Ilyen nincs...

... halálra unom magam munkában:( Egyszerűen nincs mit csinálnom, amit meg csinálhatnék, azt nem tudom, mert valaki előttem úgy elb.....ta a könyvelést, hogy egy számlával sem tudok dűlőre jutni... Hátam mögött irathegyek, nincs több polc, ahová elraktározhatnám őket, új polcokra nincs pénzünk, helyünk sem lenne. Próbálok németezni, de mindig elkalandoznak a gondolataim a Making Love felé, hogyan is applikálhatnám fel legszebben arra a valamire, ami ugyebár ajándék lesz. Már munkát is kerestem, de angolul nem tudok, csapatot vezetni sem tudnék, és különben is, könyvelést nem akarok már csinálni, azon kívül meg semmihez sem értek. Már a második könyvet olvasom, rekordokat döntögetek aknavetésben és solitaire-ben. Kolleganőm meg csak néz, hogyhogy nem tudom magamat elfoglalni. Hogyhogynem. Nem vagyok én unalomhoz szokva.

Azt hiszem, holnapra felállítok egy stratégiai tervet magamnak, pontról-pontra, mikor mit fogok csinálni. Ha úgy sem fog menni és munkát sem találok, Dunának megyek... Ha még nem fog az árvíz elérni az irodánking. Grrrrrrrrr, utálok unatkozni, utálom magamat, ha unatkozom!!!

Making Love (2)

Elkészült a hímzés és a kontúrozás is. Az esernyő kicsit macerás volt, alig láttam, hogy hova bökjek, de egy kis hibát a bal oldalon kivéve egész pofás lett. A másik oldalon a lámpa mellett kifejtettem egy-két "csíkot" (gondolom fal lehetett), hogy ne érjen bele az esernyő. Már kivasalva várja, hogy felapplikáljam a ... (mire is? ajándék:), majd hétvégén átadjam a boldog tulajdonosának.


Tegnap aztán elkezdtem hímezni az utolsó Somebunny nyuszit is, hogy hétvégén azt is összetákolhassuk az anyuval, de annyira nem volt kedvem hozzá... Egész évben csak ajándékokat hímzek, kicsit "belerökönyödtem" már. De azért már elterveztem a PIF ajándékokat is, igaz, hogy csak Csandi jelentkezett, de ha még egy-két hétig nem jelentkezik senki, hát rátukmálom két nekem legkedvesebb egyedre az ajándékaimat! Mentsétek meg őket, jelentkezzetek:D

Pöttyös könyvek

Szerettétek a pöttyös könyveket???

Gyerekkoromban oda voltam értük. Nekünk csak pár darab van otthon, mamának viszont annál több. Anyu régebben cukrászdában (is) dolgozott, és a munkaadója lánya is egy csomó pöttyös könyvvel látott el, szinte tízesével hozta a könyveket. Emlékszem, az első, amit elolvastam, Fehér Klára: Bezzeg az én időmben című pöttyös volt. Aztán jöttek sorban a Mi, szemüvegesek, Mari ne bomolj, A zöld torony, Hárman a szekrény tetején... Alig vártam, hogy hazaérjek suliból, és már olvastam is. Hihetetlen élmény volt számomra mind. Csodálkozom a mai lányokon, és nagyon sajnálom őket, hogy alig ismerik ezeket a vidám, de sokszor megható kis könyvecskéket. Ők már csak egyfajta pöttyös könyvsorozatot ismernek, a Twilight Sagat... Én, ha tehetném, összegyűjteném az összes pöttyöst, persze szigorúan az első, keményborítós változatot antikváriumokból, hogy bármikor újraolvashassam őket.

Ezt most azért is jutott eszembe, mert a héten a MEK-en rábukkantam az egyik kedvencemre, a Nyakigláb Apóra. Aranyos kis történet egy árvaházban nevelkedett lányról, akit az egyik "pártfogó" kegyeibe fogad, és hogy író válhasson belőle, fizeti tanulmányait egy kollégiumban, zsebpénzt küld neki, és egyéb kiadásait is fedezi. Judynak csak annyit kell tennie, hogy havi rendszerességgel levelet ír a pártfogónak, hogy tájékoztassa a haladásáról, tanulmányairól és írói pályája egyengetéséről. Judy persze nem csak ezekről ír. Így betekintést kaphatunk a lánykollégium mindennapjaiba, Judy érzelmeibe. A pártfogó már az elején kijelentette, hogy a levelekre sohasem fog válaszolni, nem kívánja felfedni kilétét, Judynak Mr. Smithnek kell neveznie. Judy sokat gondolkodik azon, vajon milyen lehet az ő pártfogója, vajon kopasz vagy ősz hajú? Vágyik nagymamára, nagybácsira, testvérre, így sokszor ilyen "minőségben" képzeli el Nyakigláb Apót, egyszer egy egész nagy családot képvisel egyetlen személyben. Az egyik kedvenc részem éppen ez volt:

