Karácsonyi horgolmányok

A karácsony előtti utolsó pár napban még horgoltam egy-két kis díszt ajándékba. Nem éppen a legtökéletesebbek, de ha belegondolok, hogy csak mostanában kezdtem horgolni tanulni, egész jól sikerültek. 

Peti egyik unokatestvérének (és családjának) valamint nagynénjének 5-5 csillagot horgoltam. A leírást hozzá itt találtam. Először le akartam fordítani és feltenni ide a blogra a leírást, de rájöttem, hogy nem tudom magyarul a kifejezéseket:) Talán egy kicsit vékonyabb fonalból is horgolhattam volna, akkor talán jobban hasonlítanának egy csillagra.

itt még a kifeszítés előtt, inkább hasonlítottak virágra

Másik unokatestvére nagyon szép Tilda babákat készít, és már régen megkért rá, hogy horgolhatnék pár virágot, amit felvarrhat a babák ruhájára. Így jött az ötlet, és készítettem 3 színű fonalból 5-5 virágot, mind kb. másfél cm átmérőjűek. A legjobb bennük, hogy nem kellett elvarrnom a kezdő- és végső szálat, mert ezek segítségével felvarrhatja őket a babákra. Később szeretnék majd másféle applikációkat is készíteni, de egyelőre ennyivel is elégedett vagyok, az ígéretemet már teljesítettem:) A leírást itt találtam.

Ezzel erre az évre valószínűleg be is fejeztem a kreatívkodást, bár mostanában már nagy kedvem lenne hímezni Peti tigrisét, de most más feladataim vannak... Most már hetente járok a kórházba ellenőrzésre, és még a hálószobát is rendbe kéne tenni Kispeti érkezése előtt. Szerencsére a táska már bepakolva, kisrucik kimosva-vasalva, így állok elébe, jöjjön aminek jönnie kell.

A mi adventi naptárunk

Pár hete említettem, hogy ebben az évben saját készítésű adventi naptárunk lesz. Hirtelen jött csak az ötlet, miután a facebookon egy ismerős elkezdte árulni ezeket a csizmás anyagokat:

Mindjárt írtam is Hajninak, hogy nekem ilyen kell, pár perces egyeztetés után már le is adtuk a rendelést 3 anyagra, kettő neki, egy nekem jött. Én a szürke-piros-fehér kombinációt rendeltem. Persze szeretnék majd egyszer Kispetinek is ilyet csinálni, de az anyagot ráér jövőre is megrendelni. Egyébként eBay-en is láttam már. Persze mikor máskor, mint november 29-én áll neki az ember lánya megvarrni 24 darab csizmácskát? Úgy, hogy az életében egyszer ült varrógép mellett (gyakorolni), valamint a csizmák sincsenek kiszabva. Anyu a hétvégén kivételesen nem dolgozott, így felpakoltuk a varrógépet, az anyagot, és irány Balony. Szombat este még megnéztük a linket, amit Hajni tett fel a csizmák kiszabásáról és varrásáról (anyu szerint fölöslegesen, nekem már a szabás is új volt), vasárnap pedig nekiálltunk. A csizmákat Peti segített kiszabni. Ezután meg kellett tanulnom használni a varrógépet. Szerintem a cérna befűzését az életben nem felejtem el, az első 7 csizmánál, amit még Balonyon sikerült megvarrnom, mindig kicsúszott az alsó (felső?) szál. Ezután már vissza kellett jönnünk Pozsonyba, de este nekiálltam a többi csizmának is, bár nem volt kedvem, azt mondtam, a gyerekért mindent. Sokkal gyorsabban ment a varrás, mint az anyunál, ugyanannyi idő alatt megvarrtam a 17 hiányzó csizmát és pár díszt, mint Balonyon azt a hetet. Ehhez kellett az is, hogy rájöttem, miért csúszik ki mindig az a szál, és jobban vigyáztam. Voltak az anyagon még kis díszek is, amolyan párnácskák, amit majd később még kitömök vattával. 6 darab volt, épp az utolsónál fogyott le az orsóról a cérna. Az orsót sikerült feltekercselnem cérnával, de ha belegebednék, sem tudnám kisilabizálni azt a leírást, ahogy az orsót vissza kell tenni a varrógépbe és felhúzni a szálat, így negyed óra próbálkozás után, hogy ne tegyem tönkre a varrógépet, inkább befejeztem a varró projektet.

