Nora Corbett: Jasmine #5

Végülis úgy alakult, hogy mégis mi hoztuk el a képet nagybátyámnak, így láttam az ajándékozott és nagybátyám reakcióját is. Nagybátyám nagyot nézett a keretezés ára hallatán, csak ezt fizettettem ki vele. Tényleg nem volt olcsó, pedig a legegyszerűbb keretet választottam. Viszont a nagynénémnek nagyon tetszett, úgy láttam:)

De azt hiszem, nem szeretnék többet így időre hímezni...

Nora Corbett: Jasmine #4

Már egy hete elkészültem a tündér hímzésével, de még nem vitt rá a lélek, hogy nekiüljek blogolni... Egy-két napig még nagyon fáradt voltam utána, nem volt kedvem semmihez esténként, ráadásul le is betegedtem - megint. Egy ideig még azon idegeskedtem, hogy juttatom el a nagybátyámhoz, hisz már csak 26-án megyünk arrafelé, de úgy néz ki, ez a gond is megoldódott. Mutatok egy képet a kész tündiről - kontúrral, ezüstszállal és gyöngyökkel együtt. A gyöngyök "mezeiek", bár zöldből lett is volna Mill Hill itthon, de fogalmam sincs, hova tettem. Rendet kéne már csinálnom a kreatív cuccaim között...

Sál - magamnak

Tavaly karácsony előtt próbáltam ki ezt a fajta fonalat először (Schachenmayr Argentina), akkor anyóskámnak készítettem belőle egy sálat 100 g fonalból. Még tavaly az év folyamán lehetett kapni a Lidl-ben is ilyen fonalat, több fajta színben, 200 grammos kiszerelésben. Vettem is egy lilás és egy kékes-zöldes fonalat, hogy majd kötök magamnak egy-két menő sálat. Nemrég volt újra a Lidlben, akkor vettem még egy kéket belőle, mert az tetszett a legjobban. Ideje volt tehát, hogy az egyikből sál is legyen. Kapóra jött Mindenszentek, a szövetkabátom úgyis eléggé mély kivágású, és a ködös, szürke, hideg időben jól esett, hogy valami melegítette a nyakamat. Most tovább készült, talán egy hétig, de minden este csak egy keveset foglalkoztam vele. Elég hosszú lett a sál, lehet majd jobbra-balra tekergetni. Természetesen Panni is felpróbálta, már az első naptól kezdve rájárt, hogy mikor lesz már kész... Nehéz mostanában normális képet csinálni róla, vagy egyfolytában mozgásban van, vagy még le sem nyomom a gombot, már rohan megnézni, mit fényképeztem, vagy pedig vicsorog, ha megkérem, hogy mosolyogjon...

Itt megosztottam egy videót arról, milyen módon lehet ezzel a fonallal dolgozni.

Tudom, nem ez a legkreatívabb, legszebb alkotás, de nagyon sok ötletem van mostanában, és próbálom összerakni magamban, merre is szeretnék haladni a kreatív világban, de addig is, mire ezt pontosítom magamban, igyekszem befejezni az összes megkezdett munkámat. Ezen a héten anyunál "pihenünk" Pannival, elhoztam a madárkákat, a 6-ból már csak 4 kontúrja hiányzik. Remélem sikerül befejeznem a héten, így egy újabb tételt kipipálhatnék a hosszú "folyamatban" listámról, és minél hamarabb nekikezdhetnék annak, amit igazán szeretnék csinálni...

Old World Holiday Ornament #6 - KÉSZ!

