Még a szülinapomon elterveztem, hogy legalább egy évig minden nap írok valami bejegyzést. Hááát, mondanom sem kell, egyáltalán nem sikerült... Szülinapom óta eltelt jó két hét, amikor megírtam az első bejegyzést. Igaz, így egy kicsit nehéz, hogy még zárások vannak és semmire sincs időm. Hímzés utoljára talán három hete volt a kezemben. Meg persze kicsit unalmas is, hogy nem akarok újba kezdeni, mielőtt a bisztrómat be nem fejezem, de már igazán nincs sok hátra.
Ma mégsem a bisztrómat hoztam, hanem a karácsonyi terítőt, amit még Edittől kaptam ajándékba. Nagyon jó hímezni, mert nem kell egyfolytában a mintát lesni. Haladós - lenne, ha...:) Ez itt az első rész a négyből. Egy kicsit elrettent az, hogy hímzés után mindig úgy érzem, szétlyuggattam az ujjaimat. De idén karácsonyra már biztosan elkészítem, mert költözni szeretnék, új lakásba, sajátba, saját karácsonnyal, karácsonyi díszekkel, stbstbstb. Bárcsak álmodozhatnék már róla...
.png)
.png)
4 comments:
Nagyon szépen hímezel :)
Szépséges.... az ujjam meg nekem is lukacsos:-(
Christine, ez a terítő gyönyörű!
Remélem, sikerül karácsonyra saját lakásba költöznötök. (:
Amúgy én is így vagyok vele, hímezni kellene, de valahogy sosem jön össze...:S Pedig két uncsitesómnak szeretnék orchideát hímezni kicsengetésükre. (:
Köszönöm!!
Nekem most (csak) a munka az akadály, úgy ki vagyok radírozva mire hazaérek, csak leülök és nézek ki a fejemből. De lassan már ennek is vége, már csak egy hét, aztán nyugis lesz a munka.
Orchideára olyan szép képeket láttam, én is hímeznék egy olyat:) Szépen lassan azt is tervezgetem, milyen képek díszítsék melyik leendő szobámat, úgyhogy lassan neki kell majd állni a hímzésnek:)
Zverejnenie komentára