Utálok buszozni...

Miért van az, hogy mindig éppen rám akaszkodnak a hüle pasik, akiket nem lehet lerázni, mikor naponta 30 másik emberrel utazok??? Tavalyi utazásaim során már megértem egy férfit, aki - bár a fél busz üres volt - mindig mellém ült. Most egy púpos, mindig italszagú férfi akaszkodott rám. Semmi gondom az ilyen emberekkel, kövérek vagy púposak, beszélgetni még lehet. Nade ha direkt közvetlenül mögém vagy a mellettem levő sorba ül, hogy nézhessen engem az úton, az már kicsit sok!!! Ma mondta is, hogy igazán abbahagyhatnám már a hajam hátratűrögetését, és hogy mindig alszom buszon. Istenem, hagyják meg a magánéletemet magamnak!!!

A szombatom egész kellemesen telt, egy 1945-ös ütközet rekonstruálását néztük meg. Kicsit kijött rajtam a "szalmanátha", egész délelőtt fújtam az orrom... Ja igen, egy letarolt szalmatáblán volt az ütközet. Ami természetesen ki is gyulladt... Legalább volt dolga a kiállított tűzoltóautónak. Rengeteg ember volt kint, sok tévés, na és persze miniszter.
Este pedig elmentünk egy Selmecbánya alatti faluba, ahol párom sz
üleinek van hétvégi házuk. Végre egy nagyon jót aludtam a hideg házban. A sok összevissza eszem-iszom viszont megtette a hatását, egész vasárnap kavargott a gyomrom, mindenféle egyéb tünettel együtt:S De mivel bent ültem egész nap, Garfield-em is haladt egy kicsit :o) A színek ennél sokkal élénkebbek, sajnos csak telefonnal tudok fényképezni, de egyszer majd megszokjátok:)



Ha lenne kedvem, mára be is fejezhetném a hímzés részét, holnapra már csak a kontúr maradna. De elment a kedvem amiatt a pasi miatt. Pedig olyan sok mindent terveztem mára...
 
christine blogja Blog Design by Ipietoon