Másnap még kifordítottam a csizmákat, majd akasztókat varrtam rá. 

Miután Panni elaludt, Peti belegyömöszölte az ajándékokat, és felakasztgatta a nappali függönyére (azért nem valami nagyok ezek a csizmák, a kindertojást jó, hogy nem kellett
darabokra törni, hogy beleférjen). Reggel pedig megvolt az ámulat Panni arcán, jó volt nézni:) Megbeszéltem vele, hogy minden napra csak egy csizma jut, egyelőre erős gyerek, csak kinézte magának, hogy holnap a ceruzás csizmát kéri:)

És hogy mi került a csizmákba? Egy Kinder adventi naptárat vettünk, ebből vannak a csokik. Az Ikeában pecséttollakat, a Tescomaban pedig sütipecséteket szereztünk be. Ezeket 6-6 napra osztottuk szét.

Peppás bugyik és zoknik, faragó, színes ceruzák, ceruzák és radír került a többi csizmába. 

Jövőre azért inkább nyomtatott meséket, feladatokat szeretnék a naptárba tenni, mert decemberben azért sok mindent fog még kapni a kisasszony, hisz szülinapja is lesz és a karácsony is közeleg, valamint kistesó is hoz valamilyen ajándékot. Sajnos a hímzés miatt ebben az évben nem volt időm már erre felkészülni, és az is igaz, hogy egyelőre csak összefirkálja a dolgokat. Remélem ezalatt az egy év alatt sikerül még fejleszteni a kreativitását:)

Karácsonyi képeslap és díszek

Történelmi pillanat ez kérem szépen, hiszen ma postára adom az első kis megrendelésemet. Elkészült ugyanis a karácsonyi képeslap, amit a Sashen rendeltek tőlem. Igaz, ültem rajta eleget, de csak azért, mert nem volt szivem egy halmozottan mozgássérült lánytól pénzt kérni, de végül sikerült megegyeznünk. A tiszta munka azért nem tartott olyan nagyon sokáig, sőt, azzal a kis csattal az elején többet szenvedtem, mint az egész képeslappal.

A lány minél egyszerűbb papírt szeretett volna, hogy jól mutasson a hímzés. Ez volt az első verzió:

Én ajánlottam, hogy tennék még rá farkasfogat, leegyeztük, a lány kért még egy kis masnit. Így a kész képeslap ilyen lett:

Peti ugyan állította, hogy úgysem sikerül szabályos kört ragasztanom farkasfogból, de szerencsére nem lett igaza. A belsejébe, hogy a hímzés hátulját eltakarjam, ragasztottam egy karácsonyi mintás papírt (egyébként ezeket a papírokat a Lidl-s kreatív csomagokból vettem, szerintem szerzek be ezekből máskor is, sok mindenre lehet őket használni). A széleit egy karácsonyi lyukasztóval lyukasztottam ki. Elsőre azért nem lett rossz, remélem akad majd még megrendelőm bármire. Bár most már azért pihennék egy kicsit:)

Készítettem még a múlt heti csajos napon két karácsonyfadíszt is, nem a megszokott piros-fehér fajtából, most inkább a színes felé húzott a szívem. Ez egy kis köszönöm-ajándék az első megrendelőmnek.

