Tegnap majd két hét után végre visszakerült hozzánk az autónk, Peti szerint új seggel és pisilővel..., úgyhogy végre elmehettünk a keretezőhöz a képekért. Anyu két képét kereteztettem be, de nem akartam megbontani a csomagolást, ezért nem is fényképeztem le őket. Még jóval idő előtt elkészültek a Katalin-napi lovak is:) Nagyon egyszerű, sötétbarna keretet választottam paszpartu nélkül, élőben hihetetlenül jól néz ki.
Sajnos csak jövő hétvégén tudom átadni a képet, de örömmel tölt el a tudat, hogy jóval "termin" előtt elkészültem:)
Tegnap semmire sem jutottam a hímzéskényszerem megfejtésében, megelőzésében, igaz, nem is szedtem elő a kellékeimet:) Nektek mi az ellenszeretek olyan esetekre, ha unjátok az összes megkezdett munkát, de lelkiismeret-furdalásotok van újba kezdeni? Vagy nincs is lelkiismeret-furdalásotok?:)


