Panni takarója

Jó ideje nem csináltam semmit hímzés ügyben. A januári terveimből sem lesz semmi... Múltkor hazavittem anyuhoz, hogy befejezem még azt a két virágot, ami hátra van, valamint megvarrja nekem a terítőt, de mivel megbeszéltük, hogy ő úgy nem tudja megcsinálni, ahogy én elképzeltem, még 8 virágot kéne rá hímeznem, amitől úgy elment a kedvem, hogy még a fonalakat és a mintát is otthon felejtettem:) Legközelebb csak jövő hétvégén megyünk haza. Persze attól még lenne mit csinálnom, mert tűm van itthon is, csak most egy kicsit nincs kedvem hozzá. Talán majd hétvégén megcsinálom a bisztrót.

Panni nagyon tud izzadni a délutáni alvása közben, úgyhogy mostanában sokszor elővesszük ezt a takarót, és csak ezzel alszik napközben. Így jutott eszembe, hogy még nem is mutattam a kész takarót. Még Panni születése előtt pár nappal (2012-ben) kötöttem meg az utolsó négyzetet, és a mamám januárban ripsz-ropsz össze is horgolta nekünk, és bizony azóta lusta voltam lefényképezni. Nem lett nagyon nagy, normális babatakaró-méretű, de Panninak éppen jó, és meleg, és szereti is.

A minap elővettem a maradék négyzeteket, kiszámoltam, mennyi kell még egy következő takaróig, hátha hamarosan szükség lenne rá, nagyon örülnék neki:)

Az egyetlen sk karácsonyi ajándék

Ebben az évben elég hamar megvoltak a karácsonyi ajándékok. Egyetlen sk ajándékot terveztem, egy sálat az anyóskámnak. Ezek a sálak már nagyon rég megtetszettek, először a keresztanyumon láttam, majd az egyik barátnőmön volt ilyen zöldeskék színben. Az nagyon megtetszett, elhatároztam, hogy nekem is kell ilyen. Meg is örültem, hogy Léván a kézimunkaboltban találtam egy darab gombócot fehér színben. Állítólag ez az egy gombóc elég egy egész sál elkészítéséhez. Ez még valamikor áprilisban történt, és egész decemberig vártam, hogy legyen belőle valami. December elején voltak a Lidl-ben ugyanilyen fonalak, csak több színben. Akkor döntöttem el, hogy karácsonyra minden csajszinak csinálok egyet, de végül csak az anyóskámnak készítettem. Egyébként csak azért halasztottam a kötést, mert a fonalhoz adott leírás elég komplikáltnak tűnt. Aztán egész egyszerűen beírtam youtube-n a fonal nevét (Schachenmayr Argentina), és egy csomó videót találtam. Nekem ez a videó jött be a legjobban, ebből tanultam meg, hogy kell bánni a fonallal (és innen is az a módszer, ami kb. 4.40 percnél látható):

Szóval csütörtökön megkötöttem a sálat 12 szem felszedésével, pénteken reggel pedig lefejtettem az egészet, mivel nagyon rövidnek találtam a sálat:( Este aztán újra nekiálltam, és kb. 5 órás kötögetés után 10 szemből sikerült befejeznem az ajándékot. Másnap már csomagoltam is. Egyébként így sem lett sokkal hosszabb a sál... Legközelebb mindenképpen 200 g-ból csinálom, nem 100-ból. Remélem, tetszeni fog a végeredmény holnap:) (rettentő tokám van...)

Karácsonyi könyvjelző #3

Hétvégén elkészültem a könyvjelzővel, ma postára is adtam a Moly-ajándékomat. Kicsit csálé lett, főleg a hátulját jól elbénáztam, de hát ez van, valamiért most nagyon összecsaptam. Ma megérkezett az én ajándékom is, és mivel szét volt szakadva a csomagolás, muszáj volt megnéznem, mit kaptam:)) Két könyvet küldött a csajszi, pedig csak egyről volt szó, egy csokit, és három nagyon jó illatú téli teát. Azért ez egy kicsit feldobta a napomat.

Mikulás sapka #2

Csak elkészültem vele:) A sapesz már kész volt aznap, amikor az előző bejegyzést írtam, csak sajnos másnap én voltam rosszul, harmadnap pedig Panni nem akart aludni, így este nem tudtam összevarrni. Pompont meg már olyan rég készítettem, hogy nem is tudtam, hogyan kell. Tegnap aztán feltekertem a pamutot a két rajzlapból kivágott körre, ma pedig szétvágtam és felillesztettem a sapka csúcsára. Sajnos addig-addig logikáztam, míg a pompom végülis kicsi lett, nem pedig olyan nagy, mint én szerettem volna, de így is megfelel. Panni meg egyszerűen imádja (bár mindig leveszi a fejéről megcsodálni).

Azóta egy laza mozdulattal szétesett a pompom, újat kell csinálnom, de már sima fehér fonalból készítem, nem ebből a szőrösből. Bár nincs nagy kedvem hozzá, de holnapra el kell készülnie...

