Bajmóc

UPDATE: Anyu egyáltalán nem ittapirosozott, csak apu keresztanyuval. (anyu egész hétvégén vert az alábbi kijelentésem miatt:D) Ezután majd jön egy újabb update, hogy anyu egyáltalán nem vert...:)

Hihetetlenül gyorsan elmúlt a nyár. Igaz, sokat nem élveztem ki belőle, mert alig voltunk valahol kirándulni. Minden hétvégére volt valami program, de az az igazi nyári fíling elmaradt. Naja, öregszem, meg dolgozom már 7 éve, nincs két hónapos szünetem, szóval ez van. Ideje már nyugdíjba vonulnom:) Nekem tengerpart kell, görög házacskák, napsütés, andalgó zene!!! Rövid nyári ruhácskák, koktélok, homok, szép életmentő srácok!!! :) Ehelyett van egy lökött 40 éves vénkisasszony kolleganőm, akivel már két napja nem beszélek. Ma csak azért nem, mert szabin van:D

Nézegettem a harddiskemet, mi minden van nekem ottan elrejtve, és rájöttem, hogy a bajmóci kirándulás valahogy elmaradt. Mármint a blogról. Mert amúgy megtörtént, nagyon is jól emlékszem arra a finom főtt kukoricára a vörös madár ketrecénél!

Bajmócon voltam már egyszer, még palánta koromban, anyuékkal, bátyámmal és nagybátyámékkal. Akkor a várban is voltunk (most nem mentünk be), és arra kifejezetten emlékszem, hogy ott lévő rokonságom idősebb generációja szépen elverte a pénzét ittapirosholapiroson. És dereng valami vidámpark. Úgyhogy ez valószínűleg Pest lesz, nem Bajmóc:D Vagy igen? Annyit tudok, hogy:
- voltam Bajmócon már
- voltam Pesten is
- ott voltak a nagynénémék
- elverték a pénzüket ittapiroson,
de a két kirándulópontot most nem tudom hozzájuk párosítani:D

Mindebből annyit akartam én kihozni, hogy a táborból hazajövet megálltunk (cirka másfél hónapos a bloglemaradásom:D) ám mi Bajmócon, mert az ugye nincs messze Trencséntől, meg amúgyis dehogy voltunk mi fáradtak és büdösek, nekünk kirándulni kellett. Egy ideig elvoltunk, de Petinek van egy olyan imádnivaló szokása, hogy egy ponton megáll, kimerül, azt mondja, nincs tovább, én innen egy tapodtat sem megyek, elfáradtam, nemérdekel, menjünk haza. Aztán mindenkire átszáll a rosszkedv, úgyhogy összepakolunk és irány haza.

Bajmóc... A vár csodás. Az első írásos emlék 1113-ból származik. Régebben a leghíresebb nemesi családok birtoka volt (Csák Máté, Corvin János, Thurzó - uff, most láttam a Báthory című filmet, és nem kedveltem meg Thurzó bácsit...), utoljára a Pálffy család tulajdona volt. Pálffy János gróf a 19. század végén egy budapesti műépítésszel az egész várat átalakítatta a párizsi várak mintájára.

Néhány részletkép:

A vár gyönyörű parkjában található egy ősrégi hársfa. A mondák szerint még Csák Máté ültette abban az időben, amikor III. András, az Árpád ház utolsó királya is meghalt, azaz 1301-ben. A hársfa "fénykorában" 28 méteres volt, és 36 m átmérőjűre nőtt. Corvin Mátyás rengeteg vendégséget tartott a hársfa alatt (ezek nem saját fotók - a többi igen).

A várkastély alatt cseppkőbarlang is húzódik. Április végén és május elején kerül megrendezésre a Nemzetközi Szellem- és Kísértet Fesztivál, amikor is a várkastély az egész világ kísérteteinek, boszorkányainak és vámpírjainak a találkozóhelye.