Utálok buszozni...

Miért van az, hogy mindig éppen rám akaszkodnak a hüle pasik, akiket nem lehet lerázni, mikor naponta 30 másik emberrel utazok??? Tavalyi utazásaim során már megértem egy férfit, aki - bár a fél busz üres volt - mindig mellém ült. Most egy púpos, mindig italszagú férfi akaszkodott rám. Semmi gondom az ilyen emberekkel, kövérek vagy púposak, beszélgetni még lehet. Nade ha direkt közvetlenül mögém vagy a mellettem levő sorba ül, hogy nézhessen engem az úton, az már kicsit sok!!! Ma mondta is, hogy igazán abbahagyhatnám már a hajam hátratűrögetését, és hogy mindig alszom buszon. Istenem, hagyják meg a magánéletemet magamnak!!!

A szombatom egész kellemesen telt, egy 1945-ös ütközet rekonstruálását néztük meg. Kicsit kijött rajtam a "szalmanátha", egész délelőtt fújtam az orrom... Ja igen, egy letarolt szalmatáblán volt az ütközet. Ami természetesen ki is gyulladt... Legalább volt dolga a kiállított tűzoltóautónak. Rengeteg ember volt kint, sok tévés, na és persze miniszter.
Este pedig elmentünk egy Selmecbánya alatti faluba, ahol párom szüleinek van hétvégi házuk. Végre egy nagyon jót aludtam a hideg házban. A sok összevissza eszem-iszom viszont megtette a hatását, egész vasárnap kavargott a gyomrom, mindenféle egyéb tünettel együtt:S De mivel bent ültem egész nap, Garfield-em is haladt egy kicsit :o) A színek ennél sokkal élénkebbek, sajnos csak telefonnal tudok fényképezni, de egyszer majd megszokjátok:)

Ha lenne kedvem, mára be is fejezhetném a hímzés részét, holnapra már csak a kontúr maradna. De elment a kedvem amiatt a pasi miatt. Pedig olyan sok mindent terveztem mára...