Az elmúlt egyharmad év margójára - EZ TÖRTÉNT

Akkor folytatnám az elmúlt 4-5 hónap összefoglalását, csapjunk is a lecsóba:) Sajnos a képek elég foghíjasak, ez az összes, amit sikerült előhúznom a beszélgetésekből.

Áprilist azzal kezdtük, hogy a gyerekekkel elmentünk egy ingyenes Smejko és Tanculienka koncertre. Sokan voltak, de időben leültünk, így volt helyünk, csak az volt a gond, hogy mire elkezdődött az előadás, a legtöbb gyerek már ingerült, fáradt volt, így a feléig bírtuk, aztán szépen kivonultunk. A képen Smejko, a Piroska és farkas dalukat énekelték épp (egyébként sokáig azon gondolkodtunk, vajon Smejko és Tanculienka egy pár-e, de a nyáron összeházasodtak, így ez a nagy kérdés is megoldódott:)


A hónap közepén aztán Lévára mentünk. Peti apukája 60. szülinapját ünnepelte, egy közös ebédre voltunk hivatalosak. Egészen addig sikerült eltitkolnunk az ajándékot, amit sógorékkal együtt vettünk neki - a következő hétvégén Krakkóba utaztunk, 6 felnőtt és 2 gyerek. Krakkó mindig is Oci szive csücske volt, mindig azt mondogatta, hogy egyszer el kell mennünk oda. Kivételesen hideg volt az a hétvége, örülök, hogy mindenre gondoltam, a gyerekek pl. télikabátban és csizmában voltak egész kirándulás alatt. Már Szlovákiában havasak voltak a hegycsúcsok, de a szlovák-lengyel határon Panni már hóembert épített... Ahogy átértünk a határon, egy más világ fogadott minket. Egy érdekes világ. Minden rendszer nélkül kiépített utcák, a házak elszórva, kerítés nélkül. Egyébként minden ház ugyanolyan egyenlő szárú háromszög-oldalú volt. Érdekes volt, de a hóban és szürkeségben az egész olyan szegényesnek tűnt... Sajnos a legtöbb kép erről a kirándulásról is elveszett. De azt kell mondjam, a gyerekek élvezték a legjobban az egészet. Szombat délelőtt megnéztük a Wawel várat, ami a Visztula folyó partján épült. Később a sétálóutcán jártunk, benéztünk a Péter-Pál templomba, majd a Főtéren a hatalmas Posztócsarnokot és a Mária-templomot néztük meg. A Posztócsarnok előtt a gyerekek kibolondozhatták magukat, két srác hatalmas buborékokat fújt, és a galambok között is jó móka volt futkározni.


Április közepén...

Wawel


Posztócsarnok

Május végén végre elérkezett a várva-várt gyereknap. Panni már hónapokkal azelőtt be volt zsongva:) Idén új helyen rendezték meg, Somorján épült egy hatalmas sportközpont uszodával és akkora játszótérrel, amekkorát még életemben nem láttam. Volt ott kalózhajó csúszdákkal, egy csomó mászóka, hinta, további csúszdák, homokozó, vizimalom, fa-labirintus... hihetetlen volt. Nem maradhatott ki persze a habparty és az arcfestés sem. Finomakat ettünk-ittunk, égtünk a napon. Még fürödni is lehetett a wellneszben, sőt úszótanfolyam is volt a gyerkőcöknek, de az már nem fért bele a rengeteg programba.




Június elején apu családja rendezett egy családi gulyáspartit. Voltunk vagy 30-40-en. Ez is pozitív élmény volt számomra, akkor tartottam először a kezemben Bianka unokahúgomat, és sógornőmmel is jól elbeszélgettünk.


Valahogy a fotó másik felét nem kaptuk meg...
A hónap közepén pedig Anita és Tamás (sógorék) hívtak meg az eperjesi fesztiválra, ami mi más lehetett, mint eperfesztivál:) Finomakat ettünk-ittunk, persze mindenben az eper dominált. Voltak gyerekprogramok, Panni kipróbálta az íjászatot is, és ült egy igazi retro csajos motoron:)





Aztán valahogy egy csomó idő kimaradt:) A gyerekek voltak Léván egy hétig, aztán... nemtudom. A következő emlékem a selmeci buli volt július közepén, amit minden évben megtartanak Peti rokonai, immár második éve egy új helyen, ahova az egyre gyarapodó család elfér. Ismét szuper volt az egész, jókat ettünk, társasoztunk, Robi gitározott, mi énekeltünk, tollasoztunk, gyerekek csúszdáztak, hintáztak, trambulinoztak, jól éreztük magunkat.


Csigaovi



Egy héttel később megünnepeltük Anita sógornőm 30. szülinapját is:)


Aztán elérkezett augusztus. Egy hetet anyunál nyaraltunk, pár napot Panni unokatestvére, Emma is ott töltött. Majd 5-én a névnapomon, amikor délután esküvőre voltunk hivatalosak, félreléptem a lépcsőn... Egy hónap kényszerpihenő gipsszel a lábamon. Csak egy kis repedés, de a gipsz, a mankók, a semmittevés, az ügyetlenkedés és minden kellemetlenség, ami ezzel jár már kezd az idegeimre menni. 2 hetet voltunk Balonyon, pár napot Léván - itt már elfogott a honvágy, így én hazajöttem. Egész nap horgolok, már az is kezd az idegeimre menni... Szerdán megyek vissza Lévára a gyerekekhez, hétvégéig ott leszünk, aztán gondolom még egy hét Balony. És akkor remélem már a gipszet is leveszik a lábamról. De azért a lagzi jó volt:) Panni 3 vagy 4 hosszú kört végigtáncolt apucival és nagyival, mindkettőjüket jól megizzasztotta, majd fél 11 körül mint akinél elvágták a drótot, leállt, lelassult és bealudt:) Én meg csak üldögéltem és üldögéltem és eszegettem és iszogattam...


Bianka és Peti anyuval


Azóta van rendes gipszem is szivecskékkel meg autogrammokkal:)

 
christine blogja Blog Design by Ipietoon