Peti három hónapos

... volt tegnap. Ha minden bejegyzést így kezdek, legalább tudom, hogy nem vagyok nagyon lemaradva:)

Kicsi fiunk egyáltalán nem kicsi már, három hete már 6 kg fölött volt a súlya. Kedden megyünk az első oltásra és havi ellenőrzésre, nagyon kíváncsi vagyok, mennyit hízott ezalatt a három hét alatt. Továbbra is kap még anyatejet, de már fele-fele arányban a tápszerrel. Valahogy a betegségem és a kórházban töltött idő kombinációja csökkentette a tej mennyiségét. Gondolom tudnék többet is lefejni, ha nagyon akarnék, de így a két gyerkőc mellett kézi fejéssel igazság szerint néha már nem is bánnám, ha végre megszabadulnék ettől a tevékenységtől. De persze mindent megteszek a gyerekeimért... Reggelente néha szopizik, de nagyon sokáig tart neki, és erőtlenül szív. Érdekes módon napközben felidegesíti, ha cicivel kínálom, és nem is hajlandó szopizni.

Szépen tartja magát. Ha nagyon fáradt, akkor szokott még ingadozni a feje, de már hason is ügyesen elvan. Nagyon szeret repülőzni, olyankor olyan egyenesen tartja magát, mintha karót nyelt volna. Néha annyira igyekezik fekvő helyzetből hasizomra gyúrva felülni... Tegnaptól próbálkozik már a hasrafordulással is, egyelőre az oldalán megáll. 



Peti nagyon nyugis baba. Csak akkor sír, ha nagyon éhes, de azt napközben nem várjuk meg. Szépen elnézeget és eljátszogat a szőnyegén, főleg, ha tele a pocak és tiszta a pelus. Csak az a lényeg, hogy legalább ott üljünk mellette. Szereti elnézni Pannit, ahogy játszik vagy bolondozik neki. Nagyon kommunikatív, sokat nevetgél, beszélget, gügyög, válaszol a mi gügyögésünkre. Úgy tud nevetni, amit lehetetlen leutánozni, nagyon aranyos:)


Körülbelül a hónap felében elkezdett játszani a felakasztott tigrisével. Még kicsit óvatosan, néha ügyetlenül ütögeti, de napról napra ügyesebb. Eleinte megfogta a csörgőt, aztán azon dühöngött, hogy nem tudja elereszteni. Mára már mindent a szájába gyömöszöl, főleg az öklét. Sokat nyálzik, mintha már jönne a foga. 


Bár még nem alakult ki igazi napirendünk, de szépen tudtomra tudja adni, mikor fárad el nagyon, és szüksége van 10 perc pihenésre. Mert napközben nem alszik többet (a déli sétán vagy erkélyes babakocsis alváson kívül). Mint Panni, ő is 7-8 óra között ébredezik, ebben nagyon jók mindketten (bár mostanában már fél 6-kor felkel, és csak úgy hajlandó még tovább aludni, ha magam mellé veszem). Pannival igyekszünk az első 10 perces alvása alatt felrakni az ebédet, így szerencsére mindkét gyerekkel eleget tudok játszani, foglalkozni. Ebéd után pedig kimegyünk játszóterezni. Ezzel a résszel tehát nincs gondom, ha még a házimunkával is tudnék foglalkozni, teljesen elégedett lennék:)


Az első kiscipő

A kórházba magammal vittem a kiscipőket is, hátha tudok egy kicsit horgolni. Persze épp akkor merültek le az adataim a telefonon, így a youtube nem működött, a horgolmányt haza is küldtem. Tegnap ültem neki, eredetileg csak a cipőcske nyelvét akartam felvarrni, de végül elkapott a hév, befejeztem az egészet.

