Már 8 hónaposak vagyunk

Peti tegnap 8 hónapos lett. Hihetetlen, milyen sokat fejlődött ebben a hónapban! Vajon lehet köze hozzá, hogy Panni már oviba jár, és többet tudok vele foglalkozni? Elhanyagoltam eddig? Biztos nem... Ez csak az anyukák folytonos bizonytalansága, de ez épp azt jelenti, hogy jól csináljuk a dolgunkat, mert az rosszabb lenne, ha nem érdekelne, vajon jól csináljuk-e...

Mitakarsz anyukám, szép vagyok, jó vagyok, kell ennél több?:)

Tehát a 8. hónap margójára. Peti jó nagy baba, két hete a tanácsadáson már 10,5 kiló volt, 74,5 centi. Most már tudom, miért csak az egy éves gyerekekre való rucikba fér bele:) Fogai száma 0,15, épp szerdán törte át végre az ínyét, nagyon szenvedett szegényke. Így is minden kis zörejre felébredt éjjel, most még a fogfájás is betett, szeptember nem épp arról szólt, hogy jól kialusszuk magunkat... Egyébként is rászokott a negyed 7-es ébredésre, bár az még mindig nem öt óra, ugyebár, inkább örüljünk:) Pannihoz így is keltünk volna fél 7-kor, akkor meg mit panaszkodjak. Napközben viszont szépen alszik egyszer 2-2,5 órát, és nagy ritkán még egy órácskát délután, de nem nagyon akaródzik neki. A hosszabb alvást is kihagyja napközben, ha épp hangosan emlegetem, hogy ma csak pihenni fogok:)

Szereti a pocakját, ez meglátszik a súlyán is:) Szép kis hurkás a gyerek. Egyébként hamarosan utoléri a Pannit, ha Panni továbbra sem lesz hajlandó megenni az ovis kosztot... De az egy másik bejegyzés meséje. Peti az üveges bébiételt nem nagyon eszi meg (meg is értem...), valamint a másnapi étel sem igazán jön be, így kénytelen vagyok szinte minden nap főzni valamit. Néha nagy fejtörést okoz a zöldségek kombinálása, főleg ha épp Tescoban jártam, nálunk nem igazán nagy a választék. Egyébként az édesebb kombinációkat szereti, de a zöldet is megeszi, semmi baja a brokkolival vagy a spenóttal szerencsére. 

Petit nem igazán hatotta meg a kúszás gondolata. Persze-persze, jó az, eljutni A-ból B-be, de minek, ha mászni is lehet? Amúgy is, szép kidolgozott kézizmai vannak. Vagy majd lesznek egyszer. Szóval ő a kúszás helyett inkább rákattant a mászás gyakorlására. Napról napra egyre hosszabb távokat tesz meg, egyre több lépést. Van, hogy szétcsúsznak a lábai, akkor verdes mint egy hátára borult bogárka, mert kúszni ugyebár eszébe sem jutna... Egyébként mászó pozícióból fel is tud ülni, fekvésből még nem, mert akkor erőből akar, mintha hasizomgyakorlatot végezne. A kiságyban már felhúzza magát álló helyzetbe, néha már az asztalnál és a kanapénál is gyakorlatozik. Térdein is meg tud ülni egy ideig.

Nagyon hamar elkezdett tapsolni is, még nagynéném tanítgatta a süti-sütivel, aztán úgy benne maradt. Persze tovább is fejlesztette, mert két-három taps után rácsap a térdeire, mert az úgy menő (és úgy látta a Miro Jaroš klippekben is:) Már interaktív a gyerkőc, ha valami tetszett neki, akkor tud noszogatni, hogy folytassam még, amit addig csináltam, szereti a visszhangját hallani a folyosón, és utánozni is. Egyébként meg egyfolytában mosolyog, nagyon jó baba.

Biztosan kifelejtettem valamit, de szerintem ez is hatalmas haladás volt egy hónapra. Várjuk a következő fejleményeket:)