidd el, egèszen màs, kimondhatatlanul sokkal jobb!
Szurkolok nektek! Sok szerencsèt!

Kata povedal(a)...

Nagyon szurkolok neked, hogy sikerüljön!

( Látom fonalgondod van a lapos öltésesnél, én tudnék segíteni neked,természetesen ingyen! Ha gondolod irj mailt a
cathlenx kukac indamail címre. )

Üdv:Kata

 
christine blogja Blog Design by Ipietoon