Persze nem én lennék, ha maradéktalanul meg lennék elégedve a munkámmal. Először is, valószínűleg nem jó fonalból, túl vastagból horgoltam (azóta ma körbenéztem a mindentudó babásmamás fórumon, milyen fonalakból horgolják a cipőket, sapikat, játékokat, megint tanultam valamit). A cipő nyelve túl széles, fodrozódik az elején a fehér rész. A cipőfűzőt pedig valószínűleg elég lett volna láncszemekből készíteni, mert eléggé megszevedtem a befűzésével. De azért tetszik:) Remélem három hét alatt elkészítem a párját is.


Kórházban...

Az utolsó kiscipős bejegyzésben írtam, hogy egy kicsit túlhajtottam magam. Lehet, igaz is volt, a háttérben mégiscsak egy kis vírus húzódott meg, amivel aztán sikerült megfertőznöm fél rokonságomat... Öröm az ürömben, hogy Kispeti nem kapta el, talán az anyatejnek is hála. 

Addig azt hittem, nincs rosszabb annál, ha beteg vagyok, magatehetetlen, és másnak kell gondoskodnia rólam és a gyerekeimről. De van rosszabb, amikor a gyerekeim betegek... Engem a vírus hétfő éjjel látogatott meg, és egész kedden ki voltam ütve. Panni szerda délben még egész jól érezte magát, délután viszont már felöltözött, mint egy kis eszkimó, hogy ő fázik a 20 fokos melegben. Az öltözködési mániájának tudtuk be ezt, hisz van, hogy naponta 20-szor öltözködik át. Azután elkezdte, hogy fáj a pocakja. Majd egyszer csak a semmiből hatalmasat hányott... Nem is ijedt nagyon meg, jobban bánta, hogy bepiszkította a fiús pólóját... Szó mi szó, másnap estig 10-szer használta a kis homokozóvödrét. Vedelte a vizet, és minél többet ivott, annál több jött ki belőle (mint aztán a készültségen megtudtuk, leghamarabb 2 órával a hányás után szabadna inni...). Csütörtökön nagyon lázas, fáradt volt, alig bírt elvánszorogni a wc-ig, rossz volt nézni. Mivel Peti is elkapta a kórt, sógoromat ugrasztottuk, jöjjön el értünk az anyumhoz, inkább Pozsonyban legyünk, ha menni kéne a készültségre. Mivel kevéssel Tamás megérkezése után tizedszer is hányott szegény lánykám, már nem volt kérdés, bevisszük-e... Kispetit Anitánál hagytuk a cókmókjával együtt, mi pedig célbavettük a készültséget.

Panni nem szereti a dokikat, a kivizsgálást. Meg persze szlovákul sem nagyon ért, így eléggé meg volt ijedve szegény. A készültségről rögtön a kórházba irányították, mert már ki volt száradva, és sok volt az aceton a vizeletében. Este tíz körül kerültem szobára. A legrosszabb az volt, hogy Pannit elvitték tőlem, egyedül vitték kivizsgálásra, vérvételre, infúzió bekötésére. Nagy trauma lehetett neki, hisz nem értette, miért viszik el, és visszahozzák-e egyáltalán... Annyira sírt szegénykém, végig lehetett hallani a folyosón. S vele együtt bőgtem persze én is a szobán... Akkor kijött belőlem minden, a kialvatlanság, hisz két napig én voltam beteg, következő éjjel Panni miatt nem aludtam, és csütörtökön is egész nap ugrásra készen álltam, Kispetit is el kellett hagyni egy időre... Ez az éjszaka sem volt jó, Pannit zavarta az infúzió, és mivel mozgatta a kezét, nem csöpögött neki. Lázas is volt, két óránként lázat mértünk, valamint rettentő szomjas volt, de a nővérke csak reggel felé engedett neki két-három kanál teát inni.