"Hátha nincs kifogásod ellene, akkor most nagymamának képzellek el. Tegnap, mikor benn voltam a városban, egy olyan kedves szalagos kis csipke főkötőt láttam, azt szeretném neked ajándékozni nyolcvanharmadik születésnapodra."

Végén persze az is kiderül, ki is valójában a pártfogó, azaz Nyakigláb Apó. Aranyos, humoros kis történet, magával sodró, olyan mint egy Rosamunde Pilchner film, nem kell gondolkodni rajta, mégis tudjuk, hogy a vége happyend lesz. Nincsenek kavarások, gyilkosságok, halálos betegségek, csak nyugalom, kikapcsolódás, harmóniaérzet... Valahogy Váratlan utazás - Anne Shirley hangulatom volt a könyv olvasása közben. Nagyon ajánlom mindenkinek.

"Pénteken végeztünk a paralelepipedonokkal, és áttértünk a prizmákra."

Ennek a könyvnek van folytatása is, a Kedves Ellenségem! - most éppen ezt olvasom. Viszont ha nem akarjátok megtudni, ki valójában Nyakigláb Apó, ne olvassátok el ennek a történetnek a tartalmát☺

I love (like?) Pöttyöskönyv♥

Making Love (1)

Itt-ott kezembe akad a tű is, és ha már kezembe akad, elkövetek egy-két ikszet. Bár ez a kép a sohaelnemkészülő kategóriába tartozik, pedig ajándék lesz...

Először is, mindjárt a lámpát eltoltam, és a gyerkőcöket két szemmel közelebb hímeztem hozzá. Remélem, az esernyővel nem lesz gond, és nem fedik majd egymást a lámpával... Ha így lenne, természetesen kifejteném a lámpát, de egyelőre nem akaródzik. Aztán jó sokszor vissza is kellett fejtenem, mert elnéztem a jeleket. Ha meg már visszafejtettem, akkor biztos elszakadt a fonal. Ha véletlenül jó helyre hímeztem, akkor mindig az utolsó két-három szemnél fogyott el a fonalam. Tegnap megembereltem magamat, és kihímeztem a lánykát is, már csak a háttér van hátra, aztán persze a komolyabb meló. De a végeredményt már csak akkor mutatom, ha átadtam leendő tulajdonosuknak.

Nyakigláb apó

"Nem tudom, miért támadtak fel bennem ezek az emlékek olyan élénken; talán a tavasz teszi vagy a békák megjelenése, amelyek mindig a régi gyűjtési hajlamot ébresztik fel bennem. Az egyetlen dolog, ami mégis visszatart attól, hogy gyűjtsem őket, az a tény, hogy itt senki sem tiltja."
(Jean Webster: Nyakigláb Apó)

Tofu csínytevések (1)

Tofu újabban egy laza mozdulattal gyakran felugrik a kábeleket elbarikázó utazótáskáról P. székére az íróasztal alatt. P. morog:
- Tofu még a végén megtanít arra, hogy elrakjam a ruháimat a székről (gonoszkodó szmájli).
Na igen, ha nekem ez eddig nem sikerült... De P. még nem tudja, hogy ezt én tanítottam meg Tofunak megtorlásképp, amiért P. megmutatta neki, hogy nyugodtan ugorjon fel a földön várakozó bedobozolt edények tetején levő Szilvia papírtörlőkre, és nyugodtan szabdalja szét mind a négy gurigát csomagolással együtt. Edények, szilviák elrakva, most már tanuljon P.!☺

Ezt csak azért írom, ...