Valamiért nem megy nekem a befejezés... Már jó ideje ülök efölött a kész hímzés fölött is. Két hete jött az isteni szikra, hogyan fogom összeállítani, de csak most kedden ültem neki, és ma délben fejeztem be... Na nem dolgoztam rajta 3 napig egyfolytában:) 

Először a hímzést erősítettem fel egy kartonlapra, a vörös hímzett szegély mellett maradt még jócskán fehér anyag. Majd egy piros szalagot ragasztottam fel kétoldalú ragasztóval a doboztető oldalára. A vörös "szegélyszalag" (vagy hogy hívják) gyönyörűen eltakarta a kimaradt fehér anyagot a hímzésen. Meglepően könnyen lehetett vele dolgozni, nagyon szépen felragadt a hímzés és a szalag közé. A fehér farkasfogat már csak azért ragasztottam fel, hogy némiképp enyhítse a szalag piros és a hímzés vörös szegélye közti színkülönbséget.

Az egy más dolog, hogy több a sütiformám, mint amennyi belefért a dobozba:)

"Pihepuha" sál

Nemrég apu nagynénjétől egy halom kötőfonalat kaptunk. A legtöbb csak egy-egy gombolyag, viszont vannak olyan csodaszép fonalak is, amiből nagyobb projektek készülhetnek. A kisebb gombolyagokkal is van tervem. Amikor átnéztük a fonalakat, Panni rögtön kiszúrta magának ezt a szőrös lila pamutot, amiből két kis gombóc is volt. Az egyikből már el volt kezdve egy vékonyka sál. Nagyon megtetszett neki, rögtön a nyakához emelte. Úgy gondoltam, ha ennyire tetszik neki, akár lehetne is belőle egy sál, hisz úgyis csak egy vékonyka van neki tavalyról. Meg amúgy is... Fiatalabb korobban azt gondoltam, ha nekem gyerekem lesz, egy csomó mindent fogok neki készíteni, eddig viszont csak egy Mikulássapi készült (ami ugyanilyen szőrös fonallal lett kötve). 

Kalandos volt a sál sorsa, mert ha véletlenül leejtettem egy szemet, azt már lehetetlen volt visszaszedni, így többször kellett újra kezdenem. A vége felé pedig Panni húzta ki a kötőtűt:) Ekkor szerencsére nagyon óvatosan sikerült felszednem a szemeket a kötőtűre, sőt, egyel többet találtam:) A mostani kreatív kedden sikerült is befejeznem. A kisasszony nagyon szereti, minden nap felveszi pár órára (remélem, télig nem nyúlik ki teljesen...). Már a babájának is rendelt egy ilyet.

Kicsit nehéz őt fotózni, mert mindig mozgásban van, de legalább ezen a képen látszik, milyen szőrös a fonal:)

European Bistro keretezve

Tegnap elmentünk a keretezőhöz a képért. Persze nem bírtam ki, hogy ne nézzem meg, és azóta is nézegetem:) Nagyon tetszik a keretezése, bár két helyen láttam, hogy a kontúr egy kicsit elcsúszott, és felül sem húzták ki rendesen, de ez remélem másnak nem tűnik fel. Nem akartam emiatt visszaadni, hisz nem annyira szembetűnő a hiba. Bár lehet, csak én vagyok ilyen nyámnyila...

Sajnos nem tudtam szép képet csinálni, mert ma már megint be van borulva, de majd ha feltesszük a helyére és végre ki is tavaszodik, kicserélem a képet. A vakus képen élénkebbek a színek.

European Bistro - utolsó előtti felvonás

Pár perc kontúr, tegnap pedig másfél rész Élet sava és borsa kellett ahhoz, hogy befejezzem végre a Bistrot. Hihetetlenül örülök neki, nagyon tetszik még mindig. Ez volt a legnagyobb munkám, és az utolsó kanyarban adtam fel, és tettem félre nagyon hosszú időre... De úgy néz ki, ez az év kedvez a befejezéseknek, ez már majdnem a második dolog, amit elkészítettem:) Úgy döntöttem, hogy a harmincadik szülinapomra kapom meg - valakitől, kiválasztom a keretet, de az eredményt már csak szülinapomkor nézem meg. Jöjjön tehát pár fázisfotó, és a kész kép.

Ez a részlet azért tetszik, mert itt látszik, hogy a kontúrtól szinte három dimenziós lett a kép, kinyíltak a belső terek:

És a többi: