Zobrazujú sa príspevky s označením Ház. Zobraziť všetky príspevky
Zobrazujú sa príspevky s označením Ház. Zobraziť všetky príspevky

Az elmúlt egyharmad év margójára - A HÁZ

Bizony, 4 hónap telt el azóta, hogy írtam volna összefoglalót a blogra. Pedig történtek dolgok... Persze épp mikor arra gondoltam, hogy most már aztán leülök és megírom, mi minden történt, tönkrement a telefonom... Így elvesztek a képek, elveszett az ihlet, nagyjából az emlékeim is. Hihetetlen, mennyire tudunk függeni egy kis kütyütől... Na mindegy, akkor jöjjön egy kis összefoglaló arról, amire még emlékszem:) Mivel sok minden volt, több bejegyzésben írom majd meg.

A villámhárító után legelőször a hátsó kerítést csinálták meg. Nem mondanám, hogy száz százalékig meg lennénk elégedve a végeredménnyel... Még csak meg sem próbálták alul vagy felül nagyjából egy szintre hozni a másik két szomszéd kerítésével, és alul is lyukak vannak, egy kisebb kutya simán átfúrja magát. Emiatt a talajt is magasabbra kell majd hátul hoznunk, ide később tuják kerülnek majd, vagy lépcsővel, vagy lejtővel kell majd egy szintbe hoznunk a telek többi részével. Peti szerzett permetet a gyökerekre, de őszintén szólva sz.rt sem használt, így csákánnyal, ásóval és kapával felszerelkezve tölti a délutánokat, és bőszen irtja a gyökereket (mert egyébként mindig újra hajtanak...).


Márciusban vagy áprilisban végre a régi tulajtól is ki tudtuk csikarni a pénzt, amivel a villámhárítóért és az egyik hátsó szomszéd kerítéséért tartozott. Ezt nagy sikernek könyveltük el, és nagyon remélem, hogy soha többet nem kell már beszélnünk vele.

A következő programpont a kolaudáció volt. A villámhárító már nem lehetett akadály, most azt találták ki, hogy parkolónak is kell lennie legalább két autóhoz (mivel benne van a tervrajzban). Húúú, ez is elég stresszes volt, mert sehogysem tetszett a kolaudációt intéző pasasnak (pedig a szomszéd garázsába lehetetlen beparkolni, kb. fél méterrel magasabban van a garázs a talajszinttől, és a parkolóhelyen is csak pár kavics van kiszórva, mégis kolaudálták...) Végül markolót hívtunk, ami kikotorta a ház melletti járdának és parkolónak való földet, végül beszórta tört kővel, le is döngölte a földbe, hogy egyenes legyen, ne álljanak ki a kövek és rá lehessen állni autóval. Egészen a szomszéd kerítésig lesz térkövezve, így ha a járdára is áll, 4 autó kényelmesen elfér (ha buli van:). Egyébként a ház körüli "építenivalókat" már szépen letisztáztuk egymás közt, a hátsó teraszt és a bejáratot is megnagyobbítjuk majd, a ház körül elöl és a parkoló mellett járda fut majd, hátul és a másik oldalon pedig kavicsot rakunk majd. Tovább még nem jutottunk, az udvar kinézete egyelőre teljesen bizonytalan, nem akarunk semmit sem elkapkodni és kicsinyenként összerakni, mert úgy csak őskáosz lenne az egészből. 



Végül csak összejött a parkoló, és június végén kolaudálták a házat:) Ezután persze hiányzott még egy papír ahhoz, hogy házszámot kapjunk, pontosabban két lapból álló szösszenet, amin a bejárati ajtó pontos koordinátáit adják meg, amit bár a telefonhívás másnapján megcsinált a geodéta, cserében elvitt egy rakás pénzt azért a két oldalért (amiből egy a fejléc...)... Éééés, íme, megkaptuk a nagy házszámot, amit ha jól emlékszem, ki sem kell rakni a ház falára, a rendes hászszámot pedig magunknak kell bebiztosítanunk. Ami a 17-es lesz. Még egy kis probléma ezzel is akad, ugyanis a szomszéd házban lakók (ami egyébként a 19-es a kataszter szerint) rosszul számolták kolaudációkor a házakat, így 17-est raktak ki a ház falára, és mivel azt az egy számot nem akarták kicserélni, hozzábiggyesztettek egy A-t, így 17A lett... ami szerintem nem törvényszerű, és ha újra oda viszi ki a (az egyébként helyettesítő) postás a levelünket, csomagunkat, akkor biztosan lépni fogunk, mert ez így nem mehet évekig... A házszám majd a tulajdonlevélbe írás után kerülhet a ház falára.