Hello Kitty-s sapka

Elkészültem Panni sapijával. Végül lehetett volna tényleg azzal az egy sor szaporítással kevesebb, amit háromszor lefejtettem, majd újrahorgoltam, mert így egy picit nagy lett, de legalább még egy-két évig hordhatja, ha tetszeni fog neki. A mintát, mint már írtam, a Pinteresten találtam, pontosabban itt. Szerintem nem ez volt az utolsó sapkahorgolási kísérletem, mert bár nem lett tökéletes, így is rengeteget tanultam belőle, és úgy érzem, van még hova fejlődnöm:)

Még két dolog jutott eszembe, aztán ígérem, befejezem ezt az amatőr létemre okoskodást... Ha jól értelmeztem a mintát, az egész sapkát körbe kellett volna horgolnom még egy sor fehér rövidpálcával, mielőtt a piros színnel körbehorgolom. Én ezt nem tettem meg, mert már így is kicsit nagynak tűnt a sapi. Viszont van benne logika, mert ha fehérrel körbehorgoltam volna, akkor a piros (főleg a füleknél) sokkal egyenletesebb lenne. A másik pedig, hogy a füleket nem kellett volna pontosan ugyanannyi pálcányira horgolni mindkét oldalon, mert így túlságosan előre kerültek. De a következő sapkánál jobban figyelek majd ezekre a dolgokra (is).

Talán három nap telt el a sapka befejezése és a szemek, orr és fülek horgolása között, és máris elfelejtettem, hogyan is kell az egyes pálcákat horgolni. A legjobb segítséget ezen az oldalon kaptam, képekkel, angol-amerikai megfelelőkkel együtt. Hogy ne kelljen majd mindig az interneten kutakodnom utána, később kinyomtatom és laminálom majd.

Őszi dekorációnk

A múlt heti csajos délutánunkon úgy gondoltam, sok volt már a hímzésből (bár a héten nem hímeztem, alig láttam ki esténként a fejemből... Kicsit nehéz egy hiperaktív gyereket leszoktatni a dudiról, akinek addig a dudi és csicsimaci kettőse jelentette a pihenőket a nap folyamán - így visszagondolva a duditlanság előtt nem is volt pörgős a gyerek:), így végre nekiálltam egy kis őszi dekorációnak a gyerekszobába.

Még két hete vettem őszies színű (narancs, bordó, barna) vastagabb filcet, valamint egy kész sárkányt és két baglyocskát szintén filcből. A levelek mintáját a pinterestről vettem - felt leaves pattern címszó alatt rengeteg sablont dob ki -, körberajzoltam és kivágtam őket a csajos estén. Másnap Pannival felfűztük őket cérnára, jobban mondva én fűztem, ő pedig az egyik kreatív fiókomban turkált kincsek után kutatva, és felgombostűztem őket a függönyre. Panni ámuldozott rajta kb. 3 percet, azóta csak én nézem meg itt-ott:)

Valaki épp lopkodja a leveleket...

Montessori játékok

Régebben készítettem már Panninak fejlesztő játékot, és úgy gondoltam, vagyok olyan kreatív, hogy egy rakás új játékot és elfoglaltságot ki tudjak neki találni, de éppen tegnap kattantam rá egy szlovák anyuka blogjára, aki naponta új dolgokat készít elő a kisfiának. Kicsit letörtem, na...

De nem is erről akartam ma írni. Körülbelül két hónapja egy babamama fórumon bejelentkeztem egy csoportba, ahol 13 másik anyukával együtt játékokat készítettünk a gyerkőceinknek (2-3 év közöttiek). Az első hetekben mindenki bemutatott négy-öt játékot, amit el tudna készíteni, majd szavaztunk, kinek mi tetszene, végül a két legtöbb szavazatot kapottat elkészítettük. Szinte egész augusztusban ezzel foglalkoztam, végülis 28 darab játékot kellett megcsinálnom. 

