Somebunny lassan-lassan elkészül

Hogy valami kreatívkodás is legyen már a blogomon...:)

Tegnap vettem kétféle anyagot barátnőm babájának a takarójához. Végül nem "szőnyeg" lesz belőle, hanem csak takaró (sőt inkább ágynemű), mivel a baba kicsikét megnőtt:) Szerintem a szőnyegnek már nem sokáig vennék hasznát, és egy 120x115 cm-s takaró még sokáig jó lehet egy kisgyereknek. Reményeim szerint hétvégén össze is varrjuk az anyuval. Remélem, nem toljuk el:S

Nekem nagyon tetszenek azok a kis kutyusok a sötétebbik anyagon...

Ezmegaz

Akarjátok tudni, mit rejt a Laucicától kapott kincses ládikó? Egy igazi kölcsönkincset, amit legjobb barátnőmtől kaptam, és Peti fogaival húzott fel a csupasz fehér lábamra egy rakás ember előtt. Nagyon remélem, hogy a bugyim nem villant ki közben:D

Befejeztem az utolsó Somebunny nyuszit is, már csak az összevarrás van hátra. Persze még anyagokat sem vettem hozzá... Szeretném még a júliusi tábor előtt összevarrni és postára adni, mert személyesen már nem jutok el a babához nyár végéig... Így is félek, hogy már kicsi lesz neki, még csak 4 hónapos lesz a baba, de már a 70 centi felé nyúlik. Szerintetek egy 1,5 x 1,5 méteres takaró (vagyis szőnyeg vagy micsoda) elég egy ekkora babának? Bár ha kicsi lenne, igazi takarónak még elmegy.

Ez pedig anyu (ha jól számolom) ötödik képe. Kb. egy-másfél éve kezdte a hímzést, én az öt évem alatt ennyit nem hímeztem. Már a hatodik kép is keretezésre vár. Mondjuk ha valaki nem kontúrozik:P

És végre találtam szőrös fonalat Győrben, már régen meg szerettem volna csinálni ezeket a manókat is karácsonyi díszként, de nem volt szakállnakvaló. Per pillanat nincs karácsonyi hangulatom, úgyhogy halogatom a manókészítést...

Holnap Gödöllőre megyünk hosszú hétvégézni. Bár nem akartam vinni magammal hímeznivalót, elkezdtem egy fehér tigrist Peti kérésére, és mivel minden 10 öltés után megkérdi, mikor lesz már kész, muszáj magammal vinnem:) Remélem jövő héten már mutathatok valami haladást.

Somebunny to Love -

Még egy ideig csak ajándékokat fogok gyártani... Ez itt pl. az utolsó nyuszika, és már csak a fele van hátra, úgyhogy hétvégén bele is húzok a hímzésébe. Utolsó nyusziként végül egy lánykát választottam a négy fiú nyuszi mellé, nehogy én legyek esetleg a bűnös Tóbiás hajlamai miatt:) Meg ennek a nyuszinak amúgy is olyan szép színei vannak, kár lett volna kihagyni...

Ezután vár rám még 3 PIF ajándék elkészítése, de legalább már pontos elképzeléseim vannak afelől, mit szeretnék készíteni. Anyák napi ajándékomat is szándékszom befejezni:) Meg még ott vannak a lovacskák, aztán év végéig csak enyém a hímzőskosaram!!!

Remélem, hétvégén már nem fog esni... A legjobban annak örülök, hogy végre találkozom a barátnőmmel, akit már közel 3 éve (vagy több is?) nem láttam... Nagy dumaparti várható:) Ez az utolsó lányos hétvégéje, jövő szombaton férjhez megy...

Somebunny to Love - Bunnymoon

Mivel egész hétvégén ramaty idő volt és amúgy sem túl nagy ez a képecske, gyorsan elkészültem a negyedik nyuszival is. Lassan körvonalazódik már bennem, hogyan is szeretném összeállítani, de addig még egy képet szeretnék kihímezni. Tegnap már ki is választottam az ötödiket, de ez most lánynyuszi lesz, remélem Tóbiás nem haragszik majd meg érte☺ Aztán veszek hozzá anyagokat, és jöhet a munka komolyabbik része.

Bár még tíz óra sincs, jócskán kiidegeskedtem már magamat itt melóhelyen. Van egy kollegám, aki juszt sem enged az igazából, pedig az adótörvényből kifolyólag nekem is igazam van. Csak ugye kicsit hátrányos helyzetben vagyok a magyar nyelv miatt (mivel körülöttem mindenki szlovák). Nem azt mondom, hogy nem tudtam magamat kimagyarázni, de a végén már belefáradtam az osztozásba és inkább engedtem okos enged, szamár szenved alapon. Aztán meg itt van ez a gagyi számítógép is, ha Ctrl-copyzok, tuti lefagy az egész gép. Csak azért nem dobom most ki az ablakon, mert alattunk éppen reklámot forgatnak, és nem akarom a számítógép és ablak mellett még a megvilágosítást, kamerákat, esetleg kórházi ellátást is fizetni. Brrrr... Változást akarooook!!!! Munka vagy házikó ügyben. De mára az is elég, ha a szlovákok legyőzik a németeket a hokivilágbajnokságon.
Slovenskooooooooooooooooo...☺

Somebunny nyuszika

A harmadik nyuszika is kipipálva:) Bár sok a kontúr, nagyon gyorsan haladtam vele, a Spartacus első része alatt kihímeztem szombaton.


Már csak egy nyuszi van hátra, aztán még meg kell vennem az anyagokat, vatelint, összevarrni, és már mehetek is meglesni a kis Tóbiást♥ De most egy kicsit herótom van a világoskéktől...

