A legújabb VKP-s téma a mi álomvárosunk. Egy hete gondolkodom ezen a témán, vajon melyik városban élnék a legszívesebben? Nincs egy konkrét város sem, amit minden téren elfogadnék. Mindenhol vannak pozitívumok és negatívumok is. Vegyük csak példaként Rómát, ahol lépten-nyomon gyönyörű műemlékbe botlunk, de a város egyébként koszos, szemetes. Kicsit átértelmeztem tehát a témát, és most megmutatom, hogy nézne ki az én városom, ha létezne.
Tele lenne a világ legszebb turistalátványosságával, hogy a délutáni séták alkalmával legyen miben gyönyörködnünk. A párizsi Eiffel-torony, Szabadság-szobor, a római Colosseum - mind-mind lehetne egy helyen. Nem hiányoznának a romantikus szűk utcácskák sem, ahol két ház között kitekintve meglátnánk a tengert. A város közepén lehetne a Central Park, ahol piknikezhetnénk a gyerekekkel, eltölthetnénk az egész napot a szabadban - játszótereken, sportolva, sétálva. Egy Central Perk is lehetne, a Jóbarátokból ismert kis kávézó, ahol a kanapé mindig a mi számunkra lenne fenntartva. Mi a városon kívül, a Lila Akác közben laknánk egy emeletes házban, gyönyörű udvarral. A házunktól nem messze lenne egy központ, amiben egy helyen lennének az orvosi rendelők, posta, Alexandra könyvesbolt, és egy hatalmas kreatív üzlet.
Elég elrugaszkodottnak tűnik, ugye? De az az igazság, hogy beérném bármivel, ha egy városban lakhatnék mindenkivel, aki fontos nekem... Anyu, mama, Peti szülei, gyerekek keresztszülei, Kati néniék, Ildikó, Peti és az én unokatestvéreim, na és persze legjobb barátnőim, Zsu, Fufu és Hajni, és bármikor, amikor eszünkbe jut, összejöhetnénk gyerekestől vagy anélkül. A leginkább ez hiányzik az én életemből. Az álomvárosban sem épp leányálom élni, ha nincs a közelben senki, akivel beszélhetnénk...
A többiek írását itt találjátok.
.png)
0 comments:
Zverejnenie komentára