... mert szerintem én egy balek vagyok, és üldöz a balszerencse. Mondjuk a dolog már nem hoz lázba, túltettem magam rajta. Viszont csak én lehetek ilyen szerencsétlen:)

Történt ugyanis, hogy tegnap elmentünk egy bevásárlóközpontba az Ikea tőszomszédságába. Találtam olyan szép hímzett ikejás párnákat, hogy ihajj... Ilyeneket:

Nade nem ez a lényeg, nem vettem semmit... Amikor visszamentünk szegény Tütühoz, akkor láttuk, hogy valami hajléktalan forma srác kószál az autónk körül, vajon mit akar ez? Mire odaértünk, kiderült, hogy a srác nem is hajléktalan, csak nem tud parkolni:( Jó hosszan meghúzta az autó oldalát, és egy kicsit még be is horpadt a kaszni. Persze egyikünknél sem volt biztosítós papír, meg amúgy sem értettünk még a dologhoz, úgyhogy csak leírtuk a srác adatait és biztosítószámát (most már okosabbak vagyunk, az ő biztosítójába kell menni). Namármost az én balekságom ott kezdődik - és tuti senki a világon nem került ilyen szituba, csakis én, hogy én olyan jókis köztes időszakban vagyok, hogy már enyém is az autó és nem is. Ugyanis május harmadikán mindent szépen kifizettem, de a lízingcuccos officiálisan még 27-éig tart, és az új papirokat is csak akkor kapom meg, és a biztosítást is akkor írathatom át magamra. Hát velem nem könnyű az élet:) Ahelyett hogy a szervizben simán az én nevemre állíthatnák ki a számlát, még a lízingtársaságra kéne, és a biztosítást is nekik utalnák elsősorban, és csak azután kapnánk mi vissza... Ezeknek tudatában érdemes egyáltalán azt a kis horpadást - mázolást kijavíttatni? Mert abba már beletörődtem... De abba nem tudok, hogy ilyen szerencsétlen eset vagyok:D

Somebunny to Love - Bunnymoon

Mivel egész hétvégén ramaty idő volt és amúgy sem túl nagy ez a képecske, gyorsan elkészültem a negyedik nyuszival is. Lassan körvonalazódik már bennem, hogyan is szeretném összeállítani, de addig még egy képet szeretnék kihímezni. Tegnap már ki is választottam az ötödiket, de ez most lánynyuszi lesz, remélem Tóbiás nem haragszik majd meg érte☺ Aztán veszek hozzá anyagokat, és jöhet a munka komolyabbik része.

Bár még tíz óra sincs, jócskán kiidegeskedtem már magamat itt melóhelyen. Van egy kollegám, aki juszt sem enged az igazából, pedig az adótörvényből kifolyólag nekem is igazam van. Csak ugye kicsit hátrányos helyzetben vagyok a magyar nyelv miatt (mivel körülöttem mindenki szlovák). Nem azt mondom, hogy nem tudtam magamat kimagyarázni, de a végén már belefáradtam az osztozásba és inkább engedtem okos enged, szamár szenved alapon. Aztán meg itt van ez a gagyi számítógép is, ha Ctrl-copyzok, tuti lefagy az egész gép. Csak azért nem dobom most ki az ablakon, mert alattunk éppen reklámot forgatnak, és nem akarom a számítógép és ablak mellett még a megvilágosítást, kamerákat, esetleg kórházi ellátást is fizetni. Brrrr... Változást akarooook!!!! Munka vagy házikó ügyben. De mára az is elég, ha a szlovákok legyőzik a németeket a hokivilágbajnokságon.
Slovenskooooooooooooooooo...☺

Tofoládé

Tegnap kicsit megreparáltuk Tofu sörényét (ha kézben van és simogatják, mindent elvisel☺), megpunkosítottuk őkelmét.

Ezeket a képeket pedig csak azért rakom fel, mert olyan szép gyerek (elfogult "anyuka" vagyok):

Santas Little Helpers 3.

Pénteken gyorsan helyre varrtam Näkkinen fejét. Mivel igencsak vékonyka a nyaka, eléggé nyaklik hátra a feje, de egy fogpiszkáló sok mindenen segít. Nagyon elégedett vagyok a végeredménnyel!

Még húsvétkor megegyeztünk nagynénémmel, hogy kötünk egy csereüzletet. Én Tilda nyuszit kapok azért, ha kihímzek neki egy lovacskás képet, pontosabban ezt itt:


A lovacskák - ugyan már elkezdtem - nem igazán haladnak, én viszont már szombaton megkaptam a nyuszikámat! Jó motiváció a hímzéshez, az biztos:)