Gyereknek lenni jó

Ha a hétvégéket Pozsonyban töltjük, igyekszünk mindig olyan programot kitalálni, amivel Pannit jól le tudjuk fárasztani. És magunkat is, valljuk be... Az utolsó két hétvége viszont még inkább a gyerekekről szólt, hisz szinte mindenhol gyereknapi programokat ajánlottak.

Az egész buli még múlt hét szombaton kezdődött, akkor volt Kispeti névadója. Míg Peti elment az anyumért és a dédiért Balonyra, én pedig az ebédet készítettem elő, a keresztszülők elvitték a két rosszcsontot egy hosszú játszóterezésre. Egyébként köriék rengeteget segítenek nekünk, Anita sokszor elviszi mindkét gyerkőcöt játszótérre, Kispeti pedig gyakran alszik náluk egy éjszakát, hogy mi végre kialudhassuk magunkat. Kell is ez, főleg most, amikor már nem 6-kor, hanem 5-kor ébred a kiscsirke. Viszont a koránkelésnek is van jó oldala, ma már 9-kor készen volt az ebéd:)

Na de elkanyarodtunk... Panni egész nap a három nagyszülőt és a dédit ugráltatta, ajándékot is kapott természetesen:) A délutáni kávé után elmentünk együtt fagyizni, majd miután mindenki hazament, mi még kimentünk négyesben játszótérre, majd megkapták a gyereknapi ajándékot tőlünk, egy összerakható fa kisvasutat. Persze egyelőre még csak Panni játszik vele, le is foglalta magát vagy 2-3 órára. Azóta is naponta összerakja, és mindenféle történetet talál ki hozzá.

Másnap délután 2-kor kezdődött Peti munkahelyén a gyereknap, amin már múlt évben is részt vettünk, Panni azóta is gyakran emlegeti (főleg a habpartit). Reggel 8 körül a facebookon járőrözve találtam egy jó kis programot, ami aznap 9-kor kezdődött:) A Volkswagen gyárban tartottak nyílt- és gyereknapot. Ez a gyár csak pár kilométerre van tőlünk, úgyhogy felpakoltuk a gyerekeket, és elindultunk. A kapuk előtt rengeteg ember gyülekezett már, sokáig úgy festett, hogy kb. 20-asával engedik be az embereket (turistabuszok jártak a gyár területén), de 10 órakor végül megnyíltak a kapuk, és megindult az embertömeg. Megnéztük, hogyan gyártják az autókat (persze aznapra leállították a gyártást, jó kis veszteség lehetett a gyár számára), voltak hatalmas ugrálóvárak (egy több méter hosszú is, de arra nem mertem felengedni a gyereket, és amúgyis rengetegen álltak ott sorba), különféle sátrak játékokkal, versenyekkel. Panni sajnos eléggé nyűgös lett, mert a Vöröskereszt szép nagy macikkal vonzotta oda a gyerekeket, rajtuk lehetett az újraélesztést gyakorolni, és persze Panni szeretett volna egy olyan macit... Így aztán egész végig nyűgös maradt, semmi sem tetszett már neki. Dél körül aztán hazaindultunk.

A naaagy gyereknapozás tehát 2 órakor kezdődött a csúnyi vadvizes parkban (Čúnovo Divoká voda - itt vadvizi evezős bajnokságokat is szoktak tartani). Itt aztán volt minden: pólófestés (sajnos a pólót valahol elhagytuk, minden egyes nap új mesét kell kitalálnom, miért nem veheti fel az új lepkés trikóját), ugrálóvárak, trambulin, hinta, kreatívkodás, babasarok, és egy rakás más attrakció, amire már nem is emlékszem. Panni 2 dolgot várt leginkább: az arcfestést és a habpartit. Már előre eltervezte, hogy ő bizony tigris szeretne lenni. Az arcfestő nő nagyon profin dolgozott, több céges bulin ő volt már az arcfestő, a mikulásnapi lepke is nagyon jó volt, na de erre a tigrisre tényleg megérte várakozni:

A baj (Panni kifejezésével élve plúszel) csak az volt, hogy csak ezután kezdődött a habparti! Jövőre csak a habparti után fogunk arcfestésre menni:) Egy nagyobb területre hatalmas adag habot fújtak, a gyerkőcök és pár felnőtt pedig őrülten tombolt. Nagyon kellett figyelni, hogy ne vesszük el a gyereket. Párszor infarktust is kaptam, amikor Panni ki sem látszódott a hab alól, szerintem nem volt veszélytelen... Egyszer ki is jött öklendezni, mert túl nagy adag habot nyelt be, de újra visszamászott. A végeredmény egy csuromvizes, összevissza festékes, boldog, elégedett, kifáradt gyerek, aki már alig várja a jövő évi gyereknapot:) Petinek fel van adva a lecke, ettől a munkahelytől nem igazán szabadulhat már.

A szülőkre is rengeteg program várt. Én leginkább Kristína Farkašovát vártam, aki az egész programot vezette. A kórházban, amikor Kispetire vártunk, tőle olvastam egy könyvet, amiről már írtam itt a blogon - az eddigi legjobb anyaságról szóló könyv. A sok cucc közé tehát beszuszakoltam még a könyvet is, hogy én bizony kérek bele egy ajánlást. Persze be voltam tojva, nem mertem odamenni hozzá, végül Peti tuszkolt oda, és még a kollegája barátnőjének is kellett kérnem egy aláírást. Kristína kicsit eltolta a könyvet, mert úgy értette, hogy Pannit is Krisztinának hívják, de aztán csak kivágta magát belőle:)

Volt még sminktanácsadás (jövőre azért már elmennék arra is), ki lehetett próbálni a vadvizi evezést, autókat vezetni, meg még egy rakás minden, amire nem emlékszem, mert nem is volt időnk mindent kipróbálni. Több verseny is volt, én is nyertem egy 90 perces arcjóga tanfolyamot, még egyeztetnem kell a tanfolyam vezetőjével, mikor és hol tartja. Sajnos ennek a napnak is vége lett, indultunk haza.

Most hétvégén is gyereknapozásról szólt a hétvége. Szombaton délelőtt a közeli bevásárlóközpontban jártunk, ahol kisebb állatkertet is rögtönöztek, bár délelőtt még csak a hatalmas papagáj, két teve és egy póni, valamint egy kis pelenkás-bodys majom volt, akivel fényképezkedni lehetett. Délután állítólag volt fehér tigris és cápa is... Azután elmentünk az egyik legnagyobb játszótérre Pozsonyban, de sajnos, mint több másik napon is, hirtelen besötétedett. A vihar aztán nem érkezett meg, de inkább bementünk ebédelni. Délután a mi városrészünk tartott gyereknapot. Panni kipróbálta a tűzoltótömlős locsolást, megint sokat várakozott az arcfestésért, most bohóc akart lenni. Kipróbált egy kis távirányítós autót is, és rájött, hogy a vattacukor incsifincsi. Pár perccel a nagy vihar előtt értünk haza. 

Dzsókel vagyok:)

Ezzel az ezévi gyereknapozás sajnos véget ért, nem tudnám megmondani, ki fáradt ki benne jobban, de legalább Panni nagyon jól érezte magát. Jövőre már két gyerkőccel csináljuk végig ugyanezt... Végezetül még két kép apja fiáról:

Peti így várja a foci EB-t