Tegnap Tofu megint hozta a formáját:) Mit sem sejtve pudingot majszoltam a hatalmas bögrémből a kanapén. Tofu a szoba másik felében néz vágyakozva. Egyszer csak megcsillan szemében a mostúgyisbajtcsinálok fénye, és mire észbe kaphattam volna, az egyik lábával már a pudingomban volt, majd a pólómon és a fehér kanapén:D Sírtam a röhögéstől... Aztán Tofut bezártuk, hogy tisztálkodjon egy kicsit. Fél órán belül tisztára nyalta magát, remélem nem hízik meg a tömény puding-tejszínhab keveréktől:) Egész estére bentmaradt a kalitkájában, és olyan csendben nézte a Lostot, mintha tudta volna, hogy rosszat csinált... Persze nem lehetett rá haragudni. Olyan édes volt:D

Nyuszika kontúrra várva

Már második napja van internetünk és tévénk is:) Persze a NŐ hívására vártak, aki gatyába rázza őket, mert amíg nem hívtam, addig nehézkesen ment a szervezés, és még csak nem is jelentkeztek volna, hogy még pár hónapig nem fog menni az internet. Nade hagyjuk, elintéztem, második napja képben vagyok, mi történik a nagyvilágban, úgyhogy ennek örömére befejeztem a harmadik nyuszi hímzését. Belőlem ezt váltotta ki a tévé:))

Remélem hétvégén elkészül a kontúr is, aztán lefényképezem majd Tofu seggét is, hogy lássátok, mekkora a hasonlóság!

Panaszkodok...

Nemszeretem ezt a tescot... Egyedül ott tudok Pozsonyban fonalakat (most éppen kötőset) venni. De ahányszor megyek, kéthetente legalább egyszer, mindig eltévedek, mert mindig át van rendezve:( Fél óra, mire megtaláltam ma is a textileseket. Miért kellett a második emeletről a nulladikra költözni úgy, hogy felfelé még mozgólépcső van, lefelé már lépcsők sincsenek?? Most mivan? Végül sikerült megvennem pár karácsonyi manóhoz a fonalat. Mert nekem most karácsonyi hangulatom van. És slussz-passz. Amúgy is dolgozok egész hétvégén és már 3 hete nem megy az internetünk-tévénk, a tícomosok pedig nem akarnak hozzánk jönni, úgyhogy mókás az élet. Tofut azért még szeretjük, bár neki köszönhetjük a világhálónélküliséget:

Aztán meg azért is fogok én ma manót kötni (ha nem fogok megint este fél 9-ig átkozott 45 eurót keresni egy táblázatban), mert már egy kicsit unom ezt itt: (azért haladtam ám:)

Tudnék ám panaszkodni... De azért sem fogok, mert tudom, hogy valahol nem messze egy ajándék készülődik hozzám Bogitól:))

Nasseggű nyuszi

Hármas számú nasseggű nyuszimat hímezgettem az egy hónapos eltűnésem óta. Nagyon haladós minta, csak valahogy én nem haladtam vele. Bár ha nekiültem, egész nagy területeket kihímeztem.

Úgy tetszenek ezek a nyuszik, hogy valószínűleg az én babámnak is ilyen játszótakarója lesz egyszer, csak sokkal kisebb és sokkal több nyusziból. Már kinéztem a mintákat is hozzá:)

Ez pedig az áprilisi Cross Stitcher, amiről beszéltem:

Somebunny nyuszi 2.

Egész szombaton egyedül voltam, úgyhogy volt időm egy kicsit hímezgetni (és közben megnézni több mint sok filmet). Befejeztem a második nyuszkót is, már csak 2 vagy 3 van hátra. Egy kicsit látszik rajta, hogy nem túl szimmetrikus a panamám... De nekem tetszik, főleg a színei miatt.

Somebunny to Love - Summer Adventure

Mostanában szorgalmasan böködöm barátnőm babájának játszótakaróját. A második nyuszkót hímzem, ezúttal kontúrozok is munka közben. Igaz, így egy kicsit lassabban halad a munka, de látom, hogyan alakul közben a nyuszi és a végén sem kell egyszerre sokat kontúroznom. A terítőm pedig pihen egy kicsikét:)

Nemrég nagyon szerencsésnek éreztem magam, amikor "találtam" egy aranygyűrűt. Nem is gondoltam bele, hogy az emberek szemetek is lehetnek, és kitolhatnak a jónéppel. Munkából siettem éppen a buszra, amikor szembejött velem egy idősebb néni, hirtelen lehajolt, és felvett valamit a járdáról. Megszólított, hogy talált egy aranygyűrűt, de hogy ő ilyet nem hord, inkább nekem adja. Ok, mondom... Már épp indultam volna tovább, amikor mondja, de bizony a pénz az jól jönne. Bele sem gondoltam, hogy ez kitolás is lehet, kivettem a pénztárcámból egy eurót, és neki adtam. De hogy ez kevés. Hjajj, milyen követelőző... Amúgy sem volt nálam több pénz, viszont az eszembe sem jutott, hogy visszaadjam a gyűrűt, váltsa be. Utólag belegondolva, jobb is, hogy nem adtam neki többet. Hosszú huzavona után végre elengedett. Egy-két hétig abban voltam, hogy milyen jól jártam, hisz a gyűrű vastag, tömör, bele is volt vésve, hogy 18 karátos és 15 gramm. Peti anyukája elvitte az "aranyos" barátjához, ahol kiderült, hogy csak réz. Valószínűleg a néni ott ejtette le az orrom előtt, és én észre sem vettem, és majdnem hagytam magam csőbe húzni. Szóval vigyázzatok!!!