Pénteken - valószínűleg az infúzió hatására - elég jól nézett ki a Panni. Még a széklete is megjavult estére, pedig enni nem evett semmit. Szerencsére jól gondoskodtak rólunk, a nővérkék és orvosok kedvesek voltak, óvónéni is járt (ráadásul magyar), aki játékokat, kirakót, logikai feladatokat, később festéket is hozott. Egész nap ment a tévé, meséket kapcsoltak be. Az evéssel volt gondunk, ugyanis rá sem volt hajlandó nézni az ottani ételre, pedig a krumplipürét, rizst és húst is nagyon szereti. Az almakompóttól viszont, amit reggel-délben-este kapott, már én is agybajt kaptam (persze azt sem ette meg).

Szombaton jött a nagy letargia... Rossz volt nézni a mindig ugrabugra, cserfes lánykámat, aki a nagy kórházi pizsamában, dudival a szájában, csicsimacival ténfereg egyik ágytól a másikig. Nagyon levert volt, azt mondanám, hogy feladta. Reggel is fél tízkor kelt csak fel, majd fél órás ébrenlét után fél háromig csak aludt. Én meg már halálra untam magam, közben meg féltem, hogy most mi lesz. Peti érkezése hozta kicsit vissza az életbe. Persze enni megint nem evett, saját mondása szerint "banándiétát" tartott, öt banánt falt fel aznap, amit ott-tartózkodásunk alatt kilóra ettünk...




Vasárnap már egész jó volt a kedve, de nem engedtek haza, csak kedden délelőtt. Addigra már én lettem nagyon depis, hisz amúgy sem csináltak vele semmit, orvosságot sem kapott, csak diétáztatták, amit otthon is tudnék, és figyelnem kellett a folyadékbevitelt és -leadást. Este olvasni sem lehetett, mert 8-kor oltották a villanyt, az internet-adatjaim kimerültek, így se pinterestezni, se horgolni nem tudtam... Csak rágtam a körmeimet. Ráadásul Kispeti is nagyon hiányzott már, és a tejet is, amit lefejtem, mindig ki kellett öntenem...
De végre itthon vagyunk. Bár Panni még mindig nincs teljesen jól, hasmenése van és nehéz belediktálni az ételt, kedvetlen és fáradt, azért remélem, hamarosan visszatérünk a rendes kerékvágásba. Én is még depis vagyok, de majdcsak túljutok rajta. Gondolom akkor, amikor Panni is teljesen felgyógyul.



Végezetül köszönök mindent anyunak, aki segített az első hányásoknál, mosott, feltakarított (majd ő is elkapta a kórt), Tamásnak, aki eljött értünk és intézkedett a készültséggel kapcsolatban is, mindkettőjüknek a gyerekfelügyeletért, Peti anyukájának, kedvenc anyósomnak, hogy fertőtlenítette az egész lakást, és közben ki is takarított (hát volt mit, szégyellem is a pofám rendesen), mosott, vasalt, és Petinek, aki minden nap meglátogatott minket, hozta a sok banánt, és tartotta mindkettőnkben a lelket. KÖSZÖNÖM!


A legnagyobb köszönet a keresztszülőket illeti, mindenért hálásak vagyunk, majd megyünk a házban segíteni:)


Haladunk, haladunk

Tovább folytatódik a kiscipők kálváriája:) Ígérem, most nem lesz olyan hosszú a rizsa a horgolás menetéről, mindenki gondolhatja már, hogy többször az egészet visszafejtettem...

Ott tartottunk, hogy a nulláról kellett kezdenem az egészet, mert nem tetszett, kicsi lett, stb. Végül találtam egy másik videót, jobban is tetszett a cipőcske formázása, nem voltak felesleges csúnyácska cipőfűző-lyukak. Nna, ezt is azért egyszer a biztonság kedvéért az utolsó pálca után lefejtettem:) Mivel idegen nyelvű a videó, meg amúgy is hang nélkül néztem, csak azt láttam, hogy mutogat valamit a néni, a végén jöttem rá, hogy azt mutogatta, hogy nem kell minden sorban fogyasztani. De ez az én formám, a cipő párját szerintem egy nap alatt összedobom majd:) Közben még irogattam is a horgolós könyvecskémbe az elkészítés menetét, ne kelljen minden alkalommal majd a youtube-ra mennem.