Az én ajánlottaim közül ez a két játék került ki győztesen:

TANGRAM

Ez egy kínai kirakós játék - türelemjáték, ami még i.e. 8. és 4. század között keletkezett. 7 mértani alakzatot - egy négyzetet, egy parallelogrammát és öt különböző méretű derékszögű háromszöget tartalmaz. Ezekből az alakzatokból kell a gyerekeknek a kártyákon látható figurákat kirakniuk. A tangram "táblát" ezen az oldalon találtam, de én szerkesztettem meg arra a méretre, ami szerintem ezekbe a kis kezekbe megfelel. A kártyákat a fórumról mentettem le. Rengeteg kirakási mód van, én állatkákat és egyszerű alakzatokat választottam. Az alakzatokat dekorgumiból készítettem, a kártyák pedig laminálva vannak. Miután Peti kiszámolta, mennyibe kerülne a laminálás, inkább vett egy laminálógépet:) Rengeteget segített, vágta az alakzatokat, nyirbálta a kártyákat, és laminált is. És persze bosszankodott, hogy mibe mentem bele:) A kész tangram:

KATICA

Itt a gyerkőcök feladata az, hogy a pompomokat a kártya szerint helyezzék a megfelelő lukacskákba. A katicák dekorgumiból készültek. A lyukakat először szárazzipsszel (tépőzár?) akartam csinálni, de úgy gyorsan tönkremennének a pompomok, így inkább kivagdostam a lyukakat. Nem a legszebbek, de Panninak már messziről is tetszett a katica, persze még nem kapta meg:)

Tegnap postára adtam a csomagot a 28 játékkal. Most már csak meg kell várni, míg a többi anyuka is eljuttatja egyiküknek a saját kis csomagját, ő szétválogatja, és remélhetőleg augusztus közepén megérkezik hozzánk a csomag Panni 27 új fejlesztő játékával (a szervező anyukának csak egy játékot szavaztunk meg). Kíváncsi vagyok, vajon tetszeni fognak-e a játékok a gyerekeknek. De abban biztos vagyok, hogy jó tapasztalat volt ugyan ez a "cserebere", de többet inkább nem szeretném csinálni. Inkább készítek többfajta játékot a saját gyerekeimnek:)

Lakodalomra

Kedvenc sógornőmnek és sógoromnak, Panni keresztszüleinek készült ez a kép. Sok boldogságot!

Sógornőm lánybúcsúztatója

Az utóbbi hetekben nagy munkában voltam, mert leendő sógornőm lányságát búcsúztattuk. Még soha nem vettem részt lánybúcsún, így eléggé szokatlan volt nekem, mennyi mindent kitaláltak, és milyen sok mindennel kellett készülni. Persze a legtöbb dolgot az utolsó nap készítettem, a fél családot bevonva, de végül minden kész lett időben, és a buli is jól sikerült. Annyira az utolsó pillanatban csináltam mindent, hogy csak a hajpántot fényképeztem le, de később talán pótolom majd a képeket.

Anitával (sógornőm) együtt 9-en vettünk részt a bulin. Az egyik lány kitalálta, milyen jó lenne, ha Gatsby-stílusban nyomnánk, koktélruciban, boával és hajpánttal. Legyen:) Bár nekem fekete rucim egyáltalán nincs, meg erre az átmeneti időre (míg vissza nem megyek munkába és kénytelen leszek törődni magammal:)) nem is kell, anyumtól kellett kölcsönkérnem. A hajpántot régi nyakláncokból csináltam, a lehető legegyszerűbb-legnagyszerűbbet.

Az én feladatom egy jóasszony-fogadalom volt, ajándékba pedig egy dobozkát csináltam a házasság kellékeivel (sima-lyukas óvszer, méz, mágnes, kulcs, fájdalomcsillapító, tangabugyi, stb...). A doboznak üveges fedele volt, estére az asztalon hagytam, hogy másnapra megszáradjon, de Panni ügyesen széttörte az üveget:) Ügyesen = legalább nem vágta meg magát. Először azt gondoltam, hogy átadom így, és később hímzek a fedelére valami képet, amilyet Anita szeretne, de csütörtökön jött az isteni szikra, hogy egy közös képet is ragaszthatok a tetejére, amit Peti pénteken kinyomtatott. 