Végülis rájöttem, hol rontottam el, és hogy a jövőben tudjam, hogy kell pompomot készíteni, belinkelem a videót:

Baby Shamrocks Biscornu #6

Vééégre, egy majdnem egy éves félkész dolgot befejeztem:) Egyúttal egy újabb pipa az októberi listámon. Remélem, tetszeni fog Annának, nekem nagyon bejön a végeredmény. Igaz, hogy nem tettem a közepére gombot, de nekem így jobban tetszik. Meg persze egyszerűbb volt a befejezése is:) Így is megszenvedtem, mert alig lehetett látni a fehér fonalat, ahol össze kellett varrnom a két oldalát, és csak erős nappali fénynél tudtam megcsinálni, de tegnap és ma is sétál a Panni a nagyapival, addig össze tudtam állítani. Ezután jöhet a bisztró.

Sarah Kay #4

Hétfőn átadtam Fanninak a párnát. Sima, egyszerű kis párna lett, de szerintem jól illik a szobája színéhez. Csak akkor, amikor elkezdtem összevarrni, vettem észre, hogy már megint kockás anyagot választottunk, hasonlót, mint amiből a mi párnáink is készültek. Ez van, nekünk a kockás jön be:) Már most várom, hogy valami újba kezdhessek, már azt is tudom, mit fogok készíteni. De előtte valószínűleg befejezem még a bisztró kontúrját.

Fonalas dobozom új köntösben

Pár éve Petitől névnapomra kaptam ezt a fonalas dobozt az Ikeából. Szeretem, mert elfér benne az összes fonalam, és egyszerű is benne keresni. Egy ideje viszont már kacérkodtam a gondolattal, hogy átfestem és dekupázsolom, és majd szép dísze lesz a leendő nappalinknak vagy a kreatív munkasaroknak. Persze csak halogattam a dolgot, mígnem hirtelen írtam a barátnőmnek, hogy segítene-e megcsinálni, és azonnal igent mondott. Így hát nem maradt más hátra, mint beszerezni a szükséges hozzávalókat, kipakolni a fonalakat és lehozni a dobozt az anyuhoz. Ma összejött a találka, én befestettem a doboz öt oldalát, Évi pedig felragasztotta a szalvétákat az elejére és a két oldalára. Az elejével jól megizzadt, ahogy láttam:) Ki akartam én is próbálni, csak addig-addig szalvétázott,  mígnem elfogyott a dekupázsolnivaló:) De mindegy, majd legközelebb.

Ebből a dobozból indultunk ki:

festettünk, mázoltunk, ragasztottunk, vágtunk, javítottunk, festettünk, ragasztottunk:)

mígnem elkészült ez:

Most már csak az van hátra, hogy újra visszapakoljam a fonalakat, amiből van szerte-széjjel. De most már számsorrendben csinálom majd, így még egyszerűbb lesz a keresés.

Hímzett zsepik (3)

Végre elkészültem a zsepikkel. Mivel az első kettő nem nagyon sikerült, kicsit frusztrált lettem és kértem még két hét haladékot a barátnőmtől. Az elsőnél rosszul jött ki a szín, sajnos a világos rész jött ki az egész szövegre, így alig látszik valami ("Mosolyogj!" - csak valamiért nem tudom sorrendbe rakni a képeket). A többinél aztán jobban vigyáztam, de így is itt-ott összementek a betűk. De a végére belejöttem, és szerintem a "Szeretlek Anyukám!" egész jó lett. Úgyis épp ez a zsepi a lényeg:) Fura, hogy már bármit hímezhetnék, mégsem kezdtem semmibe. Pedig esténként lenne időm.

Teát!

Nahát! Hogy én befejeztem valamit pár hónap (év:) után!

A bögre végül egy dobozkára került, amit egy barátnőm dekupázsolt már jó régen. Végülis a dobozt is már több alkalomra el akartam készíteni, de valahogy soha nem jött össze. Csütörtök este, mikor egy hosszú nap után lefektettem Pannit, nekiálltam, és két óra alatt elkészültem vele. A végeredmény pedig felülmúlta az elvárásaimat.

Ez volt az alap, amit a barátnőm készített. Bár én csak szalvétázást kértem, kifestette a doboz belsejét is bordóra, szerintem nagyon szép lett:

 

Ezután a doboz tetejének egész felületére ráragasztottam az alap-anyagot, amit még Bogitól kaptam PIF-ajándékként. Majd a bögrét is kartonlapra feszítettem, a széleire pedig farkasfogat vágtam. Ez volt a legnehezebb munka. Itt érkezett haza Peti és kérdezte, segíthet-e. Igen, ne nyaggass te is, volt a válasz:) De akkor már ugye túl voltam egy hosszú, nyűgös napon a Pannussal, és épp lyukasra lyuggattam az ujjamat... De végülis a farkasfog felkerült, felragasztottam a doboz tetejére. A doboz fedelének a széleire egy bordó dekorszalag került, amit két hete véletlenül találtam egy új üzletben, amit Léván fedeztem fel. Ma is visszamentem oda gyerek-gombokat venni:) Végül még négy szívecskét is ragasztottam a dobozra, amiket szintén Bogitól kaptam. Reméltem, hogy nem lesz csicsás, de szerintem pont jó. Én nagyon meg vagyok elégedve az eredménnyel.