Ezután még a cipő nyelvét készítettem el, újra az előző posztban megosztott videó alapján, bár ebben a mostani videóban még talán szebb is a cipő eleje, de ezt már csak később néztem meg. Nem volt már kedvem az egészet visszafejteni:) Elég volt csak azt a pár sort, amivel túl hosszú lett a cipő nyelve. Ez van, a hibáiból tanul az ember. De egyelőre legalább a végeredmény majdnem tökéletes számomra, ilyet képzeltem el.



Most egy kicsit leállok, mert lehet, hogy picit túlhajszoltam magam, volt, hogy fél kettőkor mentem ágyba, aztán hamarosan kelt a kicsi, etetés-pelusozás-tejcifejés, sok volt, egy napra teljesen kidőltem. Ma még próbálom feltankolni az energiakészletemet.

Itt pedig a kiscsóka, aki tegnap elkezdett játszani, most még a "híd" hosszabb időre is leköti, ki kell használni:)


Hosszú az út a kiscipőkig

Ahogy már az áprilisi terveimben említettem, májusban esküvőre megyünk, és szeretnék Kispetinek Converse cipőcskét horgolni. Ismerem magamat, a terveimet és a megvalósítási szokásaimat, így magam is meglepődtem, hogy végre belevágtam. Többször is említettem már, hogy a horgoláshoz kissé balkezes vagyok, mamám is feladta a tanításomat (hja, terítőt az életben nem tudnék horgolni továbbra sem). Két dolgot horgoltam eddig: egy amigurumi baglyot és egy Hello Kitty sapkát, ami nem is sikerült olyan rosszul. Már a sapka horgolása közben rengeteget tanultam. Nemrég rátaláltam egy horgolós csoportra a szlovák babás-mamás fórumon, ahol rengeteg inspirációra leltem, és a kreatív anyukák próbálnak egymásnak segíteni a horgolásban is, így jópár trükköt ellestem már. Azért egy kiscipő horgolása közben is tanul az ember rengeteg dolgot...

Kezdjük is az alapoknál. Rájöttem, hogy a cipők talpához általában kétfajta leírást használnak, egyiktől formázottabb lesz a cipő talpa, a másik egyenes, ellipszis alapú. Nekem a formázott jobban tetszik, így a következő cipőknél (ha lesz folytatás), mindig ezt a leírást veszem majd alapul. A Hello Kittys sapihoz használt fehér fonalból kezdtem horgolni, először 3-as horgolótűvel a kisebb méretet, hisz Peti csak 3,5 hónapos lesz az esküvő idején. Abba nem gondoltam bele, hogy a picur nem éppen pici baba, már a csütörtöki mérésen 6120 gramm és 61 centi volt... A legtöbb 3-6 hónapos rugdalózója úgy néz ki rajta, mint egy izomtrikó. Na de elkalandoztam... Szóval egyszer kötöttem már egy cipőcskét, de az igazat megvallva akkor még nem gondoltam bele, hogy a babacipőket is méretezni kell, nem csinálhatok akármekkorát, amekkora a fonalból és a leírásból kijön. A 3-as horgolótűvel pici lett a cipőcske talpa, a 4-essel pedig túl nagy, így pár napot várnom kellett a folytatással, míg vettem 3,5-es horgolótűt. Végül megcsináltam a talpat 3,5-essel is, és a méret éppen jó lett (haha, hittem én). Nagy örömömben viszont elvágtam és eldolgoztam a fonalat, pedig nem kellett volna:) Íme a három méretű talpacska. A 4-essel horgoltat valahol el is rontottam, így a következőnél már a sorjelölőt is használtam.


 

Tehát csütörtökön újra nekiálltam a talpacskának és az első két fehér sor horgolásának a youtube videó alapján. Számomra ez a kiscipő a videóban az egyik legszebb, legkidolgozottabb, amit eddig találtam. 




