A komfortzónán innen és túl

Alcímként talán azt is lehetne írni, hogy: "Avagy egy hét, amikor (majdnem) kétszer legyőztem a félelmemet", illetve "Turistaként otthon".

Peti már egy ideje rágja a fülemet, hogy menjünk fel az UFO-ba. Tíz éve lakunk Pozsonyban, de sok helyet nem látogattunk még meg. Ez az UFO egy étterem kilátóval az Új hídon, ami Ligetfalut és az Óvárost köti össze. Rengetegszer elmentünk már alatta, de soha még csak eszembe sem jutott, hogy felmenjek oda. Hisz tériszonyom van...

Július 5-én nemzeti ünnep volt nálunk, és végre beadtam a derekamat. Peti előző nap megrendelte a jegyeket, úgyhogy már muszáj volt felmenni. Az UFO egyik lábában a lift visz fel a 84 méter magasan levő étteremhez és a kilátóhoz, a másik lábában pedig a vészkijárat van 430 lépcsővel. Engem már a liftezés is kikészített kicsit, de az étteremtől még négy lépcsőfordulót kellett menni olyan lépcsőkön, amin csak fokok vannak, köztük lelátni az alattunk levő lépcsősorra, és a végén ráadásul a korlát is elfogyott... Eléggé rémisztő volt:) És akkor még nem is gondoltam a visszafelé útra. Panninak olyan erősen fogtam a kezét, hogy meg is említette, miért szorítom. A kilátóban aztán már nem volt semmi probléma. Gyönyörű volt a kilátás, szép, tiszta idő volt. Még az osztrák szélmalmokat is szépen lehetett látni. Visszafelé meggyűlt a bajom a korlát nélküli lépcsővel, de túléltem:) Sőt, annyira megtetszett a magaslati levegő, hogy én ajánlottam, hétvégén menjünk felvonózni.

A felvonó a pozsonyiak egyik kedvelt pihenőhelyéről, Železná studničkáról indul, és a tévétoronyhoz viszi fel a turistákat. Egy anyukával beszéltem pár hónapja, hogy a lányával voltak fent, aki egy hónappal fiatalabb Panninál, és mennyire tetszett neki. Gondoltam Panninak is biztosan tetszene. Szombaton először megnéztünk egy Pozsonyhoz közeli falut, amiről majd később írok:) Véletlenül akadtunk itt rá egy nagy játszótérre, ahol eltöltöttünk egy kis időt. Nem is emlékszem, voltam-e már ekkora játszótéren. Volt ott egy nagy szöcske, aminek a lábai csúszdák voltak, többfajta hinta, akadálypálya, és még egy grillező hely is. Panni persze mindent kipróbált, alig tudtunk hazamenni onnan. Délután eleredt az eső, és a szél is eléggé fújt, így a felvonót lemondtuk, inkább elmentünk egy ugriparkba, amit júniusban újítottak fel, ott is nagyon jól elszórakoztunk. 

Másnap aztán újra nekiindultunk. Először eltévedtünk a busszal, illetve ugyanarról a helyről két ugyanolyan számú busz indul, csak az egyik felmegy a felvonóhoz, a másik pedig jóval előtte letér. Persze erre csak azután jöttünk rá, amikor már a végállomáshoz értünk. Végül csak feljutottunk a felvonóhoz, de az még az ősréginél is régebbi volt, nem is értem, hogy engedhetik még működni. Bár biztos jó még, ha naponta több tíz ember megy fel, biciklikkel együtt (több százat nem mertem volna megkockáztatni). Ez az a fajta felvonó, ahova úgy kell belehuppanni, és a biztosíték sem éppen nekem való, inkább nem kockáztattuk meg a gyerekekkel. Inkább Panni hintázott még a szintén őskori, de legalábbis szocis játszótéren, míg meg nem jött a busz, és lementünk az autónkhoz. Ott még játszótereztünk, fagyiztunk egyet. Itt is jókora játszótér van, trambulinokkal, kötélcsúszdával, ugrálóvárral, meg is beszéltük Petivel, hogy hamarosan visszajövünk, ha már nem lesz ennyire meleg, és akár több órát is ellehetünk itt.

Szeretem ezeket a hétvégéket, amikor négyesben vagyunk Pozsonyban, valahogy mindig jó és tartalmas, nem épp pihentető programokat találunk ki. Remélem hamarosan folytatjuk:)