Kispeti sapkája

Múlt héten beköszöntött az igazi őszi idő, és ahogy átnéztem Kispeti ruháit, rá kellett jönnöm, hogy egy vékony és egy igazán téli sapkán kívül semmi átmeneti sapija nincs a kis csibésznek. Egyébként is akartam neki horgolni egy aviator-sapit, még tavaly vettem hozzá a sötétkék Himalaya Dolphin Baby fonalat (és hol volt még akkor Kispeti...:))

Húúú, de azért ez nagy meló volt! A két órás munkát elhúztam 5 napra, annyit horgoltam-fejtettem (volt, hogy az utolsó sortól...). Peti már a fejét sem csóválta, ő már ismeri ezt a mániámat:) Még mindig nem tudom magamban elrendezni a dolgot - tényleg ennyire atipikus Kispeti feje, vagy én féltem annyira, hogy nem fog nyúlni a kész sapka? Nem tudom. Bevallom, csütörtökön majdnem elcsábultam inkább egy Lidlis sapka iránt, hogy hagyom a fenébe az egészet, csak az volt a "szerencse" (?), hogy az ő méretében nem volt sapka. Egyébként fura, az összes gyerek a környéken vagy akkora, mint Panni, vagy annyi idős, mint Kispeti, a Tescoban és a Lidlben is nehéz rájuk ruhát venni.

Egyébként pedig kicsit büszke is vagyok magamra, mert ezt a sapit teljesen a magam feje szerint csináltam. Persze, átolvastam ezt a mintát, de szinte mindent saját magam szerint méretre próbáltam alakítani. Szépen ül a gyerek fején (a gyerek viszont már nem ül meg, ezért nincs is normális kép róla...). Persze Panni is rendelt egy új sapkát, fehéret, színes virággal, de nem ilyen megkötőset. Vicces, hogy minden paramétert így megad. Már csak neki kell állni.