Péntek este aztán nekiálltam az igazán nehéz részeknek, a cipő oldalaihoz a cipőfűző-lyukakkal együtt. Nem is tudom, hányszor bontottam vissza úgy, hogy az utolsó sort is befejeztem már. Egyszer azért, mert a fehérnél picivel vastagabb sötétkék fonallal folytattam, de túl széthúzott, bő lett. Végül a fehérrel azonos márkájú fekete fonalat vettem elő. Másodszor azért fejtettem, mert túl sokat hagytam rá a cipő orrára, így az utolsó fogyasztott sor már nagyon rövid lett. Végül csak eljutottam a végére. Ilyen lett:



De... az igazat megvallva... nekem ez nem tetszik... hülye maximalizmus...  éjjel aztán átgondoltam, hogy nem muszáj betűről-betűre követnem a leírást, egy kicsit átvariálom magam szerint, és jó lesz. De az már egy másik bejegyzés, mert hosszú még az út odáig. Mert... reggel megmutattam Petinek a kicsi lábához mérve, és ő nem azt mondta, amit elvártam tőle (jajjdecukiii), hanem hogy kicsi lesz... És naná, hogy neki mindig igaza van. Így szombat este a nulláról kezdtem megint. És igen, kétszer vissza is fejtettem. Megint.

De! Jó pap is holtig tanul, én pedig nem adom fel, és ez legalább egy jó kis motiváció számomra, hogy ha valamit akarok, igenis képes vagyok megtanulni és kivitelezni, bármennyiszer is kell nekiindulni.

Kultúra márciusban

Szeretnék egy új havi rovatot indítani, amiben feljegyzem magamnak azokat a könyveket, filmeket, amiket a hónapban olvastam, láttam. Remélem később kis kultúrális események is hozzájönnek majd, de ez még a jövő zenéje...

Ezeket olvastam ki márciusban:


ROBERT GALBRAITH: KAKUKKSZÓ

Ez még ugyan januári olvasmány, de megérdemli, hogy szóljak róla pár szót. Két okból is kíváncsi voltam a könyvre, egyrészt meg akartam tudni, el tud-e szakadni Rowling a Harry Potter száltól, valamint nyomozós, és kicsit ki akartam szakadni Agatha Christie bűvöletéből. Ez egy sorozat első kötete, főszereplője Cormoran Strike, egy háborús veterán, aki Afganisztánban elvesztette fél lábát, most pedig egy magánnyomozó irodát vezet Londonban. Magánéleti problémái vannak és eléggé le is van égve, épp jól jön neki a megbízatás, amit gyerekkori barátja bátyjától kap. Húguk, egy zűrös életű modell lezuhan lakása erkélyéről, és meghal. Mindenki
öngyilkosságra gyanakszik, de a bátyja nem hisz benne. Cormoran egyre mélyebbre ássa magát az ügyben, és közben az ő élete is veszélybe kerül. Elég lassan indulnak be az események, de aztán egyre többet tudunk meg a lányról, sőt Cormoran életéről is. Nekem nagyon tetszett, kicsit hozta az Agatha Christie vonalat, lassan csorgó történet, kihallgatások, beszélgetések, és végén az összegzés, amikor minden kiderül. Rowling számomra ugyanúgy tudta csavargatni a történetet, mint Christie, csak a végén tudtam meg, ki a gyilkos. (Várólistacsökkentés 2016, Miamona's Reading Challenge - Madarat tolláról, Hát ez kriminális!)