Akkor most menjünk a kataszterre (tulajdonlevél). 60 nap!!! 60 nap, hogy beírják, ez már nem építkezés, hanem családi ház!!! Ebből harminc már kb letelt, így nyár végére remélhetőleg már szenci lakosok leszünk, és még csak azután jön a második forduló, mindenféle hivatalban, iratban, szerződésben átírni a címünket...

A gyerekeknek készítettünk még játszóteret, nagyszülőktől kaptak homokozót, Peti pedig hintát vett nekik, most már napközben bármikor kiszaladhatunk játszani egyet.




Leszüreteltük az eper- és málnatermést, ami még az előző bérlőkről maradt ránk, jövőre ezek sem lesznek már, a konyhakertet máshová fogjuk költöztetni egyszer. Finom volt:)

Ennél több volt, ez csak az első termés:)



Óóó, és kaptam még mosogatógépet:) (épp ma lett beszerelve, mert a csap tönkrement, csöpögött. Még csak ki sem próbálhatom, mennyire segít nekem, mert épp Balonyon vagyunk ezen a héten:) Más újdonság a házon belül szerintem nem volt...

Fúúú, mennyi minden... pedig mintha semmi sem változott volna:) Most így állunk. Állunk, mert alaposan át kell gondolni, mi legyen a következő lépés, mi az, amit megcsinálhatunk, de nem hoz magával újabb mindenképpen elintéznivaló dolgot, ami pénzügyileg talajra tesz minket. Pl. a parkoló térkövezését nem fejezhetjük be addig, míg nem simítjuk el hátul a talajt (hogy a térköveken ne kelljen földdel megrakott teherautónak átmennie), a talajt nem tudjuk elsimítani addig, míg meg nem oldjuk az esővíz elvezetését, a bejárat és a terasz betonozását, a kerítés pedig egyszerűen drága. Még másfél év az anyasági végéig... Addig valószínűleg megcsináljuk a vízelvezetést, valamint szúnyoghálókat szeretnék felszereltetni legalább a legfontosabb ablakokra és a teraszajtóra, valamint függönyöket az alsó szintre.

Akkor folyt.köv. azzal, mi történt az elmúlt egyharmad évben, remélem nem egy hónap múlva...

A Ház

Kicsivel több mint egy hónapja vette át Peti a Ház kulcsait, és ma van éppen egy hónapja, hogy az első éjszakánkat töltöttük itt, így adja magát a mai téma.

Fura, de úgy érzem, mintha évek óta itt laknánk már, annyi minden történt ezalatt az egy hónap alatt. Vannak jobb és rosszabb napok, a rosszabbak főleg amiatt, mert csak lassacskán megy a pakolgatás, rendezgetés, otthonteremtés a két gyerkőc mellett - Panni megint kimarad az oviból szeptemberig. Kicsit húzósabbak így a napok, főleg, hogy mindkét gyerek nagyon igényli a törődést és hogy foglalkozzunk velük, és ahogy észrevettem, Kispeti kezd féltékeny lenni a nővérére, ha az hozzám bújik:)

Egy kicsit a házvásárlásról, a városról
Fúúú, ez egy nagyon hosszú történet... Tulajdonképpen az egyik pillanatról a másikra dőlt el, hogy házat veszünk, viszont a megvalósítás elég hosszadalmas volt. Nyáron még azon gondolkodtunk, hogyan tovább, abban biztosak voltunk, hogy 1. a fiú-lány párosnak (már csak magamból kiindulva is) pár év múlva nem lesz túl jó a picinyke szoba emeletes ággyal, 2. mi építkezni nem fogunk, az nem a mi világunk. Az OK, hogy ha építkeznénk, a saját magunk ízlése szerint alakíthatnánk mindent, a szobák elhelyezését, padlót, falak színét, fürdőszobákat, konyhát... De nekünk a gyerkőcök mellett már nem érné meg az idegeskedés, munka, plusz hitel hónapokig. Így is találhatunk saját ízlésünknek megfelelő lakást, nem kell mindjárt az első ingatlant megvenni. Először Pozsony egyik új, még építés alatt álló lakótelepén akartunk 4 szobás lakást venni, de miután rájöttünk, hogy a Pozsony környéki falvakban ugyanannyiért kertes házat vehetünk, a házak felé vettük az irányt. Talán a 3. vagy 4. ház volt ez, amit Peti megnézett, és amiben most élünk. Szenc egy kis városka kb. 17000 lakossal, 25 km-re Pozsonytól, és mivel Peti Pozsony Szenchez közeli szélén dolgozik, így (ha nincsenek nagy dugók, és eddig még nem voltak) korábban ér haza Szencre, mint régebben Dévényújfalura, Pozsony egyik "kerületébe", ahol ezelőtt laktunk. A ház Szenc külvárosában található, igazán sok minden nincs itt, csak házak meg házak meg házak, ahogy Panni mondja, nem messze Tesco. Az orvosok, üzletek elég messze vannak, eddig kétszer voltunk bent a városban, de ez egyelőre nem hiányzik. Csak a dokihoz menés veszi el az egész délelőttöt, ezért (és persze az ovi miatt) muszáj lesz megtanulnom vezetni szeptemberig... A háztól nem messze van egy kis tavacska vagy mocsár, ahol mostanában korcsolyáztunk, több kisebb-nagyobb tavacska fürdésre, és egy aquapark is.

