Esküvőre

Szombaton esküvőre voltunk hivatalosak, férjhez ment Léva legszebb lánya, Peti unokatestvére, aki sok mindenben példakép a számomra. Mi a pénzajándék hívei vagyunk, hisz a mai világban szinte már mindenki közös háztartásban él a párjával az esküvő előtt, így teljesen feleslegesnek tartom a huszadik ágynemű-garnitúrát vagy a sokadik kávéscsésze-készletet. Mi híresek vagyunk arról, hogy nem írjuk alá a dísztáviratot (egyszer már hívtak is a lagzi után, mennyi pénzt adtunk), így arra gondoltam, készítek olyan ajándékot, amiről messziről lerí, hogy tőlünk kapták. Erre a mécsestartóra esett a választásom.

Eredetileg egy színátmenetes lila fonalból akartam horgolni, de valahogy nem tetszettek az első sorok. Aztán kipróbáltam mindenféle fehér fonalat, amit csak itthon találtam, végül maradtam a jól bevált Jeans-nél, amiből a játékokat is horgolom. Igaz, nem olyan selymes, nem olyan romantikus, de attól még szép. 

Akartam egy piros szivecskét is rá, ezt a leírást használtam (de nem horgoltam még egyszer körbe rövidpálcákkal). Szegényke olyan egyedül érezte magát, hogy csináltam hozzá még ötöt, majd felvarrtam őket. Még egy kis piros csatért kiáltott az egész, hát azt is odabiggyesztettem, és kész is lett (persze péntek éjjel fél tizenkettőkor, de mikor máskor, ha nem az utolsó pillanatban?). 

Közben Peti lelkesen (?) csavargatta a 20 darab 5 euróst. Eredetileg pennetésztába akaratam őket tekerni, de Petinek nem tetszett az ötlet (hadd legyen egy kis beleszólása a dologba - és amúgyis szűk volt a pennetészta belseje;) A papírpénzeket aztán bedobáltuk behelyeztük a mécses mellé, és nyugodt szívvel mentem (végre) aludni. Remélem tetszik majd az ajándék, ha már rá fognak érni nyugalomban is átnézni a sok nászajándékot.

Judit, Dávid, hosszú, boldog együtt töltött életet kívánok!