KRISTÍNA FARKAŠOVÁ: SOM MAMA
Kristína egy szlovák színésznő, valamint saját márkája van, szuper feliratos csíkos pólókat tervez. Két éve ikerlányai születtek, és mivel imád beszélni, elindított egy blogot az anyaság apró-cseprő gondjairól. Ezekből a blogbejegyzésekből született meg később a könyv, amit az édesapja illusztrált. Régóta megvolt már a könyv, de valami miatt úgy éreztem, nekem ezt a kórházban kell olvasnom, és milyen jól tettem! Mivel már egy nappal a szülés előtt be kellett vonulnom a kórházba, egy sor kellemetlen kivizsgálás és a hosszadalmas várakozás közben nagyon jó volt ezt a humoros könyvet olvasni. Az összes anyaságról szóló könyv közül, amit eddig olvastam, ez tetszett a legjobban. Még soha ilyen pozitívan, humorosan nem olvastam a gyerekekkel töltött mindennapokról. Süt belőle a szeretet, az életkedv, az optimizmus. Éppen kellett ez nekem.
Egyszer szeretnék készíteni egy Shamballa karkötőt Som mama (anyuka vagyok) felirattal:) Valami ilyesmit:
Sashe
SOPHIE KINSELLA: A PÖTTÖM BOLTKÓROS
Régen olvastam már Becky kalandjait, Anita sógornőm viszont meghozta hozzá a kedvem, így még valamikor novemberben elkezdtem A pöttöm boltkórost. Az igazat megvallva pár oldal után lelohadt a lelkesedésem, nagyon idegesített Becky, annyira kis naiv szöszi, hogy az lehetetlen. Pedig most nem is vásárolt sokat, hisz megegyezett a férjével, hogy addig nem vesz ruhát, míg az összeset nem hordja x alkalommal, és ezt be is tartotta - ez dícsérendő. Nem is vásárolt magának - csak a lányának. Egyébként a cím is csalóka, hisz Minnie nem is boltkóros - hogy is lehetne az egy két éves kislány, és szerintem teljesen normális volt, ahogy mindenre azt mondta, "enyém", és próbálta megszerezni. Hiába kapartam a falat néha Becky találgatásaitól, a végét mégis csak úgy faltam, és meg is örültem neki, hogy még aznap, amikor kiolvastam a könyvet, szembe jött a folytatása... Hamarosan el is kezdem.

Ezeket néztük márciusban:


Tulajdonképpen sokat nem filmeztünk, fél 10 körül már nincs sok értelme belekezdeni egy filmbe. Megnéztük azért A beavatottat, a Dumapárbajt és a Kémek hídját.


A BEAVATOTT
Szeretem a könyvadaptációkat, bár jobb szeretem először elolvasni a könyvet, utána megnézni a filmet. De ez így alakult, most adták a tévében:) A történet a nem túl távoli jövőben játszódik, ahol a társadalom 5 csoportra van osztva, és mindegyik csoport valamilyen erény kiművelését írja elő a tagjai számára. Minden 16 évesnek el kell döntenie, melyik csoportba akar kerülni: Önfeláldozó, Őszinte, Bátor, Művelt, vagy Barátságos akar lenni. Ha más csoportba szeretne kerülni, mint ahova született, el kell hagynia szüleit és tesvéreit. A döntés előtt részt vesznek egy alkalmassági vizsgán, ami megmutatja nekik, milyen csoportba tartoznak a képességeik szerint. Trice az Elfajzottak közé tartozik, ami a legveszélyesebb, mert egyik csoportba sem sorolható, így titkolnia kell valódi kilétét. Érdekes film volt, szeretem a disztópiákat... De azért el is kezdtem olvasni a könyvet, remélem abból kiderül, mi vezetett ahhoz, hogy felosszák a társadalmat erre a csoportra, mert ez a filmből nem jött le. Egyébként egy trilógiáról van szó, most került a moziba a második rész.

