Kesztyű, ami természetesen nem lett időre kész

Sajnos múlt héten történt pár előreláthatatlan, kellemetlen esemény. Szerdán egész este csak ültem és bambultam magam elé, úgyhogy a hétvégi kesztyűviselés a vásárban már szerdán eldőlt. Szerencsére másnapra már kialudtam magamból a "kétségbeesést" (igaz, azóta minden nap előjön még párszor), és két nap szabadságot is kivettem. Csütörtökön így is fél napot töltöttem a munkában, pénteken viszont egész nap otthon voltam, és addig fel sem keltem a kanapéról, míg el nem készítettem a másik pár kesztyűt is. Gondoltam az autóban majd szépen összevarrom. Persze tudtam, hogy nem fogom, mert akkor rosszul lennék. De még mindig van egy estém, vásárba csak szombaton megyünk. Péntek este elő sem vettem a kreatív táskámat. Majd szombat délelőtt.

A végeredmény: A kesztyű ugyanolyan állapotban van, ahogy péntek délután elpakoltam:)))


Ma pedig újra enyhült az időjárás, egészen kellemes meleg van kint, úgyhogy természetesen ma sincs még kész. Majd egyszer. Hosszú lesz még az ősz:)

A vásár nagyon jó volt, 3 órát sétálgattunk a hidegben, borongós, sötét nap volt. Még valamikor az elején megittam egy deci forralt mézbort, utána fél óráig azt sem tudtam, hogyan lépegetnek maguktól a lábaim. Rengeteg árus volt, de a legtöbb mézbort és ruhákat árult, úgyhogy végül csak egy vásárfiát vettem az anyuéknak: egy kamionformájú üveg mézbort. Rájöttem arra, hogy milyen jól tud esni egy forró csemegekukorica a nagy hidegben... Aztán hazamentünk, forma1-es világbajnokot avattunk, és vége is lett a hétvégének...