Vásároltunk

Ez is majdnem egy hónapja volt már... Ugye már írtam, hogy a győri keresztszemes kiállításon elhoztam az első díjat, azaz 75.000 forintos vásárlási utalványt. Félek bevallani (nehogy visszavegyék az utalványt), de épp olyan időszakban nyertem, amikor nem igazán vonzott a hímzés, terveim sem voltak, így 2 hónapig csak azon gondolkodtam, mit vegyek ennyi pénzből. Persze anyu gyorsan megoldotta, majdnem a felét fonalakra akarta költeni:) Aztán szerencsére lejjebb adott a terveiből, így mire Peti kellőképpen felkészült a hosszú várakozásra (ránk) és a gyerekpesztrálásra, elmentünk kirabolni az üzletet. Ez itt a kis ámokfutásunk eredménye:

A fonalak többsége az anyué, vagyis inkább a 95%-a, 7 darab az enyém belőle. Ezek Anchor fonalak. Vettem még fekete, fehér és törtfehér Puppets fonalakat, mert ezekből sosem elég. Anyu vett magának 1 méter krémszínű márványos aidát, a másik méter az enyém belőle, valamint egy méter fehér aidát, én pedig egy jófajta hímzővászont és egy-egy méter rózsaszín illetve kék pöttyös aidát. Beszereztem még egy kis plasztik kanavát, könyvjelzőkhoz aida-csíkot, egy-egy kreinik fonalat a tündibündikhez, és két pompom fonalat, mert kinéztem magamnak, hogy nekem olyan kell. Eredetileg kistakarót akartam belőle kötni egy majdani kislánynak (próbaképp), de Panni bejelentette, hogy neki abból vánkos kell, és azóta is hurcolja, hogy vákos-vákos. Panni beszerzett magának még egy csigás mérőszalagot, persze már az üzletben elrontotta, de hát ugye nem cserélhettük ki:) Végülis nem is olyan sok az a 75.000 forint, ha az ember nekibátorodik...