DUMAPÁRBAJ
Először moziban láttuk ezt a filmet, amiben két kedvenc showderclubosom is játszik: Kiss Ádám és Hadházi László. A lényege, hogy a Hadházi által játszott standupos rájön, hogy csökken a népszerűsége, és ennek egy feltörekvő fiatal az okozója, így mindent megtesz, hogy kitúrja őt, de a próbálkozásai mindig balul sülnek el. Egyre jobban lecsúszik, elvállal mindenféle fellépést, többek között még az orosz maffiahorgász kérését is, a tó partján kell szövegelnie, hogy jobban harapjanak a halak... Végül dumapárbajra hívja ki riválisát, amit megszakít a menedzser rosszulléte, Az ő temetésén jönnek rá, hogy együtt, egymást kiegészítve tudják elérni a legnagyobb sikert. Jó kis sztorik, igazi standupos beszólások tarkítják a filmet, nekem a kedvencem mégis a búcsúztató szövegük a temetésen. Isten veled, édes Piroskám:)

KÉMEK HÍDJA
Ez egy viszonylag új, novemberi film, Tom Hanks főszereplésével. Tom Hanks egy ügyvédet alakít az 1960-as években (hidegháború), aki elvállalja egy KGB-ügynök védelmét, így nem lesz túl népszerű az amerikaiak körében, és a családját is állandóan támadják. Az oroszok eközben lelőnek egy amerikai kémrepülőgépet, a pilótát pedig elfogják. A CIA megbízza Tom Hankset, hogy utazzon el Berlinbe, ahol szintén dúl a forradalom, építik a Falat, és bonyolítsa le a fogolycserét. Lassú kis filmecske volt, de komoly érzelmekkel, az ügyvéd barátsága a szovjet kémmel, és ahogy mindenáron próbált kiszabadítani a börtönből egy amerikai tanulót is, aki épp rosszkor ment át a Falon, és kémnek hitték - ezek mind mély nyomot hagynak az emberben.

Remélem április is tartogat pár szuper könyv- és filmélményt.

Helló április!


Gyorsan telnek a napok, hetek, ripsz-ropsz, itt is van április. Tényleg olyan gyors volt minden, nem is tudom, mit csináltam ebben a hónapban. Nagy nehezen beköszöntött a tavasz, már élvezzük a jó időt, a meleget. De csalóka még azért ez az időjárás, csütörtökön még pulóverben játszottunk a játszótéren, másnap már kabátot kellett felvenni több réteg ruha fölé. Meg is van az ilyen-olyan időjárás ára: Pannival mindketten náthásak lettünk. Márciusban sikerült többet olvasnom, egy-két könyvet be is fejeztem, tervezek róluk külön is írni egy posztot. Kreatív területen valahogy jobban elbolondított a horgolás, rengeteg ötletem, tervem van, mit szeretnék majd kivitelezni, de mivel a kreatív cuccaim össze-vissza vannak, egyelőre csak elméletben tanulgattam a horgolás csínját-bínját. Muszáj egy kis nagytakarítást végeznem a cuccaim között. Megcsináltam pár adóbevallást, vettünk egy új szekrényt a hálószobába, kicsit átrendeztük a hálót, és elkezdtem lomtalanítani. Jó pár doboz ruhát visszavittünk mostanában a tulajdonosuknak, a saját kinőtt kisrucijainkat és a terhes rucijaimat pedig elvittük anyuhoz a padlásra. Kispetivel voltunk dokinál ellenőrzésen, útlevelet csináltatni, valamint a csípőjét is megultrahangozták, szerecsére jó kis lábai vannak, nem kell szélesre pelusozni. Én is voltam a gyerekágyas utáni ellenőrzésen a nőgyógyásznál, aki egyben megcsinálta az évi kivizsgálást is, így megspóroltam egy látogatást nála. Még várom a méhnyakrák-szűrés eredményét, remélem minden rendben lesz. És aminek márciusban különösen örültem:

- Panni egyre szebben tud festeni, rajzolni, jobban eljátszik egyedül, és már nem nyűgösködik, erősködik (annyit), ha Petivel foglalkozom
- Peti aranyos kis - néha laza féloldalas - mosolyai, ennivaló hurkái a lábain
- a málnás süti, az első recept egy blogról, ami igazán sikerült. Kevesen (talán senki se) tudják, hogy egy receptkönyvért folytatott verseny apropójából sütöttem, persze most sem nyertem még 9 ember közül se, de sebaj:) folytatom tovább a versengést.
- jókat csetelni Hajnival és Zsuzsi barátnőmmel az anyaság apró-cseprő gondjairól és örömeiről
- Kispeti ajándéka Zszuzsi barátnőmtől, egy filc "névtáblát" kapott. Panninak szintén van hasonló, szerintem ugyanaz a "gyártó":) Én meg szégyellem magam, hogy még mindig nem készült el Ábel ajándéka, aki már fél éves. De ami késik, nem múlik. 


