És Garfield készen, egyelőre kontúr nélkül. De ami késik, az nem múlik:)
A hétvége szuper volt... Kb. 2 hónapja vettünk a párommal egy autót, ami általában nála van 150 km-re tőlem. Valahogy nagy késztetést éreztem ahhoz, hogy végre én is vezessem. Hülye fejemmel ezt meg is mondtam Petinek, erre ő ELVITT VEZETNI!!! 2 napon keresztül!!! Azt hittem, becsinálok, de nem így lett. 30-cal száguldoztam a fürdő parkolójában, szuper volt. Már a kettest is be tudom tenni:) Persze csak úgy, ha párom szóban besegít. Még kell egy kis idő, mire azonnal reagálni tudok a parancsaira. A hisztizésem viszont nem tetszett neki. "Úúúristen, 30-cal megyek, de gyoooors!!!" Szerintetek megtanulok egyszer vezetni?
Pénteken pedig megtudtam, hogy jó úton halad a lakásvásárlás, és októberben remélhetőleg már költözhetünk is vissza Pozsonyba. Be vagyok most indulva, bútort nézegetek, egyetlen dolog, amink van, az egy ágy. Még szekrény meg íróasztal és székek, stbstbstb... Olyan érdekes és újdonság ez most nekem, amíg a párommal össze nem veszünk a szekrény formáján...
Nem is tudtam, hogy ilyen fárasztó és fájdalmas dolog gondolkodni. A kolleganőmnek írom össze, milyen könyveim vannak suliból (ugyanarra a szakra jelentkezett, mint amit én fejeztem be ebben az évben), és mit adnék el, főleg hogy mennyiért. Ez a legnehezebb része... Múlt héten felégettem neki cd-re az összes lehúzott anyagomat, segítségeimet, puskákat és szemináriumi munkákat. Egy kollegám szerint ez jó pénzt megérne. Én kaptam érte két csokit. Nekem jobban megérte:) Megyek és gondolkodok tovább, brr....:(((
Pénteken pedig megtudtam, hogy jó úton halad a lakásvásárlás, és októberben remélhetőleg már költözhetünk is vissza Pozsonyba. Be vagyok most indulva, bútort nézegetek, egyetlen dolog, amink van, az egy ágy. Még szekrény meg íróasztal és székek, stbstbstb... Olyan érdekes és újdonság ez most nekem, amíg a párommal össze nem veszünk a szekrény formáján...
Nem is tudtam, hogy ilyen fárasztó és fájdalmas dolog gondolkodni. A kolleganőmnek írom össze, milyen könyveim vannak suliból (ugyanarra a szakra jelentkezett, mint amit én fejeztem be ebben az évben), és mit adnék el, főleg hogy mennyiért. Ez a legnehezebb része... Múlt héten felégettem neki cd-re az összes lehúzott anyagomat, segítségeimet, puskákat és szemináriumi munkákat. Egy kollegám szerint ez jó pénzt megérne. Én kaptam érte két csokit. Nekem jobban megérte:) Megyek és gondolkodok tovább, brr....:(((
.png)
2 comments:
olyan vicces így kontúr nélkül a cicó:D jók a szinei
vezetni meg tuti megtanulsz, én 31évesen szereztem meg a jogsit, az első alkalommal még 10km/h-nál is úgy éreztem ez túl gyors:D bele fogsz jönni, párodnak meg nagy türelmet és vigyázzatok magatokra!!!
Hát türelme az van, nem tudom honnan szerzi... Én már rég felpofoztam volna magam:) Még jó, hogy nem volt a parkolóban, ahol gyakoroltunk, más ember, mert kívülről kicsit fura lehetett, hogy 5 méterenként rámparancsolt a párom, álljak meg (végülis az indulást gyakoroltuk:)
Nagyon úgy néz ki, tényleg be kell szereznem egy fényképezőgépet:) Nem ilyen élénkek a színei, a sötétkék egyáltalán nem üt el annyira a többi kéktől:) Tegnap Loving U-t csináltam (és Hortenzita ajándékát, de psssszt), úgyhogy cicó egyelőre marad ilyen vicces:)))
Zverejnenie komentára