Már augusztusban megbeszéltük az ingatlanos nővel, hogy érdekel a ház, de a tulajt (nagy vállalkozó) nehéz volt elérni, így csak egy hónap múlva írhattuk alá a foglalót. Aztán amikor bemérték a telket, kiderült, hogy az nagyobb, mint ami a kataszterbe be van írva, így emiatt is várnunk kellett pár hetet. Valahogy a többi rossz emlék (ugyanúgy, mint a szülésről:) ezután kitörlődött, még az maradt meg bennem, hogy már teljesen biztosak voltunk a hétvégi költözésben, le is rendeztünk mindenkit, amikor kiderült, hogy a bankban elrontottak egy papírt a hitelkérelmünkhöz, így a bank nem fogadott el saját magának egy papírt, ezért nem is küldte a pénzt... De végül az utolsó pillanatban, pénteken, Panni szülinapján kézhez kaptuk a kulcsokat, másnap kezdődhetett a nagy munka. A költözést inkább hanyagolnám most... Hétfőn beköttettük a villanyt, ott is volt idegeskedés, mert akár 60 napot is mondtak a villany bekötésére, de aztán mégis kedden vagy szerdán volt villany a házban (a fűtés is villanyra megy). Én még mindig úgy gondolom, hogy abban a pillanatban, amikor felkapcsoltuk a főkapcsolót, a szuper autónk akkumulátorja felmondta a szolgálatot... Talán hülyeség, de szerintem van összefüggés. Majdnem egy hónapot volt szerelőnél, mert akkucsere után az anyósülés felőli oldal kicsit meghülyült, azt is javítani kellett. Az már csak hab a tortán, hogy miután végleg elhozta Peti a szerelőtől az autót, 3 km-re a műhelytől megpattant az üveg... Kicsit elkanyarodtam, de számomra az autó körüli dolgok is örökre hozzákapcsolódnak a költözéshez.

A Házról
Maga a Ház emeletes, mindig ez volt Peti vágya. Nekem már szerdán irtóra fájtak a térdeim, mert Panninak még újdonság volt az emelet, Kispetit pedig mindenhova cipelni kellett:) Az alsó szinten van a konyha bárpulttal (és kamrával), étkező és nappali, zuhanyzó wc-vel, mosókonyha és vendégszoba, fönt pedig két gyerekszoba, hálószoba gardróbbal, fürdőszoba wc-vel és kupiszoba. Egyelőre szinte csak a hálóban van rend, Panniéban is itt-ott (de már ez a szoba is teljesen kész), Kispetinél pedig az összes doboz bezsúfolva. A ház szinte csupasz volt, amikor idejöttünk, még mindig nem szereltük fel az összes lámpát. Panni kapott új ágyat, vettünk kanapét, étkezőasztalt, szőnyegeket a nappaliba és az étkezőbe, valamint polcokat a kamrába. Ma rájöttem, hogy a lassan járj, tovább érsz elvet követve hamarabb elfogy a kupi, így csak kisebb, kivitelezhetőbb dolgokat terveztem egy napra, pl. most épp a kamrát. Peti ma összerakta a polcokat, holnap bepakolom az élelmiszert. Aztán lassacskán jöhet a többi. Egyébként a ház még nincs kolaudálva, mert ebben az időben senki sem akar eljönni megcsinálni a villámhárítót, így az összes hivatalos dolog még hátravan, de majdcsak a végére érünk az ügyintézésnek is... Hát itt tartunk most. Folyt.köv.



Itt még úgy-ahogy rend volt:)
 


Panni régi szobája csak az emeletes ágyból és ebből a kis szőnyegből állt...

 
christine blogja Blog Design by Ipietoon