- Egy hónap után egyik napról a másikra elmúlt Kispeti szeméről a gyulladás. Szerintem az anyatej, amit a szemébe csöpögtettem, jobban hatott, mint a szemcsöppök. Egyébként tényleg jó ez az anyatej, az arca is kicsit csúnya piros volt, mintha gyulladásos lett volna, sok apró pattanással - ezt is kiszárította. Bár a pattik még megmaradtak, de ez szerintem már csak arra reakció, mit eszek...
- színezni a párizsi kifestőmet, együtt színezni Pannival
- 5 Agatha Christie regényt happolni, hamarosan meglesz az egész életmű
- Panni szövegei, többek között: Te vagy a legkedvesebb anyucim! Csak azért röhögök, mert tetszel nekem, és szeretlek!
- szülinapom, Peti délben hazajött munkából, hozott egy virágot is a komódra, aztán elvitt minket palacsintázni, Google szülinapi köszöntője


- szupi táska Anitától és Tamástól, Panni kivette a kezemből "na nézzük mi van benne" felkiáltással, és egy szép sálat is rejtett:)
- a szép szekrény, amit a hálószobába vettünk, rengeteg hely van benne, a szobát is átrendeztük, így sor került némi takarításra és lomtalanításra is a szobában, valamint kaptunk még 40 eurós levásárolható utalványt is mellé a Kikában
- Anita sógornőmtől egy szép saját készítésű tavaszi koszorút kaptunk
- szuper olvasmányok, jó filmek, sorozatok
- teljesen belemerülni a horgolás rejtelmeibe, egyelőre csak elméletben
- ez a blog, és egy idézet

"Tedd meg először a szükségeset, aztán a lehetségeset és hirtelen képes leszel a lehetetlenre." (Assisi Szent Ferenc)

És hogy mik a terveim áprilisra?

  • továbbra is sokat olvasni
  • kreatív: májusban lagziba megyünk, Kispeti outfitjéből hiányzik még egy horgolt Converse, Panninak pedig szeretnék hajpántot készíteni filcből
  • Panninak és nekem se ruhánk, se cipőnk a lagzira...
  • folytatni a lomtalanítást
  • újra sütni-főzni egy kihívás kapcsán, hátha most nyerek egy szakácskönyvet:) ha nem, legfeljebb eszünk valami finomat
  • tornázni! Szülés után egész szépen lement a hasam, de mostanában egyfolytában ennem kell, és rengeteg édesség is lecsúszik, eléggé felkúsztak a kilók. Jillian Michaels 30 Days Shred-jére szeretnék megint tornázni, többször nekikezdtem már Panni után, de általában a 7. napon mindig megakadtam. Kezdtem unni a gyakorlatokat (pedig a 11. napon új gyakorlatok lettek volna), megbetegedtem, vagy úgy gondoltam, úgyis teherbe szeretnék esni, minek most tornázni...
  • esténként pihenni: scrabblezni, filmezni, sorozatot nézni, pattogatott kukoricázni, teázni, olvasni, színezni, horgolni, hímezni...
  • egy hetet Balonyon fogunk tölteni az anyunál, remélhetőleg jó idő lesz és sokat lehetünk majd a szabadban
  • Ábelnek ajándékot készíteni végre:)
  • szülinapozás-névnapozás: Peti szülei, Emma unokahúgom ünnepel a hónapban
 
christine blogja Blog Design by Ipietoon