Garfield

A szabadság első napja, bár ma ünnep van Szlovákiában. Rá kellett jönnöm, hogy workoholik vagyok, igaz, nem volt nagy megállapítás. Hiányzik a munka, mindig azon gondolkodok, mennyi mindent kell majd csinálnom, ha visszamegyek. Pedig épp ezért akarok felmondani... Alig találtam a helyemet itthon. Tízkor keltem, még a szomszédom sem ébresztett. Reggeli után nekiálltam Garfieldhoz, hűen saját magamnak tett ígéretemhez, hogy szabi alatt sok mindent befejezek. Négy óra alatt sikerült is "kikontúroznom", mivel szegény Garfieldom enélkül meztelennek, pofátlannak és szemtelennek érezte magát. Most már nem kell szégyenkeznie. Garfieldom teljes pompában (aki nem emlékezne: A "lusta-projektem" egyik szenvedő alanya):

Ezen próbáltam ki először a francia csomót is. Szerintem nem úgy kéne kinéznie, ahogy kinéz, de nekem tetszik, van szeme, nem?:)

Míg alkottam, Szabó Magda Für Elise csodálatos regényét hallgattam meg hangoskönyv formájában - már kitudja, hányadszor. Könyvben is olvastam már, egy-két hónapig eltartott. Meglepődtem, hogy szóról-szóra olvassák, mégsem sokkal több 4 óránál. Vajon bennem van a hiba? Én szeretek rágódni a könyveken, főleg ezen a csodás alkotáson. Egyszerűen imádom Szabó Magdát. Épp tegnap olvastam, hogy most lesz 90 éves, és még meg akarja írni a Für Elise folytatását. Hihetetlen erős, szívós nő - főleg az alapján, amit a könyvben is mesél magáról. Úgy döntöttem, egyszer megszerzem az összes könyvét.

Délután aztán nekiálltam főzni, mert ugye a L'ecsóban azt mondták, hogy főzni mindenki tud. Valami egyszerűvel kezdtem: rakott krumplival, olyat sokszor csináltam már. De még egyszer sem robbantottam fel majdnem a konyhát, csak ma:) Holnap palacsinta lesz a soron, azzal legalább lesz egy kis sikerélményem, pénteken maradok a száraz koszton, szombaton jön anyum:))) Végre.

Még megnéztem a Lostot, majd kimentem az erkélyre Anne Frank-ot olvasni. Egy óra alatt kis híján lefagyott a seggem, nem gondoltam, hogy ilyen hideg lesz, bár hallottam előrejelzést. De a könyv nagyon lekötött. Megható, ahogy a rejtőzködésről tud írni, és elképzelehetlennek tartom azt, hogy olyan emberekkel éljek egy fedél alatt, akik másban sem lelik az örömüket, mint az én nevelésemben, és mindenben hibát találnak. A körülményeik sem voltak éppenségesen fényesek, vagy gusztusosak... Ráadásul 2,5 éven keresztül még az utcára sem tehették ki a lábukat... Brrr, remélem többször nem lesz háború...

Beszéltem a párommal, annyira hiányzik...
Fogalmam sincs, holnap mit fogok csinálni. De nem megyek vissza dolgozni. Most kötelezően pihenek, és csak magammal foglalkozom!!! Megyek is Dr.House-t nézni.