Az oklevelet is én vállaltam magamra. A fogadalom és az oklevél elkészítése is muris volt, mert már az anyumnál "nyaraltunk" egész héten, és se nekem, se anyunak nem volt a számítógépében word, így Peti csinálta végül azt is, hogy valami szép háttere legyen a két "iratnak". Készítettem még fotós kellékeket is a gatsby-stílus jegyében, illetve lekoppintottam a netről... A nyomtatás sem volt izgalommentes, Győrben egy üzletet sem találtunk, ahol nyomtattak volna, így végül festékpatront vettünk, és fél családomat be kellett vonnom, hogy a fotós kellékek időben elkészüljenek... 

Még az utolsó pillanatokban az egyik lány kitalálta, hogy emlékeket is írjunk fotókkal megspékelve. Gondoltam, egyiküknek sincs gyereke:)

De minden meglett időben, szép volt, jó volt, de többet nem árulhatok el róla:) Később még teszek fel képeket, majd átmegyek Anitáékhoz lesifotózni:)

Valerie Pfeiffer: Chorus Line #6

Húúú, milyen rég nem írtam... Pedig elég sokat hímezgetek mostanában, de ezek egyelőre nem publikusak, hátha a célszemély olvassa a blogomat. Ha van még olyan, aki olvas... De egy-két héten belül minden kiderül:) Addig is megmutatom a madárkáimat, akik végre be lettek keretezve, és még mielőtt felrakhattuk volna őket a falra, egy kiállításra repültek.

Panni úgy néz ki, már végleg feladta a délutáni alvást (én nem kevésbé, hisz nincs türelmem másfél órát altatni cirka egy órás alvás miatt), de így ő is és én is valahogy kiegyensúlyozottabbak vagyunk. Ráadásul este nyolctól azt csinálok, amit akarok. A héten pedig lejöttünk nyaralni az anyumhoz. Eddig igazi nyaraló idő is volt, Panni rengeteget bicajozik, és szinte egész nap az udvaron játszik. Én pedig nekiálltam Petinek hímezni a kis fehér tigrist, ilyen lesz egyszer:

Valerie Pfeiffer: Chorus Line #5

Kicsit fárasztó napjaink vannak... Panni a héten még csak kétszer aludt délután, és bár elméletileg így korábban alszik el este, viszont szinte minden nap vagy Peti vagy én bealudtunk, volt hogy mindketten. Bár én aztán felébredek, de mire újra látok (beszáradnak a kontaktlencséim) és összeszedem magam, nem sok mindent tudok alvásig csinálni. Ilyenkor jön jól a csajos csütörtök, amikor mindig kreatívkodunk a leendő sógornőmmel. Most a Valerie Pfeiffer madárkákat fejeztem be végre. Utánanéztem, tavaly júliusban már egy madárka kontúrja megvolt, ideje volt befejezni. Így is egy nap alatt 3 madarat kontúroztam, nem kellett volna ilyen sokáig tartania. 

Itt pedig Pannival kreatívkodtunk pár hete:)

Amerikai párna

Végre eljött az idő, hogy felmutassak valamit... Ebben az évben nem igazán megy a kreatívkodás, bár a "csajos csütörtökünkön" próbálok mindig valamit csinálni. Még decemberben kezdtem el unokatestvérem 18. szülinapjára a nevét amerikai zászlós betűkkel hímezni, persze az utolsó pillanatban készült el:) Március 16.-án, vasárnap volt a szülinapja, előtte csütörtökön varrtam össze a párnát. Azt is kicsit elbénáztam, mert miután nagy nehezen rávarrtam a képet (persze hozzávarrtam a vánkoshoz), akkor vettem észre, hogy levehető a huzat:) Kicsit béna lett, de majd ha lesz időm, egyszer átvarrom varrógéppel...

Tegnap hirtelen felindulásból elővettem a madárkás képet, már csak három madár kontúrja volt hátra, és mivel este 9-re mindenki kidőlt (Panni nem aludt délben, Peti pedig hamarabb aludt el, mint a gyerek - néha a gyerek altatja a szülőket:), be is fejeztem. Még vasalni kell, aztán arról is hozok képet. Remélem hamarosan visszajön már a kreatívkodós kedvem is...