Egy kérdés hétvégére

Mostanában nagyon sokat olvasgatok német blogokat, főleg kötőseket. Többet is kötögetek, mint hímzek, ez most valahogyan jobban leköt... A terveim is kötősek. Ma az egyik blogon találtam egy jó kérdést, ami végülis minden fajta kézimunkát érint, és kíváncsi vagyok, Ti hogyan álltok ezzel a dologgal:)

"Es ist Urlaubszeit. Alles ist gepackt. Die Fahrt beginnt. Als du bemerkst, daß die Tasche mit dem Strickzeug noch daheim im Flur steht ist es zu spät um noch mal umzudrehen. Was machst du?"

Röviden-tömören (szabadon fordítva) ha szabira mentek vagy csak hétvégére a szülőkhöz, nagyszülőkhöz, késésben vagytok és az úton eszetekbe jut, hogy otthon felejtettétek a kézimunkátokat, képesek lennétek visszafordulni érte?

Éppen aktuális a kérdés, hétvégére a páromékhoz megyünk. Azt, hogy visszafordulnék az otthon felejtett kézimunkáért, túlzás lenne, de biztosan nem érezném magam nélkülük jól, pedig nem mondanám, hogy Petiéknél unatkozni szoktam volna. Mindig kell, hogy legyen velem valami. Most pl. viszem a négyzeteimet, Manyesz PIF-ajándékát (már igazán nincs sok hátra:) és a barna pulcsit, amit múlt héten kezdtem el kötni. Este filmnézés közben nagyon szeretek munkálkodni. Tulajdonképpen azt sem tudom, mikor néztem úgy filmet, hogy elejétől a végéig a képernyőt bámultam volna...:) Aztán meg reggel, amikor korábban felkelek, párom meg még alszik... (mostanában ritkán fordul elő a koránkelés...). Amikor fürdik, lövöldözős játékot játszik... Azt viszont még nem tudtam megállapítani, anyukája hogyan vélekedik a folytonos munkálkodásomról, nem mondta azt sem, hogy tetszik, azt sem, hogy ne csináld már. Tervezek kötni magamnak egy nagy kézimunkatáskát, amiben elfér soksok minden, ami mindig útrakész lenne, csak fel kell kapni és már mehetünk is...

Ti is ilyen "mániákusak" vagytok kézimunka terén? Tényleg, még egy kérdés:

Mi volt a legextrémebb szituáció, amiben kézimunkáztatok?:) (nekem ilyen még nem volt, ne is várjatok választ:)

5 comments:

judilla povedal(a)...

Igen, visszamennék a hímzésemért.:)
Bár általában az az első, amit elrakok a táskámba.

claudius povedal(a)...

Biztos nem mennék vissza, már csak azért sem, mert a férjem biztos nem fordulna vissza. Örülne, hogy végre egyszer nincs nálam, és addig is vele foglalkozom. Extrém helyen még nem himeztem, szégyenlős vagyok, még a vonaton sem mertem múltkor, pedig nálam volt a cucc. Egyébként pedig most készül a mindent elnyelő szatyrom, abban majd vihetem mindehova.:)))

Soleil povedal(a)...

Kriszti, utólagos engedelmeddel a blogomban válszoltam a kérdésedre:-) Az extrém szituációban való kézimunkázásra nem tudok válaszolni, igazság szerint nem is tudom, mire gondoljak. Mi számít vajon extrémnek ilyen szempontból? :-))

Christine povedal(a)...

Extrémnek gondoltam pl. ahogy Klaudia is írta: vonatban (én biztos kibökném valakinek a szemét:), karácsonyi ebéd közben...:))
Párom még nem panaszkodott, hogy mindig csak a kézimunkával, nem vele foglalkozom... Bár addig ő nyugodtan játszhat a gépén:)))

Nina povedal(a)...

Hát, visszamenni nem tudnék, de már előző este 3x átgondolva összecuccolok, és gyakran sokkal többet is elcipelek, mint amit tlnylegesen elő is fogok venni hímezni.
Pár hónapja mindig valami elfekvőmet cipelem (bucilla, fleurs de paris, stb), illetve RR-t, ha úgy jön ki. volt már, hogy bosszankodtam, hogy pont azt hagytam itthon, amit nem akartam itthagyni :(

Extrém hímzés... extrémnek nem nevezném, bár kipróbáltam távolsági buszon - kénylemetlen, és kizárólag pici, monochrom mintát tudok elképzelni ilyen helyzetben bökni...

Úgy is érdekes hímezni, ha az ember lányát a párja olyan szinten nem hagyja, hogy belefekszik a fonalakba pl... :-D

 
christine blogja Blog Design by Ipietoon