Peti 7 hónapos

Rohan az idő-ö-ő-ö-őöő, elmúlik az őőősz, lálalalalááá. Fura érzés, mert Kispeti mintha mindig velünk lett volna, nehéz elképzelni az életet nélküle. Panni is annyira hozzászokott már, valamelyik nap el akartam cserélni őt a - fiktív - szomszéd kisfiúval, Benedekkel, és az volt a legfőbb gondja, hogy akkor nem Peti lesz a testvére...

Itt épp az Eragont olvassa Panni Petinek - "az a címe, hogy A kis sárkány kalandjai":)

Kispeti jó nagy baba, már simán hordja a 9-12 hónapos ruhákat. Nem tudom a méreteit, mert már másfél hónapja nem voltunk dokinál, legközelebb 16-án megyünk csak, de szerintem 10 kiló fölött járhat már. Egy-egy nehezebb nap után este már alig érzem a bal kezemet. Kenguruban hordani meg kész mazochizmus, tegnap fél órát volt rajtam, de azóta is izomlázam van, és fáradt voltam egész testemben. Bár lehet, hogy csak a kondícióm hiányzik...

Mindjárt a hónap elején Peti baba rájött, hogy a fürdés csudaklassz móka is lehet. Persze eddig sem volt problémánk a fürdetéssel, de most, hogy már ül, élvezi is. Főleg az elején, amikor még Panni is hajlandó volt vele fürödni... Jókat mókáztak együtt. Panni csúszdázott neki a kádban, bolondozott, Peti meg csak kacagott és kacagott. Na és a fröcskölés is szuper tevékenység, az sem baj, ha minden harmadik csapkodás után orrunk-szemünk telemegy vízzel.

A  csapkodás máskor is jó móka, evés közben lelkesen üti az etetőszéket egy főzőkanállal, és közben engem figyel, vajon mit szólok hozzá. Kis huncut a gyerek, folyamatosan figyel engem, ha épp valami rosszat csinál, pl. szép lassan tépi le magáról az előkét, de közben erősen tartja a szemkontaktust, nehogy észrevegyem, min is ügyködik a háttérben.

Mostanában szereti hallatni a hangját. Van, hogy minket utánoz, visszafelel a saját kis nyelvén, néha pedig csak úgy csapkod a kezeivel, miközben hangosan kántál valamit. Épp, mint egy transzba esett meditáló szerzetes... A hangoskodás vége általában, ha a kezemen van, az, hogy erősen megmarkolja mindkét fülemet, és próbálja leharapni az orromat. Ugyanúgy altatja magát, mint Panni kicsi korában, addig nyöszörög, míg be nem alszik.

Ja igen, bár volt egy elég nehéz hetünk alvás ügyben, konkrétan hörgött, szörcsögött, nyugtalankodott éjjelente a takony miatt, még mindig nincs egy foga sem. Pedig szerintem már két hónapja a kanyarban vannak:) Ma mintha láttam volna már az egyik alsó fog pici csücskét, de az is lehet, hogy csak a kukorica-répa-alma-husi kombó egyik nem teljesen lemixelt darabkája volt...

Mi is volt még... pár napja nekiállt előre is kúszni, de így is gyakoribb még az az eset, amikor a szekrény melletti 30 centis lyukba bearaszolva találom, pedig a szoba közepére raktam eredetileg. Körbe viszont úgy pörög, mint egy tornádó, még nehezített terepen is, amikor az ágyon hentereg. Felülni még nem tud, mindig erőből, egy jó kis hasizomgyakorlattal akarja megoldani az ügyet. Bár az is lehet, hogy ezzel csak azt akarja megmutatni, na erre lenne szükséged anyukám... Ülve viszont már szépen eljátszik, de nem igazán lehet úgy hagyni, mert tegnap is pl. jól beütötte a fejét, amikor ültében sikerült lehalásznia magáról a zoknit. Panni nagyon félti őt az esésektől, amikor ki kell mennem, és megmondom neki, hogy vigyázzon Petire, leül a háta mögé és átkarolja a derekát.

Sok negatívumot lehet olvasni a pókról, alias bébikompról, nekem mégis az a véleményem, hogy minket is beleraktak, mégsem lett semmi bajunk tőle. Panni is eltöltött benne egy kis időt, persze mindig csak pár percet, amikor épp dolgom volt, és nála aktívabb, mozgékonyabb gyerekkel még nem találkoztam. Peti is elvan benne szépen, élvezi, hogy oda furikázik vele, ahova akar, a mosás is felér egy mozizással a pókból nézve. A régi időkben minden valahogy más, könnyebb volt (nem anyu, még mindig nem akarom vele megkóstoltatni a csibepörköltet nokedlival...).

ApjukPeti szerint a hatodik hónapot kicsit túlidealizáltam, még a képeken is mindenhol nevet a kicsi. Naná, hisz azok a legjobb képek:) Persze vannak rosszabb napok, amikor semmi sem akar sikerülni, úgy érzem, visszafelé haladok, de rájöttem, hogy ez csak tőlem függ. Amikor úgy indulok a napnak, hogy mindegy mi lesz, csak legyen valami ebéd és nagyjából rend, akkor minden jól sikerül. Olyankor mindkét gyerekkel türelmesebb vagyok, jobb mindhármunk kedve, eleget játszunk, tele a hasunk, nyugi van. Igyekszem minden nap így kelni, de persze nem mindig sikerül. Hát ez van mostanában nálunk.